Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-23 / 120. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. május 23., péntek J. Csizmák telire... (Foto: Szóit tó György) A Budagant Kesztyű- és Cipőfelsőrész Készítő KSZ hevesi telepén már a télre gondolnak. Tavaly augusztusban kötöttek megállapodást a nyugatnémet Manz-cég- gel. miszerint a tőlük kapott gépek cseréjeként férfi lábbeliket készítenek. Amint Molnár Jenő részlegvezető elmondta, eddig 20 ezer pár cipőt szállítottak a külföldi megrendelőnek — kifogástalan minőségben. Ezért is kaptak újabb megrendelést, a szezonig mint- egv 15 ezer pár. eredeti szőrmével bélelt férficsizmát -kell szállítani a Manz-cég nek. Képünkön: Kobela Tünde a varrás utáni ragasztást végzi a csizmákon. Hungarovin-létesítmények Uj létesítményekkel gazdagodik a Hungarovin Borgazdasági Kombinát az idén várhatóan mintegy 47 millió palack bort értékesít. Hamarosan megkezdődhetnek a próbák a budafoki új hőkezelő üzemben, s a napokban készült el a vállalat új. kétezer négyzetméteres raktárháza. A Hungarovin hőkezelő üzemében 36 ezer hektoliter bort tárolhatnak és érlelhetnek. A régivel együtt 30 ezer hektoliterre egészül ki az a különleges tárolóterük, amelyben a bort egy hétig mínusz 3—4 Celsius fokon tarthatják. Az új létesítmény lehetővé teszi, hogy a bort vegyszerezés nélkül kezelhessék. Így az élesztőgombák, a baktériumok és a fehérjék egv részét meleg kezeléssel tudják elpusztítani, hideg kezeléssel pedig — egyebek közt — a borkövet távolítják el. A mintegy 110 millió forintos költséggel épült osztrák svéd és NSZK-beli gépekkel íel.sze relt hőkezelő üzem nagy mértékben segíteni fogja, hogy a jelentős exportot lebonyolító Hungarovin az igényesebb vásárlókat is ki elégítse. Az új raktárépületben kétmillió palack bort tudnak tárolni, és így rugalmasabban alkalmazkodhatnak az ■exportmegrendelésekhez. Ezzel a létesítménnyel több mint négyszeresére bővült a palackos borok tárolására szolgáló raktárterük. Lakáskultúránk kényszerpályán? A lakáskultúra, mint fogalom, meglehetősen összetett: ide tartozik a különböző rendeltetésű szobák, a konyha, a mellékhelyiségek, a terasz, az erkély kialakítása, berendezése, a kisebb-nagyobb nyaralók, sőt a lakó- vagy hétvégi házak kertjeinek milyensége is. Ne akarjunk azonban túl sokat markolni, beszéljünk most csak a lakószobák berendezési tárgyairól. Hazánkban a VI. ötéves terv idején évente csaknem 100 ezer új lakás épült Így szerény számítás szerint is 300—400 ezer szobát rendeztek be a lakók. Valamennyibe persze nem került új bútor, többségükbe azonban igen. Indokolt tehát a kérdés: hogyan tudtunk ennyi lakást berendezni, az. igényeink találkoztak e a bútorgyártók és kereskedők kínálatával? A lakás berendezésének megtervezése a „megálmodott" bútorok felkutatása bizony időt, pénzt, energiát — faló vállalkozás. Ajánlatos már jóval a beköltözés előtt belevágni. Az ősi, boldog izgalmat — melyet talán már az ősember is érzett, mikor gallyakból fekvőhelyet rótt össze magának, s kampót vert a falba ruhaakasztónak —, gyakran megzavarja, hogy nem találunk olyan bútort, amilyet megfelelőnek vélünk készen kapott lakótelepi vagy magunk terveztette családi házunkba. A történelem folyamán a bútorok is változtak a kor technikai színvonalának, az éppen uralkodó stílusirányzatoknak megfelelően. Egy-egy kor jól jellemezhető berendezési tárgyaival is. A divatot persze mindig az uralkodó osztályok diktálták, az ő ízlésük volt a minta. De mi a helyzet ma? Mit tekinthetünk mintának mi? Számos hatás ér bennünket: film, színház, képzőművészeti alkotások, folyóiratok. Leginkább azonban a mindennapi környezetünk tekinthető a fő ízlésformálónak. Ha éppen nem otthon vagyunk. akkor többnyire dolgozunk, tehát a munkahelyünk s ott is leginkább a főnöki szobák befolyásolnak. Bizony, elfog időnként a szorongás, ha behemól íróasztala mögött trónoló főnökkel találkozom. Különösen ha a berendezés kolóniái, azaz „gyarmati" stílusú. Akik a nagy budapesti bútoráruház egész emeletet betöltő koloniól-osztályán válogatják össze lakásuk új berendezését, talán nem is tudják, honnan ered e stílus, s azt sem, hogy ezek a bútorok csak gyenge utánzatai az eredetinek. Dehát él még a tévhit, hogy az a szép. ami (túl) díszes, az a jó, ami drága. Persze, aki keres, az talál — igazi stílbútort is. Például a maszek bútorkereskedőknél vagy a bizományi üzletekben Az árak — legtöbbünknek — megfizethetetlenül magasak. Mégis akár csak az áruház koloniál-osztályán. a kereslet nagy. Az ó-német íróasztalt, a reneszánszszekrényt persze nem a lakótelepi lakásba veszik-viszik. Oda többnyire úgynevezett modern gyári garnitúra kerül: szekrénysor, beépített ülő-fekvő alkalmatossággal, két fotel, dohányzóasztallal. Jó esetben elemes szekrénysor, mely némi lehetőséget ad a fantáziának. Ez van, ezt kell szeretni? Talán mégsem. Túl könnyű lenne azzal menteni magunkat, hogy a bútorkínálat silány Mint ahogy a bútorgyártók és kereskedők azon védekezését sem fogadhatom el azért ilyen a kínálat, mert ezt igényli a vevő. Nem kétséges persze, hogy a bútorok összeválogatásához meglehetősen sok időre van szükség. Nem kell azonban egyszerre „letudni" a lakás berendezését. A bútorgyárak, iparművészeti boltok, maszek és használtbútor-kereske- dők kínálatából — lakásunk mérete, beosztása, s családunk nagysága figyelem- bevételével — akár harmonikus, azaz ízléses lakást is varázsolhatunk. Sokszor — túl sokszor — azonban a végeredmény mégis lehangoló. Kényszerpályán lennénk? Mondhatjuk igen: Hiszen a bútoriparnak — az elmúlt évtizedek lendületes lakásépítéséből adódóan — hatalmas mennyiségű igényt kellett kielégítenie. Tény: ez nem sikerült tökéletesen, s akkor a minőségről még nem is beszéltünk. Biztató jelek azonban vannak. Bútorgyáraink ma mái alkalmaznak formatervezőket, iparművészeket — igaz, azok a bútorok melyek már az ő tervezőasztalukon születtek, még nincsenek túlsúlyban az üzletekben. Biztató az is, hogy egyes gyártók — technológiát s stílust váltva — szép, praktikus portékát kínálnak elfogadható áron. Ezekből egyelőre nem is tudnak annyit gyártani, amennyire vevő lenne. Jó példa ez arra, hogy az úgynevezett közízlés nem csak a kolóniáit és társait fogadja el igényes bútornak. Egyre több kisbútor is színesíti a kínálatot, s eljöhet még az az idő, amikor a tömeggyártás szebb, praktikusabb bútorokat produkál, mint az asztalos kisiparos. (Az idősebb iparművészek még emlékeznek rá — volt már ilyen a két világháború között.) A lakás berendezéséhez tehát — árun és pénzen kívül — mai körülményeink között türelem is kell, azt azonban türelmetlenül várjuk, hogy emberibb, használhatóbb. szellemesebb bútorokkal rendezhessük be lakásunkat. Végtére is itt élünk, neveljük gyermekeinket, akik azt a környezetet látják szépnek, amibe beleszülettek. R. I, A múlt évi gazdálkodás főbb pénzügyi jellemzői megyénkben K napokban ünnepelték kitüntelett vállalataink, szövetkezeteink a múlt évi, illetve a VI. ötéves tervidőszakban elért eredményeik alapján kapott kitüntetéseket. A gazdálkodók számához viszonyítva, arányuk viszonylag alacsony, de sikereik országos hírűek. Milyen eredményekről adhatnak számot a többiek, hol tart a megyei székhelyű. önállóan gazdálkodók egésze? Cikkemben a pénzügyi eredményekről szeretném tájékoztatni a Népújság olvasóit. Az országosnál is jobb . . . 1985-ben a megyei székhelyű vállalatok és szövetkezetek nyeresége az országos átlagot meghaladóan nőtt. Az ágazatokat figyelembe véve, legdinamikusabb növekedés a szolgáltatásban volt (32,5%), ezt az építőipar (29,3%) és a kereskedelem (22,5%) követi. A mezőgazdaság az 1984. évi nyereségének csak mintegy 90%-ál produkálta, miközben a veszteség közel kétszeresére nőtt. Az iparvállalatok és ipari szövetkezetek nyeresége mérsékeltebben nőtt. mint egy évvel korábban, de az országos átlagot így is meghaladja. Az eredmény — a nyereség vagy veszteség — alakulására több tényező hatott pozitív vagy negatív irányban. A legjelentősebb tényezők: az árak emelése, a költségek csökkentése, a támogatások növekedése, a kedvezőtlen időjárás. A Központi Statisztikai Hivatal Heves Megyei Igazgatósága felmérései szerint, az ipar változatlan árakon 2,5 %-kal termelt kevesebbet, mint 1984-ben. így a nettó árbevétel 8,7%-os emelkedése teljes egészében az árak emeléséből származott. Egyes gazdálkodók esetén természetesen ettől eltérő lehet a helyzet, mert nem tudtak pl árat emelni, nem voltak új, korszerűbb termékeik, mások az anyag- vagy energia- költségek csökkentésével (Pa- rádi Üveggyár) növelték nyereségüket Ami nem úgy sikerült. . . A mezőgazdasági üzemek az 1985-ös évet szerényebb nyereséggel zárták. mint 1984-et. ebben a múlt évi. kedvezőtlen időjárás okozta a fő szerepet. Jelentős kiesés volt szőlőből és a gabonafélékből, amelyet nem sikerült a soron kívüli intézkedésekkel sem teljes mértékben pótolni. Négy termelőszövetkezetben — Eger, Ostoros, Ver- pelét, Domoszló — és egy állami gazdaságban — Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság — döntően a szőlőtermelés csökkenése, további három közös gazdaságban pedig gazdálkodási és vezetési hiányosságok miatt, jelentős veszteség (121 millió Ft) keletkezett. Az ipari ágazatnál említett dinamikus növekedést egyedül a kereskedelmi ágazat haladta meg (9%), de örvendetesen az építőipari egységek is közel nyolc százalékkal növelték a nettó árbevételüket. Az egyéb anyagi ágak és személyi szolgáltatás hasonló mutatója 3,1 %-kal. a közlekedésé 1,8 %-kal, mérsékelten nőtt. míg a mező- és erdőgazdaságé 3,5%-kal csökkent. Növekvő költségek Az áremelések természetesen nemcsak a megye gazdálkodó szervezeteinek elhatározásából születtek, hanem hasonlóval kellett számolniuk nekik is a termelési tényezők felhasználása során Az alig emelkedő vagy stagnáló teljesítmények ellenére. a költségek összességében mintegy négymillióvá forinttal növekedtek, ami a 4.2 milliárd forintos árbevételtöbbletet szinte teljes egészében felemésztette. Ez a költségnövekedés nem volt általános, mert néhány vállalat, szövetkezet a korábbi években megvalósított energiaracionalizáló beruházás eredményeként, összességében megtakarítást ért el 1985- ben. A költségek között kiemelkedő szerepe van az anvag- és bérköltségnek Miközben az anyagigényesség 1 —1.5%- kal mérséklődött, a nettó anyagköltség közel 10%-kai nőtt. A bérköltség a tervezettet meghaladóan. 10,8%kai emelkedett, teljesen elszakadva a nyereség és teljesítmények alakulásától, azaz a szabályozók normativi- tása e költségtényezőnél a múlt évben sem érvényesült (vagy legalábbis csak részlegesen). Ez a gyakorlat — egyedi kivételezés, az alacsony hatékonyságú vállalatok támogatása a dinamikusan fejlődő gazdálkodók rovására — a szakmai közvéleményben sokszor képezi kritika, illetve vita tárgyát. Ez a kritika természetesen nem kerüli ki a pénzügyi, illetve gazdaságpolitikát sem. E konfliktusok feloldása közös erőfeszítéseket és következetes magatartást kíván mind az irányító, mind a végrehajtó szervezetektől. A bérköltségek gyakorlatilag csökkenő létszám mellett nőttek, az előbb jelzett mértékben. Ugyancsak kedvezőtlen tendencia — amelynek részletesebb okait ezután vizsgáljuk —, hogy csökken jó néhány vállalat, szövetkezet saját vagyona. Ez a mérsékelt beruházási lehetőségek mellett arra mutat, hogy a vállalatok a nyereség és a vagyon növelése érdekében még közel sem tárták fel tartalékaikat. A vállalati nyereség alakulásában ma már nemcsak a mezőgazdaságban, de a többi népgazdasági ágban is jelentős szerepe van az állami — pénzügyi — támogatásnak. Az utóbbi években az ipar- vállalatok nyereségében növekvő hányadú az állami támogatás, 1984-ben a gépiparban a nyereség 10%-át, a múlt évben már 13,7%-át, a könnyűiparban 31, illetve 44% -át. míg az építőanyagiparban 15 és 25%-át tette ki a különböző csatornákon juttatott támogatás. Ez főleg az exportszabályozással — ösztönzés — és egyes fogyasztási cikkek támogatásával függ össze. Újfajta vállalkozások A vállalatok és szövetkezetek által az állami költségvetésbe befizetett összegek (nem csak a nyereségadó) 3,3%-kal növekedtek összességében és közel 5,5 milliárd Ft-ot tettek ki. A befizetés növekedése legmagasabb volt a kereskedelemben és az építőiparban (29, illetve 26%), ezt követi a mező- és erdőgazdálkodás (11%). mig a szolgáltatásban és iparban 1984-hez képest csökkent az összeg (9, illetve 6,5%-kai). A megyei székhelyű vállalatoknak és szövetkezeteknek nyújtott állami támogatás közel egyhar- mada (1.7 milliárd Ft) a befizetéseknek. 1985-ben 4%- kal haladta meg az előző évit. A növekedés szinte teljes összegét az ipar kapta, míg a mezőgazdasági gazdálkodók az egy évvel korábbi összeghez jutottak hozzá. Ez utóbbi ágazatnak juttatott állami támogatás 1985 elejétől bevezetett szabályai azóta is sok politikai vitát és ellenkezést váltottak ki, főleg a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezeti vezetők, szakemberek körében. Gazdasági életünk új formációi megyénkben is jelen vannak, az 1982-es indulás óta ugrásszerűen megnőtt számuk. Csak 1985-ben közel -15%-os növekedés volta társaságok számában, létszámuk pedig negyven százalékkal emelkedett. 1985 végén 726 nem önálló jogi személyiségű társaság (gazdasági munkaközösség, vállalati gazdasági munkaközösség, szakcsoport, polgári jogi társaság) mintegy 7500 fővel működött a megye gazdaságában. A társaság tagjainak zöme főmunkaidőn kívül végzi tevékenységét. Milyen teljesítményt nyújtottak megrendelőiknek, milyen költségvetési befizetést teljesítettek? Az 1985-ös évről beadott társasági bevallások adatai szerint, 646 millió Ft árbevételt realizáltak. Köztudott, hogy tevékenységük szolgáltatás és bérmunka jellegű, eszközeik értéke alacsony, ezért bevételeik jelentős része jövedelem jellegű, ami után adózni kell. A bevételekből mintegy 130 millió Ft-ot különböző költségekre költöttek. A társasági, forgalmi és jövedelemadó, valamint a társadalombiztosítási és egyéb járulékok összege további 224 millió Ft elvonást jelentett, a társaságokban tevékenykedő tagoktól, alkalmazottaktól. Kovács Sándor. a PM Ellenőrzési Főigazgatóság Heves Megyei Igazgatóságánálc vezetőié
