Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-02 / 128. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. június 2., hétfő I. Egymillió emberről van szó Hátrányos helyzetű településeinkről Az utóbbi másíél-két évtizedben a lakóhely szerepe, jelentősége növekedett az emberek mindennapi életében. Ehhez az is hozzájárult, hogy számos korábbi egyenlőtlenség viszont mérséklődött: a megyék iparosítása nyomán, legalábbis a kis térségek szintjén, sok helyütt megoldódtak a foglalkozási gondok, csökkentek az egyes országrészek között a jövedelmi különbségek. „közeledett” egymáshoz az egyes megyék lakosságának fogyasztási szerkezete és színvonala Az egyes jellegzetes településtípusok, mint például a törpe- és aprófalvak, tanyák, 'agglomerálódó községek, különböző méretű, jellegű városok között viszont még növekedhettek is a különbségek, elsősorban a megszerzett jövedelem felhasználása, felhasználhatósága, illetve az ellátottság, az élet- körülmények terén. Ha túlzónak is tartjuk azon vélekedést, miszerint „ .. . a társadalmi egyenlőtlenségek forrását nem a foglalkozás vagy az iskolázottság, hanem a lakóhely jelenti”, tény, hogy e növekvő különbségek azt is jelentik, hogy egyes településtípusokban, egyes területeken a települési és tár. sadalmi hátrányok halmozódnak. Halmozódó egyenlőtlenségek Ez részben abban nyilvánul meg, hogy az életkörülmények fejlődése elmarad az országos szinttől; a kis falvak ellátottsága még romlott is: körzetesítették az iskolákat. a tanácsokat, meg. szűnt a posta, néhol még a vegyesbolt is. A műszaki infrastruktúra legfontosabb elemei, a villany, a bekötőút, a tömegközlekedés, a palackos gáz eljutott ugyan a falvakba is, de később e téren is lelassult a fejlődés vagy annak terheit sokkal inkább á lakosság viselte, mint a városokban. A munkaalkalmak szűkössége, választékuk szegényessége a munkaképes korúak, a szakmával, magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők elvándorlását ösztönözte. Így a helyben maradó lakosság egyre nagyobb hányada idős, nyugdíjas, nem rendelkezik szakmával. Ez pedig újabb társadalmi, települési hátrányok forrása: ezekben a községekben alacsonyak a jövedelmek, a lakosság jó része nem tud nagyobb mértékben részt venni a kiegészítő jövedelmeket adó munkában, háztáji termelésben, de a települések érdekében végzett társadalmi munkában sem. A település szegényedik, ez tovább fokozza az elvándorlást. Így, annak ellenére, hogy az országrészek társadalmigazdasági fejlettsége között kiegyenlítődés tapasztalható, egyes települések helyzete hátrányossá, olykor szembetűnően hátrányossá válik. Ha e települések egymás mellett, egymás közelében helyezkednek el, hátrányos helyzetű területek alakulnak ki, bár e hátrányos hélyzet alapja most már nem is valamely régióhoz, megyéhez való tartozás, hanem bizonyos településkategóriák tömeges megjelenése. A hátrányos helyzet leggyakoribb oka a települések kis mérete, a hátrányos forgalmi helyzet, a mezőgazdaság kedvezőtlen adottságai. Ez év októberétől új rehabilitációs képzés és átképzés kezdődik a Csepel Művek Oktatási Vállalatnál. Lehetőség adódik háztartásigép-szerelő, elektronikai műszerész, műszergyártó és karbantartó szakmák elsajátítására, valamint anyagvizsgáló, gyors, és gépíró, SZTK-ügyintéző képesíE kedvezőtlen folyamat már a hetvenes évek elején magára vonta a területi fejlődéssel foglalkozó szakemberek: geográfusok, közgazdászok, szociológusok figyelmét. Megállapították, hogy hozzávetőleg 1—1,1 millióan éltek a kifejezetten hátrányos helyzetű területeken: egyértelművé vált, hogy az elmaradott területek problémáját nem lehet a tanyás települések vagy Szabolcs- Szatmár megye gondjaira szűkíteni. Kedvezőtlen helyzetű területek alakultak ki a Dunántúlon is, fejlettnek tartott megyékben is, mint például Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyében az országhatár menti sáv. Átfogó programot A területfejlesztési politika is felfigyelt e területek létére, azonban elsősorban a termelés oldaláról érzékelte a gondokat; természetszerű, hogy így mindenekelőtt e területek gazdálkodásába kívánt beavatkozni, e területen akart kedvező folyamatokat elindítani. A segítség eszköztárába tartozott a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek támogatása, az iparilag fejletlen területek iparosítására létesített alap. Átfogó program azonban nem készült a hátrányos helyzetű térségek fejlesztésére. A terület- és településfejlesztési politika megújhodása közepette, e területek gondjai mindvégig a figyelem középpontjában maradtak, bár gyakran csak mint az aprófalvak vagy a tanyás területek problémái. Az Országgyűlésnek „A terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatai”-ról hozott, múlt évi határozata kimondta: „Tovább kell folytatni — állami hozzájárulással is — a gazdasági fejlődésben elmaradt térségek felzárkóztatását ... ”, A feladat megoldására területfejlesztési alapot létesítettek. Az alapot az elmaradott térségekben használják fel. Ezek elhatárolása az érdekelt minisztériumok, tudományos intézetek és a tanácsok bevonásával, megtörtént. A 23 térségben 574 település található, bennük él az ország lakosságának mintegy 4 százaléka, 431 ezer fő. Nagy, összefüggő térséget alkotnak Szabolcs-Szat- már megye keleti harmadában (Szatmár—beregi síkság, Dél-Nyírség), Borsod- Abaúj-Zemplén megye országhatár menti sávjában, Baranya megyében, a Dráva mentén, Zala és Vas megyében, szintén az országhatár közelében, de kisebb foltokban szinte valamennyi megyében. Adatok hosszú sorával lehet bemutatni e területek hátrányos helyzetét, az itt élő lakosság kedvezőtlen demográfiai-társadalmi szerkezetét. Így péltés megszerzésére. A szakmáktól függően, a képzés időtartama hat héttől egy évig terjed. A képzésben azok a 18. életévüket betöltött személyek vehetnek részt, akiknek munkaképessége legalább 36 százalékban megváltozott, korábbi foglalkozásukat egészségi állapotuk miatt nem folytathatják, elvégezték a nyolc dául e területekről 1970— 1985. között, a lakosság 17 százaléka elköltözött; a szellemi foglalkoztatottak aránya 16 százalék, szemben az országos 31 százalékkal. A településeknek csupán 38 százalékában van közműves vízellátás, 6 százalékukban közcsatorna. A vázolt helyzet javításának szándéka kialakult, egyik eszközeként a VII. ötéves tervben a területfejlesztési alap áll majd az érdekelt megyék rendelkezésére. Az elérendő célok, a fejlesztés mikéntje körül viszont egyelőre bizonytalanság tapasztalható, pontosabban egyes kutatók vitatják a tervezés célkitűzését. E szerint ugyanis „a gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztésének célja, hogy a meglevő gazdasági bázis erősítésével, szerkezetének korszerűsítésével és új fejlesztésekkel, növekedjen a térségek eltartóképessége, bővüljenek a foglalkozási lehetőségek ... Ehhez kapcsolódóan kell az elmaradott térségekben a legszükségesebb termelő infrastruktúrát fejleszteni.” Társadalmi kötelesség Az elképzelések szerint a mezőgazdasági területek hasznosítása külterjesebb lenne, a szándó egy részén erdőt, gyepet telepítenének. Ez viszont 20—30 ezer keresőt feleslegessé tesz a mező- gazdaságban. Az ipari termelés — esetenként az idegenforgalom — növelésével, új ipari üzemek telepítésével szándékoznak a számottevő munkaerőt lekötni. Ezzel szemben felvetődik: célszerű-e ezen a rossz forgalmi fekvésű, kiépítetlen infrastruktúrájú területen az ipartelepítést szorgalmazni? De ha nem ezt tennénk, mi lenne ennek a következménye? Alaposabb mérlegelést kívánna e kérdés: hogyan lehet a hatékonysági, a szociálpolitikai, s nem utolsósorban a humanitás szempontjait összeegyeztetni? Valószínű, hogy a lakosság életkörülményeinek javítása, a hátrányos települési környezet lehető ellensúlyozása e területek „életben tartásában” legalább annyira szükséges, mint a munka- alkalmak szaporítása. Elfogadható, ha ezen feladatokat nem a területfejlesztési alap oldja meg; de az alap hatékonysága is megköveteli, hogy e területekre átfogó fejlesztési program készüljön, amelynek megvalósításába más pénzügyi forrásokat is be kellene, lehetne kapcsolni. Elképzelhető tehát, hogy a termelés hatékonysága további népességcsökkenést idéz elő, ám a helyben maradó lakosságnak megfelelő életkörülményeket teremteni — társadalmi kötelezettség. Végül az is nyilvánvaló, hogy az egyes hátrányos helyzetű területek gondjai nem azonosak, megoldásuk útja is szükségképp eltérő; a fenti kérdéseket minden egyes térség esetében fel kell tenni, s keresni a helyi adottságokhoz leginkább alkalmazkodó választ. Beluszky Pál, MTA Regionális Kutatások Központja általános iskolát és vállalják, hogy a megszerzendő új képzettségüknek megfelelő munkakörben tovább dolgoznak. A képzést a Szociális Intézetek Központja szervezi és koordinálja. A jelentkezési lapokat a munkahelyi és tanácsi rehabilitációs bizottságok, a tanácsi szociális és munkaügyi szervek útján, augusztus 15-ig lehet eljuttatni a következő címre: 1143 Budapest, XIV. kerület, Ida utca 7. szám. Uj rehabilitációs képzés Heves megye — a sajtó tükrében — Milyen a hírünk az országban? — Mit tudnak meg rólunk hevesiekről azok, akik megyénk határain túl, csak a sajtóból tájékozódnak? összeállításunk a májusban megjelent sokféle és gazdag sajtóanyag keresztmetszete. Vendégünk volt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója. A kétnapos látogatás eseményeiről május 8-án vezető helyen tudósítottak az országos és megyei lapok. Megyénk ifjúkommunistáinak nevében szót kapott a XI. KISZ-kongresszuson Kovács Erzsébet népművelő. A Népszabadság és a Magyar Nemzet 26-án újragondolásra ajánlotta küldöttünk hozzászólását, azt, hogy mennyire fontos a kultúra az ifjúsági munkában. Bejárta a hír a hazai sajtót, hogy elkészült és termel az 1,9 millárd forint beruházási költségű Mátra Gázbetongyár. Építőanyag pernyéből címmel, a Szolnok Megyei Néplap 13-i számában riportot közölt a környezetszennyező hulladék hasznosítására épült gyárról, amely évenként 15 ezer lakás falazóanyagát állítja elő. A Magyar Rádió korábbi — április 24-i — Napközben című adásában Tóth Gábor, az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium főtanácsosa elismerően nyilatkozta: — Az új Mátra Gázbetongyár belépésével jelentősen megnőtt a falazóanyag-kínálat. A vállalat alapanyagául szolgáló melléktermék eredetének helyszínére kalauzol a Népszabadság május 15-i számában megjelent fényképes nagyriport. Lignit nyolcvan évre előrejelzéssel, a rekonstrukció előtt álló, megújulásra váró tizenöt éves Gagarin Hőerőműről olvashattunk. Ugyanebben az újságban, 10-én Kékesdi Gyula szoboravatásról készített tollrajzot: Prométheusz Visontán. Több lap is tudósított arról a KGST-tanácskozásról, amely Egerben ülésezett és a külfejtéses széntermelés műszaki és tudományos együttműködés kétéves munkatervét egyeztette. Figyelmet érdemel a Déli Hírlap 9-i számában az a feltérképezés. hogy — akárcsak Borsod, Nógrád és Szolnok megye egey részében is — számos és növekvő vízfelületű bányató lelhető fel. Bányatavakból: üdülőterület címmel a borsodi hasznosítás tapasztalatait vázolja a miskolciak újságja. Vásárdíjat kapott a tavaszi BNV-n a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság — jelentette az MTI. A Népszava is közölte 21-én azt a másik hevesi sikert, hogy az Országos Piackutató Intézet kiosztotta a Kiváló Áruk Fó- ruma-oklevelet és az országból 14 gyártó 18 terméke között, a Mátravidéki Cukorgyárak egymagvú drazsí- rozott cukorrépa vetőmagja megkapta a KÁF-emblémát. Licencek, ötletek, változások nyomában a Népszabadság 21-én azt vizsgálta, hogy mitől lett jobb az egri dohány. Fotó szemlélteti azt a korszerű gépet, amely egyszerre sodorja, tölti, ragasztja és darabolja a cigarettát. A fejlett európai dohányipari üzemek jeles követői sikerének egyik kulcsa a műszaki fejlesztés, amelyre a műszakiakat sajátos módon ösztönzik. Számos híradás látott országszerte napvilágot arról, hogy megyénk híres dinnyetermesztő térségeiben hajnaltól késő estig tűzdelik a palántákat a csányi, ecsédi határban. Hevesben az idén kétezer hektáron termelnek dinnyét, s ez Európa legnagyobb dinnyeültetvénye. A Képes Újság május 17-én Hortról e szakmabeli vándorlókat mutatta be. A Népújság híradása alapján a Hajdú-Bihari Napló 8- án arról számolt be, hogy széles körű határozott társadalmi összefogás eredményeként kedvezőbb lett Heves megyében a közlekedésbiztonság. Nemcsak idegenforgalmi vonzereje miatt gyakori vendég megyénkben a Magyar Rádió mikrofonja. A Kossuth adón a Házunk tája adás a zöldség-gyümölcs termelés, a felvásárlás, forgalmazás kérdéseit vizsgálta pátriánkban. Hangosfotó készült a rádióban a fiatal egri barlangászok felfedezéséről. Bemutatták a hallgatóknak Végh Menyhértné máira vidéki népművészt, a ter- pesi dalost. Május 1-én a Népdalkörök pódium-sorozatban Nagyrédéről közvetítették az évadzáró hangversenyt. Május 7-én a Kossuth Rádió Jó reggelt! műsorában mérlegre került a Patyolat munkája megyénkben. Azért veszik igénybe kevesen nálunk ezt a szolgáltatást, mert drága. — Eger a földkerekség legnagyobb városa, mert Kanadától Csebokszáriig húzódik ... — idézi a helybelieket az RKP magyar nyelvű, Előre című napilapjának munkatársa. Az újság május 15-i számában jelent meg Hagyományőrző és megújuló címmel az útirajz. Salgótarjánban tanácskoztak a szakemberek az általános iskolák fakultációjáról. A Nógrád május 8-i számában idézi Búzás Zoltánt, aki arról számolt be, hogy megyénkben a kezdés évében, 1984-ben 26 általános iskolában szerveztek 79 fakultációs csoportot. Jelenleg legnépszerűbb, a számítástechnika. A Népszabadság 14-én arról közölt kritikát, hogy a csurgói diákszínjátszó napokon az egri Dobó István gimnázium diákjai meglepő darabválasztással Szép Ernő Május című drámáját vitték színre, sikerrel. Közeleg a vakáció, gazdagnak ígérkezik a szünidei program. Érdemes elolvasni a Családi Lap májusi számában megjelent felmérést, amely Egerben készült és a diákok rossz szokásairól ad elgondolkoztató képet. Simon Imre A parádi „pagodából” 100 esztendeje indult el — s hamar ismertté vált — a parádi víz. A különleges összetételű ásvány- és gyógyvízből évente 2 millió palackot töltöttek meg. Ez nem mindig fedezte az igényeket. A Vikuv (Vízkutató és Fúró Vállalat) dolgozói egy nagyszabású felújítási munkálat befejező szakaszához érkeztek. Megújul, megszépül kívül-belül a „pagoda", üzembiztos gépek segítik a töltést, palackozást. A harmadik kút beindulásával a cseviceforrás vizéből 3 millió palackozott parádit adhatnak a kereskedelemnek évente. Több gyógyvíz Párádról mm Gotyár Endre a palackozó gépsor próbaüzemét ellenőrzi Osztafi Mátyásné és Vona Györgyné, festés közben (Fotó: Szabó Sándor)
