Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-19 / 143. szám

NÉPÚJSÁG, 1086. június 1 csütörtök 3. Szemle Pélyen A Pélyi Tiszamente Terme­lőszövetkezetben hétfőn dél­előtt tartották meg az ara­tás előtti gépszemlét. Tizen­öt kombájn, ötvennégy erő­gép, hat munkagép és tizen­három szállító gépjármű vizsgázott a szakemberek előtt (balra). Még a gépszem­le előtti pillanatok ... Utol­só simítások a K—700-as erőgépen (jobbra) A leendő kombájnosok szerelés közben, akik egyben munka gépeik vezetői lesznek majd az aratáson... (balra). A jö­vő hónap első felében kezdődik majd az aratás, de a teendőket már most megbeszéli Vona Dénes ágazatvezető a kombájnosokkal. Képünkön: Dragony Gábor, Radvánszky János, Rab Péter és Molnár János (jobbra). (Fotó: Perl Márton) Minőségellenőrzés - „fél kézből”? Ország, világ számára szóló bejelentés — hiszen a rádióból hallom —. hogy egyik jeles vállalatunk va­kációzó diákokat keres meós munkakörbe. Nem aka­rok hinni a fülemnek. A minőség vigyázását, védel­mét ugyanis mindig fontosabbnak tartottam annál, mintsem, hogy „beugró” fiatalokra is bízhassák. Kü­lönösen pedig mostanában, amikor első rendű feladat­tá vált, hogy ne csak a termelőüzemekben, hanem gazdasági életünk minden területén csakis kifogásta­lan munka kerüljön ki kezeink alól. A furcsa felvétel már azért is meglep, mert ilyen­formán szükségtelennek vélem. Ha egy szünidei gye­rek, aki talán először jár a gyárban, csak úgy. pusz­ta kíváncsiságból, időtöltésből, s szerény fizetség el­lenében is képes megítélni, hogy a felnőttek, a gya­korlott szakemberek mit csinálnak jól vagy rosszul, sokkal inkább megteheti, aki hosszabb vagy rövidebb ideje és jóval nagyobb bérért megszokott feladatát végzi. Nagy baj lehet ott. ahol enyire nem bíznak a meglévő gárdában, netalán erkölcsileg, anyagilag le­becsülik az ellenőrzés súlyát, rangját. Talán felesleges idézni, jól tudjuk valamennyien: valaha a legjobb dolgozókból válogatták azt a csa­patot, amely alkalmas volt a többiek produktumának elfogadására vagy visszaadására. Vajon miért mon­dottunk le erről? Egyáltalán lemondhatunk-e az igé­nyességről, ha éppen a minőségről van szó? Aligha! S főleg holmi „jótékonyságból”, pusztán azért, hogy eggyel több kereseti lehetőséget teremtsünk a nyári iskolaszünet egy részében dolgozni, vagy eset­leg csupán dolgozgatni kívánó ifjaknak. Mivel ezzel — bármilyen furcsán hangzik — talán nekik is rosz- szat teszünk. Túlon-túl hamar megtudják azt. amit nem szabadna: olyanért is kaphat pénzt az ember, amihez kevésbé ért... Gy. Gy. Ölre menne a rongálókkal... Az asztalisvk művezetője Kié lesz az üveg Napóleon? Augusztusra tervezik a hatvani szabadidős központ átadását Kernacs János művezető hűséges embernek vallja magát. Joggal, hiszen szépen él a családjával és immár negyedszázada jóban, rosszban együtt van a Heves Megyei Cpitőipari Válla­lat törzsbrigádjával. — Itt tanultam és szeret­tem meg az asztalosszak­mát, ez az első munkahe­lyem — mondja leplezetlen örömmel. —Mi köti a céghez? — Munkás vagyok még akkor is. ha beosztásom sze­rint már 14 éve asztaloso­kat irányítok Egerben. Üj otthonokat építeni sok gond­dal, vesződéssel jár, de ami­kor rendre a helyükre ke­rülnek az ajtók, ablakok, s elkészülnek a beépített szek­rények is, 11 tagú gárdánk úgy örül, mint a saját la­kásának. — Mindig elégedettek a munkájukkal? — Azzal igen. De ha rossz az együttműködés a társ­szakmák dolgozóival, egy­szóval. ha tönkreteszik az elvégzett munkánkat, akkor legszívesebben ölre mennénk a kárt okozókkal... — Mi a dolga? Irányit vagy nyílászárókat is pászít? — Ezt is, azt is. Baráta­im mesterei a szakmának, de a valóságban nem min­den olyan, amilyennek sze­retnénk. A rendelkezésemre álló munkaidő nagyobbik ré­szét nem a szűkebben vett termelésirányításra, hanem lótás-futásra, a napi gondok elhárítására fordítom. Ez megkeserít, mert az anyag-, alkatrészellátás nehézségei, a szállítási fegyelem lazasá­gai, a túlzott adminisztrá­ció, megannyi gond forrá­sa. Ha aztán végre nincs akadálya az ütemes munká­nak. fogom a szerszámot és ott segítek, ahol éppen a legnagyobb szükség van rá- Én élvezem a szakmámat. — Ezek szerint nem jó fő­nöknek lenni? — Attól függ, hogy együtt­működnek-e a partnerek. Ha csak tizedét is úgy végez­ném a munkámnak, ahogy az a munkaköri leírásban olvasható, rég kirúgtak vol­na. Tőlem a műszak végén nem azt kérdezik a főnöke­im: megvannak-e a megfe­lelő méretű ajtók, szekré­nyek, polcok, vagy hol, mi­ért nincs jól előkészítve a munkahely. Nálunk a telje­sítmény az úr! Rohangálok, könyörgöm, fenyegetőzöm: miért nem hagyják előbb befejezni a munkát, miért viszik el más munkaterület­re az embereimet, s meddig tart még a társadalmi tu­lajdon elsajátítása az épü­letekben. Nem volna min­den a feladatom, de hát ne­kem azokról kell gondos­kodnom. akikkel együtt ta­nultam a szakmát, akik mel­lesleg az idén elnyerték a Vállalat Kiváló Brigádja cí­met. — Ütközőpontnak vagy összekötőkapocsnak érzi ma­gát? — Összekötőkapocsnak, hi­szen a gondok ellenére azért elismernek a főnökeim és az asztalosok is. Nemrég kaptam Kiváló Dolgozó jel­vényt. — De mi van akkor, ha mint mondta, kettesben ma­rad a „megoldatlan" problé­mával? — Munkatársaimmal kar­öltve „csak azért is” kikü­szöböljük a megoldást. — Mt az, amire a legke­vesebb az ideje? — Nézze, valamennyi rész­feladatot kielégítő hatásfok­kal, az ismert okok miatt nem tudok megoldani. De olyan brigádvezetőm van Fülöp Lajos személyében, akivel bátran megoszthatom a rám testált munkát. — Az asztalosok személyes ügyeit ismeri? — Aki vezet, vállára ve­szi az emberek érzelmi, lel­ki gondjaival való foglalko­zás felelősségét is- Várjon csak... Van egy esetem ar­ra. hogyan törődünk egy­mással a munkán kívül. De talán nem is a történet a fontos, hanem az, hogy egyik munkatársunk zátony­ra futott házassága segítsé­günkkel végül is rendbe jött. Mika István Múlt év végén egy üveg Napóleon-konyakban fogad­tunk Micsinai Béla művelő­dési osztályvezetővel, aki váltig lelkelte: 1986. augusz­tus 20-án már működni fog a Grassalkovioh-kastély új­jávarázsolt bal szárnya, ahol — mind a megye, mind az Országos Műemléki Felügye­lőség örömére — mégsem vendéglátó üzem lesz, ha­nem a hatvani fiatalok sza­badidős központja, amely szervezetileg a helyi műve­lődési házhoz tartozik majd. Aggodalmunk a fogadás kap­csán az építőiparnak szólt, amely általában szívesen csúsztat átadási határidő­ket. A művelődési osztály vezetője azonban bízott a ki­vitelezőknél bevezetett rend­kívüli prémiumrendszerben. Nos, hogy ki nyeri a palack Napóleont? És ettől függet­lenül milyen élet bontakoz­hat ki a leendő intézmény­ben? E kérdések nyomában tartott terepszemlénk ered­ménye, illetve beszélgeté­sünk az érdekeltekkel az alábbiakban summázható. Hátrányos helyzetből Nos, ami a munka dan­dárját illeti, a pillanatnyi helyzet nem a legkecsegte­tőbb, s ebben — a látvány mellett — egyetértett velünk Tamás Miklósné, a városi tanács tervosztályának ve­zetője is, aki elmondotta, hogy a kivitelezés menetéi egy vá'lalkozói kudarc za­varta meg. Először ugyanis a Dunabau nevű céggel kö­töttek szerződést 20 millió forint erejéig, ez a vállalat azonban befuccsolt. A jog­utód Kiskunhalasi Vörös Október Tsz építési főágaza­ta emiatt hátrányos helyzet­ből startolt, s ha mégis ko­moly előrehaladást ért el a rekonstrukció, az a munká­latok „felpörgetésének” kö­szönhető. Vagyis a nagyja fel­adatok e pillanatban megol­dottak. A pincerészben a kis­csoportok működéséhez al­kalmas szobákat kialakítot­ták, a felszíni épület pedig olyan kiképzést nyert, mi­szerint összefüggő helyisé­geiben előadóesteket, ki­sebb koncerteket lehet majd rendezni. A legfőbb gondot jelenleg a belső-külső szak­ipari tennivalók okozzák, ezek menetétől függ az au­gusztusi avatás. ÁlB-támogatás A tervcsoport vezetője ar­ról is tájékoztatott bennün­ket, hogy a szabadidős köz­pont ilyetén kialakítása 20 millió forintot emészt föl, s ezen összegben bennfoglalta- tik ama 5 millió is, amely­hez — pályázat útján — az Állami Ifjúsági Bizottságtól jutott a helyi tanácsvezetés. Hogy mennyiből lehet az új intézményt berendezni? Mi­csinai Béla művelődési osz­tályvezető elmondotta, hogy (Foto: Perl Márton) legalább 2 millió forint szük­séges e célra, s az összeg — beleértve a helyi, megyei pénzforrásokat — biztosított. A bevásárlásra augusztus el­ső napjaiban mindenképpen sort kerítenek, és amennyi­ben a szakipari munkák va­lóban kellő ütemben folynak a következő hetek során, ak­kor augusztus 20-ra beren­dezhető a kastély posta felé eső szárnyépülete. Tervek és kísérletek A művelődési osztály ve­zetője szólt a személyi fel­tételekről, továbbá az ifjú­sági intézménnyel szemben táplált igényekről is. Esze­rint július 1-től dr. Kasza Sándor személyében igazga­tóhelyettes erősíti a külön­böző okokból megritkult népművelői stábot, ö első­sorban a szabadidőközpont­ra összpontosítja erejét. Ugyanakkor meghirdettek további két előadói állást, hogy évek múltán valóban kellő intenzitású munka bontakozhasson ki a Vörös­marty Mihály Művelődési Központ égisze alatt. Ami az ifjúsági szabadidőközpont programját illeti? Micsinai Béla szerint az esztendő hát­ralevő hónapjait a kísérlete­zésnek szentelik, amelynek hasznát remélhetőleg már élvezheti Hatvan egész la­kossága. A helyiségek mé­rete miatt, sajnos, nagyobb rendezvényekre nem lesz al­kalmas a szárnyépület. Er­re majd a főépület szolgál, amelynek a tetőszerkezetét kell legelőször felújítani, és­pedig 1987-es indítással. Ha persze kiköltözik a kastély­ból a rendelőintézet. Egy do­log azért megnyugtató: a VII. ötéves tervciklusban esztendőnként 10 millió fo­rint áll majd rendelkezésre a rekonstrukciós munkála­tokhoz. Ami pedig fogadásunkat illeti? Az újságíró szívesen magára vállalná az üveg Napóleon költségét, hiszen a szabadidős központ avatása mindenképpen minőségi ja­vuláshoz visz a helyi nép­művelés ügyét tekintve. Moldvay Győző Szabadidőközpont. 1986. június 9. ( Fotó: Kőhidi Imre)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents