Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-17 / 141. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1986. június 17., kedd Mihail Gorbacsov beszéde az SZKP KB ülésén A zimbabwei elnök hazánkban Canaan Sodindo Bananát a Parlament előtt úttörők köszön­tik virágcsokrokkal (MTI-fotó: Manek Attila felvétele Népújság-telefotó — KS) „Ma meg kell vitatnunk, hogyan valósul meg a kon8- resszuson meghatározott fő irányvonal, előzetesen meg kell vonnunk az eredmé­nyek mérlegét, levonni a ta­nulságokat a kongresszus óta végzett munkából, meghatá­rozni a párt soron levő fel­adatait” — ezekkel a sza­vakkal kezdte beszédét Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, majd így folytat­ta: „Az SZKP XXVII. kong­resszusa után minden szfé­rában mozgásba jött a szov­jet társadalom — politikai, gazdasági, szellemi területen egyaránt. A társadalmi fej­lődés hatalmas, dinamikus töltést kapott, amely a tö­megek politikai tudatossá­gának gyors növekedéséhez vezetett. Az igényességnek, a szigornak, az igazságos­ságnak az a légköre, amely a kongresszuson uralkodott, mozgósító hatással van az egész gyakorlati munkára. Mindez arról tanúskodik, hogy a kongresszusi eszmék szilárdan részeivé válnak 8 társadalmi tudatnak, objek- tívan meghatározzák a vég­bemenő folyamatok vissza­fordíthatatlanságát.” Mihail Gorbacsov rámuta. tott, hogy külföldön sem gyengül az érdeklődés a kongresszus iránt, különöse71 a szocialista országokban. Az átépítés első. tanulsá­gaira kitérve az előadó szólt azolk aktivitásáról, akik szi­lárdan a 3ÍXVII. pártkong­resszus álláspontjára he­lyezkedve, energikusan kap- csdlódtak be a munkába, s időt és erőt nem kímélve keresik és megtalálják mél­tó helyüket az átépítés fo­lyamatában. Utalva a tömegek alkotó tevékenységének fejlődésé­re, mint a meggyorsítás alaptényezőjére, Mihail Gor­bacsov kiemelte, hogy a szovjet emberek szervezett­sége és hazafisága páratlan erővel mutatkozott meg olyan rendkívüli körülmé­nyek között, amilyenek Csernobilben következtek be. A szerencsétlenség kemény próbatétel volt. „Engedjék meg — mondotta Gorbacsov —, hogy ülésünk nevében mély részvétünket nyilvá­nítsuk az elhunytak hozzá­tartozódnak, őszinte köszöne­tét mondjunk mindazoknak, akik életük kockáztatásával harcba szálltak a szeren­csétlenséggel, akik ma is önfeláldozóan dolgoznak kö­vetkezményeinek felszámo­lásán.” Áttérve a gazdasági és társadálmi fejlesztés prob­lémáira, a szónok kijelentet­te: naiv dolog volna azt várni, hogy néhány hónap alatt megszűnik az az el­maradás és megszűnnek azok a fogyatékosságok, amelfjek éveken keresztül halmozódtak fel. A népgaz­daság fejlődési üteme gyor­sulásának irányzata azonban kézzelfogható. Az idei év első öt hónapja alatt az ipa­ri termelés 5,7 százalékkal emelkedett a múlt év meg­felelő időszakához képest. „A gazdaságban végbe­ment változások elemzése azonban távolról sem lenne teljes, ha a kétségtelen si­kerek mellett nem mutat­nánk rá a gyenge pontokra. Azt mondhatnám, hogy egye­lőre maga az átépítés is las­san hadad. Egyes vezetők széltében-hosszában beszél­nek a nyilvánosságról, he­lyesen méltatják a kollektí­va szerepét, a demokratikus elvek fejlődését az életben, a baj csak az, hogy beérik ezzel. Így támad az átépítés illúziója: szavakban minden rendben, de tényleges vál­tozás nincs” — mondta Mi­hail Gorbacsov. Az új ötéves terv sajá­tosságaira áttérve az SZKP KB főtitkára mindenekelőtt azt emelte ki, hogy a terv egészében véve megfelel a XXVII. pártkongresszus út­mutatásainak. Előírja töb­bek között az erők és az eszközök koncentrálását a gazdaságfejlesztés ku les­fontosságú irányaiban , a strukturális és a beruházási politika megváltoztatását a társadalmi termelés intenzi- fikálása értelmében. A gyorsított ütemű gazda­ságfejlesztés alapján nagy­szabású szociális programot kívánunk megvalósítani — folytatta a szónok. A terv mellőzi azt a sok tervidősza­kon keresztül érvényesített elvet, hogy csak a megma­radó erőforrásokat fordítjuk ezekre a célokra. A népjólét fokozására szándékozzuk for­dítani a nemzeti jövedelem hozzávetőleg négyötödét. Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága úgy véli, minden alap megvan arra, hogy a Központi Bizottság ülése jó­váhagyja ezt a tervet — je­lentette ki Gorbacsov. Az előadó ezután a múlt hibái megismétlődésének elkerüléséről beszélt. „Vilá­gosan kell látni a lemara­dás okait — mondotta. — Ezek lényege mindenekelőtt a beruházási politikában el­követett komoly számítási hibákban keresendő. Egyik ötéves tervről a másikra tel­jesen indokolatlanul csök­kentették a beruházási komplexumba eszközölt be­fektetések növekményét. En­nek következtében olyan meghatározó gépipari terüle­tek, mint a szerszámgépipar, a műszergyártás, a számítás- technika, valamint a korsze­rű szerkezeti anyagok gyár­tása nem fejlődött kellő mértékben.” Az SZKP KB főtitkára be­széde következő részét a tudományos-műszaki hala­dásnak, ezen belül a re­konstrukciónak, a gépipar fejlesztése meggyorsításának szentelte. Kitért olyan kér­désre, mint a kétműszakos munka fokozott bevezetése. Rámutatott, hogy sok or­szágban régóta rendszeres az ilyen munkaszervezés. Ebben a modern berendezés maximális kihasználására irányuló törekvés testesül meg. Az esti és éjszakai mű­szakokban dolgozókat külön díjazzák, amivel a szovjet központi szerveknek is hala­déktalanul foglalkozniuk kefll, javaslatokat előter­jesztve az esti és éjszakai műszakokban dolgozók jobb erkölcsi és anyagi megbecsü­léséről. Az agrár-ipari komplexum problematikájára áttérve emlékeztetett arra, hogy az élelmiszerprogram felada­tainak szintjén rögzítésre került a beruházások volu­mene, a termelés előirány­zata, az agrár-ipari komp­lexum anyagi-műszaki ellá­tása. A tizenkettedik ötéves tervidőszakban — folytatta az előadó —, sikereink attól fognak függeni végezetül, ho­gyan munkálkodunk tovább az irányítás, az egész gaz­dasági mechanizmus tökéle­tesítésén. Ennek a munkának az elveit meghatároztuk. Egyfelől tovább kell tökéle­tesítenünk a központosítás elveit a népgazdaság irányí­tásában, fokoznunk kell az állami tervbizottság és más gazdasági főhatóságok szere­pét, pontosabban meg kell határozni a minisztériumok feladatkörét, másfelől bőví­tenünk kell a vállalatok és egyesülések jogait és gazda­sági önállóságát, fokozottab­ban felelőssé kell tenni őket tevékenységük eredményei­ért. Ténylegesen bővíteni kell a dolgozókollektívák jogkö­rét. E célból mihamarább be kell fejezni a szocialista vál­lalatról szóló törvény kidol­gozását. Ennek az okmány­nak az új gazdálkodási fel­tételek koncepciójára kell támaszkodni, összegezve az utóbbi időben szerzett ta­pasztalatokat, megerősítve mindazt, ami jónak bizo­nyult a gazdasági önállóság fokozását, a vállalatok szere­pének és felelősségének nö­velését célzó irányvonal va­lóra váltásában. A pártmunka átépítésének témakörére áttérve, a szónok megerősítette, hogy az át­építés gondolatát megértés­sel fogadta a pártmunkások többsége, és ez immár a gya­korlatban is megmutatkozik. Üj légkörű kapcsolat alakult ki a helyi es központi párt-, tanácsi és gazdasági szervek között, gyorsabban, nagyobb hozzáértéssel oldanak meg sok gyakorlati kérdést. A pártszervezetek és párt­szervek munkastílusával fog­lalkozva, az SZKP KB főtit­kára hangsúlyozta, hogy a pártkongresszus politikai ve­zetési módszerekre orientál­ta a pártbizottságokat. En­nek ellenére, nem gyengül a pártszervekben az a tö­rekvés, hogy adminisztrálási, hivatali irányítási funkció­kat töltsenek be. Minden szinten meg kell szabadulni az adminisztrálgatás elemei­től. Különös jelentőségű az álapszervezetek önállóságá­nak, offenzív munkastílusá­nak, a kommunisták kezde­ményezőkészségének és ak­tivitásának fokozása. „Ülésünkön teljes elviség- gel ki kell mondani: a párt- bizottságok a párt becsüle­tét és ne a mundér becsü­letét őrizzék. Továbbra is állhatatosan és fáradhatat­lanul kell munkálkodnunk azon, hogy társadalmunkban erősödjék, tartóssá váljék az egészséges légkör. Ezzel ösz- szefüggésben azt mondhat­nám, hogy a halaszthatatlan feladatok között marad to­vábbra is az alkoholizmus el­leni harc. Az egész nép előtt kötelezettséget vállaltunk az alkoholizmus elleni, határo­zott harcra és pártos köte­lességünk teljesíteni a szov­jet emberek elvárását” — hangoztatta Mihail Gorba­csov. Mihail Gorbacsov ezt kö­vetően részletesen szólt a Varsói Szerződéshez tartozó országok Politikai Tanácsko­zó Testületének nemrég, Bu­dapesten tartott üléséről. Hangsúlyozta, hogy a tanács­kozáson megvitatták a leg­utóbbi, szófiai PTT-ülés és a legfelső szintű szovjet— amerikai genfi csúcstalálkozó óta Európában és a nemzet­közi színtéren történt ese­ményeket. Mihail Gorbacsov kijelen­tette: ismeretesek azok a kezdeményezések, amelyeket annak érdekében tettünk, hogy a Géniből kiinduló po­zitív szellem ne tűnjék el nyomtalanul. Konkrét tervet terjesztettünk elő, hogy az évszázad végéig számoljuk fel a nukleáris fegyvereket, moratóriumokat hirdettünk a nukleáris robbantásokra, in­dítványoztuk a vegyi fegy­verek megsemmisítését. Kez­deményezéseink egyértelműi célja a nemzetközi légkör egészségesebbé tétele. A nemzetközi feszültség csökkentésének távlatát azon­ban nyugaton, mindenekelőtt az Egyesült Államok vezető, reakciós köreiben úgy értel­mezik, mint fenyegetést ér­dekeik ellen. A legutóbbi hó­napokban és hetekben a .mai kor létérdekeit érintő szov­jet kezdeményezések egész sorát utasították el; nem hajlandók beszüntetni a nuk­leáris robbantásokat; nem hajlandók betartani a hadá­szati fegyverekről létrejött megállapodásokat; nem haj­landók elfogadni a fegyve­rektől mentes világűr gon­dolatát. Mindehhez hozzá kell tenni még azt is, hogy Géni­ben és B.écsben nem hajlan­dók a jóhiszemű párbeszéd­re. A Szovjetunió — folytatta Mihail Gorbacsov — a jö­vőben is mindent megtesz azért, hogy valósággá válja­nak azok a kezdeményezé­sei, amelyek a világ vala­mennyi népének érdekeit te­kintetbe veszik. Ugyanakkor a Szovjetunió sohasem enge­di meg, hogy az Egyesült Ál­lamok nukleárisrakéta-fö- lénybe kerüljön. Nem sza­bad megengedni, hogy a világ sorsáról az imperializ­mus dönthessen, nem szabad megengedni, hogy az impe­rialista reakció az emberiség­re a katonai-politikai kon­frontáció elmélyülését kény­szerítse rá. Ez ugyanis csak egyet jelenthetne — a nuk­leáris háború felé való sod­ródást. A budapesti tanácskozáson — folytatta Mihail Gorba­csov — megvitattuk az Egye­sült Államokkal Genfben folytatott tárgyalásokon ki­alakult helyzetet is. Ragasz­kodva ahhoz a törekvésünk­höz, hogy Genfben kölcsönö­sen elfogadható megállapo­dásokat érjünk el, az ame­rikaiaknak a következő, köz­bülső változatot javasoltuk: a) Jöjjön létre megállapo­dás arról, hogy a kővetkező tíz év során tiszteletben tart­ják a rakétaelhárító rend­szerre vonatkozó szerződést, és a hadászati védelmi kez­deményezés (SDI) keretében folyó munkákat laboratóriu­mi szintre korlátozzák, tehát az Egyesült Államok nem lépi át azt a küszöböt, amelyhez már el is érkezett; b) A hadászati támadó­fegyverzeteket azonos szint­re kell korlátozni — 1600 egységre. A nukleáris tölte­tek száma nem haladhatja meg a 8000 egységet. Az egy­más területét elérő, közép­hatótávolságú fegyverzetek kérdését, beleértve a nagy hatótávolságú és földi állo- másoztatású szárnyas raké­tákat, ebben az esetben kü­lön lehetne megoldani. Ez a változat a Szovjet­uniónak azt a törekvését tá­masztja alá, hogy kölcsönö­sen elfogadható megállapo­dások jöjjenek létre. Ugyanakkor tervezetet ter­jesztettünk elő az európai közép-hatótávolságú rakéták vonatkozásában is. Belemen­tünk abba, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok között a fegyverzet területén létrejövő nulla-viszony ese­tén, az európai színtéren megmaradjanak az angol és francia nukleáris rakéták — méghozzá a jelenlegi meny- nyiségben. Azt is kijelentet­tük, hogy nem fogjuk növel­ni közép-hatótávolságú ra­kétáink számát Ázsiában. Igen élesen jelentkezik ma a nukleáris kísérletek meg­szüntetésének problémája. Ehhez bizonyos mértékben hozzájárult a csernobili atomerőműben történt ka­tasztrófa is. Ez a szerencsét­lenség megmutatta, hogy még kis mennyiségű radio­aktív részecskék szabadba kerülése is ezrek számára hozhat bajt és nyugtalansá­got. Az Egyesült Államok az egész emberiség előtt vállal magára súlyos felelősséget, amikor nem hajlandó be­szüntetni a nukleáris kísér­leteket és nem hajlandó csat­lakozni a szovjet morató­riumhoz. Az egész világot nyugtalanítja az amerikai magatartás, de a helyzet sú­lyossága azt követeli, hogy megkétszereződjenek, sőt megháromszorozódjanak az összes nukleáris kísérlet le­állítását, a nukleáris fegyve­rek felszámolását szorgal­mazó erőfeszítések. Az SZKP KB főtitkára ki­tért a legfelső szinten tartan­dó, új szovjet—amerikai csúcstalálkozó kérdésére. Ez­zel kapcsolatban leszögezte: mi a Washingtonnal folyta­tandó párbeszéd mellett va­gyunk. — Mi nem csaptuk be az ajtót: az Egyesült Ál­lamok elnökével létrejöhet egy újabb találkozó. Magá­tól értetődő azonban, hogy ehhez olyan légkörre van szükség, amely távlatokat nyit reális megállapodások eléréséhez. Erről tájékoztat­tuk Reagan elnököt és a vi­lág közvéleményét. Ezt az ál­láspontunkat barátaink meg­értik. Mihail Gorbacsov végeze­tül kiemelte, hogy a buda­pesti PTT-ülésen a résztve­vők a konkrét kérdéseket a szövetséges szocialista álla­mok közös külpolitikai stra­tégiájúnak prizmáján át vizs­gálják. Egy szóval, a buda­pesti tanácskozás olyan egy­ségről, alkotó együttműkö­désről tett bizonyságot, amely gazdagítja a szocializ­mus nemzetközi politikáját, még nagyobb súlyt kölcsönöz a nemzetközi színtéren teen­dő kezdeményezéseinek — hangsúlyozta befejezésül az SZKP KB főtitkára. (Folytatás az 1. oldalról) Aggodalmukat fejezték ki Afrika déli térségének leg­utóbbi fejleményei miatt. Aláhúzták, hogy a Dél-Afri­kai Köztársaság kormányá­nak apartheid politikájával, fokozódó belső terrorjával, a környező független afrikai országok elleni agresszív cselekményeivel szemben ha­tékony nemzetközi fellépés­re van szükség. A két államfő kifejezte meggyőződését, hogy a mos­tani látogatás tovább erősíti a két nép közötti barátság és együttműködés szálait, s újabb lehetőségeket tár fel a kétoldalú együttműködés fejlesztésében. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára hétfőn fogadta Ca­naan Sodindo Bananát, a Zimbabwei Köztársaság el­nökét. aki Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására hivatalos, bará­ti látogatáson tartózkodik hazánkban. A szívélyes légkörben le­zajlott megbeszélésen köl­csönösen táiékoztatták egy­mást országaik életéről, mun­kájáról és véleményt cserél­tek a nemzetközi békével és biztonsággal összefüggő kér­désekről. valamint az Afri­ka déli részén kialakult hely­zetről. Megerősítették kész­ségüket a kétoldalú kapcsola­tok további bővítésére, amelyhez a zimbabwei ál­lamfő jelenlegi látogatása értékes hozzájárulás. Kádár János méltatta azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a zimbabwei kormány és a ZANU—HF párt tesz a zimbabwei nép további fel- emelkedéséért, az afrikai ha­ladó erők összefogásáért, és a földrész déli részén fel­gyülemlett problémák igaz­ságos rendezéséért. A találkozón jelen volt Losonczi Pál. az Elnöki Ta­nács elnöke. Várkonyi Jó­zsef. hazánknak a Zimbab­wei Köztársaságba akkre­ditált nagykövete, valamint Sydney Sekeramayi egész­ségügyi miniszter és Moses Jackson Mvenge, a Zimbab­wei Köztársaság hazánkba akkreditált nagykövete. Este Losonczi Pál és fele­sége díszvacsorát adott Ca­naan Sodindo Banana és felesége tiszteletére a Parla­ment Vadász termében. Részt vett a vacsorán az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, valamint a politikai és a gazdasági élet számos ve­zető személyisége. A vacsorán Losonczi Pál és Canaan Sodindo Banana pohárköszöntőt mondott. Losonczi Pál többek között hangsúlyozta, hogy tavalyi zimbabwei látogatása és a mostani találkozó része a két nép barátságának és gyümölcsöző együttműködé­sének, amely egybefűzi a két országot. Nagyra értékelte azokat az eredményeket, amelyeket a fiatal afrikai állam a nemzeti sajátossá­gok és realitások figyelem- bevételével. a nehéz világ- gazdasági helyzet, a dél-af­rikai térség feszült körülmé­nyei között a gazdaság fej­lesztésében. a nép életkörül­ményeinek javításában, a nemzeti egyetértés kialakítá­sában elért. Canaan Sodindo Banama elöljáróban kifejezte köszö­netét a meghívásért, s han­got adott meggyőződésének, hogy a felek a tanácskozáso­kon új lehetőségeket tárnak fel a kétoldalú kapcsolatok szélesítésére és elmélyítésére, a különböző területeken va­ló együttműködésre. Szólt arról, hogy a kölcsönös kap­csolatok — amelyeket a két ország vezetői látogatásuk­kal is megerősítettek — ab­ban az időszakban kezdőd­tek, amikor Magyarország népe anyagi, erkölcsi és dip­lomáciai támogatásban ré­szesítette Zimbabwét felsza­badító harcában — mondot­ta többek között. ■v ★ Janet Banana asszony, a Zimbabwei Köztársaság el­nökének felesége Losonczi Pálné társaságában hétfőn ellátogatott a Magyar Nők Országos Tanácsának szék­házába. A vendéget Duschek Lajosné. az Elnöki Tanács tagja, az MNOT elnöke és a Magyar Nőszervezet más ve­zetői fogadták. Duschek La­josné tájékoztatta a vendé­geket a magyar nők'élet- és munkakörülményeiről, a nő­tanács tevékenységéről. Ja­net Banana a fiatal zimbab­wei nőmozgalom munkájáról és a nők helyzetéről adott tájékoztatót. A, Canaan Sodindo Banana és a Losonczi Pál által vezetett delegációk a tárgyalóasztalnál (Népújság-telefotó — MTI — KSj

Next

/
Thumbnails
Contents