Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-03 / 129. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. június 3., kedd I. Sok kicsi sokra megy 280 millió dollár a kis tételű exporttal Manapság az exportőrök nem tartoznak a derűs í emberek közé: telített a külpiac, rendkívül nehéz üzletet kötni. Még az igazán jó árut is bajos eladni, és ha vesznek is belőle, az ár rendszerint szerény, olykor még a kiadásokat sem fedezi. Sajnos, a külkereskedelmi aktívum növekedésének és az adósságállomány csökkenésének folyamata tavaly megtört, s az idei első negyedévben is számottevő hátrányban vagyunk. A múlt év azonos idősza­kához képest mintegy ki­lenc százalékkal nőtt a teljes magyar kivitel, ám a behozatal sokkal gyorsabb ütemben, körülbelül 17 szá­zalékkal bővült. Mindent egybevetve, az első három hónap konvertibilis elszá­molású külkereskedelmi áruforgalmának egyenlege 270 millió dolláros passzívu­mot mutat. A nem konver­tibilis elszámolású külkeres­kedelmi passzívum az első negyedévben húszmillió ru­bellel kisebb a tavalyinál. Megyei megbízottakkal A kedvezőtlen tendenciák miatt a korábbinál jóval nagyobb szükség van az úgynevezett kis tételű export növelésére, ami alatt a 25 millió forint értékű üzlet­kötéseket értjük. A kis vo­lumenű konvertibilis ex­port tavaly mintegy 280 mil­lió dollárt ért el: így az ilyen tételek kivitele meg­tartotta a teljes népgazda­sági exportban kivívott 6 százalékos arányát. A korábbi folyamatok erő­södésének köszönhetően kez­deményezőbbé váltak a kül­kereskedelmi vállalatok, ja­vult a termelők és a külke­reskedők közötti információ- áramlás. Tapasztalható a versenyhelyzet erősödése is. ami arra ösztönzi a szak- vállalatokat, hogy új termé­kek. új partnerek bevonásá­val, a kis tételek felkuta­tásával és exportjával a ko­rábbinál intenzívebben él­jenek. Megállapítható ugyanak­kor, hogy az értékesítés ered­ményessége nem javult az erre irányuló erőfeszítések­kel arányosan. Ez minde­nekelőtt abban nyilvánul meg, hogy a piacképes áruk köre nem bővült kellő mér­tékben, a termelők — kü­lönösen azok a kis szerve­zetek, amelyek korábban ex­portra még nem értékesítet­tek — nem szívesen vállal­ják a kivitellel együttjáró jóval szigorúbb minőségi és szállítási követelménye­ket. Ezzel magyarázható, hogy a felkutatott, remény­beli üzleteknek csekély há­nyada — mintegy tíz szá­zaléka — realizálódik csak. A Külkereskedelmi Mi­nisztérium gazdaságszerve­ző munkája keretében el­sősorban a megyei megbí­zotti hálózat segítségével tö­rekszik a kis volumenű ex­port növelésére. Az infor­mációáramlás javítása, a termelőkhöz való gyors el­juttatása érdekében a mi­nisztérium a külföldi ki- rendeltségek információival is ellátja a megyei megbí­zottakat. A megyei taná­csoknál dolgozó megbízottak alapvető feladatukon — a kis tételű exportlehetőségek felkutatásán, a külkeres­kedelmi vállalatokhoz való eljuttatásán kívül — inten­ziven törekednek a külke­reskedelmi szemlélet erősí­tésére is. Szakmai tanácso­kat adnak, vállalják egyes üzletkötések menedzselését, a külkereskedelmi ismere­tek oktatását, annak me­gyei szintű szervezését. Meg kell tanulni se — további leányvállala­tok, illetve a termelőkkel kö­zös tulajdonú vállalatok ala­pítása, az önálló külkeres­kedelmi joggal rendelkezők számának gyarapodása — is javította a kis tételű ex­port lebonyolításának fel­tételeit. A minisztérium az eseti és a párhuzamos jo­gok gyors, rugalmas engedé­lyezésével is elősegítette az exportáió szervezetek mun­káját. Ugyanakkor nehezíti a kis tételű export növekedé­sét, hogy a termelők még nem rendelkeznek meg­felelő versenyetikával. Egy- egy árut gyakran több he­lyen is fölkínálnak. ami alaposan megzavarja az ár­képzést, az üzletkötést. Holott ma már a vevők ver­senyeztetésének is megvan­nak a bevált szabályai, csak­hogy ezt a termelőknek is meg kell tanulniuk. Ám ennél jóval nagyobb gond, hogy a vállalatoknak nincs hosszú távú piaci stratégiá­juk. A vállalatok zöme — próba-szerencse alapon — sok mindennel kísérletezik, valószínű, több év kell ah­hoz. míg rájönnek. hogy egyik-másik termékcsoport nem megfelelő számukra, nem értenek kellően hozzá. Szerencsére, egyre több jó kezdeményezésről hallani manapság. A Lignimpex már két és fél éve foglal­kozik kiemelten a kis tételű cikkek exportjával. Az el­múlt időszakban mintegy 200 belföldi vállalattal, szö­vetkezettel és termelőszö- veikezettel vette fel a kap­csolatot. Jelenleg három me­gyében — Zala. Vas és So­mogy — önálló irodát hoz­tak létre, aminek hatására jelentős mértékű forgalom- növekedés történt. A Nikex 10 millió forint értékben szállít gépalkatrészeket új NSZK. osztrák és francia partnereknek. Tovább bővíthető A megyei megbízott köz­reműködésével jött létre a Dunavecsei Fémipari Válla­lat iráni exportja: fűrész­gépeket adtak el a Techno- impex segítségével. Ezzel a vállalat — eddig jelentékte­len exportja — 52 millió forintra nőtt. A Generalim- pex Külkereskedelmi Vál­lalat szervezésében mutat­kozott be a Kunszállási Al­kotmány Tsz melléküzem- ága a koppenhágai élelmi­szer-kiállításon: 30 ezer dol­lár értékű árut szállítottak Svédországba, s ezzel elér­ték a 100 ezer dollár érté­kű exportot. A Kesztölci Jó Szerencsét Tsz-től a Chemol- impex 4 ezer tekercs tapé­tát szállított Ausztriába 92 ezer schilling értékben. Folytathatnánk a sort Bor­sod, Zala Csongrád, Bara­nya és Somogy megyei pél­dákkal is. Mindezek ugyan­akkor arról is árulkodnak, hogy a kis cikkek eladási le­hetőségeit ma még sok he­lyütt nem ismerik igazán. Többnyire hiányos az ez irányú piackutatás, így a termelői döntések gyakran gyenge információs alapokon állnak. Holott a kis tételek exportja — átgondolt mun­kával — tovább növelhető. Clodomira Acosta Ferras nevében ... Új nehézion­gyorsító aKFKl-ben Átadták rendeltetésének a Központi Fizikai Kutató In­tézet Részecske- és Magfizi­kai Kutató Intézetében a nehézion-gyorsító berende­zést. Segítségével új típusú anyagok kísérletezhetök ki. A KFKI munkatársai a mikroelektronika és a fém- technológia új alapanyagai­nak kutatásakor hasznosít­ják a nehézion-gyorsító be­rendezést. Képünkön: Pong- rácz Csaba tudományos fő­munkatárs a gyorsító mel­lett (MTI-fotó: Apostol Péter felv.) Egy Hatvani brigád két nép barátságáért Annyiszor hallottam em­legetni a cukorgyárban Clo­domira Acosta Ferras ne­vét, hogy ideje volt jobban megismerkednem a róla el­nevezett szocialista brigád­dal. Jó alkalom volt erre a nemrég lezajlott találkozó, amelyen az ország kubai ne­vet viselő munkáscsoport­jai vettek részt Egertől Komlóig. Törökszentmik- lóstól Budapestig. Kelle­mes meglepetésként részt vett az egész napos progra­mon Euclides Vazquez Can- della kubai nagykövet is. aki a hazája életével kap­csolatos szellemi vetélkedő­től sem idegenkedett. Sőt! A legjobban totózók között zárta a versengést. Hogy kire emlékeztek így Hat­vanban? És miért vették fel Clodomira Acosta Ferras nevét a cukorgyári labora­tórium dolgozói? Méltók a névadóhoz — Hét esztendeje volt nálunk egy barátsági hét a két nép testvériségének a jegyében — utal kérdé­sünkre Kiss Lászlóné bri­gádvezető. — Akkor hallot­tunk a szabad Kuba hősé­ről, Clodomira Acosta Fer- rasról, aki az ellenforradal­márok áldozatául esett. Ügy éreztük. jól cselekszünk, fia emléke iránti tisztelet­ből róla nevezzük el brigá­dunkat, amelynek mind a nyolc tagja nő, s a labora­tórium dolgozója. Azt hi­szem, mindmáig méltónak bizonyultunk névadónkhoz, hiszen az eltelt évek során háromszor aranykoszorúsok lettünk, az utóbbi két esz­tendőben megkaptuk a Vál­lalat Kiváló Brigádja cí­met, valamint a városi párt- bizottság kongresszusi pla­kettjét. De talán azt sem érdemtelen fölemlítenem, hogy tavalyelőtt a közmű­velődési vetélkedőn első helyezést értünk el, az ÉDOSZ munkahelyi olimpi­án pedig női lövészetben csapatunk második lett. Együtt örülni Vermes Miklósné külön­ben nemcsak az önkéntes véradásban jár az élen, ha­nem egyik élesztője az is­kolákat patronáló társadal­mi munkának. — Korábban a Kossuth téri tanintézettel volt kap­Közeli feladatok Ami a jövendőt illeti? Várhatóan még sok évet együtt töltenek a Clodomira Acosta Ferras brigád tag­jai a gyári laborban, és Jobban ismerve most már őket, nincs különösebb két­ségünk, hogy e célokat is eléri Kiss Lászlóné tevé­keny brigádja. Moldvay Győző Mit jelent például Bene Lászlóménak e márkás bri­gád tagjának lenni? Ahogy mondja: a munkáscsoport ma már egy kis családnak tekinthető. — Persze, ez sokféleként nyilvánul meg. Csak egy példát! Ha valaki otthoni gondok miatt, netán a to­vábbtanulás okán kiesik a munkából, rögtön van, aki zokszó nélkül a helyére lép. Így a laboratórium semmi hátrányt nem érez. De örül­ni, szórakozni is együtt tudunk igazán! Vagy ha csak szálmagában jut el közülünk valaki egy-egy izgalmas, va­lamennyiünket érdeklő kul­turális eseményre, az rend­re tájékoztatja az egész bri­gádot a látott, hallott pro­dukcióról. De abban is egyetértünk, hogy segíteni kell a különböző mozgal­makat! Így a brigád öt tag­ja állandó véradó, sőt ve­zetője, továbbá Vermes Mik­lósné és őszi Istvánné rá­szolgáltak a Vöröskereszt elismerésére is. Vagy: Ver­mesek építkeznek. Kell a kézi erő. Nemrég egy hétvé­gét ajánlottunk fel nekik. Kisdobosavatáson I Gyári másodikként jutott a szakma területi döntőjébe a (balról jobbra) Vermes Miklósné, Kiss Lászlóné, Őszi Ist­vánné, Bene Lászlóné, Horváth Vilmosné összetételű „ötös fogat”, amely csak azért nem „nyolcas”, mert Dányiné Jenei Zsuzsa és Berényi Istvánné gyesen van, Berkiné Gyurgyik Beatrix pedig a játékos vetélkedő lebonyolításában segédkezett csolatunk, újabban viszont a Bajcsy-Zsilinszky úti is­kola mellé szegődtünk, mi­vel egyik brigádtagunk, őszi Istvánné kislánya oda jár. Hogy ez a támogatás miben nyilvánul meg? El­kísértük őket kirándulások­ra. cirkuszba, saját készíté­sű ajándékkal leptük meg őket Télapó jöttekor, kis­dobosavatáson, s mi adtuk össze legutóbb a gyermek­napi ünnepség kicsinyeknek szolgáló meglepetését. De például hulladékgyűjtéshez, ugyancsak nyújtottunk tá­mogatást! S hogy ez nem egyoldalú valami: a gyere­kek az idei nőnapon kedves műsorral leptek meg ben­nünket. együtt igyekeznek mindin­kább a gyár és egymás ja­vára élni, dolgozni. Ami a közeljövőt, konkrét elkép­zeléseiket illeti: már van egy meghívásuk Budapest­re, a Havanna-lakótelepre, ahol a forradalom évfordu­lóján egész napos program várja őket. Beneveztek to­vábbá a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által meghirdetett „Brigádunk éle­te” című krónikaíró pályá­zatra. Ami pedig a gyárat illeti, bármely nap megér­kezhet Hatvanba egy im­portból származó, újféle centrifuga, többek között ennek a kivizsgálása ígér nem kevés izgalmat és mun­kát a tagoknak. Közéletből nyugdíjba Különböző hangsúlyokkal sok szó esik mostanában a nyugdíjasokról. Azokról az emberekről, akiknek az ará­nya hazánkban a népességen belül már meghaladta a hu­szonegy százalékot, a részükre kifizetett nyugdíjak éves összege pedig a nemzeti jövedelem tizenegy százalékát. A nyugdíjak egy főre jutó havi átlaga viszont alig halad­ja meg a háromezerkétszáz forintot, de a nyugdíjasok, járadékosok egy jelentős részénél ennél is jóval alacso­nyabb. Az elmúlt időszakban kísérletek történtek arra, hogy a társadalmi szervek, intézmények felmérjék a saját hatás­körükbe tartozó nyugdíjasok tényleges körülményeit. A tapasztalatok azt jelzik, hogy sok közmegbecsülésnek ör­vendő ember — volt földosztó, tsz-szervező, falusi, üzemi párttitkár, tanácsi vezető, társadalmi tisztségviselő — ju­tott időközben az alacsony nyugdíjasok kategóriájába. A politikai, gazdasági, kulturális területen kiemelkedő közéleti munkát végzett nyugdíjasok helyzetéről szólva természetesen nem csak az anyagi megbecsülés kérdése került előtérbe. Mint ahogy a többi nyugdíjas életében, sorsában sem kizárólag ez játszik szerepet, bár elenged­hetetlen tényező. Legalább ugyanilyen súllyal vetik fel mindenütt a kérdezettek a társadalom, főleg a volt mun­kahelyek politikai, társadalmi szerveinek figyelmét és gondoskodását, mint közérzetük lényeges motívumát. Nem az alkalmi meghívások, látogatások hiányoznak, bár a ki­sebb figyelmesség is jólesik a magára maradt nyugdíjas­nak. Ennél is lényegesebb a „társadalmi megrendelés”, az. hogy a munkájukra, tudásukra igényt tartanak, amíg valóban használni tudnak a közösségnek. A nyugdíjasok számára sokat jelent, hogy minden me­gyében sorra alakulnak olyan klubok, közösségek, ame­lyek tájékozódási, információs lehetőséget és fórumot te­remtenek tagjaik számára, s ezen felül tartalmas, emberi elfoglaltságot is sokaknak. Mindez bővítésre, támogatásra érdemes intézményesült lehetőség, de csak egy a sok kö­zül. Alapvetően a volt munkahelyekre hárul a legnagyobb felelősség, hogy ne csak formális „nyugdíjas találkozókat” rendezzenek, s ezzel szinte „letudják” az idős emberekkel való foglalkozás kötelezettségét. Az elődök munkájának elismerése ott kezdődik, hogy a társadalom ne tekintse tehertételnek a nyugdíjasok je­lenlétét, létezését, növekvő számarányát, hanem próbálja meg a maga hasznára fordítani azt. Ebben, azt hiszem, hogy még a kezdeti lépéseknél tartunk. Pedig a nyugdí­jasok többsége nem akar teljes pihenőre vonulni. Bár ed­digi munkája már beépült a nemzeti vagyonba, s alapokat képez a jövőhöz, a nyugdíjas hajlandó a „pihenőre kül­dött” szellemi energiáiból és tapasztalatvagyonából újab­bakat felszabadítani, ha igényt tartanak rá. Talán ebbe az irányba kellene lépniük azoknak, akik most nagyon tiszteletre méltó szándékkal és igyekezettel a segítés módozatait kutatják. Nemcsak az egyén, de a kö­zösség is gyarapodna általa. F. T. P. Tavaly a külkereskedelem szervezetének korszerűsödé­Cs. J.

Next

/
Thumbnails
Contents