Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-14 / 139. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. június 14., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM * Lolt o Szent Jakab lénye vizű tavak területét. Bele­telt ebbe néhány évszázad A képzeletnek sokszor út­ját állja a kételkedés, amely bizonyítékokat keres az egyébként ésszerűinek látszó fejtegetéshez. Meg is indult a kutatás, mint ahogy egyéb városok is kezdtek érdeklőd­ni múltjuk iránt, hogy megünnepeljék fennállásuk nevezetes fordulóit. Két írás tette valószínűvé az első városmag itt volt létét. Az első írás IX. Gergely pápának egyik intézkedése, amikor is a pápa jóváhagyta Kilit eg­ri püspöknek azt az intézke­dését, hogy a Szent Ja­kab kórházat, amelyet a be­tegek ápolására és a szegé­nyek istápolására alapítottak, visszaadta rendeltetésének Ez 1240-ben történt. A kórház mellett templom is állt, erre az egri egyház szertartáskönyve. „Ordiná­■n riusa" őriz kétségtelen bi­zonyítékokat. A katolikus vallás bizonyos egyházi ün­nepeken körmenetet vezet egyes templomokhoz s a körmenet meghatározott rend szerint érinti azokat. Az Ordinárius szerint a hívők a várbeli székesegyházból először a Szent Jakab-temp- lomhoz vonultak (ad sanctum Jakobum), onnan átmentek a Szent Miklós-templom. hoz. amely a mai rác temp, lom helyén emelkedett, on­nan a Szent Mihály-temp. lomhoz, a mai bazilika előd. jéhez s innen vissza a vár­ba, mert a végső cél a Ca- thedralis Ecclesiae, a vár­beli székesegyház volt. Ha elgondoljuk, jókora körme­net volt ez. Melyik híd vezetett a Szent Jakabtól a Szent Miklósig? Nyilván a Mária utcai hídról vagy an­nak elődjéről lehet szó. mert a két pontot ez köze­líti meg a legrövidebben, Emlékezetes beszélgetésem volt egy alkalommal az idős korban nemrégiben elhunyt Dancza Jánossal. ö határo­zottan emlékezett rá, hi­szen ezen a környéken ne­velkedett, hogy gyermekko­rában akadt még nagyon öreg ember, aki ezt a hidat „Szent Jakab hídjá­nak” nevezte. A nephagyo- mány így őrizte meg a híd nevét. Ami hihető is. A Má­ria utcai híd Eszterházy püspök idejében épült. 1781- ben lett kész, s a rajta állt Mária szoborról nevezték el az utcát. Aztán megfordult a sorrend és a Mária utcáról nevezték a hidat, mert a szobor az 1878-i árvízben el­pusztult. A nép még emlé­kezett a híd régi nevére. Ennyit mondtak az írások és ennyit a népi szájhagyo­mány. Tudtuk, hogy volt Szent Jakab „Ispotály" és azt is, hogy ezen a környé­ken. Csak éppen azt nem. hogy hol. Mondta nem mondta, jel nem jelölte, ba­bonás harang sem kondult néha éjfélkor a föld alól, üzenetként a régi halottak­tól, merre keressük őkét A ilegszorgalmasabb kuta­tó, Breznay Imre egy 1934- ben írt cikkében egy regi metszet alapján az úgyne­vezett ,.Verbung-hóz" tá­jékán sejtette, az pedig a mai Cifra téri iskola helyén állt. Ilyenkor lép színre a véletlen. A Tavasy utca lakói régebben is, de a felszabadu­lás után egyre sürgetőbben kérték, hogy létesítsenek az utcában vízvezetéket, elvég­re ők még belvárosnak szá­mítanak. Végül is' a terv megérett, a munka 1955-ben megkezdődött. Amikor az árok ásásával a 8. számú házhoz értek, érdekes lele­tekbe botlottak a munkások. Megművelt öreg kövek, fa­ragott lépcsők kerültek élő. egyik lépcsőn összetört szí­nes üvegcserepek, vélhető­leg egy ablak szilánkjai, égé­si nyomakkal. Es körül sok emberi csont. Nyilvánvaló­an a Szent Jakab kórház és -templom romjaira nyílt világosság. Ezt a régészek véleménye is megerősítette. A vízvezeték megépült, az árkot visszatemették, mert a régi várost az idő is bete­mette. új városrész nőtt fö­lötte. De (megmaradt a bi­zonyosság, hogy valamikor itt volt, s Olyan népes éé müvei; volt. hogy a XIII. században már fejlett egész­ségügyi intézménnyel ren­delkezett. Az utódok részére annál becsesebb ez az emlék, mert a város területén (a várat kivéve) ez az egyetlen ilyen korú maradvány. * Talán egyszer, sok évtized múlva akad annyi pénz és történelmi kíváncsiság eb­ben a városban, hogy néhány kisebb ház kisajátításával megvallatják a romokat: mit mondanak a messzi múltról. Kapor Elemér A nagyprépost Dembinszkyt fogadta A késő barokk elegánsabb, mint szülőanyja, hiszen a tőle kapott örökséghez tár­sítja a copf finom, könnyed motívumait. Ha elnézzük az egri Kos­suth Lajos utca 16. szám alatti nagypréposti palotát, akkor szinte megelevenedik előttünk az a sajátos társa­dalom, illetve légkör, amely ezt a művészi megnyilatko­zási formát produkálta. De életre kelnek azok a személyek is, akik eszten­dőket, évtizedeket töltöttek itt, tanúbizonyságát adva nemeslelkűségüknek, áldo­zatkészségüknek, jó ízlésük­nek, igényességüknek. Pá­lyájuk ráadásul valamilyen módon kötődött a helyi his­tória olykor országos jelen­tőségű eseményeihez is. megérdemlik hát, hogy fel­vonuljanak előttünk, hogy szereplői legyenek az e haj­lékhoz fűződő magvas tör­téneteknek. o Az utca, ez az egykor Budáról a várba vezető ha- diút a török elvonulása után elvesztette jelentőségét. Ter­mészetesen csak ideiglene­sen addig, amíg későbbi nagy hatalmú és gazdag la­kói ide nem költöztek. Igaz, a visszatérni szándé­kozó kanonokok számára először a mai Knézich Ká­roly utcában jelöltek ki le­telepedési helyet; de ezzel az érintettek voltaképpen so­ha nem békültek meg. Ma­ga Fenesy püspök sem tar­tózkodott a városban, csak utóda, Telekessy István vo­nult be ide 1699-ben. A Kassán maradt főpapok azonban oda kötődtek, s csak azok békéitek meg a településsel, akiket utódaik­nak neveztek ki. Megérkezve azonban in­kább a jelenlegi Kossuth Lajos utcához vonzódtak, mivel, közelebb esett — er- re hivatkoztak is — a Szent Mihály főtemplomhoz. Ezt ugyan a török dzsáminak használta, de Telekessy és Erdödy püspökök regnálása idején (1727-ig) teljesen át­épült, azaz nem volt sem­mi akadálya annak, hogy itt tartsák a szertartásokat. Az írott források arról tá­jékoztatnak bennünket, hogy ide érkeztük előtt elsősor­ban mesteremberek emeltek ehelyütt maguknak lakóhág zakat. 1690-ből értesülünk, hogy az 5-ös szám alatt Bo- zsik József gombkötő élt, majd őt váltotta Bozsik Mi­hály városi pénztáros, a 20- as szám alatti épület tulaj­donosa Taichel János bor­bély. Az új urak azonban más tempót diktáltak, olyat, amellyel csak az tarthatott lépést, aki telt pénztárcával lépett a porondra. Közülük itt találjuk Kis János ka­nonokot, majd nagyprépos­tot, aki megszerzi a 18-as számú házat, a hozzá csat­lakozó tágas kerttel együtt. Sztorijaink színterén a XVIII. század végén Körber Fü'iöp élelmezési biztos, majd Tarrody István alispán ott­hona állott. Az utóbbi 1726- ban — más ingatlanaival együtt — eladta Handler György kanonoknak 2600 fo­rintért. Ez az ember vég­rendeletével mutatta meg, hogy ki is volt valójában. Az okmány azért is érde­kes, mert utal arra, hogy az épületet teljesen újjá for­málta, mintegy 10 ezer fo­rintot költve rá. Emellett közli akaratát, hogy halála után bocsássák áruba, s az érte kapott summa kamatait fordítsák a szegény papok felkarolására. 1735-ben Kilián Dániel ka­nonok a vevő, aki szerzemé­nyét 1747. augusztus 7-én az egri káptalanra hagyomá­nyozza. A későbbi esztendőkben először Engelmayer Sámuel nagyprépost lakik itt, majd a hasonló rangot viselő Batthyány Ignác. Ez az át­lagon felüli műveltségű, szé­les látókörű férfi Eszterházy püspök jó barátja önzetlenül támogatta a művészetekét és a tudományokat. Ennek bizonyítéka az is, hogy ké­sőbb — mint erdélyi püs­pök — ő alapította meg a híres gyulafehérvári biblio­tékát. Itt is cselekvéssel rajtolt A már rozzant állapotban lévő otthont lebontatta, s elhatározta, hogy olyat emel­tet, amely méltó az akko­ri idők szelleméhez. Az építmény terveit az irigylendő adottságokkal ren­delkező Fellner Jakab ké­szítette, ezt okmányok iga­zolják, de stíluskritikai ala­pon is megállapíthatjuk, hi­szen a Líceummal számos rokonvonást mutat. A munkálatok meglehető­sen elhúzódtak, úgyhogy a messzire rendelt gazda he­lyett utóda, Dobronyay Mik. lós kanonok fejeztette be. e Az újabb, immár törté nelmi forduló 1849 februárja A magyar szabadságharc eltiprására szervezkedő, erő­it ennek érdekében csopor­tosító Habsburg-hatalom el­len vívták akkor élet-halál harcukat elődeink. A magyar katonai vezetés támadó hadjáratot készített elő. A főhadiszállást Eger­be helyezték. Február 25-én és 26-án Lévay Sándor nagyprépost vendége volt Dembinszky Henrik altábornagy, az ak­kori fővezér. A kápolnai csata előestéjén itt tartózko­dott Görgey Artúr és Klap­ka György tábornok is. A sereg irányítója febru­ár 25-én fogadta — a palo­ta erkélyén — a város la­kóinak üdvözletét, fáklyás menetét. A következő napon hadi­tanácsot rendeztek, ezen részt vett Molnár Nándor őrnagy és Bayer József szá­zados is. Délre fejezték be a meg­beszélést, s a szíves házi­gazda ebédhez invitálta őket Békésen beszélgettek, ami­kor az egyik polgár robbant be a terembe, s közölte, hogy Vcrpelét felől heves ágyúdörgés hallik. A főtisz­tek rögvest kocsiba ültek, s a tarnavölgyi csapatokhoz si­ettek, a kápolnai csatatérre. Kétnapos ütközet nem ho­zott hazai győzelmet, utána ötszáz honvédet temettek el, kétszáz sebesültet pedig a Líceumiban berendezett kór­házba szállították. Átmenetileg egy osztrák őrnagy parancsnokolt, aki kemény sarcot vetett ki a településre. Nevét felesleges feljegyez­ni, az utókor ugyanis min­dig az igazi hősöket ünnep­li, azokat, akik nemcsak ön­maguk javát nézték, hanem az ország érdekeit is. Az épületben — a helyre- állítás mesterien sikerült — a Megyei Könyvtár kapott otthont. Talán jelképes is ez, af­féle emlékeztető a gyulafe­hérvári bibliotéka egykori alapítójára, az építtető Batthyány grófra. (pán)

Next

/
Thumbnails
Contents