Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-21 / 145. szám

6. NÉPÚJSÁG, 1986. június 21., szombat MINDENNAPI NYELVÜNK Sok a shop...! Közleményünk címe arra utal. hogy éppen napjaink­ban. gomba módra szapo­rodnak el a shop angol szó­val elnevezett boltok, üzle­tek, árudák, áruházak. Nem örülünk ennek az angolmá­niás elnevezési divathóbort­nak, már azért sem, mert feleslegesen szaporítjuk ve­le a nagyzási mániát, és a nyelvi igénytelenséget is példázó idegen eredetű sza­vak példatárát. A shop szó átvételének in­dítékaival sem vagyunk ki­békülve, tudniillik azzal, hogy egyesek, az előkelőbb­nek álcázott angol szóról azt tartják: már önmagában is „a szokottnál exkluzívabb, nívósabb termékekre, árufé­leségekre hívja fel a vásár­lók figyelmét”. Ezt a véle­ményt fogalmazta meg az a szakember, aki egy régeb­ben megjelent cikkemre úgy reagált, mintha a shop magyar megfelelői, a bolt, az üzlet, a kereskedés, az áru­da, az áruház szégyellnivaló, parlagi megnevezések lenné­nek. A Varázs elnevezésű, új cipőbolt igazgatóhelyette. se is hasonlóképpen fogal­mazott a lapunk hasábjain megjelent riport tanúsága szerint: „Az Elit Shop rész­legben a felnőttek válogat­hatnak 40-es méretig, a szo­kottnál exkluzívabb, nívó­sabb termékekből” (Népúj­ság, 1986. ápr. 17.). Vajon ez a „szakmai” meggondolás az alapja an­nak, hogy Egerben Műszaki Shop elnevezéssel nyílt meg a műszaki cikkeket árusító bolt, üzlet, áruda? Vagy in­kább az utánzás ösztöne a ludas abban, hogy már Eger­ben is feltűnt a shop meg­nevezés, s mi is szaporítjuk „a pesti flaszteron sebesen szaporodó gift shopok (aján­dékboltok) számát" (Élet és Irodalom, 1986. ápr. 15.). Er­re utal az Egerben találha­tó Elektron Shop üzletnév is, A felesleges angol szavak tömeges beáramlásának té- nyéről tanúskodnak ezek, a sajtó hasábjain megjelent szövegrészietek is: „Szédítő tempóban szaporodnak el a Second' Hand üzletek, a ré­giség-, pardon: Antiquität- boltok, butikok" (Magyar Nemzet, 1986. ápr. 19.). A használt áruk boltja, a ré­giségeket kínáló üzletek semmiben sem különböznek a sznobos nyelvhasználat ré­vén angol megnevezésű üz­lettársuktól. Legfeljebb ab­ban, hogy a „shopok által kínált firle-francok mindig többe kerülnek, mintha bolt­ban vennénk őket" (Nők Lapja, 1986. ápr. 16.). Jegyzetfüzetem is tanús­kodik arról, hogy éppen a legutóbbi években tűntek fel ezek a magyar—angol keverék elnevezések a kü­lönböző cégtáblákon és rek­lámszövegekben : Ajándék Shop. Western divat Shop, City divatáru Shop (a bel­városi bevásárlónegyedben) stb. A lemezboltok sem kerül­ték el a túlhajtott rajongást a shop iránt. Magam is vá­sároltam lemezt a Rock Shop elnevezésű lemezbolt_ ban. Arról is kaptam jelzé­seket. hogy egyesek ma már nem érzik elég előkelőnek a bevásárlás és a bevásárol szóalakokat, ők ezeket is an­gol módra előkelősítették és shopingolnak, shopingot bo­nyolítanak le. Nagyon félek, hogy azt is megérjük: egye­sek az eladó, az elárusító, a kereskedő szavak szerepét is áttestálják az - angol shop asszisztens nyelvi formára. A shop életútjáról még el kell mondanunk, hogy ha­zánkban először a Skálában neveztek el egyes részlege­ket shopnak. Dr. Bakos József „ÜGY DÖNTÖTTEM: ERŐS MARADOK .. ,’f Gyermekvárosi történet Minden ember élete kí­nál a többiek számára tanulságot. Talán ezért is érdeklődünk mások sorsa iránt. Némelyiket lehet szinesiteni, de van­nak, amelyek nem tűrik a mesélés sallangjait. La- katosné Knapcsek Gizel­la gyermekfelügyelő — ahogy ismerősei hívják: Gizi — története ez utób­biak közé tartozik. — 1963-ban születtem Aj­kán. negyedik gyerekként. A szüleim elváltak, s én az egyik nővéremmel apámnál maradtam. Sokat bolyong­tunk az országban. Éltünk például Nyírtason: ide tu­dom kötni a kevés emlékből az egyiket. Óvodás voltam és mindig négylevelű lóhe­rét kerestünk az udvaron •.. Iskolás koromból is felbuk­kan egy másik: talán azért maradt meg ilyen élesen, mert ekkor kerültem álla­mi gondozásba. Leckeírás közben rágtam a ceruzám végét, ezért az apám vizes kötéllel megvert. Az éppen soros mostohaanyám nem mert közbelépni, így hát kék-zöld foltokkal mentem másnap suliba. Ott azonnal szóltak a gyámügyiseknek; akik behoztak az egri gyer­mekvárosba. Anyámat utol­jára ötödikes koromban lát­tam. Apám valahol Pesten dolgozik. Megvolt a címe, de eldobtam. Nemigen tudnék már velük mit kezdeni 15 év után ... A gyermekvárosban per­sze hiányoztak, illetve hi­ányzott valaki, akihez erő­sen kötődhetnék. A nevelő- link mindent megtettek ér­tünk, de képtelenség ugyan­azt nyújtani harminc gye­reknek. amit egy családban két-három apróság szeretet- ben. törődésben megkap. En­nek ellenére jól éreztem magam; a felnőttek kedvel­tek. a társaimmal nagyokat játszottunk. A tanulásért ke­vésbé rajongtam, de azért tartottam a közepes szintet. A legjobban betegeskedni szerettem. Ilyenkor átvittek a gyengélkedőre, és egész nap ápolgattak, babusgattak: csak velem törődtek és sen­ki mással. Üdülni is voltam kétszer, és titokban roppant büszke voltam arra, hogy dicsérő okleveleket kaptam a kézügyességemért, a ma­gatartásomért. Amikor középiskolás kor­ba kerültem, átköltöztettek Fótra. ahol varrónői szak­mát szereztem. Itt is jó volt, tetszettek a hatalmas par­kok és az, hogy bejárhattunk Pestre, is Talán azért tekin­tek most vissza így ezekre az évekre, mert a neheze ez­után következett. Amíg az ember „állami gyerek”, mindent készen kap. vagyis nem tanul önállósá­got. Aztán amikor közlik vele, hogy „no, indulj, előt­ted az élet”, ott áll egyedül, kivetve a világba. Többnyi­re segítő kezek és anyagi tartalék nélkül, de az addi­ginál sokkal nagyobb sza­badsággal. Nem csoda, ha nem mindenki talál rá a megfelelő útra. — Mikor Fótról el kellett jönnöm, igyekeztem mérle­gelni, mit tegyek. A főváros­ba nem akartam menni, mert féltem, hogy én is megin­dulok a lejtőn, mint sok tár­sam. Inkább visszajöttem Egerbe. Átmenetileg szál­lást kaptam a gyermekvá­rosban és segítettek munká­ba állni is. Egy varrodába kerültem. Eleinte elég jól kerestem, de később egyre kevesebb lett a fizetés. Folyton nőtt a szervezetlenség, mi javítgat­tuk a szabók pontatlansága­it. így nem tudtuk a nor­mát teljesíteni. A kezdeti háromezer helyett már csak 1700 forint volt a boríték­ban hó elején. Albérletben laktam, ezért megpróbáltam egy kis fészekhez jutni a garzonházban. Végigjártam az ügyintézőket, de minde­nütt halogatták a választ. Végül egy tisztviselő odave­tette: „Szüljön két gyereket, aranyom, akkor majd kerí­tünk valamit!” Nyugodt ter­mészet vagyok, de kiabálni kezdtem, és rávágtam az aj­tót. Már hónapok óta sírtam befelé, most végre elereszt­hettem könnyeimet. Egyre csak az járt a fejemben, hogy miért ilyen rossz sorsot ér­demeltem én. A legelkesere­dettebb gondolatok is meg­fordultak a fejemben, de vé­gül úgy döntöttem: erős ma­radok. és megpróbálok fok­ról fokra kimászni a kút fe­nekéről. — Az egyik munkatárs­nőmnél ismerkedtem meg Tamással, akit az első pilla­nattól rokonszenvesnek ta­láltam. ö segített talpra áll­ni. 1984-ben házasodtunk össze, három évi együttjá- rás után. A szülei azonnal befogadtak. Az esküvő költ­ségeit ők fizették, és azóta is sokat segítenek rajtunk. Megoldódott a lakásproblé­ma is: a Kazinczy utcai sor- házépítkezésbe szálltunk be. Sok kölcsönt kellett felven­ni. de könnyebb szívvel fi­zeti az ember a részleteket, ha a saját otthonában la­kik. Amíg a férjem katona volt. állást is változtattam: átjöt­tem gyermekfelügyelőnek a gyermekvárosi óvodába. Ne­velő vagyok ott, ahol nem is olyan rég engem neveltek. Szeretem a munkámat, mert látom, hogy a kicsik álta­lam tanulnak meg sok dol­got. és hogy szépen fejlőd­nek. Háromezer-négyszáz fo­rint körül keresek: ez ép­pen duplája a varrodai 1700- nak. Szükség is van a pénz­re. hiszen be akarjuk fejez­ni az építkezést, bútorokat kell venni, később pedig jó lenne egy autó is. És még nem mondtam a legnagyobb újságot: júliusra várjuk a „trónörököst”! Szeretném, ha vidámabb és teljesebb gyer­mekkora lenne, mint nekem. Énnél most nincs fonto­sabb . . . ★ Gizi tehát révbe ért: csa­ládra lelt és most családot teremt, munkájában pedig visszaadhatja mindazt, amit ő kapott. Am megyénk in­tézeteiben és a nevelőszülők­nél ezernél több állami gon­dozott várja sorsát. Saját sorsát, nem a Giziét. Koncz János BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK Az oktatás arcvonalában Általában is ki lehet jelenteni, hogy nincs könnyű helyzetben az oktatásunk. A feltételek összességében sent a legkedvezőbbek, de ezen belül különböző adott­ságokkal rendelkező intézmények akadnak. Néhol ideálisak a körülmények, szinte szárnyakat kaphat a pedagógus, máshol pedig anlkyi visszahúzó tényezővel kell számolni, hogy már az is nagy szó, hogy egyál­talán a folyamatossságol biztosítani tudják. r Elő vagy holt nyelv-e az eszperantó? Süketek párbeszéde? A Hatvani 213-as Damja­nich János Szakmunkáskép­ző az utóbbiak közé tarto­zik. Mintegy 1300 tanuló sa­játítja el itt 36 szakma alap­jait 75 oktató irányításával, tanteremhiány A legfőbb gond jelenleg a tanteremhiány: központi épületükben nyolc helyiség­ben taníthatnak, de ezen kí­vül még 22 ideiglenes he­lyen foglalkoznak a diákok­kal Ez utóbbiak főleg a kollégium szobácskái,. ahol bizony szoronganak. Ez ne­hezíti az egyébként sem könnyű munkát, nem a leg­jobbak az eredmények. A vállalkozók negyede jelen pillanatban lemorzsolódik, nem szerzi meg a bizonyít­ványt. A követelmények pedig nem alacsonyak, fokozot­tan érzik ezt azok, akik po­litikailag felkészültebbek, tudatosabbak: az MSZMP tagjai. Ezt a felelősségteljes légkört érezte az meg, aki végigülte a június 10-i alap- szervezeti beszámoló tag­gyűlést. A munkájukat sze­rető, érett gondolkodású fiatalokat kellene itt útjuk­ra bocsátani, akik — ha a végzésig nem is töltik be a 18. életévüket — később al­kalmasak arra, hogy a párt soraiba lépjenek. A tantestület csaknem fe­le tartozik az alapszervezet­hez: 35 pedagógus. Előttük számolt be az elmúlt moz­galmi évről Balog László alapszervezeti párttitkár. Részletezte a végzett mun­kát. Beszélt arról, hogy mi­lyen ülésterv alapján végez­ték tevékenységüket. Mint hangsúlyozta: az irányító pártszerv által kötelezően előirt napirenden túl a helyi sajátosságok figyelembevé­telével dolgoztak. Így szóba került a szakszervezeti vá­lasztás, a pártmegbízatasok teljesítése, a KISZ politikai képzése, az ifjú gárda alegy­ség. a dolgozók munkakörül­ményeinek alakulása, a párt­csoportok élete, a Kossuth. kiadványok terjesztése, a tagdíjbesorolás, a KISZ- szervezet kádermunkája, partirányitása, pályakezdő pedagógusok munkahelyi beilleszkedése, az ideológiai továbbképzés. Jó kapcsolatokat alakítoL tak ki az üzemi pártalap- szervezetekkel, közösen gon­dolva a szakmunkásképzés helyzetére és feladataira. Tovább javult a munkahe­lyek és az iskola viszonya, s ez találkozott a központi el­képzelésekkel. A beszámolá. si időszakban tíz pártveze­tőségi és ugyanennyi taggyű­lésre került sor. Városi szin­ten a KISZ-szervezet párt­taggá nevelő tevékenységé­ről számoltak be. A párttitkár részletesen elemezte a tagok személyen­kénti megbízatásait s azok teljesítését. Az elhangzottak­ból az derül ki. hogy jó­részt magas szinten valósí­tották meg a terveket. A három pártcsoport — az egyik az elmúlt évben ala­kult — megfelelően műkö­dött, értekezleteiken kötet­len, nyílt véleménycsere, vitakészség volt jellemző. A tantestületben csökkent az átlagéletkor a belépő „újoncok” miatt. Nem kis feladat hárul emiatt az idő­sebbekre: be kell vonni a fiatalokat, kialakítva az egy­séget. Gondolni kell a párt­építés folyamatosságára is A sokszínű pártmunka be­mutatásával érzékeltette a titkár az elmúlt esztendő eredményeit. Jól gyümöl­csözött a KISZ patronálá- sa, mivel a helyi szervezel kiváló címet nyert el. Ol­vasottak a Kossuth-kiadvá- nyok, fontos esemény a hon­védelmi oktatás, magas szin­ten rendeznek kulturális eseményeket. Ez csak né­hány a csokorból: összessé­ben kedvező kép rajzolódhat ki a hallgató előtt. A párt- alapszervezet vezetősége és tagsága az 1985—86-os tan­évben eredményesen látta el feladatait- Segítette az inté­zet vezetőségét, ügyelt a párt vezető szerepének ér­vényesülésére. Ezután Kepics Ferencné instruktor olvasta föl az alapszervezet minősítését, majd észrevételek, kiegészí­tések hangzottak el. Gazsó János diákotthon-vezető a nehézségekről beszélt: kevés a férőhely. A legtöbb . je­lentkezőt el kellett utasítani. Farkas Kálmán igazgatóhe­lyettes az iskolai ünnepsé­gekről szólt. Ambruzs Sán­dor igazgató a tanítás felté­teleit részletezte. Tóth Ber­talan a fiatalok felelősség- érzetének csökkenésére fi­gyelmeztetett. Arra. hogy az ifjúságnak nagyobb részt kell vállalnia sorsa alakítá­sában. Szálkái János az ok­tatási törvény életbe lépésé­ről. s a párttagok ezzel kap­csolatos feladatairól mon­dott véleményt. Szabó Gá- bőmé a pedagógus KISZ- szervezet munkáját ecsetel­te. Hermész Mátyás, a vá­rosi pártbizottság titkára hosszan elemezte az intéz­mény jelenét: nehézségeket, eredményeket. ellentmon­dásokat téve egymás mellé. Végül Balog László ösz- szegezte az elhangzottakat, majd a határozati javas­latról kérdezte a tagságot. Az a kiegészítésekkel együtt elfogadta az előterjesztést. Egyébként tagfelvételi ké­relmeket is tárgyaltak: két tanuló, Juhász Sándor és Györkös Tamás jelentkezé­sét az alapszervezet támo­gatta. A keményen végigdolgo­zott esztendő után Bálintné Nagy Mária, a megvei párt- bizottság munkatársa kívánt sikeres évzárást és jó pihe­nést a résztvevőknek. Gábor László Az állóvizet könnyű fel­kavarni. Ez történt a 13 1985. (X. 23.) NM. számú rendelet után is. A rendelet értelmében valamennyi fel­sőoktatási intézményben kö­telező lesz két idegen nyelv oktatása. A Magyar Ifjúság 1985. november 29-i számá­ból meglepetéssel értesül­tünk, hogy választható lesz bármelyik élő nyelv és a la­tin. Az eszperantó azonban nem, mivel a cikk szerint az holt nyelv Megvallom őszintén. na­gyon tetszett a fiatal eszpe- rantisták nyílt levele Köpe- czi Béla művelődési minisz­terhez, úgyszintén dr. Mé­száros Béla debreceni egye­temi docens nagyon okosan megírt, tanulmánynak is el­fogadható levele. Én már az idősebb korosz­tályhoz tartozom, hiszen az eszperantót 1958. óta műve­lem. Sok kongresszuson vet­tem részt, de legfőképpen a magyarok által rendezett, 1983 évi világkongresszus kapott meg. Itt mindenki lát­hatta, aki jelen volt. hogy az eszperantó nemzetközi nyelv, igenis élő nyelv. A csaknem hatezer résztvevő részére nem kellett tolmács. Fehérek, sárgák, feketék, mindnyájan megértettük egymást. A legújabb meg­állapítások szerint is, szerte az egész világon, sok mil­lióan beszélik a nyelvet és mégis azt mondják, holt nyelv. A munkásmozgalom világ­méretű fellendülésével pár­huzamosan. az eszperantó nyelv is virágzott a legtöbb kultúrországban. Talán az sem volt véletlen, hogy csak a szocialista országokban részesül hivatalos anyagi és erkölcsi támogatásban az eszperantó. A kapitalista or­szágokban csak társadalmi erőből él és fejlődik a moz­galom. Az eszperantót a bé­ke nyelvének nevezik és ez a békemozgalom már több mint 30 éve működik. A fő cél a népek közötti barát­ság erősítése, és ezáltal a népek közötti kölcsönös megismerés. Engedtessék meg nekem, hogy megírjam. Az eszpe­rantó még csak most, 1987. évben lesz százéves. Átélt két világháborút, ma is él, virul, fejlődik. A nyelv egyes félremagyarázóival szemben: nem a nemzeti nyelveket akarja pótolni, hanem segí­tő nyelv akar lenni. 1954- ben sikerült elérni, hogy az ENSZ kulturális szerve, az UNESCO, felvette tagjai so­rába az Egyetemes Eszpe­rantó Szövetséget. Hogy milyen gazdag az eszperantó irodalom, bizo­nyítja a sok megjelenő könyv és folyóirat. Mi, magyarok, mindig büszkék lehetünk, hogy a világ eszperantó iro­dalmi nagyjai között megta­láljuk a legnagyobbakat, így Baghy Gyulát, dr. Kalocsay Kálmánt, Szilágyi Ferencet. Ok valóban sok eredeti esz­perantó regényt, költeményt, elbeszélést írtak. Ezzel is bizonyították, hogy az esz­perantó él. Itt kapcsolódnék be sze­rényen én is, aki csak ama­tőr tollforgató vagyok, sze­retett nyelvünk népszerűsí­tésébe. Néhai Baghy Gyulá­tól nagyon sok biztatást kaptam, hogy fordítsak so­kat, eszperantóból, habár le­het, hogy sók kudarc fog ér­ni, miután sok helyen nem fogadják örömmel a nyel­vünkből való fordítást és elintézik talán egy kézle­gyintéssel. 1958-ban már megjelentek fordításaim a Népújságban, és azóta is so­kat közöltek. Szabad legyen megemlíte­nem. hogy az eszperantó élő létét már az egész világ be­bizonyította. Jól mondják sokan, szerte az országban, hogy azt a téves nézetet kel­lene nagyon gyorsan halot­tá nyilvánítani, ami meg­kérdőjelezi az eszperantó élő létét. Gáspár Sándornak-az 1983- as eszperantó-világkongresz- szuson elhangzott szavaival fejezném be írásomat: Az eszperantisták mozgalmát az utóbbi évtizedek egyik leg­tisztább, legnemesebb moz­galmának tekinthetjük. Id. Zakar János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents