Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-27 / 123. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. május 27., kedd Nyomdában az új tankönyvek Már a következő tan­évre készülnek a Tan- könyvkiadó Vállalatnál. A korábbi évekhez ké­pest előbb kezdték el a következő tanévre szánt tankönyvek nyomtatá­sát. Az idén 550-féle könyv készül mintegy 30 millió példányban, amelynek 25 százaléka teljesen új kiadású. Fel­vételünk a Zrínyi Nyom­dában készült, ahol jú­lius végéig az összes ál­taluk vállalt tankönyvet elkészítik. (MTI Fotó: Varga László felv.) MEGSZŰNIK A FŐISKOLAI KAR? Háromszoros túljelentkezés Gyöngyösön /Kisebbfajta pánikot oko­zott az elmúlt napokban a rádió műsora, amelyben el­hangzott hogy megszüntetik a főiskolai kart Gyöngyö­sön. Így. Ilyen kijelentő módban. — Igen, így történt — mondta érdeklődésünkre dr. Dráviczky Imre, a főiskolai kar igazgatóhelyettese. — Csak a mondatot nem foly­tatták: egyetemi intézet lesz belőle. — Változik majd a kép­zés módja és a tartalma? — Marad az üzemszerve­zés mint eddig. Az oktatás időtartama sem változik és akik végeznek, ugyancsak üzemmérnöki diplomát kap­nak. A kívülálló számára tehát ,jminden marad a régiben”, kivéve az elnevezést, amely ugyan szervezetileg lényeges eltérést jelez, de ez a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem és a gyöngyösi főisko- ilai kar „belső ügye” — mondhatjuk. — A rosszul idézett infor­máció okozott-e zavart a főiskolára jelentkezők köré­ben? — Kevés bizonytalanságot szült. Egymás után érdek­lődtek a szülők és a fiata­lok is, hogy mi lesz velük? Sikerült tisztáznunk min­dent. Mutatja ezt az a tény is, hogy a nappali tagozatra, a meglévő 55 helyre eddig 131-en jelentkeztek. A leve­lező tagozaton 30 helyünk van az új tanévre, erre majdnem kilencvenen pá­lyáznak. A számok azt is jelzik, hogy az üzemszervezés iránt egyre nő az érdeklő­dés. Szó sincs arról, hogy valamiféle „elnőiesedés” ve­szélye fenyegetné ezt a szak- imái. Most is jóval többen vannak a férfiak a felvé­telire várók között, mint a nők. Talán érthető is ez az arány, hiszen a mezőgazda­ság bármely területe igazi erőt próbáló feladat. A magas szám azt is mu­tatja, hogy a fiatalok között igencsak lehet válogatni. Kö­zülük csak azok az esélye­sek, akik tudásukkal a több­ség fölé emelkednek. A mostani végzősök állam­vizsgáit június közepén tart­ják meg -majd ezt követő­en, június 23. és 28. között a felvételikre kerül a sor. Ami a főiskolai kar és az egyetemi intézet közötti el­térésre vonatkozik: lényegé­ben csak szervezeti módosí­tás. Hogy mennyire válto­zik majd a gyöngyösiek ön­állósága. mennyire függnek majd a gödöllői anyaiskolá­tól, az a tanárok tanítás­ban és képzésben közremű­ködők „magánügye”. 'Egy biztos, tehetjük -hoz­zá a most kapott informá­ciókhoz, ennek a gyöngyösi iskolának eléggé kijutott az utóbbi években az átszerve­zésből. Márpedig az állandó változások befolyásolják az érintett személyek közérze­tét, annak következtében pe­dig az oktatói tevékenységet végső soron: a mezőgazda­ságban tevékenykedő szak­emberek felkészültségi szint­jét. Mindebben ez utóbbi a leglényegesebb vonás. (gmfj AMATŐRÖK ÉS HIVATÁSOSAK Táncverseny Savariában Huszonegyedik alkalom­mal rendezik meg az idén, június 13-tól 15-ig a Sava- ria nemzetközi táncversenyt és a magyar társastáncbaj­nokságot. A jelentkezések szerint ezúttal tizenöt or­szágból 37 táncospár érke­zik Szombathelyre a legje­lesebb amatőr versenytánco- sok soraiból. A rendezvény első napján Körmenden tartják meg a magyar társastáncbajnoksá. got, amelyen ezúttal minden eddiginél több. összesen 18 pár indul. Utána Szombat­helyen, a Művelődési és Sportházban lesz a nemzet­közi verseny: június 14-én, a standard táncokkal, júni­us 15-én pedig a latin-ame­rikai táncokkal szerepelnek, majd nagyszabású gálaesten búcsúznak a várostól a részt­vevők. A táncverseny után. jú­nius 16-tól 20-ig immár a hetedik alkalommal rende­zik meg Szombathelyen a táncpedagógusok és verseny­táncosok továbbképzését, amelyre mintegy ötven tán­cost várnak. A kurzust az angol David Griffin tánc­mester vezeti. Heti könyvajánlat Európa Könyvkiadó Gergely Ágnes: Lélekvesz­tő. Válogatott versfordítások. 1954—1984. Oates Joyce Carol: Belle­fleur avagy a családi átok. 1—2. kötet. Népszava Lap-és Könyv­kiadó Végh Antal: Könyörtelenül Egyéb kiadványok Raff György Természet­históriája gyermekek szá­mára. Stancsics Mihál. (Ál­lami Könyvterjesztő Válla­lat reprint sorozata.) Nevet az osztály Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című kötetének írá­sait nemzedékek egész sora ismeri és szereti. Klasszi­kussá vált történeteinek egyik titka valószínűleg az, hogy az ember élete során sokszor gondol vissza az is­kolában töltött napokra, a diákélet örömeire. Kétségte­len, a jó szellemű iskola tanárt, diákot egyaránt gazda­gít. Az élmények között ott vannak a tréfás, derűs, mo­solyt fakasztó történetek is, hiszen a diákhumor elen­gedhetetlen kelléke az iskolának. A pedagógusnap al­kalmából az iskolai élet derűs történeteiből, vicceiből válogattunk egy csokorra valót. Számtanórán mondja a tanító: — Peti, ha egy mázsa szén 100 forint, és a sze­nes 500 forintot kap, hány mázsa szenet fog szállítani? — Körülbelül négy és fél mázsát. — Ez nem helyes. — Tényleg nem helyes, tanító bácsi kérem, de mit tudunk tenni? ¥ — Na fiacskám, én most neked be fogom bizonyíta­ni Pitagorasz tételét! — szól a tanár a diákhoz. — Teljesen felesleges, ta­nár úr, én- bizonyítás nél­kül is elhiszem! ¥ Iskolai történet távirati stílusban: A dolgozat címe: Látoga­tás a nagynéninél. Kidolgozás: A nagynéni nem volt otthon. — Tanító néni. kérem — szólal meg Ferike az órán —, apukám tegnap azt mondta, hogy mi a majom­tól származunk. — Ne zavard az órát ilyen butaságokkal, Ferike! Különben sem vagyok kí­váncsi a családotok törté­netére! ¥ „Ha én lennék az igaz­gató" címmel dolgozatot ír­nak az osztályban. Telik­múlik az idő, s a tanár ész­reveszi, hogy az egyik diák még egy sort sem írt. — Te miért nem dolgo­zol? — kérdi tőle. — Várom a titkárnőt. Majd neki lediktálom. ★ Az órán a tanár lelke­sen magyaráz, s közben lát­ja, hogy az utolsó padban ülő srácok kártyáznak. Oda. megy az egyik kártyázá­s­hoz, és lekever neki egy nagy pofont. — Remélem, fiacskám, tudod, hogy ezt miért kap­tad? — kérdi. — Hogyne tudnám! Elfe­lejtettem bemondani a negyvenet! •ár — A feladat az volt, hogy írd össze a világ tíz, leg­híresebb emberét. Miért ti­zenegy nevet írtál? — Tanár úr, kérem, az a helyzet, hogy a balszél­sőt sem akartam kihagyni! ★ Kiállításon történt: — Péter, gyere onnét, ne nyúlj az oroszlánhoz! — De, tanár úr kérem, az oroszlán ki van tömve! — Azért nem árt, ha vi­gyázol. Hátha rosszul töm­ték ki! ár — Gyerekek — mondja a földrajztanár —, ma es­te ritka látvány részesei le­hettek. Húsz óra ötven perckor nézzétek meg a holdfogyatkozást! A hátsó padban megkér. di valaki: — Melyik csatornán? ■ A tanító néni az ellen­tétes értelmű szavakat ma­gyarázva megkérdi: — Pistike, mi az ellenté­te a kövérnek? — Sovány! — Jól van. Ferike, mi az ellentéte a hosszúnak? — Rövid! — Jól van. Na. Giziké, mi az ellentéte a szabad­nak? Giziké rávágja: — Foglalt! á­Számtanórán a tanító né­ni megkérdi Pistikét:­— Ha a mamád harminc­éves, a papád meg har­mincöt, hány évesek ösz- szeien a szüleid? — Hatvan. — Miért? — Mert a mama öt évet mindig letagad! ár A tanár a közmondá­sokról magyaráz, és felszó­lítja az egyik diákot: — Kovács, mondj egy ' példát arra a közmondás- j ra, hogy nem mind arany, j ami fénylik! — A tanár úr nadrágja! ■ — hangzik a gyors válasz. Gyűjtötte: Kiss György Mihály Megérdemelt elismerés A Petőfi rádió aktuális műsort szerkesztett akkor, amikor szombat délután az elmúlt öt év KlSZ-díjasai- ról állított össze portrémű­sort, olyanokról, akik ki­emelkedő munkájukért meg­tisztelő kitüntetésben része­sültek. Nem mindenről es­hetett szó, de a riportala­nyok az Indri Gyula szer­kesztette műsorban a többi­ek helyett is szólhattak. Az utóbbi időben sok kritika ér­te az ifjúsági mozgalom tar. talmi és formai munkáját, mégis az csengett ki a be­szélgetésekből, hogy a szük­séges megújhodás ellenére nem kevesen vannak, akik minden nehézséggel dacolva, viták és magyarázkodások helyett teljesítményük, ere­jük legjavát adva, példaké­pei lehettek országunk fia­talságának. Valamennyiük más módon — kellő szerény­séggel — magyarázta a si­ker titkát. Egy dolog azon­ban közös volt: a megérde­melt elismerés. Példát hall­hattunk arra, hogy az álta­lánosítás veszélyes dolog. Sokan akadnak olyanok, akik nem kis erőfeszítés árán megváltoztathatják az elha­markodottan kimondott íté­leteket, sorsuk, munkájuk, emberségük mintaként szol­gál azok számára, akik kö­vetendő utat keresnek. Azok­nak is felel, akik csak a jo­gok oldaláról közelítenek, feledve azt, hogy a köteles­ségek teljesítésére képtele­nek. Elsőként Markó Iván tett hitet a további közös­ségformáló munka mellett, önmagát kiválasztva szen­vedi meg sikereit, hogy má­sok is kiválaszthassák. Külön öröm számunkra az a tény, hogy az Egri Ifjú­sági Ház igazgatója, Fridél Lajos és munkatársai is szót kaptak a műsorban. Töret­len hittel és eredménnyel felelnek meg a korábbi bi­zalomnak. A kitüntetés még tudatosabb munkára ösztö­nözte a Ház munkatársait. Az elismerés kötelez. Letisz­tultabb tevékenységgel nem­csak színvonaltartásról ad­nak számot, hanem fejlődés­ről is olyan munkatársak- . kai, „akiknek szeme villaná­sából” következtetni lehet a sikeres megvalósításra. Mun­kájukkal jó közérzetet te­remtenek, igényességre ne­velnek, egyszóval változtat­ják az embereket. Akárcsak a „tornacipős” szakközépis­kolai igazgató, Horn György, aki a főnöki tudatot nem ismeri. Közvetlensége nem csap át fegyelmezetlenségbe A titulusok megkövetelése helyett a nyavalygásokat nem meghallgatva, érvekkel tesz rendet. Aki követel, számíthat a rágalmakra, a demokrácia köntösében jelentkező támadásokra, de tovább tartja álláspontját, amely szerint a katedráról nem mozduló tanár csak fé­lelmet kelthet. Ez ellen har­col tovább egyre jobb lég­körben és megértésben. Az ő gondolatait támogatják a Tudományos Akadémia fia­tal tervezői, akik kilencen olcsó és jól hasznosítható számítógépet készítettek, elő­segítve a kultúrateremtés le­hetőségét. Kéri László szo­ciológus tudományos mun­kájában mutatott rá arra, hogy az ifjúság a hetvenes évek végére mennyiben ér­dekelt a politikai viszo­nyok újratermelésében, mi­ért szükséges a fiatalok lel­kesedését egy újszerűbb, a formalitást nélkülöző, felké­szültségüket, lelkesedésüket igénylő formában és tarta­lommal megtöltve továbbfej­leszteni. Miklós Tibor és Várkonyi Mátyás a Rockszínház meg­alapítói is nem várt, nehéz periódust éltek át. Olyan fiatalok, akik nem lettek tá­volságtartó hivatalnokok. Egy újszerű szemlélettel hoz­tak létre színházat, közpon­ti segítséggel, ahol összeha­sonlíthatatlanul nagyobb, fá­radságosabb munkát végez­tek, mint egy zenekarnál. „Keressük a helyünket” — nyilatkozta a rendező. Ügy gondolom, megtalálták, má­soknak is példát mutatva. Lövei Gyula Lázár Ervin mesél Nemcsak a kicsiknek, ha­nem a felnőtteknek is. El­kalauzolja hallgatóit egy ál­tala teremtett birodalomba, a négyszögletű, kerek erdő­be, s találkozhatunk annak lakóival, az itt élő állatok­kal, akik veszedelmesen ha­sonlítanak ránk. Akad köztük rátarti, gő­gös, hiú, fontoskodó, intri- kus, szellemszegény, gonosz­kodó, bűbájosán csélcsap, jó­lelkű és arrogáns, pozíció­kért futkározó, torz jellemű és veretes karakterű, épp­úgy, mint a mi világunkban. Ez a náció — erről meg­győződhettünk vasárnap a Hol volt, hol,- nem volt... című programban a Kossuth adón — azonban mégis más. Rokon ugyan hétköznapi környezetünkkel, de alapve­tően különbözik is tőle. Itt főszerepet kap a felszaba­dult játék, itt folyvást dia­dalmaskodik az igaz, s pó­rul jár — kinevetéssel bün­tetik — a fondorkodó, az alattomos, a demagóg, a nagyképűsködő. Itt is akad­nak összeütközések, borús kifejletűnek sejlő konfliktu­sok. a gondfelhőket azonban mindig messze űzi a derű. Élvezzük a cselekménybo­nyolítást, mert .tulajdonsága­inkkal, hibáinkkal szembe­sülünk, s mosolyogva döb­benünk rá, hogy semmi ér­telme a pózoknak, a ma­gunkra erőszakolt alakosko­dásnak. Az író azért érvel, arról győz meg bennünket, hogy a természetesség, a közvetlenség, az egymás irán­ti megértés, a bizalom be­aranyozza óráinkat. Nincs ebben semmi didak­tikus megközelítés, okosko­dó erkölcsi prédikáció, ö csak tanulságos és szórakoz­tató sétára hívja a rá figye­lőket, s azt ígéri: ha csat­lakozunk hozzá, akkor ösz- szefuthatunk — mint leg­utóbb — az imposztor, de szeretni való bárányfelhő- bodorítókkal, a javíthatat­lan álmodozókkal, akik fur- fangosságukkal lefegyver- zik a letartóztatásukra in­duló Medve Medárd fő- és Gepárd Géza alörmestert, va­lamint a folyton nyűgöskö­dő Vadkan Valdemárt, aki riadóautóként is tevékeny­kedik, s a végén — éhes lé­vén — belakmározza a ma­gasabb rangú személyiség ki­tüntetéseit. Ennyi is elég annak érzé­keltetésére, hogy a szerző minden korosztályhoz szól. az apróságoktól egészen a bölcsnek látszó nyugdíjaso­kig. Mondandóját Almási Éva tolmácsolta, aki most többet nyújtott a tőle megszokott rangos szintnél. Produkciója tanúskodott arról, hogy ezt a megbízatást szíves-örömest vállalta, s nem tekintette ru­tinfeladatnak. Az egyes fi­gurákat sokrétűen jelenítette meg, kiaknázva a kettős ér­telmezés kínálta lehetősége­ket. Mindez negyedóráig sem tar­tott, mégis megújultunk, fel­frissültünk, megtisztultunk, feledtük olykor tornyosuló indulatainkat, általunk na­gyobbnak minősített, de va­lójában kis bosszúságainkat Pedig nem történt semmi, csak kószáltunk abban a va­rázslatos, zöld rengetegben, a négyszögletű, kerek erdő­ben. Ugye, legközelebb ismét itt találkozunk... ? Pécsi István

Next

/
Thumbnails
Contents