Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-30 / 152. szám

4, NÉPÚJSÁG, 1986. június 30., hétfő Tessék választani! DOBAI PÉTER, SIMONYI IMRE, GALAMBOSI LÁSZLÓ VERSEI — BEFEJEZŐDIK KRISTO NAGY ISTVÁN „Ml A MAI?*' ClMÜ ESSZÉJE ÉS KERÉNYI GRÁCIA DRÁMÁJA, A „FÜGÉKOSZORÜ” — PÁLYADÍJAS ÚJSÁGÍRÓK NOVELLÁI ÉS VERSEI — MEGKEZDŐDIK SZAKONYI KÁROLY TÖRTÉNELMI JÁTÉKA. A „KARDOK, KALO­DÁK" — NÉGYSZEMKÖZT GAZSÖ FERENC MŰVELŐDÉSI MINISZTERHELYETTESSEL — A MAGYARTANÍTÁS GONDJAIRÓL VALLANAK AZ OPI MUNKATÁRSAI — SZÜTS GÁBOR NOVELLÁJA: „TAVASZ STOCKHOLM­BAN" — PÉCSI ISTVÁN BENKÖ GYULA SZÍNMŰVÉSSZEL KÉSZÍTETT INTERJÚJA — LEVENDEL JÚLIA MÉL­TATÓ RECENZIÓJA RÁKOSNÉ ÁCS KLARA KÖTETÉRŐL, PSZICHOGRAFOLÖGIAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL Dicséretes, hogy a televízió sem húzódozik az élet által követelt megújulási törekvé­sektől. Munkatársai igyekez­nek alkalmazkodni — nem a szellemi konkurenciához, mert az sajnos nincs — a nézők feltételezett, jól-rosz- szul észrevett igényeihez. E tiszteletre méltó szán­dék jegyében született meg — többek között — a Hétvé­ge gondolata, s ehhez mérten formálódott, s alakul gya­korlata is. Frappáns az ötlet, s az esetek zömében színvonalas, leleményekben gazdag a ki­vitelezés is. A legutóbb ma­gam is bepillanthattam ké­szítésének műhelytitkaiba, s meggyőződhettem arról, hogy lebonyolítása mennyi mun­kát, mekkora precizitást, mi­lyen összhangot, hozzáértést, talpraesettséget kíván. Az se mellékes, hogy eb­ben a monstre programban a vidék is szerepet kapott, bár nem mindig való rang­jának. értékének megfelelőt. Ettől függetlenül érdem ez. mert sok fővárosi úgy kép­zeli, hogy az ország a Váci utcánál kezdődik, s a Buda­pest névtáblánál húzódik határa. A legutóbbi jelentkezés őket is rádöbbenthette: mek­korát tévednek. A ráérő, a háttértévézésre is szomjúhozó milliók viszont annak örülhettek, hogy meg­ismerkedtek Eger, Gyula és a Balaton nevezetességeivel, azaz otthonukból indulhattak gyors, ingyenes, ám mégis élmények regimentjében bő­velkedő kirándulásra. Többet láttak, mintha ma­guk utaztak volna, mert szakmájukat hivatásként művelő riporterekben leltek társakra, akik kérdeztek, ér­veltek. vitatkoztak helyettük, illetve hasonló alapállásra sarkallták valamennyiüket. Különösképp jeleskedett: ..lemezlovasként Antal Im­re, aki ismét igazolta, hogy hamisítatlan tévés személyi­ség. aki minden helyzetben feltalálja magát, s néhány mondatával légkört, utánoz­hatatlan atmoszférát teremt. Megközelítően ilyen erények­kel büszkélkedhet Déri Já­nos, aki tisztában van azzal, hogy a látszatra semmitmon­dó. érdektelen feladatokban is fellelhető a nagyszerű, a mindenkit izgató lehetőség. A többiek is megmutatták: a szervezettség, a hiányta­lan összhang mindig kiugró teljesítményt produkál. Ez történt most is. kivéve a szombaton sugárzott Késő esti koktél hazai gyártmá­nyú. vonatkozású blokkjait. A Vágó István által tálalt ..sztorik' szégyenkezhettek külhoni társaik mellett. Kár volt erre időt. pénzt, ener­giát pazarolni. Javallatom: létező képessé­geinket kamatoztassuk. A magunk örömére s a mások gyönyörűségére egyaránt ... Pécsi István Szendvicsfilmek? A szendvics hasznos talál­mány. A természetes ugye az, hogy az ember szép nyu­godtan nekiül, komótosan kézbe veszi a kenyeret és a sajtot, vagy ami éppen akad, s jóízűen falatozik. Már ha van ideje erre, s nem rán­gatják háromfelé a dolgok. Mert nemcsak a jelentősebb cselekedeteinket, de az ap­róbbakat is befolyásolja a felgyorsult tempó. Mivel nem ülhet össze a család egy bé­kés reggelire, gyorsan leszel­nek néhány karéjt, közé csapnak valamit, s csak úgy, kutyafuttában elmajszolják. Látható, hogy itt is mennyi minden vész el: egy közössé­gi esemény, az étel íze, s ta­lán még tápértéke is. Mert valljuk be őszintén: a leg­finomabb falat is semmit­mondó ízűvé válik igy. S a másik oldalon? Nyertünk egy gyomorfekélyt, s távla­tilag esetleg egy válást. S az egész két szelet kenyéren és egy darab sajton indult el... No, látják? Ha a jelensé­gek nem is függnek össze ilyen látványosan, azért az apró tények mozaikot alkot­nak. Két meccs között „el­fogyasztunk" mostanában egy-egy filmet, legyen az akár Kovács Andrásé vagy Claude Lelouch-é. Talán nem kellett volna ragaszkodni annyira a régi elképzelések­hez, s ennek a két alkotó­nak a műveit éppen a Mun- dial idejére tenni. Mert job­bak, gazdagabbak annál, hogy némileg ízetlen szend­vicseket formáljunk belőlük. Érdemes lett volna megadni a módját ezeknek: azzal fog­lalkozni, hogy minél többen üljenek a képernyő elé. Két eltérő egyéniség, de a maga módján mindkettő követke­zetesen és kitűnően járta vé­gig az útját. Kovács András, a Nehéz emberek rendezője, szinte valamennyi történeté­ben olyan problémákról be­szél. amelyek bennünket a Duna mellett nagyon is sze­mélyesen érintenek. A talál­mányok sorsától a történe­lem gyilkos logikájáig sok mindennel szembenézett a maga eszközeivel. Kár, hogy mindez most a televíziózás szélére szorult. Ugyancsak veszteség, hogy Claude Lelouch sorozata is olyan időpontokban folytató­dott. amikor nem túl sokan kapcsolódtak be az adásba. Pedig vérbeli közönségfilme­ket tett az asztalra, sok kri­tikus szerint túlságosan is a publikum kegyeit kereste. A néző azonban csak annyit lát. hogy mesterfokon elké­szített sztorikkal áll szem­ben, amelyek nem magyaráz­nak túl semmit. Képsorok, játékos etűdök követik egy­mást. amelyek végén leszűr­hetjük: nagyjából ez mehe­tett végbe. Semmi nagy for­mátumú erkölcsi tanulság: hősei is javarészt törvényen kívüli vagy esetlen figurák. Olyan bűnügyi históriákat agyait ki Lelouch. amelyek kirínak az átlagból, nem ringatnak bele bennünket hamis filozofálgatásba. Kü­lönösen a Robert és Robert című filmje volt szenzációs: az esendőséget és az emberi méltóságot egyszerre tudja elénk tárni ez a derék fran­cia filmes. Talán máskor is olyasféle művecskéket kellene hézag- kitöltőnek vetíteni, mint a hétfői U táljára, Catherine. Ebben nem törekedtek sem­mi eredetiségre, a nélkülöz­hetetlen csavar csupán ab­ban rejlett, hogy semmi nya- katekert nyomozást nem folytattak benne. Ugyanis egy szűkös falusi környezet­ben könnyen kiszűrhető a bűntett elkövetője. Csupán össze kell rakni a jellemző tulajdonságokat, s mint a rendőrségi fantomkép, úgy elénk tárul a bűnös arca. Eh­hez a • mondandóhoz nem kellett nagyobb figyelem, nem úgy mint az előző ren­dezők alkotásaihoz. Talán érdemes tartalékol­ni az ilyen sorozatokat, mert így elég visszhangtalanul pe­regnek le. Szendvicsként kap­kodtuk be: a két remek fil­mes többet érdemelt volna. Máskor panaszkodnak, hogy nem tudnak elegendő jó fil­met vásárolni a televízió számára, most meg mintha a pazarlás jeleit látnánk. Pe­dig nagyon sokan ülnértek le a közös asztalhoz, hogy jó­ízűen „elfogyasszák" az íny­csiklandó falatokat. Gábor László Megjelent a A folyóirat, hagyományait követve, újra egy központi témát, gondolatkört taglal: a magyartanitás ellentmon­dásait. hiányosságait elemzik a szerzők, utalva a változ­tatás szükségességére, az ér­demi megoldási formákra is. , Sárhegyi István a legilleté­kesebbekkel, az Országos Pe­dagógiai Intézet munkatár­saival készített kerekasztal- beszélgetést. Mások, Gábor László, Gál István, Abkaro- vits Endre, a pedagóguskép­zés oldaláról közelítik meg a témát, vizsgálva a főisko­lai oktatás múltját, jelenét, felmérve a megoldandó problémák halmazát. A Ga­zsó Ferenccel készített inter­júból kiderül, hogy az álla­mi vezetés miként véleke­dik az említett kérdésekről, milyen új megoldási formák bevezetésével igyekeznek a fennálló helyzeten változtat­ni. Szalag István olyan em­bereket szólaltat meg. akik — mivel pedagógusok — az általános és középiskolai magyartanítás nehézségeivel naponta szembenéznek. A vers — próza rovatban Simonyi Imre, Galambost László, Dobai Péter és Pol- ner Zoltán versekkel szere­pel, Szakonyi Károly pedig a Kardok, kalodák című drá­mával jelentkezik. A Svéd­országban élő Szüts Gábor egy szokatlan formájú no­vellával mutatkozik be az olvasóknak. Folytatódik Ma- kay Margit életregénye, a Hogy is volt? és befejeződik Kristó Nagy István esszéje, valamint Kerényi Grácia „mesejátéka ". a Fügekoszo­rú. A Szemle vendége ebben a számban Benkö Gyula színművész, életéről, hivatá­sáról, a színpadi művészet­ről Pécsi István felelős szer­kesztő faggatja. A nemrégiben megnyílt és jelenleg a megyében vándo- roltatott HSZ? Galéria anya­gáról Pogány ö. Gábor mű­vészettörténész elemző-értő méltatását olvashatják a művészetek barátai. Hevesi Szemle közműi?dödési jóij 'oi ml A tartalomból Simonyi Imre versei H. 8aria Lajos, Győtfce Zoltán, Megye« Gusztáv írásai Korány» Grácia: Fügefcoszoró i mesejáték* Malay Margit életregénye Szakonyi Károly: Kardok, kalodák |történelmi játék* Szüts Gébor Tavasz Stockholmban I novella* Gazsd Ferenc mőv^ődés* mmiszferbelyettes a magyartanítás jelenéről és lövőjéről Szalay István: Miért nem tudnak magyarul a magyar diákok? OWZlMz lé nz egri középiskolákban Négyí«emközt Benkö Gyulával Drámapályázat Megyei vetélkedő termelöszö vetkezeti szocialista brigádok számára XIV. évfolyam 1986 június (Részlet) Füghy: „Minden igaz ma­gyarok, kik szeretik hazájo- kat, kiknek szent az ország, a nép szabadsága, legyenek bár nemesek vagy földönfu­tók, papok, polgárok, gaz­dák. katonák, csatlakozzanak a felkeléshez, ragadjanak fegyvert, rántsanak kardot vagy kapjanak marokra ka­szát a szemtelenül hatalmas­kodó, mindenünket elrabló, rekviráló és kegyetlenül adóztató idegen birodalom ellen ..." (Elcsendesedve figyelik, még a kofák is. Köréje gyűl­nek izgatottan.) SZAKONYI KAROLY Kardok, kalodák Jómódú polgár: Micsoda irat ez, Füghy uram?! Füghy: Ezek a jó emberek hozták, ezek a derék lengyel borkereskedők . . . Szőlősgazda: Rendes fur­mányosok ezek, én is nekik adtam el a múltkor a bo­romból ! 1. Lengyel: Tak. tak . . . polszki rendes! Polszi, veng- ri barát! Mi hozni nektek kiáltvány ... 2. Lengyel: Vivát Rákóczi! Vivát libertate! Néhányan: Vivát! Vivát! Jómódú polgár: Bajunk lesz ebből, csak csendeseb­ben! Borótró. Abból lesz ba­junk. ha ilyen időben meg­húzódunk! Jómódú polgár: Milyen időkben? Hogy érti ezt. szomszéd ? Borbíró: Hallhatta, uram. a Tiszahátról hova elért már a felkelés! Füghy: Rákóczi kezén Mun­kács! Debrecen tárt kapuval fogadta! Kuruc seregek in­dultak szabadságot vinni Bácskába! Bottyán generális megvette Érsekújvárt! Szol­nok a kurucé !... Jómódú polgár: Messzire vannak ide azok! Messzire van Kőszegtől a kuruc — mindenhogyan! A császár pe­dig itt trónol a szomszé­dunkban! Nemesember: A császár! A katonái meg a nyakunkon! Jómódú polgár: Ne feled­je, barátom, a császár a mi királyunk! Szőlősgazda: Hiszen. ha valóban az volna! — Ha be­csülné a magunkfajtát! — Ha nem nyúzná! — De mi neki a magyar? — Csak eltipor­ni való ! . . 1. Kofaasszony: Isze le­gyen csak itt az a Rákóczi! Megfuttatjuk a németjét! Jómódú polgár: Megfuttat­juk?! Kicsoda? Kőszeg soh- sem fordul a császár ellen! Nemesembei: Csak a csá­szár fordulhat Kőszeg ellen? Sarcolhat? Adóztathat?! Megnyomoríthatja a jogain­kat?! Nemesembe!: Semmibe ve­szi az ősi regulákat! Füghy: De nég az újabba­kat is! A luleránus vallást is lábbal tapodja! Nincs sza­vuk a főrendeknek se! Szőlősgazda: A legényeket katonának viszik idegenbe! — Ne tűrjük az igát! — Szabadságot a magyarnak! Kutatjuk az életművet — Min munkálkodik ilyen nagy vehemenciával? — Látja, borítékokat cí­mezek. Egy szimpozionra küldöm ki a meghívókat. — Ügy. és mi lesz a tu­dományos tanácskozás tár­gya? — Az, bogy ismerjük-e elég mélységben Kucsori Alojziát? Bizonyosra veszem, hogy ez a téma lázba fog­ja hozni az országot. Sőt ha­tárainkon túlra is kihat, hi­szen meghívót küldök egy lichtensteini történésznek is. — Engem máris lázba ho­zott. Ki az a Kucsori Aloj- zia? — Nem szégyell! bevalla­ni a tudatlanságát? — Nem mondom, pír bo­rítja az arcomat, de mit te­gyek? Eddig nem találkoz­tam ezzel a névvel. — Hát akkor, most tudja meg. Kucsori Alojzia volt az első hazai utcaseprőnő. — És miért kell teljes mélységben megismernünk az ő életét? — Azért, mert még nem ismerjük. Azt tudjuk róla, hogy e század elején élt, s amikor kitört az első világ­háború, azt a haladó gon­dolkodásra valló kijelentést tette, hogy le van a Ferenc J óska ... — És élete melyik szaka­sza a legkevésbé ismert? — Sajnos a börtönéveiről alig tudunk valamit. Főleg ennek a négy évnek a fel­tárásában kérjük a kutatók segítségét. — Négy évet kapott, mert azt a bizonyos kijelentést tette Ferenc Jóskáról? — Dehogy. Azért csak két pofont kapott egy rendőr­nyomozótól. A mellékfoglal­kozása miatt került hűvös­re. — Mellékfoglalkozása is volt? — Igen, a kor egyik leg­ismertebb gagyizója volt. Hí­res trükkjét még ma is em­legetik. A közönséges réz­gyűrűket azzal adta el, hogy azok huszonnégy karátos aranyból vannak, de az ilyen tisztaságú arany már any- nyira lágy, hogy a gyors el­kopás meggátlására rézzel kell bevonni. — És nem elég, ha eny- nyit tudunk Kucsori Aloj- ziáról? — Hová gondol? Nem te­hetjük, hogy megálljunk a félúton. Kitegyük magunkat az utókor vádjának, hogy nem kutattuk fel eléggé Alojzia múltját? Sajnos már­is a huszonnegyedik órában •vagyunk. Szerencsére a vé­letlenek is segítenek. Heves vita dűlt ugyanis a kutatók között, hogy Kucsori Aloj- ziának a börtönben sima vagy gennyes mandulagyul­ladása volt-e. A börtön ko­rabeli iratai sem adtak erre nézve megnyugtató felvilá­gosítást. Szerencsére, az ak­kori börtönorvos fia szintén orvos, és megőrizte apja naplóját. Ebből aztán, schwarz auf weiss kiderült, hogy a gennyes mandula­gyulladást vallóknak van igazuk. — Óriási győzelem. — Na. csak ne gúnyolód­jon. Hallatlan mértékben vit­te előre Kucsori Alojzia tel­jesebb megismerését. Egyéb­ként nemcsak történésze­ket. hanem irodalmárokat is meghívunk a szimpozionra. — Nocsak? — Igen. A megismerni kí­vánt személynek ugyanis fennmaradt egy kis kétsoro­sa. A nép ez egyszerű gyer­mekének ajkáról akkor csor­dult le ez a két sor, ami­Egy hét... kor férje egy alkalommal merev részegen tántorgott haza. Fizetését az utolsó fil­lérig elitta. A k s remekmű egyébként azt a címet kap­ta Alojziától, hegy Férjem­hez, s így szól: Sepregetek szemetet — Kibe köm a sze­medet. — Óriási. — De még mennyire. Nem tudom, érzi-e a i első sor­ban, hogy Aló. zia milyen drámai erővel tudta két szó­ban összesűríteni élete lénye­gét. Na, de a vers további elemzésre vár, s ezt sem hagyhatjuk az utókorra, ezért kellenek ai irodalmá­rok is a tudományos ülésre. — Most már csak azt árul­ja el nekem, hofiy miért csi­nálják ezt? — Hogyhogy r ni ért? Maga nem hallgat rádiót, nem néz televíziót, nem üvas folyó­iratokat? Ma a; életműku­tatás a divat. — De kinek kutatják eze­ket az életműveket ilyen ap­rólékos részletesléggel? Ér­dekli ez a nagyközönséget? — Ki beszél itt a nagykö­zönségről. Mi a kutatóknak kutatunk. Vagyis, hogy az eljövendő korok kutatói a mi kutatásainkat felhasznál­hassák kutatásaikhoz. Vilá­gos? — Mint a vaké blak Baloghy Zoltán Jelenetek a kuruc korból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents