Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-14 / 139. szám

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET ■ NÉPÚJSÁG, 1986. június 14.. sIOn,bc.t Markhot professzor pereskedik Sokak számára felesleges bizonygatni, hogy Markhot Ferenc a XVIII. század egri szellemi éltének meghatá- rozó egyénisége volt. Orvosi diplomáját a híres bolognai egyetemen szerez­te. Először Nagyváradon praktizált, s már ott bizo­nyította, hogy nemcsak a gyógyítás izgatja, hanem vér­beli természettudós is, aki kíváncsi az őt körülvevő vi­lág ezernyi csodájára, arra is képes, hogy a megfejthe­tetlen talányok egy részét megoldja. Erdélyben — töb­bek között — a gyógyvizek hatását vizsgálta, s effajta érdeklődését később sokré­tűen hasznosította. Nem véletlen az, hogy az alaposan informálódó Bar. kóczy Ferenc püspök-fő­ispán Egerbe hívta, s házi­orvosként, egészségügyi ta­nácsadóként is alkalmazta. Képességeit igazán az öt­letekben soha nem szűkölkö­dő, s minden újra fogékony Eszterházy Károly méltatta. Sejtette: nem hiába előle­gezi a bizalmat ennek az energikus egyéniségnek. Re­ményeiben nem is csalatko­zott, hiszen felkaroltja nem­csak kidolgozta a Scola Me- dicinalis terveit, hanem fel is állította — az országban elsőként az orvosi iskolát, illetve egyetemet. Nem az ő hibája, hogy az ígéretes kezdeményezés mégsem járt sikerrel. Emellett arra is jutott ide­je — közben persze ellátta a gyógyítással járó ezernyi teendőt —, hogy felfedezze a megyét, ö talált rá, ö vegyelemezte a parádsasvári kénes savanyú, a parádi t'm. sós vizet. Természetesen le­vonta a megfelelő következ­tetéseket is, s megállapítot­ta, hogy ezek az egészségvé­delem szempontjából igen számottevőek. 1764-ben tudományos ér­tekezésnek is beillő jelentést küldött a Helytartótanács­nak. A munka abban az idő­ben nem keltett feltűnést, a megyei levéltárban megma­radt példányból azonban ki­tűnik, hogy rangos dolgozat­tal jelentkezett, és balneo­lógiái jellegű megfigyelései­nek egy része kiállta az el­múlt két század próbáját. Joggal elégedetlenkedik amiatt, hogy a nagy lehető­ség, a természet adta egri csoda tulajdonképpen kiak­názatlan. Az alkotó és se­gítőkész polgár háborog ben­ne, aki használni szeretne, aki adni óhajt valamit, nemcsak kortársainak, ha­nem az utókornak is. Gyakorlati jellegű taná­csokkal is szolgál, s többek közt megjegyzi: „rosszul vá­laszt az, aki az egri vagy más termálfürdő vizénél me­legebbet kíván, ugyanis az enyhe mérsékletű fürdővíz ígéri a legtöbb betegség ese­tében a jó hatást, mely bár­mely időben a legmegfele­lőbb, mivel ha a víz hőmér­séklete magasabb, az inkább árt, mint használ." Nem elégszik meg ennyi­vel, hanem részletes javas­latokat is felsorakoztat: „Az egri gyógyvíz mér­sékelt meleg volta az egész­ség helyreállítására kedvező és különösen kívánatos." Alkalmas az ízületi bán- talmaknak, a végtagok fáj­dalmainak, az inak s ide­gek spasmusának kezelésére, a vesekő, -homok orvoslá­sára. Emellett: „Jó a resteknek, akik többnyire tanult emberek, s a kemény munkát végzők­nek, de az öregeknek is egészségük megvédésére.' Ezt aligha vitathatnánk, s az említett idősebbek szin­tén megszívlelhetik javalla­tát: „Az öreg emberek minden időben éljenek a mérsékel­tebb fürdővel gyakrabban egészségük megóvására, ki­váltképpen életük meghosz- szabbítására." Összegezése egyben felhí­vás is a cselekvésre illeté­kesekhez. „Magyarországon kevés ilyen termálvíz van, amely a betegek gyógykezelésére, mind belső, mind pedig kül­ső használatára alkalmasabb és ajánlhatóbb volna.’ A jelen orvosai bizonyára szakszerűen méltatnák egyéb érdemeit is, mi viszont lai­kusként csak a közérthetőb­beket ragadtuk meg, hiszen ezek felvillantása is , érzé­kelteti rendkívüli karakte­rének kincseit. A szellem embereit sosem fizették túl. ő sem volt ki­vétel. Tisztességgel megélt, de nem dúskált a javakban, nem szórhatta a pénzt. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a házépítése körüli bonyodalmakban szá­munkra kissé szokatlanul viselkedett. A ma is álló Csíky Sán­dor utca 4, szám alatti ott­hon — minden különösebb díszítés nélküli egyemeletes, barokk építmény, empire kovácsoltvas rácsos kapuval — helyén 1754—1771 között Fodor Ferenc hajléka emel­kedett. Ezt vásárolta meg. Való­színűleg kicsinek, kevésbé lakályosnak találta, s ezért elhatározta, hogy újat húzat fel. Akkurátus személyiség lévén, minden részletet tisz­tázott, s pontos megállap dást kötött a település leg­többet foglalkoztatott kőmű­vesmesterével, a kétségkí­vül ügves Zwenger József­fel. A munkálatok meg is in­dultak, s eleinte minden kü­lönösebb zökkenő nélkül ha­ladtak, oly annyira, hogy 1777-ben már csak a vako­lás hiányzott. Ekkor azonban a kivitele- ző Rudolf nevű pallérja fel­kereste a professzort, s kö­zölte vele, hogy előre kéri az egész munkadíjat. Az egyébként higgadt ter­mészetű tudós feladta meg­szokott nyugalmát, s kemé­nyen tiltakozott. Úgy tűnik, hogy hiába, mert semmiféle kompromisszum nem szüle­tett. Ezért a sértett fél jogos­nak tartott panaszával a magisztrátushoz fordul, se­gítséget, határozott közbe­lépést kérve. Többek között azt várva, hogy két szakér­tő becsülje meg a hiányzó munka értékét, s a mester az előre felvett bér meg nem szolgált hányadát fizes­se vissza. Ez eddig rendjén is len­ne, csak az indulatos érve­lés hangzik egy kissé falsul. A dühödt ember ugyanis ar­ra hivatkozik, hogy az ille­tő súlyos beteg, s tudomása van arról, hogy hamarosan meghal. Hát ez az ami elgondol­kodtató. Dehát elődeink sem voltak suhogó szárnyakkal röpködő angyalok, a harag egyébként is rossz tanács­adó. Még egy érdemdús pro­fesszor számára is. Pécsi István I I a valaki megkérdezi ÍJ az idevaló embert: hol lakói? Ezt vála­szolja: A Cifrában. Mert ta­lálható itt is sok utca: Cif- j rakapu, Cifrapart, Cifra tér. I de ez mind A Cifra. A Cif­ra egy ölelés, amiben mind­ez benne foglaltatik, benne melegszik, évszázadok daj- kaságában. Tulajdonképpen mi a cif­ra/és. mitől, cifra ez a hós- tya? Cifra az, ami díszes, rendkívüli. Nem azonos a széppel, aminthogy nem a csúnya az ellentéte, hanem a rendes, szabályos, meg- í szokott. Kedves, régi Cifra­part! Ház hátán ház, út te­tején út. nem szabályos ház­sorok. Itt két tiszta ablak nyitja számét a fehérre me­szelt falból, mellette, fölöt- ! te darázskő szikla meredez, ott hosszú fürtökben hull alá a lícium gazdag zöldje, aztán megint kicsiny ház. dombnak kapaszkodó ös­vény, völgybe bukó sikátor. I Elindulsz, azt hiszed messze érsz. aztán hirtelen vége, hopp, majdnem beütötted a homlokod egy ház falába va­lamely zegzugos kanyarban. Még egy évtizednek előtte is ilyen volt ez a nyugtalan domboldal. a város régi ! északi részének jellegzetes városképe. Évszázadokon ke­resztül éltek itt egyszerű emberek. tisz ességben. egyetértő szeretetben. sok­gyermekű rajokban. Aztán 'lebontották a házak egy ré­szét s a városrész elvesz­tette jellegét. Igaz. hiány­zott a házakból a kényelem, amit komfortnak tiszte! romlandó nyelvünk, nehe­zen jutott hozzájuk a tüze­lő. a vizet is hordani kel­lett, de azért jók lehettek volna derűs nyári szállás­nak írók, költők, festők, szobrászok hajlékának. Nem nagyméretű műtermekkel, hanem egyszerűbb, közvet­lenebb belsőségekkel. Kár. hogy ez a sok történelmi és művészeti élménnyel gaz­dag város nem akadt ilyen kis megoldásra. Abban a háromszögben amelyet a Tavasy Antal, Má­jus 1. és a Balassa Bálint utcák zárnak körül, a há­zak alatt, a földben egy el­temetett város nyugszik. Az első völgybeli város romjai ezek, mert erős a föltevés, hogy lakói voltak az elsők, akik lehúzódtak a dombhát­ról, amelynek déli végében, a bikaölelésű dombon a vár épületei emelkedtek. Eger településtörténeté­ben az első a hegyi vá­ros volt. a nagy kiterjedésű várbeli település, amely fél­Nyolc-kilencszóz éves emlékek a föld alij kórház? A Cifra tér húzódott az Almagyar- dombig. Központja kétség­telenül az első király által alapított püspökség, szék­helyestől, templomostól. Rö­vid idő alatt népes hellyé nőtt ez a terület, s hogy temploma milyen ékes le­hetett, bizonyítja az a tény, hogy 1204-ben kriptá­jába temették Imre királyt aki 1196-tól uralkodott. Et­től az időtől kezdve Árpád­házi királyi halottat őrzött Eger. Meddig? Ki tudja. A tatár pusztítástól kezdve több fosztogató nép járt itt, s a kincses királyi sír nem maradhatott érintetlen. Ezt a városhelyet idővel kinőtte a szaporodó vár­nép és nyugat felé terjesz­kedett, annál is inkább, mi­vel ott folyt a patak, Ano­nymus szerint az „Egur", később a törökök szerint a „Makla" vize. az állatok itatására, a domb törésvona­lában pedig bővizű ,,Csor- gókutak’’ adták a tiszta ivóvizet Képzeletben egyengessük le a Bérc, a Bárány és a Darvas utca házait sima dombháttá, majd a Cifra­part meredek darázskő ki- szögeltését megkerülve ha­ladjunk a Tetemvár utca fe­lé nyilvánvalóvá válik, hogy ezek a szélídehb lan­kák kínáltak jobb lehetősé­get a leköltözőknek. mert a várdomb dél felé egyre nyaktörőbb Itt, a Május 1. utca és a Cifra tér találkozásá­nak környékén alakulhatott ki az első városmag a völgyben, innen, ahol öblöt 'vetettek a Cifrapart darázs- kő sziklái, innen terjedt to­vább a város és haladt to­vább a víz mentén, majd ál a patakon, annak jolbb ol­dalán ,is, míg elérte a mély­pontot a mai főiskola ak­kor még eléggé mocsaras te­rületét, Illetve délkelet fe­lé. a várfal mentén a meleg

Next

/
Thumbnails
Contents