Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-17 / 141. szám

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ha a híitölánc megszakad Ki ne járt volna már úgy, hogy az aznap vásá­rolt tejet a vacsoránál savanyúnak érezte, s kény­telen volt a zacskó tartalmát a lefolyóba önteni. Sajnos, a tejtermékek frissessége, minősége állan­dó beszédtéma, ki a gyártót, ki a kereskedelmet okolja a mulasztásért. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a termelőtől a fogyasztóig felépített hűtő­lánc legkevesebb egy esetben megszakad, és ez a hiányzó láncszem épp elég ahhoz, hogy a vásárlók­nak bosszúságot okozzon. De valójában hol a hi­ba, lehet-e megoldást találni? A munka becsülete Szegények vagyunk vagy gazdagok? Az utóbbi hó­napok, de talán az utóbbi évek egyre gyakoribb beszédtémája ez. Ha azt vesszük, hogy mennyit ke­res egy 'kezdő pedagógus, mérnök, orvos, akkor ta­lán nem a legrózsásabb a kép. Nemrégiben viszont a rádió egyik adásában el­hangzott egy adat: Rubik Ernő 60 millió forintos bankbetétjével nem tarto­zik az ország húsz leggaz­dagabb embere közé ... Ki mennyit keres és mi­vel? Ez szintén igen gyak­ran felvetődik különböző társaságokban. Még ma is hallani az irigykedő meg­jegyzéseket: Kovácséknak már megint új autójuk van, vagy ugyan, ők lakást cseréltek, új bútort vet­tek, még egy kutyát tarta­nak és lehetne sorolni. Pe­dig aztán Kovács úr ugyanolyan mérnök, tanár, pedagógus. Nemrégiben a téma fel­vetődött egyik politikai vezetőnk Heves megyei lá­togatása során is. A me­gye egyik legnagyobb gyá­rában azt kérdezték tőle, hogy vajon mennyire oszt­ja meg a munkásosztályt az ’ a tény, ami szerint a differenciálásból adódóan az egyik szákmunkás eset­leg dupláját keresi a ha­sonszőrű kollégájánál. A válasz majdhogy nem visz- szakérdezés volt. Ki, mivel keresi azt a bizonyos több­letet? A szocializmusban mindenesetre soha nem volt cél az egyenlősdi. Az, hogy a differenciálásnak ilyen szintjére most jutot­tunk el, dicséretes, ámbár elmaradást jelent. Mert ha az adott több­letjövedelem a plusz mun­kából a mögötte levő pro­duktumból tevődik össze, azt bizonyára nem sajnálja senki. Egy Rubik Ernő nemcsak önmagának, ha­nem kis hazánknak is je­lentős többletet adott. Ha mással nem is, hát azzal, hogy bűvöskockái lévén újra a figyelem középpont­jába kerültünk. Kocsis Zoltán szintén olyan mér­tékben öregbítette a ma­gyar művészet hírnevét, amelyre csakis a legna­gyobbak képesek. Egy dolgot tisztázni il­lik, amikor kinek-kinek jövedelméről esik szó. Pártunk XIII. kongresszu­sán is meghirdették a még inkább differenciálás el­vét. A többletjövedelem a magasabb életszínvonalat biztosító anyagi háttér azoknak jár, akik közös asztalunkra minél rango­sabb produktumot, minél több értéket, s minél bő­vebben képesek letenni. Egyformán érvényes ez a Rubik Ernőkre, a Kocsis Zoltánokra, a lakatosokra, a gyárigazgatókra, az or­vosokra, kutatókra — min­denkire. Nem az ügyeske­dők kaptak itt zöldjelzést, akiktől joggal sajnálhatjuk az ily módon megszerzett javakat. A munka kapja igy vissza becsületét, an­nak értékét kell megfele­lően honorálni. Kis Szabó Ervin A gazdaságokban, a ter­melőszövetkezetekben a le­fejt tejet 10 Celsius fok alá hűtik, a tartálykocsik így szállítják a feldolgozó üze­mekbe. Az ipar elvileg te­hát jó minőségű alapanya­got kap. A késztermékek, a pasztörizált tej, a túró, a tej­föl a kiszállításig a hűtő­kamrába kerül. Itt 4—5 Cel­sius fokos hőmérsékleten tá­rolják az árut, s csak a tú­rakocsik indulása előtt rak­ják ki azokat a rámpára- Megyénk két nagy tejüze­me, az egri és a gyöngyösi tehát éberen őrködik a hű­tőlánc folyamatosságán. Gyöngyösön, hogy a kívá­nalmaknak még inkább meg­feleljenek, a hónap végén átadnak egy 400 négyzetmé­ter alapterületű hűtőkam­rát. De kövessük tovább a tej útját. A szállítást éjfél táj-- ban kezdik el. Télen akár ponyvás autókkal is végez­hetnék ezt a munkát, nyá­ron viszont még a termosz­A Mátraderecskei Tégla­gyár ebben az évben ünnep­li fennállásának 75. évfor­dulóját. Ebből az alkalomból emlékkiállítást rendeztek be a gyár ebédlőjében. Ezen bemutatják termékeiket, fel­elevenítik a történelmet. s kocsik sem látják el mara­déktalanul ezt a feladatot. Mivel a tejüzemeknek 80— 90 kilométeres körzetet kell ellátniuk, van ahol már 1 órakor lepakolnak. Éjjel. A nyári kánikulában pedig még éjszaka sem hűl le a levegő +20 fok alá, s fő­ként a községekben a te­jesládák a szabad ég alatt várják sorsukat, pontosab­ban a boltnyitást. Ügy tűnik tehát, hogy minden eddigi igyekezet néhány óra alatt veszendőbe megy ... Más a helyzet ott ahol a termoszkocsikból egyből hű­tőtérbe kerülhet a termék, ez viszont csak kevés he­lyen fordul elő, a tejipar képtelen úgy ütemezni a te­rítést, hogy minden üzlet reggel 6—7 óra körül kap-, ja meg a tejtermékeket. A tejipar tehát megteszi a tőle telhetőt, a kereskede­lem viszont csak akkor lép be a hűtőlánoba. Az élelmi­szerkiskereskedelmi válla­lat és az áfész szakemberei­közel háromszáz fényképen láttatják a fejlődést. A tárlaton megtalálhatóak egyebek mellett Bell Miklós felvételei is, aki 1911-ben kezdte meg a téglagyár ala­pítását, építését, amelynek termelése 1912-ben kézi tég­nek egybehangzó véleménye szerint a boltok hűtőkapa­citása az országos átlag fe­lett van, sőt az elmúlt évek­ben törekedtek arra, hogy a nagyobb egységekben meg­valósítsák a szakosított tá­rolást- Az ABC-ben min­denütt van hűtőkamra, a kistelepülések boltjaiban is, ha más nem, de egy háztar­tási hűtőgép megtalálható. A Mégis sok esetben talál­kozhatunk olyannal, hogy a tejesládákat a hűtőgép mel­lé rakják. Hogy miért? Vagy azért, mert az üzletek na­gyobb tételt rendeltek, mint amennyit a hűtőgépek egy­szerre befogadnak, vagy azért, mert más áruk. ese­tenként a mirelitek kiszo­rítják őket, vagy mert — s ez sem ritka — elromlik a hűtőgép. A kereskedelem tovább­ra sem mondott le arról az elhatározásáról, hogy fej­leszteni kell a hűtőkapaci­tást. Ennek viszont gátat szab a drágaság, ami nincs egyenes arányban a hosszú élettartammal. Egy-egy kor­szerű hűtőgép horribilis ösz- szegbe kerül, s ezt nehezen tudja kigazdálkodni egy kis­bolt. Az ördögi körből egyelő­re tehát nem látni a kiu­tat. Talán az jár a legjob­ban, aki reggel, délelőtt megvásárolja a tejet, kakaót, túrót, a legrövidebb úton hazaviszi, s a tárolást a saját hűtőgépére bízza. S mindezek után ha szeren­cséje van. még másnap is egészségeset húzhat a tejes­pohárból ... laveréssel s a boksákban történő égetéssel kezdődött. Megtalálható többek között az a tájékoztató is. ami 1912-től napjainkig a terme­lés fejlődését 'tartalmazza. Az anyag ebben a hónapban minden nap megtekinhető munkaidő alatt. A kiállítás egy részlete Derecskéi jubileum Hetvenöt éves a téglagyár Mihail Gorbacsov beszéde az SZKP KB ülésén Tegnap Moszkvában ülést tartott a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának Központi Bizottsága. Az ülés napirendjén szó volt a Szovjetunió 1986—1990-ig szóló ötéves tervéről és a pártszervezeteknek az ötéves terv végrehajtásával összefüggő feladatairól, valamint a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé június 10—11-i, budapesti ülésének eredményeiről. Mindkét kérdéskörrel fog­lalkozott Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, az ülé­sen elmondott beszédében, amelyet lapunk 2. oldalán köz­lünk. A zimbabwei elnök hazánkban Hazánk vendége a zimbabwei elnök. Kádár János is fogad­ta az afrikai politikust (MTI-fotó Népújság-teleiotó — KS) Losonczi Pálnak, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghí­vására hétfőn hivatalos, ba­ráti látogatásra hazánkba érkezett Canaan Sodindo Ba­nana. a Zimbabwei Köztár­saság elnöke. Útjára elkí­sérte felesége, Janet Banana is. Az elnök kíséretében van Sydney Sekermayi egész­ségügyi, Richard Hove bá­nyaügyi miniszter, Morton Malianga pénzügy-, gazda­ságtervezés és fejlesztési mi­niszterhelyettes, valamint Moses Jackson Mvenge, a Zimbabwei Köztársaság Bu­dapesten akkreditált nagy­követe,- aki a magyar fővá­rosban csatlakozott a delegá­cióhoz. A magasrangú vendég és kíséretének különgépe a dél­előtti órákban .landolt a ma­gyar és zimbabwei zászlók­kal díszített Ferihegyi repü­lőtéren. A különgépből ki­lépő Banana elnököt és fele­ségét a légikikötő betonján Losonczi Pál és felesége, Nagy Gábor külügyminisz- ter-ihelyettes, Várkonyi Jó­zsef, hazánk zimbabwei nagykövete üdvözölte. Ezután a vendégek és vendéglátóik gépkocsikba szálltak, s a Kossuth Lajos térre hajtat­tak. Az Országház előtt, a Zimbabwei Köztársaság és a Magyar Népköztársaság zászlóival fellobogózott téren a díszmotorosok kíséretében érkező Banana elnököt ka­tonai tiszteletadással fogad­ták. A téren felsorakozott a Magyar Néphadsereg dísz­zászlóalja. A Losonczi Pál társaságá­ban érkező zimbabwei el­nököt és kíséretének tagjait Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Pé­ter János, az Országgyűlés alelnöke, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Vár­konyi Péter külügyminisz­ter, valamint az állami és a társadalmi élet számos más vezető képviselője fogadta. Ott volt az ünnepélyes fo­gadtatáson a Budapesten akkreditált diplomáciai kép­viseletek több vezetője és tagja. Kürtszó harsant, a dísz­zászlóalj parancsnoka jelen­tést tett a magasrangú zim­babwei vendégnek; felcsen­dült a két ország himnusza, majd Banana elnök Loson­czi Pállal együtt ellépett a díszzászlóalj előtt. Úttörők szaladtak a tér­re, s virágcsokorral köszön­tötték a zimbabwei állam­főt és feleségét. Ezután a vendéglátók és a vendégek kölcsönösen bemutatták egy­másnak a két ország jelen­levő közéleti vezetőit, s Ba­nana elnök megismerkedett a budapesti diplomáciai tes­tület megjelent képviselői­vel is. Az ünnepélyes fogadtatás a katonai díszzászlóalj dísz­menetével zárult. Ezt köve­tően a vendégek gépkocsi­ba ültek, s a .magyar veze­tők társaságában szállásukra hajtattak. A zimbabwei államfő hiva­talos programja délután tiszteletadással folytatódott: a Hősök terén megkoszorúz­ta a Magyar Hősök Emlék­művét. Ezután az Országházban Losonczi Pál és Canaan So­dindo Banana négyszemköz­ti megbeszélést tartott, majd a két államfő vezetésével megkezdődtek a magyar- zimbabwei plenáris tárgya­lások. A magyar tárgyaló- csoport tagjai Kapolyi László ipari, Medve László egész­ségügyi miniszter, Nagy Gá­bor, Gombocz Zoltán külke­reskedelmi miniszterhelyet­tes és Várkonyi József. Zimbabwe képviseleté­ben Sydney Sekeramayi, Richard Hove, Morton 'Ma­lianga, valamint Moses Jackson Mvenge ült a tár­gyalóasztalhoz. A szívélyes, baráti légkörű tárgyaláson Losonczi Pál és Canaan Sodindo Banana szólt országa belső helyzeté­ről. a megoldásra váró fel­adatokról. Áttekintették az államközi kapcsolatok ala­kulását legutóbbi találkozó­juk óta. Megállapították, hogy előrehaladás történt az együttműködésben, amely­hez hasznosan járultak hoz­zá a miniszteri és más jel­legű látogatások. Egyetértet­tek abban, hogy a jól fej­lődő politikai kapcsolatok kedvező lehetőséget terem­tenek a sokoldalú együttmű­ködés bővítésére. Hangsú­lyozták: mindkét ország kü­lönösen érdekelt a gazda­sági-kereskedelmi kapcsola­tok fejlesztésében. A nemzetközi helyzet át­tekintésekor az elnökök megerősítették: országaik a jövőben is tevékenyen hozzá­járulnak a világbéke meg­őrzéséhez. a nemzetközi lég­kör javításához, az államok közötti jobb megértéshez, a fegyverkezési hajsza megfé­kezéséhez. Losonczi Pál tájékoztatta vendégét a Szovjetunió, a szocialista közösség országai konkrét leszerelési javasla­tairól. a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanács­kozó Testületének júniusi bu­dapesti ülésén tett javasla­tairól, amelyeket a zimbab­wei elnök országa támogatá­sáról biztosított. Hangsúlyoz* ták: az el nem kötelezett mozgalom országai vezetői­nek soros hararei találkozó­jának lehetőségét. A megbeszélésen megkü­lönböztetett figyelmet fordí­tottak az európai és az af­rikai kontinens helyzetére. (Fotó: Perl Marton) (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents