Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-03 / 129. szám

4. . NÉPÚJSÁG, 1986. június 3., kedd Egy korty tenger Fekete Gyulát nemcsak mint szépírót ismerjük, ha­nem a társadalmi fejlődés egy-egy szakaszában szocio­lógiai-szociográfiai írásaival jelzéseket adó, vitára kész­tető tanulmányszerzőt. Az idő azt igazolja, többnyire igaza van, még akkor is, ha gondolatai megjelenésének időpontjában sokan ellenzik megállapításait. A sokkal előbbre látónak számolni kell a meg nem értés tényé­vel. öt ez nem zavarja, te­szi megállapításait. Így volt ez lassan két évtizede, a né­pesedésről szóló cikkének publikálásakor is. Azóta többször hivatkozási alap­ként szolgál a ma kutatója számára is. Periodikusan je­lentkező, vasárnap déli rö­vid eszmefuttatása legtöbb­ször aktuális és szerteágazó téma egy-egy részletét vilá­gítja meg, olyan jelenségre rámutatva, amelynek meg­oldása sokáig nem odázható el. Egyben példákkal illuszt­rál, tényanyagot közöl, az ál­talánosítást nem megkérdő- jelezhetően. Az egészből egy rész, egy korty a tengerből. Ilyen volt legutóbb a neve­lés, nevelődés, több helyen is használható szóval, a szo­cializálás. A környezet alakí­tó hatásának fontossága, más­más színtereken. Vitathatat­lan az élő és élettelen kör­nyezet, melynek mindenféle hatása érződhet, indíttatást adhat. A szülői nevelés, a hely, bútor, kép, rend vagy ren­detlenség, vihar és napsütés, mind meghatározó tényező. A világ magába illeszti, ma­gához idomítja a beleszüle- tőt, vagyis szocializálja. Tár­sadalmi lénnyé formálja, a maga képére alakítja a fia­talt. Ennek első műhelye le­het a család befolyása, amely napjainkban a leg­jobb családon belül is gyen­Vallomások Életünkben sokféle elkép­zelést formálunk. Céljaink nem mindig valósulnak meg, törekvéseink zátonyra fut­hatnak, egy szenvedély azon­ban soha nem vezethet tév­útra bennünket: kizárólag az alkotó, a teremtő, a folyvást eredményszülö munka aján­dékoz meg minket a belső elégtételt keltő sikerélmény semmi mással nem pótolha­tó érzetével. így vélekedhetett Hola- kovszky István szerkesztő és Fodor Csilla riporter, ami­kor elhatározták, hogy a Találkozások című, vasár­nap reggel jelentkező prog­ramban ezúttal taxisokat szólaltatnak meg, s arra ké­rik őket, hogy beszéljenek hétköznapjaik gondjairól — örömeiről, terveikről, vá­gyaikról. Elmaradtak az ilyenkor szokásos sablonok. Négyen mutatkoztak be. Közülük senki sem panaszkodott amiatt, hogy anyagi nehézsé­gekkel birkózik, egyikőjük sem tagadta, hogy többek között a viszonylag jó ke­reset vonzotta erre a pályá­ra. Természetes óhaja ez valamennyiünknek, hiszen mindnyájan háborgunk, ha filléres bosszúságok felhősí- tik hangulatunkat. A kötődést azonban más motívumok is megszabták. A mikrofon elé állók közül a nyugdíjasán is tevékeny­kedő el sem tudja képzelni, hogy valaha szakít elfog­laltságával, amelyben értel­met, színt, tartalmat lelt. amely a leghatásosabb me­dicina az orozva közelítő magány, az öregedéssel tár­sult egyedüllét ellen. Hamis hiedelmeket is fel­számolt ez a műsor. Tisz­tázta: a családszerető em­bert az effajta időbeosztás sem távolítja el famíliájá­gülő hatásfokkal érvényesül. Amíg zárt termelési egység volt az uralkodó, kötötte a gyermeket, a fiatalt a szü­lőkhöz a napi munka. Vala­mennyi eseménynek része­sévé vált, igényelte a rész­vételt az egyes fázisokban. A mai famíliában mindez nehezen megvalósítható. In­kább elválaszt, mint össze­köt. A szülő rohan a „dol­gozóba”, sok a dolga, köz­ben a növekvő ifjú — apja- anyja munkahelyét nem is ismerve — csak a fogalma­kat hallja, összekötni, gya­korolni nincs módja. Mind­ezt az iskola — önmagához képest is mulasztásban van — pótolni nem tudja. A nap nagy részében szüleit nél­külözve cseperedik, az egy­mást váltó tanárokkal csak legritkább esetben terem­tődhet meg a szocializálás legfontosabb eleme, a meg­hitt, bensőséges, intim kap­csolat. A jellemformálás másik irányító ága a kortárs cso­portokon keresztül érvénye­sülhet, iskolában és azon túl is. A szellem, a gondolat, a jellem semennyiben sem örö­kölhető. Ezért a közösségek, a társadalmi környezet, a család felelőssége többszörös. Értékes mintagyűjteményt vagy divatmániákat szív ma­gába, a külsőségekben utá- nozhatót fogadja el vagy belső értékekre is figyelni képes. Sok gyermek sorsát a fiatalkori olvasmányai dön­tik el, többét az, hogy nem voltak ilyenek. Fekete Gyula intő szavai nemcsak a családnak, peda­gógusoknak, a gyermeket körülvevő felnőtteknek szól­nak, de mindannyiunk szá­mára megszívlelendők. Lövei Gyula a munkáról tói, hiszen ötletessége révén elérheti, hogy minél több órát töltsön otthon. Nem kell ehhez semmi más, csak némi talpraesettség, lelemé­nyesség, no meg áldozatkész­ség. Jó volt arról értesülni, hogy ez a szakma sem zsák­utca, hiszen olyan személy­gépkocsi-vezetővel is megis­merkedtünk, akinek átlagon felüli adottságait azzal mél­tatták, hogy Londonba hív­ták, s ottani nagykövetsé­günk szolgálatában ült a vo­lán mögé. Fél évtized múl­tán persze, visszajött, hogy más, magasabb poszton ka­matoztathassa tájékozottsá­gát. Nem újabb cégnél, ha­nem annál, amely korábban előlegezte a bizalmat szá­mára. A nők sem maradtak ki a sorból. Képviselőjük a sza­bóságnak mondott búcsút, s ezt a döntést mindmáig nem bánta meg, pedig azóta el­telt jó másfél évtized. Egész­séges világszemléletű, ki­egyensúlyozott kedélyű, s ez elsősorban azért van így, mert azt csinálja, amit sze­ret. Csak dicsérhetjük rádiós kollégáinkat, mert gonddal tálalt, ízlésesen összeállított, igényesen bevezetett, didak­tikus mozzanatokat mellőző portréblokkjuk százezrekben tudatosította, hogy a legér­demesebb folyvást munká­val érvelni, mert az ilyen alapállás hosszabb távon nemcsak minket boldogít, hanem a társadalom javára is hasznosul. Nincs, nem lehet szebb feladat, mint ezt a hitet erő­síteni . .. Minden fronton. Pécsi István Heti könyvajánlat Akadémiai Kiadó: Görömbei Ahdrás: Sütő András (Kortársaink) A magyar irodalom törté­nete 1945—1975 II/l—2. A költészet. Európa Könyvkiadó: Böll, Heinrich: És lön este és reggel. Válogatott elbeszélések 1947—1981 Iszaak Babel művei. Mai orosz dekameron. A Nyugat hasonmás kiadása. Gondolat Könyvkiadó: Groza, Petru: A börtön homályában. Maimaison, 1943—1944 telén. Kossuth Könyvkiadó: Csepeli György: A hétköz­napi élet anatómiája Szabó Bálint: Az „ötvenes évek”. Elmélet és politika a szocialista építés első időszakában Magyarorszá­gon 1948—1957 Magvető Könyvkiadó: Balogh Edgár: Férfimunka. Emlékirat 1945—1955 (Té­nyek és tanúk). Kézzel festett Zsolnay-porcelán Különleges, kézzel festett porcelántermékeket előállí­tó manufaktúrát hozott lét­re a pécsi Zsolnay gyár. A mecsekalji porcelángyár ala­pítójáról elnevezett Zsolnay gyáregység 100 dolgozója most költözött végleges he­lyére, a műszaki porcelán­üzemből kialakított, tágas, világos festő- és aranyozó­műhelybe. A gyár megkét­szerezi kézzel festett, kü­lönleges porcelántermékei­nek mennyiségét, az idén több mint 100 millió forint értékű, márkás porcelánt gyártanak. Felvételünk az aranyozóműhelyben készült. (MTI-fotó: Kálmándy Ferenc felv.) Liszt-művek az Egri Bazilikában Egy eszményibb világ felé A bazilikában adott hangversenyt az Építők „Agria” Vegyeskara és a Dobó Gimnázium Leánykórusa. Nemcsak a Liszt-centenárium indította a két kórus karnagyát, dr Ocskay Györgyöt az ünnepi esemény megszervezésére, de ő az est egész műsorát Liszt-művekből állította össze. —-■ A köztudatban élő Liszt­kép mintha homályban hagyná azt a másikat, az igazabbat, azt az elmélke- dőt. azt a legbensőbb misz­tikumra éhes Lisztet. aki nagyobb szabású műveiben, legendáiban. szimfonikus költeményeiben. oratóri- umiméretű elgondolásaiban a emberi mivoltot annyira magasztos, itt-ott fenséges hangsúlyokkal kész előadni Liszt századának és a ro­mantikának a gyermeke ab­ban is. ahogyan az eszméket átélte. az eszményítésnek azon a fokán szólaltatta meg zenei gondolatait. ahol a hit, a szeretet és a cselek­vés, az alkotás azonos ran­gú, értékű fogalmak. A tes­ti és a lelki hatalmat ünnep­ük harmóniái. Nem tud, nem is akar elszakadni a pódiumtól. a szerepléstől, az azonnali hatástól, mert mindig hatni akart, vezetni, irányítani egy eszményibb világ felé. Akár a „Tu es Petrus ', akár a „Hosannah' . vagy a „Nun danket alle Gott” című ódái zengésű, ünnepélyes érzelmeket kel­tő zenei munkáját gondo­lom végig, kitetszik, Liszt­nek nincs kétsége mekkora szenvedéllyel kell felépíte­nie magában a világot. S hogy állításaink nem túl­zottak, azt bizonyítja az a szenvedélyesség, az az ér­zelemgazdaság is, amikor jól hallható könyörgéseit be­leírja a két Ave Mariába, a Pater nosterbe. A hallgató­nak talán feltűnt a hang­verseny rövid másfél órája alatt is, mekkora különbség tapasztalható a Credonak szinte recitativo-szerü elő­adása és a két Ave Maria áradása között: ügyet sem vet arra a drámai fogalma­zási lehetőségre, amely Credo némely mondataiban kínálkozik, de gazdag poli­fónia könyörög a bűntudat mélyéről, mikor az in hóra mortis passzusáig eljut. Átgondolt és jól megszer­kesztett anyaggal adott fes­tői képet Lisztről dr. Ocs­kay György. A vita még ma sincs szűnőben az alkotó kö­rül, az azonban bizonyos, hogy szimfonikus költemé­nyei, szuggesztív zongora- darabjai. oratóriumai — (bízvást állítjuk) — voká­lis művei híján igencsak szegényebb lenne az egye­temes zenetörténet. Az al­kotásaiban minduntalan fel­lelhető áramlás, ahogyan az elmélkedésből átvált a for- tissimoig felerősödő zenei szónoklatban, félreismerhe­tetlenül a Mester, aki min­dig is büszkén vallotta ma­gát magyarnak. A kórus-költő Lisztet tisztes szorgalommal és sokszínűén mutatta be ez a válogatás. A leánykarnál a Szent Erzsébet legenda já­tékkórusát és a Krisztus­oratórium Húsvéti énekét emelnénk kik. Az „Agria” Vegyes Kar az Ave Maria Stellában, az Ossa aridában és a Cantantibus organisban érzékeltette igazán, mennyi­re vezette be énekeseit a karnagy a muzsikus lelkivi­lágába. A Cantantibusban Barlay Zsuzsa Liszt-díjas énekelte az altszólót, míg a continuo hangszeres hatá­sát gazdagította az Egri Szimfonikus Zenekar réz­fúvós kamaraegyüttese is. Hoffmann László orgona- művész nemcsak két Liszt­művet szólaltatott meg. az 1863-ból származó Choralt és az 1862-es Hosannát, de a székesegyháznak a szentélyben lévő orgonáján a műsor valamennyi számát is végigkísérte. Hoffmann László tudása, és az az alá­zat, ahogyan a közös célt szolgálta közreműködésével, példamutató. A Liszt-év derekán já­runk. reméljük, lesz még részünk hasonlóan nagyvo­nalú zenei rendezvényben Liszt születési évfordulójáig, október 22-ig. Farkas András EZEN NEVET MEXIKÓ (111/2.) Paupico: Miéri vagyok futballdrukker ? — Hogy miért vagyok futballdrukker? Micsoda hülye kérdés. Azért, mert négy fő- és több mellék­okom van rá. Először is: sehol másutt nincs lehetőségem a kiabá­lásra, erre pedig feltétlenül szükségem van. Tudják, olyan a szervezetem, hogy időről időre nem tud meg­lenni ordítozás nélkül. De nem úgy, hogy énrám kia­báljanak, hanem, hogy én kiabáljak másokkal. A futballpálya erre a legalkal­masabb hely. Értsék meg: nős vagyok, az oldalbordám nagy termetű, mind súlyát, mind természetét tekintve nehéz asszony, aki bizony, nem egy szexbomba. Ezért-e vagy más okból, nem tudom, de mindenesetre hat gyere­künk van. Egész álló nap némán dolgozom, a főnök­nek nem mondhatom meg. hogy semmirekellő naplopó, meg hogy én sokkal jobban csinálnék mindent, mint ő. Micsoda égbekiáltó igazság­talanság! Én tintafoltos, ko­pott asztalnál ülök a hiva­talban, ö meg a saját, kü­lön irodájában terpeszkedik. De nem azért, mintha oko­sabb volna nálam — egy­szerűen így hozta az élet. ö ordibálhat velem, nekem vi­szont pisszennem se szabad az ő jelenlétében. Otthon szintén nem kia­bálhatok. Megtiltotta a fe­leségem. Ha ismernék, meg­értenék: nem vagyok olyan helyzetben, hogy ne enge­delmeskedjek neki. Nem kér­deznék többé, hogy miért lettem futballdrukker ... Amikor vasárnap kimegyek a stadionba, végre ember­nek érzem magam. Már a bejáratnál kieresztem a han­gomat, és csak a meccs vé­gén fogom be a szám. Ó, micsoda kéj leszamarazni a bírót! Ilyenkor a játékveze­tő nemcsak játékvezető, ha­nem a főnököm, a felesé­gem, a hat neveletlen köly- köm is egyben, sőt még a zsúfolt autóbusz is! És különben is, miről tud­nék beszélgetni a munka­társaimmal? Mindnyájan kijárunk a meccsre, így leg­alább van közös témánk. Amikor még nem volt di­vatban a futball, hallgatott mindenki, mint a sült hal. De aztán az újságírók több tonna tintát kezdtek arra fecsérelni, hogy részletesen leírják az olvasóknak a já­tékosok szokásait, autóját, haja színét, nagynénjeik, nagybátyjaik és egyéb pere- puttyuk életrajzát, Ök fer­tőztek meg minket, úgyhogy ma már másról se tudunk beszélni, mint a fociról... Hát, ezért vagyok szur­koló ... Hova mehetnék vasárnap délután, ahol ilyen olcsón, elsőrangú kabaréban lehet részem? A mozik előtt hosz- szú sorok. Presszóban ülni unalmas — és ott is csak a fociról van szó. A bikavia­dal egy cseppet drága. A színházakban csupa sületlen darabot játszanak. A par­kokban ősszel hideg van, ám a stadionban sosem fázom. Kimelegszem az izgalomtól. Ezért szeretem a futballt. Pár fillér árán bekerül­tem a szurkolók népes tá­borába, és képzeljék, mos­tanában még a véleménye­met is kikérik. Ne rójanak meg hát, hogy meccsre já­rok és ordibálok. Így hoz­ta számomra a sors ... (Folytatjuk) Fordította: Zahemszky László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents