Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-24 / 121. szám

6. NÉPÚJSÁG, 1986., május 24., szombat Gondolatok a Hair-röl Egy sisak, egy kereszt és egy részvéttávirat I _____ M egjöttek szombaton a fecskék. Egy pillanat alatt megtelt csivitelésiikkel az udvar, röptűkkel a le­vegő. Kiültünk a szabadba a langyos eső után. é-. csöndben figyeltük, ahogy egy fürge pár fészket épít az ereszünk alá. MINDENNAPI NYELVÜNK Kontárok vagy jogtalan ipar- gyakorlók? Üj abban egyre gyakrabban halljuk és olvassuk, a kon­tár megnevezés szócsalád­jának szinte valamennyi tagját: kontár, kontárság, kontárkodik, kontárkodó, kontárkodás, kontárul stib. A belekontárkodik igsalak is sűrűn jut nyelvi szerephez. Hogy milyen beszédhely- zetekban és szövegössze­függésekben találkozhatunk a felsorakoztatott szóformáik­kal, arról ez a példatárunk bizonykodik: Törvényeink tiltják a kontárkodást, a kontárok a munkaidő után végzik ímeg nem engedett tevékenységüket. „Debre­cen városa a kollégium előtt felállított Szabadság-szob­rát kontármunka címén le­bontatta” (Kritika. 1986. 4. sz. 10). Egyesek belekontár- kodnak olyan munkákba is. amelyekhez nem értenek stb. Napilapjaink hasábjain ol­vashatunk olyan közleménye­ket, amelyekben a kontár szót mai használati értéké­nek megfelelőan próbálják értelmezni: „A Kisiparosok Országos Szervezete soha nem támogatta, és nem is fcgja a jogtalan ipargyakorlókat, az úgynevezett kontárokat" (Népújság, 1986. ápr. 21.). A Magyar Nemzet cikkírója „az illegális szolgáltatást" végzőket sorolja a kontárok közé (1986. ápr. 29.). Megyei lapunk egyik közleménye úgy fogalmaz, hogy ,.a kistelepü­léseken nagyon nagy szük­ség van a kontárokra, ezek­re az illegális mesterekre." Az általános szóhasználat éppen napjainkban az ipar- engedély nélkül munkálko­dókat minősíti a kontár megnevezéssel, s aki ma kontárkodik: az engedély nélkül űzi az ipart. Régi sza­bálysértési jogszabályaink­ban az engedély nélkül mun­kát vállaló iparosokat sorol­ják a kontárok közé. Sokan úgy tudják, hogy az ügyetlen, a gyatrán dol­gozó és a mesterségéheznem értő iparos érdemli meg a kontár nevezetet. Hogy a kontár megnevezés szócsa­ládjának ma is még milyen változatos a jelentéstartalma és használati értéke az is tanúskodik, hogy a kontár szó és alakváltozata ebbe a ro­kon értelmű kifejezéssorba is beilleszthető: himpellér, fusizó, fuser, pancser, paccer, kétbalkezes, dilettáns. Eze­ket a szavakat természete­sen csak a bizalmas beszéd­helyzetekben és a társalgá­si beszédszinten szoktuk és illik is használnunk. A kontár szó és szócsaládja igen régi tagja szótári szó­készletünknek. A céhes vi­lágban a céhen kívül mű­ködő iparosokat nevezték kontároknak. Ezek éppen nem kerülhettek be a cé­hekbe. mert nem eléggé értettek mesterségükhöz, és hozzáértés nélkül gyakorol­ták mesterségüket. A régi céhvilág fogalomkörébe tar­tozó kontár, kontárság, kon- itárkodik tehát nem véletle­nül nevezte meg a nem céhbeli iparosok munkakö­rét. s nem véletlenül ta­padt a kontár kifejezéshez több nagyon is rosszalló je­lentés és használati érték: mesterségéhez nem értő, rossz munkát' végző ügyet­len mesterember stb. Ma leginkább ezeket a jelen­tésváltozatokat és használa­ti értékeket nevezhetjük meg vele: képesítés nélküli iparos. nem szakképzett mester, nem a tanult mes­terséget űzi, iparengedély nélkül dolgozik és folytat iparszerű tevékenységet, vagy ha úgy tetszik: jog­talan ipargyakorló. Ilyen ér­telemben tehát van és le­het élettere mai nyelvhasz­nálatunkban a kontár meg­nevezésnek és szócsaládjá­nak Dr. Bakos József Gyermek­rajzok A gyerekek elmélyülten rajzolnak. Házakat, utcaso­rokat. útkereszteződést, autót, és villamost. Páter igyekezetében az arcát is összemaszatolja. Ági a nyel­vét is kidugja, úgy koncent­rál. Kati rajzlapján csak úgy izzanak a színek, kisü­tött a nap, s a kép sarkába odarajzolta saját magát és kistestvérét. A gyerekek elmélyülten rajzolnak. Lerombolt háza­kat, fegyveres alakokat, tankot és repülőt. Egyikük rajzának az a címe: Átke­lés a folyón. A másik raj­zon újjáépülő házak látha­tók. A harmadikon a rajz készítője áll. szeméből köny: nyék hullanak halott kis­testvérére. Néhány kocka egy doku­mentumfilmből. Néhány képsor, amely megdöbben­tőbb, mint bármily szépen megfogalmazott mondat. A tények szűkszavúak, az ösz- szehasonlítás gondolatokat ébresztő. A gyerekek rajzolnak. Azt rajzolják, festik, amit lát­nak maguk körül, ami fog­lalkoztatja őket. Ahogy is­mereteik bővülnek, ahogy megismerik a valóságot, a környező világot, úgy akar­nak rajzban is „igazságokat" elmondani. Lerajzolják amit látnak, s amit látni szeretnének. A magyar kislány testvért raj­zolt magának — pedig szü­leinek egyetlen gyermeke. A vietnami fiú új házat, vi­rágokat. Gyerekek és rajzaik. Gye­rekek és vágyaik. A gyerekek alkotókedve, fantáziája gazdag, kimerít­hetetlen és bonyolult. A hat-hét éves már mindent el tud mondani rajzban. Ahogy mindenre van szava, mindenre van vizuális jele is. mindkettő természetes szükségleteiből fakad. Le tudja rajzolni az idő múlá­sát. a térbeli viszonyokat, vonalakkal, formákkal, szí­nekkel jellemezni tudja a jó vagy a gonosz „szereplő­ket". De rajzolni tud már a másfél, kétéves gyerek is, ha papírt, ceruzát adunk a kezébe. Előbb csak azt ér­zékeli, hogy a ceruza nyo­mot hagyott a papíron, az­tán már élvezi a játékot, a szabálytalan irkafirkát, az „alkotást". A saját firkájában talál­ja meg először a gyermek környezete formáit. A füg­gőleges vonalakkal a fát. a kerítést, a vízszintessel az asztal lapját, a földet azo­nosítja. S ahogy a felnőttek­től. a mesekönyvekből lát­ja. úgy formálja az alako­kat. a növényeket, az álla­tokat. a napot, a holdat, a csillagokat. A mi gyerekeink rendkí­vül kifinomult forma- és térlátással rendelkeznek. Meglepően jól adják vissza környezetüket. tárgyaikat. Természetes vágyaikban — mint ar mesékben, nép­mesékben — az igazságot viszik diadalra, a jó elnyeri jutalmát, a rossz büntetését. De a világ sok országá­ban még nem ilyen termé­szetesek, gyermekiek a vá­gyak. Sok helyütt egy falat kenyér, egy könyv, egy ké­nyelmes ágy vágyaik neto­vábbja. Gyermekek ezrei éheznek, fáznak, gyermekek ezrei nőnek fel iskola, ta­nulás nélkül. Gyermekek ezrei kényszerülnek kenyér­kereső munkára nyolc-tíz­évesen. A gyerekek örömüket le­lik a rajzolásban. Ezért is működik egész sor iskolá­ban, művelődési házban, múzeumban gyermekrajz- szakkör. Az egyikben mesét illusztrálnak, a másikban gyurmát formáznak, a har­madikban játékokat, játszó­teret terveznek. Rajztanárok, festőművészek, szobrászok a vezetői azoknak a gyermek- szakköröknek, ahol papírki­vágásokkal, textilragasztással, bábfigurák tervezésével vagy játékformázással foglalkoz­nak. Az óvodás vagy isko­lás korú gyerekek korlátlan fantáziával rajzolják, festik le környezetüket, rajzolnak az aszfaltra, befestik a fala­kat. játék állatokat, bábu­kat. megmászható, kívül-be- lül bejárható játékokat szer­kesztenek.. Élvezik a játé­kot, az alkotást. S mi fel­nőttek szeretettel és kicsit elfogódottan vesszük ke­zünkbe munkájukat. A jövő nemzedék ígéretét. Eszembe jutott újra a Hair-ből Claude, aki egysze­rűen csak ember akart len­ni, igaz: nagybetűs Ember. Békében akart élni. senki­inek nem ártva és fészket rakni, családot alapítani va­lahol. Betartotta a törvénye­ket, és háborús halott lett a vietnami dzsungelek mélyén. Nem maradt belőle más. mint egy sisak, egy kereszt és egy részvéttávirat. ★ A Hair remekmű. Majd­nem húsz évnek kellett el­telnie ahhoz, hogy ez bebi­zonyosodjék. Bemutatása idején még korántsem vol­tak ilyen kilátásai. Botrány- szagú előadásai nyomán úgy tűnt, hogy polgárpukkasztó hippik egyik divatdarabja csupán, tele az if júsági szub­kultúra akkori jelszavaival. A Hair még csak nem is szabályos musical: nincs rögzített szövegkönyve, még csak szigorúan, jelenetről jelenetre megszabott cselek­ménye sem. Dalai vannak csupán (nagy részük ma már örökzöld sláger), de még ezek sorrendje is ke­verhető. A Hair a vietnami háború ellen tiltakozó happeninge- ken született, formálódott, hősei kábítószeres hippik, egy múló kor figurái csu­pán. A háború véget ért. ők eltűntek lassan, s a Hair is feledésbe merült velük együtt. Egészen Milos Forman vállalkozásáig. aki újra­hangszerelte a zenét, és új­raértelmezve megfilmesítet­te a történetet, óriási siker­rel „klasszicizálva” a dara­bot. Megtapsoltuk őt. s újra megfeledkeztünk a musicali­ről. Tavaly nyáron a Rock­színház felújítását fanyalog­va fogadta a kritika, mond­ván: mi szükség van az USA 1968-as hosszúhajúira 1985 Magyarországán. Az előadást sajnos nem láttam, ott ültem viszont május 16-án a Szegedi Nem­zeti Színház vendégjátékán Egerben, és megértettem, hogy ez a darab még na­gyon sokáig aktuális .lesz, és hosszú ideig szükségünk lesz rá, hogy erőt merítsünk belőle. A társulat fiataljai hűek maradtak a Hair eredeti szelleméhez és ezzel a leg­többet tették. Akciók és jel­képérvényű jelenetek sorá­ból fűzték össze lazán a színpadi történéseket. tö- megjelenetekikel dolgoztak a minimális díszletekkel be­rendezett játéktéren. És ami a legfontosabb: aktualizál­ták, 1986-ossá faragták a művet. Visszahozták az in­dulatot ebbe az indulatból született alkotásba. A szege­diek tiltakoztak. Pro testáltak mindenféle háború, minden­féle fegyverkezés és politi­kai manipuláció ellen. Az előadás sajátos hullámzásá­ban: pimasz bemondások, dinamikus táncok, vidám és torokszorító jelenetek válta­kozásában mind plasztiku­sadban áll» előttünk, hogy létünk lényege minden el­lentétes tapasztalatunkkal szemben mégiscsak a sza­badság. Az élet kivételes értékére figyelmeztetett ez az elő­adás, és meggyőzött arról: igenis van értelme, hogy fölemeljük szavunkat a pusz­títás és az emberi jogok korlátozása ellen. Ezek a fiatal színészek el tudták hitetni velünk, hogy a mi szavunk is számít, és hogy nekünk, kisembereknek is szólnunk kell. ha épségben akarjuk unokáinkra hagyni a Földet. Az előcsarnokban elhelye­zett, békét követelő plakáto­kat zsúfolásig megtöltő alá­írások is bizonyították, hogy nemcsak az előadásnak szól a közönség vastapsa ezen a tisztító erejű estén Aligha tévedek, ha úgy vélem: ez a képlékeny, gyúrható-alakítható, mégis határozott karakterű és mondanivalójú darab mind­addig élő marad, amíg vilá­gunk megosztottsága fenn­áll, s hogy eljövendő nehéz korszakainkban újra feltű­nik a színpadokon, hogy mozgósítson és bízni tanít­son. Jó lenne pedig, ha azon művek listáján szerepelne. — például Coppola: Apoka­lipszis most és Klimov: Jöjj és lásd című filmjei társa­ságában. amelyek egy örök­re eltűnt kor szuggesztiv do­kumentumai. Egy olyan idő­szaké. melyet boldogabb utó­daink — ha lesznek — egy gyökeresen más világból visszanézve talán egyszerű­en őskornak neveznek majd .. . ★ Berger és társai eléget­ték behívójukat, s ezzel lázadókká váltak. Szembe­szegültek az államhatalom­mal azért, hogy ne kelljen ölniük és meaölettetniük. Mindössze annyit gondoltam még, hogy nem árt néha leendő tetteink mélyebb ér­telmét kutatni, mielőtt cse­lekvésre szánjuk el magun­kat. s nem szűnhetünk meg lényege felől faggatni a világot, hogy biztosabban elkerüljük a zsákutcákat Aztán nem forgattam a gondolataimat tovább el­végre vasárnap volt, csön­des vasárnap délután. Néz­tem a fecskéket, ahogy sza­pora fordulókban hordják az eresz alá a sárgombóco­kat, leendő otthonul. — Örülök, hogy itt vagy­tok! Aztán gyertek ám el jövőre is! — intettem felé­jük. — Reméljük, alkalmas lesz szárnyalásra az idő.. Koncz János Vér Hajnal (14 éves) (Fotó: KS) Kádár Márta A sikerélmény utáni igény az alkotóemiber. a becsületesen dolgozó polgár természetes velejárója. A sikerélmény megsokszorozza az erőt a további feladatok ■még jobb megoldásához, sportolók esetében még na­gyobb csúcsok meghódításá­hoz. A színésznek, hegedű­művésznek sikerélménye a produktuma után felcsatta­nó taps. a sportolónak a győzelem, orvosnak a sike­res gyógyítás, tervezőnek egy jól sikerült létesítmény, a munkásnak a becsületesen elvégzett munkát, követő el­ismerés. Létezik egy másfajta si­kerélmény is. mégpedig egy nem túlságosan kedvelt tár­sadalmi „réteg" sikerélmé­nye. (Szándékosan említem a „réteg” meghatározást, melyet ma már rétegződé­sünk időszakában nagy elő­szeretettel használunk.) Te­hát jelentkezik egy másfajta —, az egyre vastagodó alvi­lági réteg — sikerélmény iránti, egészségesnek már korántsem mondható igénye. Minden tisztességesen dol­gozó ember — réteg ződési hovatartozásától függetlenül — szeretné elérni, hogy éle­tében legalább egyszer a ne­ve nyomdafestéket kapjon, vagy egy-egy nagy produk­tuma után személye képer­nyőre kerüljön. Ez nagyon kevés embernek adatik meg. Még azoknak a tudományos közéleti személyiségeknek sem mindig, akik életüket szentelték egy-egy nemes cél megvalósítására. (A leg­több esetben talán csak ak­kor, pár szempillantásra, amikor 60—70—80. születés­nap alkalmából az Elnöki Tanács elnöke átnyújtja a megérdemelt kitüntetést. A legritkább esetekben kerül sor ez alkalmakkor interjú­ra.) Nem úgy, mint egyéb al­kalmakkor .. . Nemrégiben bekapcsoltam a televíziót fő műsoridőben, ahol a ripor­ter (nem felismerhető ka- meraállásban) nagyon in­telligensen egy jól öltözött urat interjúvolt, aki ékszer- gyűjteménye társaságában si­kerélményeiről beszélt. Hir­telen arra gondoltam, hogy Vitray Tamás közkedvelt Telefere műsorába csöppen­tem, aki éppen egy ékszer- gyűjtővel cseveg. akitől mindjárt frissiben olyan életbölcsességet is hallhat­tam, hogy: „ha nem sze­retsz dolgozni, hát tanulj meg lopni! De ha nem tudsz lopni, akkor tanulj meg dolgozni! ..." Hamaro­san kiderült, hogy a Kék fény műsorába kapcsolód­tam, ahol az elegáns inter­júvolt arra is kitért, hogy az ékszergyűjteményt 170 si­keres betörés révén hozta össze .mellesleg, közel 5 millióhoz jutott, mindennap az Intercontinentalban va­csorázott vagy egyedül, vagy másodmagával, s a 3—6 ezer forintos vacsoraszám­lák mellé ezer forintot is adott a főpincérnék ... Bosszankodott is a riport­ban, hogy nem a bűnüldöző szervek révén bukott le. ha­nem irigy barátai — akik­től megtagadta a kölcsönö­ket — juttatták a képernyő élé. Szabó László műsorába! Ezzel természetesen újabb irigyeket szerzett, mert meg­ítélésem szerint több mint 10 percet tölthetett a kép­ernyőn! És Szabó László népszerű műsorában ez már a szóban forgó rétegnél nem kis rangot jelent! (Gyanítom is, hogy a Magyar Televízió módszertani oktatást célzó krimiáradata mellett, talán Szabó László műsorába ke­rülés vágya is fokozza a bű­nözési kedvet...) A „Nincs béke az olajfák alatt" című régi olasz film­ben megmosolyogtuk azt az okosan számító cigányt, aki mindig elkövetett valami ártatlan tolvajlást, mely ál­tal a telet egészen húsvétig átvészelte a börtönben. Le- költségek mellett ez a je­lenség nálunk is felütötte a hét, a mai növekvő fűtési fejét. Éppen ezért számolni kell lassan elhelyezési gon­dokkal. Éppúgy, mint a hollandoknál, ahol a szűkös helyviszonyok miatt tenger­járó hajókon kívánják el­helyezni az elítélteket. (A hazai börtöneink kulturális ellátottságát, komfortszintjét tekintve, erre a célra alkal­masak lennének a SZOT dunai üdülőhajói. ..) No de. félretéve az akasz­tófahumort, sokadmagammal ebben a kis országban an­nak szorítunk, hogy a bizo­nyítási eljárások rehdkívül bonyolultságának csökken­tésével bűnüldöző szerveink számára biztosított nagyobb hatáskörrel mielőbb sike­rüljön . az aggasztó mérete­ket öltő. minden társadalmi fórumon hangoztatott bűnö­zési hullám visszaszorítása, vívmányaink védelme, a jo­gosan elvárt közbiztonsá­gunk érdekében . . . Hogy az elegáns, gáláns bűnözőket ne az irigyei buktassák le 170 sikeres betörés után. hanem az arra hivatottak, talán már az első próbálkozásuk alkalmával. Ez lenne az igazi sikerél­mény! Kriston Béla Pót Ilona (13 éves)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents