Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-17 / 141. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1986. június 17., kedd Mihail Gorbacsov beszéde az SZKP KB ülésén A zimbabwei elnök hazánkban Canaan Sodindo Bananát a Parlament előtt úttörők köszöntik virágcsokrokkal (MTI-fotó: Manek Attila felvétele Népújság-telefotó — KS) „Ma meg kell vitatnunk, hogyan valósul meg a kon8- resszuson meghatározott fő irányvonal, előzetesen meg kell vonnunk az eredmények mérlegét, levonni a tanulságokat a kongresszus óta végzett munkából, meghatározni a párt soron levő feladatait” — ezekkel a szavakkal kezdte beszédét Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, majd így folytatta: „Az SZKP XXVII. kongresszusa után minden szférában mozgásba jött a szovjet társadalom — politikai, gazdasági, szellemi területen egyaránt. A társadalmi fejlődés hatalmas, dinamikus töltést kapott, amely a tömegek politikai tudatosságának gyors növekedéséhez vezetett. Az igényességnek, a szigornak, az igazságosságnak az a légköre, amely a kongresszuson uralkodott, mozgósító hatással van az egész gyakorlati munkára. Mindez arról tanúskodik, hogy a kongresszusi eszmék szilárdan részeivé válnak 8 társadalmi tudatnak, objek- tívan meghatározzák a végbemenő folyamatok visszafordíthatatlanságát.” Mihail Gorbacsov rámuta. tott, hogy külföldön sem gyengül az érdeklődés a kongresszus iránt, különöse71 a szocialista országokban. Az átépítés első. tanulságaira kitérve az előadó szólt azolk aktivitásáról, akik szilárdan a 3ÍXVII. pártkongresszus álláspontjára helyezkedve, energikusan kap- csdlódtak be a munkába, s időt és erőt nem kímélve keresik és megtalálják méltó helyüket az átépítés folyamatában. Utalva a tömegek alkotó tevékenységének fejlődésére, mint a meggyorsítás alaptényezőjére, Mihail Gorbacsov kiemelte, hogy a szovjet emberek szervezettsége és hazafisága páratlan erővel mutatkozott meg olyan rendkívüli körülmények között, amilyenek Csernobilben következtek be. A szerencsétlenség kemény próbatétel volt. „Engedjék meg — mondotta Gorbacsov —, hogy ülésünk nevében mély részvétünket nyilvánítsuk az elhunytak hozzátartozódnak, őszinte köszönetét mondjunk mindazoknak, akik életük kockáztatásával harcba szálltak a szerencsétlenséggel, akik ma is önfeláldozóan dolgoznak következményeinek felszámolásán.” Áttérve a gazdasági és társadálmi fejlesztés problémáira, a szónok kijelentette: naiv dolog volna azt várni, hogy néhány hónap alatt megszűnik az az elmaradás és megszűnnek azok a fogyatékosságok, amelfjek éveken keresztül halmozódtak fel. A népgazdaság fejlődési üteme gyorsulásának irányzata azonban kézzelfogható. Az idei év első öt hónapja alatt az ipari termelés 5,7 százalékkal emelkedett a múlt év megfelelő időszakához képest. „A gazdaságban végbement változások elemzése azonban távolról sem lenne teljes, ha a kétségtelen sikerek mellett nem mutatnánk rá a gyenge pontokra. Azt mondhatnám, hogy egyelőre maga az átépítés is lassan hadad. Egyes vezetők széltében-hosszában beszélnek a nyilvánosságról, helyesen méltatják a kollektíva szerepét, a demokratikus elvek fejlődését az életben, a baj csak az, hogy beérik ezzel. Így támad az átépítés illúziója: szavakban minden rendben, de tényleges változás nincs” — mondta Mihail Gorbacsov. Az új ötéves terv sajátosságaira áttérve az SZKP KB főtitkára mindenekelőtt azt emelte ki, hogy a terv egészében véve megfelel a XXVII. pártkongresszus útmutatásainak. Előírja többek között az erők és az eszközök koncentrálását a gazdaságfejlesztés ku lesfontosságú irányaiban , a strukturális és a beruházási politika megváltoztatását a társadalmi termelés intenzi- fikálása értelmében. A gyorsított ütemű gazdaságfejlesztés alapján nagyszabású szociális programot kívánunk megvalósítani — folytatta a szónok. A terv mellőzi azt a sok tervidőszakon keresztül érvényesített elvet, hogy csak a megmaradó erőforrásokat fordítjuk ezekre a célokra. A népjólét fokozására szándékozzuk fordítani a nemzeti jövedelem hozzávetőleg négyötödét. Az SZKP KB Politikai Bizottsága úgy véli, minden alap megvan arra, hogy a Központi Bizottság ülése jóváhagyja ezt a tervet — jelentette ki Gorbacsov. Az előadó ezután a múlt hibái megismétlődésének elkerüléséről beszélt. „Világosan kell látni a lemaradás okait — mondotta. — Ezek lényege mindenekelőtt a beruházási politikában elkövetett komoly számítási hibákban keresendő. Egyik ötéves tervről a másikra teljesen indokolatlanul csökkentették a beruházási komplexumba eszközölt befektetések növekményét. Ennek következtében olyan meghatározó gépipari területek, mint a szerszámgépipar, a műszergyártás, a számítás- technika, valamint a korszerű szerkezeti anyagok gyártása nem fejlődött kellő mértékben.” Az SZKP KB főtitkára beszéde következő részét a tudományos-műszaki haladásnak, ezen belül a rekonstrukciónak, a gépipar fejlesztése meggyorsításának szentelte. Kitért olyan kérdésre, mint a kétműszakos munka fokozott bevezetése. Rámutatott, hogy sok országban régóta rendszeres az ilyen munkaszervezés. Ebben a modern berendezés maximális kihasználására irányuló törekvés testesül meg. Az esti és éjszakai műszakokban dolgozókat külön díjazzák, amivel a szovjet központi szerveknek is haladéktalanul foglalkozniuk kefll, javaslatokat előterjesztve az esti és éjszakai műszakokban dolgozók jobb erkölcsi és anyagi megbecsüléséről. Az agrár-ipari komplexum problematikájára áttérve emlékeztetett arra, hogy az élelmiszerprogram feladatainak szintjén rögzítésre került a beruházások volumene, a termelés előirányzata, az agrár-ipari komplexum anyagi-műszaki ellátása. A tizenkettedik ötéves tervidőszakban — folytatta az előadó —, sikereink attól fognak függeni végezetül, hogyan munkálkodunk tovább az irányítás, az egész gazdasági mechanizmus tökéletesítésén. Ennek a munkának az elveit meghatároztuk. Egyfelől tovább kell tökéletesítenünk a központosítás elveit a népgazdaság irányításában, fokoznunk kell az állami tervbizottság és más gazdasági főhatóságok szerepét, pontosabban meg kell határozni a minisztériumok feladatkörét, másfelől bővítenünk kell a vállalatok és egyesülések jogait és gazdasági önállóságát, fokozottabban felelőssé kell tenni őket tevékenységük eredményeiért. Ténylegesen bővíteni kell a dolgozókollektívák jogkörét. E célból mihamarább be kell fejezni a szocialista vállalatról szóló törvény kidolgozását. Ennek az okmánynak az új gazdálkodási feltételek koncepciójára kell támaszkodni, összegezve az utóbbi időben szerzett tapasztalatokat, megerősítve mindazt, ami jónak bizonyult a gazdasági önállóság fokozását, a vállalatok szerepének és felelősségének növelését célzó irányvonal valóra váltásában. A pártmunka átépítésének témakörére áttérve, a szónok megerősítette, hogy az átépítés gondolatát megértéssel fogadta a pártmunkások többsége, és ez immár a gyakorlatban is megmutatkozik. Üj légkörű kapcsolat alakult ki a helyi es központi párt-, tanácsi és gazdasági szervek között, gyorsabban, nagyobb hozzáértéssel oldanak meg sok gyakorlati kérdést. A pártszervezetek és pártszervek munkastílusával foglalkozva, az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta, hogy a pártkongresszus politikai vezetési módszerekre orientálta a pártbizottságokat. Ennek ellenére, nem gyengül a pártszervekben az a törekvés, hogy adminisztrálási, hivatali irányítási funkciókat töltsenek be. Minden szinten meg kell szabadulni az adminisztrálgatás elemeitől. Különös jelentőségű az álapszervezetek önállóságának, offenzív munkastílusának, a kommunisták kezdeményezőkészségének és aktivitásának fokozása. „Ülésünkön teljes elviség- gel ki kell mondani: a párt- bizottságok a párt becsületét és ne a mundér becsületét őrizzék. Továbbra is állhatatosan és fáradhatatlanul kell munkálkodnunk azon, hogy társadalmunkban erősödjék, tartóssá váljék az egészséges légkör. Ezzel ösz- szefüggésben azt mondhatnám, hogy a halaszthatatlan feladatok között marad továbbra is az alkoholizmus elleni harc. Az egész nép előtt kötelezettséget vállaltunk az alkoholizmus elleni, határozott harcra és pártos kötelességünk teljesíteni a szovjet emberek elvárását” — hangoztatta Mihail Gorbacsov. Mihail Gorbacsov ezt követően részletesen szólt a Varsói Szerződéshez tartozó országok Politikai Tanácskozó Testületének nemrég, Budapesten tartott üléséről. Hangsúlyozta, hogy a tanácskozáson megvitatták a legutóbbi, szófiai PTT-ülés és a legfelső szintű szovjet— amerikai genfi csúcstalálkozó óta Európában és a nemzetközi színtéren történt eseményeket. Mihail Gorbacsov kijelentette: ismeretesek azok a kezdeményezések, amelyeket annak érdekében tettünk, hogy a Géniből kiinduló pozitív szellem ne tűnjék el nyomtalanul. Konkrét tervet terjesztettünk elő, hogy az évszázad végéig számoljuk fel a nukleáris fegyvereket, moratóriumokat hirdettünk a nukleáris robbantásokra, indítványoztuk a vegyi fegyverek megsemmisítését. Kezdeményezéseink egyértelműi célja a nemzetközi légkör egészségesebbé tétele. A nemzetközi feszültség csökkentésének távlatát azonban nyugaton, mindenekelőtt az Egyesült Államok vezető, reakciós köreiben úgy értelmezik, mint fenyegetést érdekeik ellen. A legutóbbi hónapokban és hetekben a .mai kor létérdekeit érintő szovjet kezdeményezések egész sorát utasították el; nem hajlandók beszüntetni a nukleáris robbantásokat; nem hajlandók betartani a hadászati fegyverekről létrejött megállapodásokat; nem hajlandók elfogadni a fegyverektől mentes világűr gondolatát. Mindehhez hozzá kell tenni még azt is, hogy Géniben és B.écsben nem hajlandók a jóhiszemű párbeszédre. A Szovjetunió — folytatta Mihail Gorbacsov — a jövőben is mindent megtesz azért, hogy valósággá váljanak azok a kezdeményezései, amelyek a világ valamennyi népének érdekeit tekintetbe veszik. Ugyanakkor a Szovjetunió sohasem engedi meg, hogy az Egyesült Államok nukleárisrakéta-fö- lénybe kerüljön. Nem szabad megengedni, hogy a világ sorsáról az imperializmus dönthessen, nem szabad megengedni, hogy az imperialista reakció az emberiségre a katonai-politikai konfrontáció elmélyülését kényszerítse rá. Ez ugyanis csak egyet jelenthetne — a nukleáris háború felé való sodródást. A budapesti tanácskozáson — folytatta Mihail Gorbacsov — megvitattuk az Egyesült Államokkal Genfben folytatott tárgyalásokon kialakult helyzetet is. Ragaszkodva ahhoz a törekvésünkhöz, hogy Genfben kölcsönösen elfogadható megállapodásokat érjünk el, az amerikaiaknak a következő, közbülső változatot javasoltuk: a) Jöjjön létre megállapodás arról, hogy a kővetkező tíz év során tiszteletben tartják a rakétaelhárító rendszerre vonatkozó szerződést, és a hadászati védelmi kezdeményezés (SDI) keretében folyó munkákat laboratóriumi szintre korlátozzák, tehát az Egyesült Államok nem lépi át azt a küszöböt, amelyhez már el is érkezett; b) A hadászati támadófegyverzeteket azonos szintre kell korlátozni — 1600 egységre. A nukleáris töltetek száma nem haladhatja meg a 8000 egységet. Az egymás területét elérő, középhatótávolságú fegyverzetek kérdését, beleértve a nagy hatótávolságú és földi állo- másoztatású szárnyas rakétákat, ebben az esetben külön lehetne megoldani. Ez a változat a Szovjetuniónak azt a törekvését támasztja alá, hogy kölcsönösen elfogadható megállapodások jöjjenek létre. Ugyanakkor tervezetet terjesztettünk elő az európai közép-hatótávolságú rakéták vonatkozásában is. Belementünk abba, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a fegyverzet területén létrejövő nulla-viszony esetén, az európai színtéren megmaradjanak az angol és francia nukleáris rakéták — méghozzá a jelenlegi meny- nyiségben. Azt is kijelentettük, hogy nem fogjuk növelni közép-hatótávolságú rakétáink számát Ázsiában. Igen élesen jelentkezik ma a nukleáris kísérletek megszüntetésének problémája. Ehhez bizonyos mértékben hozzájárult a csernobili atomerőműben történt katasztrófa is. Ez a szerencsétlenség megmutatta, hogy még kis mennyiségű radioaktív részecskék szabadba kerülése is ezrek számára hozhat bajt és nyugtalanságot. Az Egyesült Államok az egész emberiség előtt vállal magára súlyos felelősséget, amikor nem hajlandó beszüntetni a nukleáris kísérleteket és nem hajlandó csatlakozni a szovjet moratóriumhoz. Az egész világot nyugtalanítja az amerikai magatartás, de a helyzet súlyossága azt követeli, hogy megkétszereződjenek, sőt megháromszorozódjanak az összes nukleáris kísérlet leállítását, a nukleáris fegyverek felszámolását szorgalmazó erőfeszítések. Az SZKP KB főtitkára kitért a legfelső szinten tartandó, új szovjet—amerikai csúcstalálkozó kérdésére. Ezzel kapcsolatban leszögezte: mi a Washingtonnal folytatandó párbeszéd mellett vagyunk. — Mi nem csaptuk be az ajtót: az Egyesült Államok elnökével létrejöhet egy újabb találkozó. Magától értetődő azonban, hogy ehhez olyan légkörre van szükség, amely távlatokat nyit reális megállapodások eléréséhez. Erről tájékoztattuk Reagan elnököt és a világ közvéleményét. Ezt az álláspontunkat barátaink megértik. Mihail Gorbacsov végezetül kiemelte, hogy a budapesti PTT-ülésen a résztvevők a konkrét kérdéseket a szövetséges szocialista államok közös külpolitikai stratégiájúnak prizmáján át vizsgálják. Egy szóval, a budapesti tanácskozás olyan egységről, alkotó együttműködésről tett bizonyságot, amely gazdagítja a szocializmus nemzetközi politikáját, még nagyobb súlyt kölcsönöz a nemzetközi színtéren teendő kezdeményezéseinek — hangsúlyozta befejezésül az SZKP KB főtitkára. (Folytatás az 1. oldalról) Aggodalmukat fejezték ki Afrika déli térségének legutóbbi fejleményei miatt. Aláhúzták, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság kormányának apartheid politikájával, fokozódó belső terrorjával, a környező független afrikai országok elleni agresszív cselekményeivel szemben hatékony nemzetközi fellépésre van szükség. A két államfő kifejezte meggyőződését, hogy a mostani látogatás tovább erősíti a két nép közötti barátság és együttműködés szálait, s újabb lehetőségeket tár fel a kétoldalú együttműködés fejlesztésében. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára hétfőn fogadta Canaan Sodindo Bananát, a Zimbabwei Köztársaság elnökét. aki Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására hivatalos, baráti látogatáson tartózkodik hazánkban. A szívélyes légkörben lezajlott megbeszélésen kölcsönösen táiékoztatták egymást országaik életéről, munkájáról és véleményt cseréltek a nemzetközi békével és biztonsággal összefüggő kérdésekről. valamint az Afrika déli részén kialakult helyzetről. Megerősítették készségüket a kétoldalú kapcsolatok további bővítésére, amelyhez a zimbabwei államfő jelenlegi látogatása értékes hozzájárulás. Kádár János méltatta azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a zimbabwei kormány és a ZANU—HF párt tesz a zimbabwei nép további fel- emelkedéséért, az afrikai haladó erők összefogásáért, és a földrész déli részén felgyülemlett problémák igazságos rendezéséért. A találkozón jelen volt Losonczi Pál. az Elnöki Tanács elnöke. Várkonyi József. hazánknak a Zimbabwei Köztársaságba akkreditált nagykövete, valamint Sydney Sekeramayi egészségügyi miniszter és Moses Jackson Mvenge, a Zimbabwei Köztársaság hazánkba akkreditált nagykövete. Este Losonczi Pál és felesége díszvacsorát adott Canaan Sodindo Banana és felesége tiszteletére a Parlament Vadász termében. Részt vett a vacsorán az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, valamint a politikai és a gazdasági élet számos vezető személyisége. A vacsorán Losonczi Pál és Canaan Sodindo Banana pohárköszöntőt mondott. Losonczi Pál többek között hangsúlyozta, hogy tavalyi zimbabwei látogatása és a mostani találkozó része a két nép barátságának és gyümölcsöző együttműködésének, amely egybefűzi a két országot. Nagyra értékelte azokat az eredményeket, amelyeket a fiatal afrikai állam a nemzeti sajátosságok és realitások figyelem- bevételével. a nehéz világ- gazdasági helyzet, a dél-afrikai térség feszült körülményei között a gazdaság fejlesztésében. a nép életkörülményeinek javításában, a nemzeti egyetértés kialakításában elért. Canaan Sodindo Banama elöljáróban kifejezte köszönetét a meghívásért, s hangot adott meggyőződésének, hogy a felek a tanácskozásokon új lehetőségeket tárnak fel a kétoldalú kapcsolatok szélesítésére és elmélyítésére, a különböző területeken való együttműködésre. Szólt arról, hogy a kölcsönös kapcsolatok — amelyeket a két ország vezetői látogatásukkal is megerősítettek — abban az időszakban kezdődtek, amikor Magyarország népe anyagi, erkölcsi és diplomáciai támogatásban részesítette Zimbabwét felszabadító harcában — mondotta többek között. ■v ★ Janet Banana asszony, a Zimbabwei Köztársaság elnökének felesége Losonczi Pálné társaságában hétfőn ellátogatott a Magyar Nők Országos Tanácsának székházába. A vendéget Duschek Lajosné. az Elnöki Tanács tagja, az MNOT elnöke és a Magyar Nőszervezet más vezetői fogadták. Duschek Lajosné tájékoztatta a vendégeket a magyar nők'élet- és munkakörülményeiről, a nőtanács tevékenységéről. Janet Banana a fiatal zimbabwei nőmozgalom munkájáról és a nők helyzetéről adott tájékoztatót. A, Canaan Sodindo Banana és a Losonczi Pál által vezetett delegációk a tárgyalóasztalnál (Népújság-telefotó — MTI — KSj
