Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-23 / 120. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. május 23., péntek Bánk bán a Föld túlsó oldalán Beszélgetés a vietnami kulturális miniszterrel Hazánkban az idén először rendezzük meg a vietnami kultúra napjai eseménysoro­zatot. Ez koncentráltan tu­dósit e távoli nép művésze­téről s a benne tükröződő mindennapjairól, melyekre az utóbbi években többnyire a békés építőmunka, s nem a fegyverek ropogása jel­lemző. A feladatok óriásiak, ám elszántságát, kitartását és hazaszeretetét a vietna­mi ember már többször be­bizonyította. A munka után pedig igényli a szórakozást, művelődést is, így a hábo­rús időszak után az évezre­des gyökerű kultúra ismét felvirágzott. Ennek egyik legbiztosabb jele, hogy különleges felada­tokra is vállalkoznak a mű­vészek. Például nemzeti drá­mánk, a Bánk bán bemuta­tójára, amely egyúttal az el­ső magyar drámai premier volt Vietnamban. Nguyen Van Hien vietna­mi kulturális minisztertől, a hazánkban tartózkodó kultu­rális delegáció vezetőjétől e bemutatóról érdeklődtünk. — A magyar nagyközön­ség a Stúdió '86 egyik adásá­ból értesült a Bánk bán be­mutatójáról, s azt hiszem, mindenki, akit foglalkoztat a magyar alkotások külföldi fo­gadtatása, kíváncsi a hírek­re: tetszett-e a vietnami kö­zönségnek ez a kelet-európai alkotás'.’ — Az egyik előadáson én is ott voltam, így személyes tapasztalat birtokában mond­hatom: nagy sikere van a Bánk bánnak hazámban Alig lehet jegyet kapni a da­rabra . — Milyen összetevői van­nak e sikernek? — A távoli világból érke­ző alkotásnak szól egyrészt az érdeklődés, másrészt a darabot bemutató hanoi Tuong Színház játékának. Az előadásra jóval többet köl­töttünk, mint egy átlagos be­mutatóra, s a darab kiállí­tásában ez tükröződik is. A művészek ugyancsak nagy lelkesedéssel és műgonddal készültek erre a premier­re. De engedje meg, hogy most én kérdezzek, mert na­gyon kíváncsi vagyok arra: hogyan ítélik meg a magyar emberek ezt a bemutatót? Milyen ennek itt, a Bánk bán szülőföldjén a vissz­hangja ? — Mi elsősorban Érdi Sán­dor tv-riportjából értesül­tünk a vietnami vállalkozás­ról, s a néhány perces be­játszás, véleményem szerint, alaposan felcsigázta a szin- házkedvelők érdeklődését, örülünk annak, hogy nem­zeti drámánk ilyen messzi­re eljutott, s a látottak alapján igazi csemegét sej­tünk az előadásban. Láttuk a riportból, hogy a darabot nem az itthon megszokott formájában játszották, ha­nem átültették egy másik, a miénktől gyökeresen eltérő játékstílusra és jelképrend­szerre. Ezért bizonyára so­kakat foglalkoztat az is: megmaradt-e vajon a mű autentikussága? Mennyit ér­tenek és ismernek meg így történelmünk egy nehéz idő­szakából a vietnami nézők? — A Bánk bánt a hazám, ban nagyon kedvelt tuong stílusban adják elő, mely a vietnami színjátszás legősibb irányzata. Azért volt szük­ség erre az adaptációra, hogy az ezen nevelkedett közön­séghez a művet közelebb vi­gyük. Ugyanakkor számos jelzést kap a publikum ar­ról, hogy ez a darab hon­nan érkezett: a díszletek például a középkori Európái idézik, de a jelmezekben is találunk ilyen elemeket. A kísérőzenét két együttes, egy vietnami és egy európai szol­gáltatja, mintegy feleselve egymással. Nem feledkezhe­tünk meg. arról sem, hogy a darab egyik központi kérdé­se, az idegen elnyomók el­leni harc, közel áll a viet­nami nép tapasztalataihoz. — Ügy gondolom, hogy a két kultúra találkozásából egészen különleges előadás született. Elképzelhető-e, hogy a későbbiekben a ma­gyar színházrajongók is lát­hatják az „önök" Bánk bán­ját? Biztos vagyok benne, hogy nagy közönségsikert aratna ez az egyéni ízű be­mutató. Nem gondoltak arra, hogy most, a vietnami kul­túra napjaira ezt a produk­ciót hozzák el? — Az Egerben is bemuta­tandó, cheo stílusban játszott müvet nemzetközi delegáció választotta ki Vietnamban, hiszen önökhöz Bulgáriából érkeztünk és Csehszlovákiá­ban is hasonló rendezvény- sorozat vár ránk, így más igényekre is tekintettel kel­lett lennünk. Másrészt most azt szeretnénk megismertet­ni az európai emberekkel. milyen az eredeti vietnami színjátszás, ezért is esett a választás a legnépszerűbb irányzat, a népi eredetű cheo egy darabjára. — Mi természetesen nem zárkózunk el attól, hogy a Bánk bánról tévéfelvétel ké­szüljön, sőt az élő bemuta­tónak sincs akadálya, azon­ban a nagy földrajzi távol­ság miatt, alapos szervezésre van szükség. — Számíthatunk-e újabb magyar művek vietnami be­mutatójára? — Olyan kulturális élet megteremtésén fáradozunk, amely nem zárkózik el a más kultúrkörökből érkező hatá­roktól sem, hiszen egymás jobb megismerésével mind­egyik fél gazdagodhat. Igv valószínűleg találkozhatnak még a vietnami emberek a magyar művészet értékes al­kotásaival is. — Köszönjük a beszélge­tést, és elképzeléseik megva­lósításához sok sikert kívá­nunk! * Ma. este 7 órakor, az egri Gárdonyi Géza Színházban vendégszerepei a Thai Binh-i Cheo Színház. A Thi Kinh, az irgalmas buddha asszony című darabot mutatják be, amely tulajdonképpen egy tragikus szerelmi történet. Az évezredes gyökerű, a nép körében született játékstílus a gyarmati évek és a felsza. badító háborúk pusztításait átvészelve, ma újra virágba szökkent. így alighanem az idei évad egyik csemegéjét láthatjuk majd, mely egy tá­voli földrészen élő, mégis hozzánk mind közelebb álló nép sajátos világáról hoz híradást. Művészi tradíció, szüntelen megújulás Bemutatjuk a pécsi Nemes Endre Múzeumot ,\ múzeum épülete A nevezetes pécsi múzc umutcában. a Káptalan ut ca 5. szám alatt láthatók Ne­mes Endre Svédországba te lepült és tavaly elhunyt ma­gyar származású művész képei. A múzeumot 1984-ben avatták fel. Nemes Endre sorsa hason latos sok közép-európai érte! miségi sorsához, akit a tör ténelem országról országra űzött, s csak hosszú ideig tartó zaklatottság után ta lálta meg helyét Európa va lamelyik országában. hog' újabb évtizedek teljenek cl. míg ismét kapcsolatot ta Iái Magyarországgal, ahova a nyelv, a kultúra, a ha gyomány s az érzelmek fűz­ték. Felvidéki tisztviselő csa­lád volt a Nágel család: Endre 1909-ben született Pécsváradon. de hamarosan visszaköltöztek Iglóra. Érettségi után Budapesten, Bécsben tanul 1928-tól kezd­ve Nemes Endre néven a Kassai Munkás című újság­ba ír, verseskötete jelenik meg. (Testvére, Nágel La­jos a Gondolat című folyó­irat szerkesztője volt, ma könyvkiadó. Svájcban él.) Később Prágába megy; a város akkor európai kulturá­lis központ, sok emigráns él itt. Nemes Endre karikatú­rákat rajzol műkritikát ír. Ekkor ismeri meg a korabeli avantgárd irányzatokat, a szürrealizmust. Magyarországról Horthy elől menekült. Csehszlová­kiából 1938-ban Hitler elől. mégpedig Finnországba — •magyarok csak ide mehettek vízum nélkül. A helsinki festészeti iskola tanára lett. de 1940-ben száműzték az országból. előbb Svédor­szágba ment, aztán baráti segítség révén Norvégia fo­gadta be. Beállt a hadse­regbe s amikor a németek leverték az ellenállást. Svédországba szökött, ahol internálták. Végül leteleped­hetett, ismét festeni kezdett, újságol szerkesztett, tanított. Kiállításai voltak a világ­nak szinte minden táján: Prágában. Tokióban. az USA-ban. S végül Budapes­ten: 1970-ben a Műcsarnok­ban a Huszadik századi ma­gyar származású művészek külföldön című tárlaton vett résat. Három év múlva ön- állló kiállítása nyílt Buda­pesten, 1982-ben gyűjtemé­nyes kiállítása Budapesten és Pécsett. Egyetemi dísz- doktor, a Magyar Népköz- társaság Zászlórendje kitün­tetés tulajdonosa. Megpróbáltatásokban, for­dulatokban bővelkedő gazdag életmű. Szinte minden anya­got. műfajt kipróbált. Karika­túrákat rajzolt, díszlet- és jel­mezterveket készített a svéd Királyi Operába. Kikísérle­tezte a nagy hőingadozáso­kat elviselő zománcművek technológiáját. Márványin­tarziákat tervezett, köztéri szobrai állnak különböző svéd városokban. A götebor- gi kórház számára textil- triptiohont tervezett. Igazi műfaja mégis a grafika és a festészet, mégpedig a szür­realizmusnak egy sajátos északi változata, amely jó­szerivel ismeretlen Magyar­országon. mert a magyar művészet a két világháború közti évtizedekben és a fel- szabadulás után is más irányba fejlődött. Minden­esetre az a több mint 250 festmény, akvarell. gouache, rajz. kollázs és sokszorosí­tott grafika amelyet a pécsi múzeumnak ajándékozott a művész, nemcsak Nemes Endre ötvenéves művészi •tevékenységét reprezentál­ja. hanem bepillantást en­ged a nyugati szürrealista festészet egyik áramlatába is. Nemes Endrét így jellemez­te Németh Lajos művészet- történész pécsi kiállítása megnyitásakor: ,,A kortárs svéd festészet egyik legje­lentősebb alakja iskolaterem­tő erővel és tekintéllyel van jelen északi hazája kép­zőművészetében. Nemes Endre ugyanakkor olyan művész aki éljen bárhol is. a magyar kultúra elkötele­zettje marad. Európai szel­lem, aki nem vált kozmopo­litává. Művészete sokgvö- kérzetű, mégis egységes, mi­vel képein együtt él a mű­vészi tradíció és a szünte­len megújulás." A pécsi múzeum megnyi­tásának előzményeihez tar­tozik. hogy Nemes Endre 1935-től 1970-ig nem járt Magyarországon: csak ami­kor Ortutay Gyula biztatá­sára hazajött, hogy részt ve­gyen az említett Műcsar­nok-beli kiállításon. S ami­kor a nyolcvanas évek ele­jén elérkezett hozzá a Ba­ranya Megyei Tanács veze­tőjének ajánlata egy pécsi .múzeum lehetőségéről, kész volt műveinek adományozá­sára, hiszen hívta a szülő­falu Pécsvárad is. ahol idős emberek még emlékeznek a Nágel csatádra. A Káptalan utca 5. számú házat a Nemes Endre-gyüj- temény számára állították helyre. Az épület múltját nem ismerik pontosan a szakemberek, valószínűleg a középkorban épült, jelenle­gi alakját a XVIII. század­ban nyerte el. Egyemeletes, sátortetős, az ablakokat kö- keret- szegélyezi. Kanonok­ház volt hosszú ideig. A múzeum hétfő kivételével naponta 10-töl 18 óráig te­kinthető meg abban az ut­cában. ahol Victor Vasarely. Martyn Ferenc. Uitz Béla. Amerigo Tot művei és a Zsolnay-gyár tárgyai látha­tók. Gárdonyi Tamás TAMÁSI OROSZ JÁNOS Haza akarok menni Egy óra körül tört rá az álmosság. De nem fekhetett le; még el kellett olvasnia a könyvet. Nem volt rossz könyv; jó sem; egy más vi­lágban íródott egy más vi­lág számára. Gondolta: le­tusol. Előtte még beosont a gyerekekhez: a takarója persze mindkettőnek a föl­dön volt. Nézte őket egv kis ideig; megint megfo­gadta. hogy holnaptól nem lesz türelmetlen, nem lesz.. . Szóval megfogadta azt, amit az ember mindig megfogad egy alvó kisgyereket nézve. Majd betakargatta őket. Haza akarok menni. A mondat megütötte. Gyomrát összerántotta a fájdalom; de ugyanakkor egész testében is érzékelte az idegek gyors reakcióját. Mintha valamennyi idegszá­la érzékeny vevőkészülék­ként egyszerre fordult vol­na a hang felé; nem is a kiejtett szavak jelentésére figyelve először, csak azok rezgésére. A panasz, a fáj­dalom hullámhosszán érkez­tek a jelek. Haza akarok menni. Anna sóhajtott fel kétség­kívül álmában. Talán a ta­karó érintésére; talán csak véletlenül pont ebben a pillanatban Talán álmában szólt valakihez; talán ál­mából kiáltott ki valakik­hez: menekülve lidéreek, boszorkányok elől. Vagy ta­lán nem is a képzelet ször­nyei fenyegetik? Hiszen mindössze három és fél esz­tendős; s aligi három hete jár óvodába. Haza akarok menni. A mondat hullámverése nem csitult benne. Ott zú­gott, ott dörömbölt a fülé­ben; csattanva, robajlás­szerűen érkezett szívébe, agyába. S az érzelmek ha­talmas lavináját indította el. Az óvoda. Ügy tűnt pedig, hogy An­na boldogan vetette bele magát új életformájába. Imádta a gyerekeket, imád ta a társaságot; már a ját­szótéren is folyton a gye­rekközösséget kereste. Ogv tűnt. megváltás neki az óvoda: Egyetlen pillanatig sem tétovázott soha: még a legelső reggelen sem kel­lett nyugtatni, vigasztalni. Alig várta, hogy mehes­sen. Vissza sem pillantotta folyosóról, s azóta sem mondta, egyetlen egyszer sem» hogy nem akar óvo­dába menni. Haza akarok menni. Talán csak most szól. ál­mában; mert koravénen, annyi tiltás megtapasztalá­sa után már tudja: élni kötelesség!? Hogy mindent meg kell szokni; az életet is. Hogy hiába is monda­ná ébren ugyanezt; csak türelmes, vagy türelmetlen meggyőzést, rábeszélést kap­na; esetleg néhány jutalom ígéretének illúzióját. Jutalmat a szófogadásért, jutalmat a lemondásért, ju­talmat a beletörődésért. Haza akarok menni. De honnan szól valójában ez az üzenet? Nem kibúvó- e rögtön az óvodára gon­dolni? Hazája lett-e három és fél év alatt e néhány tu­cat négyzetméter annak, akit úgv vártak ide!? Tila­lomfák. korlátok, a szabad tér szűkítése; s a feltételek kölcsönhatásának kialaku­lása. Mindmegannyi átérté­kelődése a fogalmaknak. Sok-sok leépülésből épül fel a jellem. És te...!? Koppant. ütött a gondolat. Persze. Hiszen lehet: már régen önmagára gondol. A gyermek létére saját létét tükrözteti; s a különbség csupán az érzel­mi. tartományok leszűkülé­séből adódik. Már alig van lehetőség a végletekre; egy kiborulásnak itt már rituá­léja van: idegösszeroppa­nás. gyógyszerek. rácsos ágy. Esetleg csak alkohol, csontmerevségig. Haza akarok menni. Gondolatban végigsza­ladt tekintete a néhány tu­cat négyzetméteren. Hazája lett-e e lakás, e pár esz­tendő alatt? Nem a falakat. s nem a bútorokat faggatta Nem a falakon feszülő ta patát, ami után oly hosszú ideig talpaltak együtt: s amelyen még a felragaszlas friss mámorának napjaiban megjelentek a gyermeki kéz hieroglifái; a -zsírkréta és a filctoll erővonalai. És nem a bútorokat faggatta: nem a bőrgarnitúrát s nem a csillárokat. amelyek oh hosszú hónapokig szinti egyetlen beszédtémát szol­gáltattak: felhívtad-e őket: nem kellene-e többet adni: mikor érkeznek már meg Haza akarok menni. Futottak, nyargaltak gon dolatai. vissza-visszaveröd ve a falakról, a bútorokról. Nem őket faggatta; a vá­laszt máshol kereste, más honnan várta. De gondola­tainak rezgése minduntalan tárgyakba ütközött; s a tárgyak lassan elnyelték, beszippantották azokat. Még érzékelte valahol, az árnyé kon túl. azt a kapcsolatot, amely megadhatta volna a választ; amely talán meg is adta. de jeleit elnyelték ugyanazok a tárgyak. S le. hét: már az is csupán kér­déseket sugárzott. Haza akarok menni. Az órára pillantott. Négv perce áll a sötét szobában S e négv percbe egy teljes élet látomása belefért. No Iám — mosolyódott él —. ilyesmit nem csak a halál közelgése válthat ki. Vagy...!? — rázkódott meg újra. egész testében, elko- morodva. Hol és mikor kéz dődik a halál!? Haza akarok menni Koncs János Képek a Nemes Endre Mú­zeumból (Läufer László felvétele — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents