Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-19 / 116. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. május 19., hétfő Täxisok(k) Az új adó bevezetésével reméljük, nem így fog kinézni az egri taxiállomás (Fotó: Szántó György) Az első magántaxik 1982- ben indultak el. Méghozzá egy olyan rendelet nyitotta meg előttük a képzeletbeli sorompót, amelyik a szolgáltatások mind magasabb színvonalának elérése érdekében született. Maguk a fuvarozók szinte egykettőre rájöttek arra, hogy mindez mégsem az a Kánaán, amiről álmokat szőttek. Ezért aztán ki-ki próbált hozzátenni szolgáltatásához valami pluszt. Így egyebek mellett Egerben, az Északi-lakótelepen új taxiállomást hoztak létre. Aztán autóikat CB- rádiókkal szerelték fel, ami a gyors kiszolgáláshoz nélkülözhetetlen. E nélkül ma már elképzelhetetlen a taxizás. Bekapcsolódtak az idegenforgalmi célok megvalósításába is. Kérésre szobát rendelnek, ugyanakkor egy teljes szállodakomplexum kiszolgálását végzik. Gyógyszert. virágot s egyéb szükségleti cikkeket vásárolnak rendelésre, s juttatják el azokat a megadott címre. Olyan is nem egyszer előfordult, hogy méretre inget kellett vásárolniuk. A szórakozóhelyekre is CB-rádiókat szereltek, hogy ezzel is gyorsíthassák munkájukat. Nem egyszer rádiójukkal erdőtüzet előztek meg, vagy éppen cserbenhagyásos gá- zolót fogtak, amiért a megyei rendőrkapitány kitüntetését is megkapták. Mindezek mellett szerződéses véradók, ami annyit jelent, hogy ha a kórháznak azonnal friss vérre van szüksége, akkor ők maguk is odatartiák karjukat, de felkutatják a donorokat, s azokat ingyen szállítják a véradóállomásokra. Mindennél többet mond, hogy Egerben a megjelenésük előtt 16 taxi volt, jelenleg pedig 70—80 végzi az igények kielégítését. Így aztán eshet eső, lehet éjszaka vagy hajnal, perceken belül taxit lehet keríteni. El István az első személy- taxisok egyike: — Irigyelt emberek vagyunk, s voltunk is mindig társadalmunknak. Olyan horribilis keresetekről keringenek szóbeszédek, amit egy fél év alatt sem keresünk meg. Az első évben a havi tiszta átlagjövedelmem 3500 —4000 forint között volt. Ez így nem érte meg, ezért jöttek azok a bizonyos pluszszolgáltatások. A magántaxisrutinnal, a kapcsolatokkal később elértem azt, hogy 4—5 ezer forint körül alakul havonta a tiszta bevételem. — Mennyi volt a legtöbb, amit tiszta bevételként elkönyvelhetett? — Vannak kiugróan jó hónapok. Ekkor hatezer a tiszta bevételem. Ezért azonban 240 órát kell dolgozni, egy hónap alatt hétezer kilométert vezetni. Ennyit egy magánautós hozzávetőlegesen egy év alatt tesz meg. Arvaii Sándor 1985-től taxizik: — A mostani a második autóm. Ez egy négy és fél éves Dacia. Havonta átlagosan négyezer forintot költők rá. Ráadásul saját hibámon kívül már kétszer karamboloztam, ami összesen nyolchetes kiesést jelentett. A biztosító csak a tételes kárt fizette, én meg nem tudtam dolgozni. Számtalan előre nem látható kiadás jelentkezik. Ezt pedig a spontán fuvarokból, a taxiállomás forgalmából nagyon nehéz fedezni. Sóskúti László, szintén az elsők között szállt be a magántaxisok táborába: — Az elmúlt évben engem sem került el az influenza. Egy hétig nyomtam az ágyat Mivel azonban betegségem nem érte el a rendeletben előírt nyolc napot, így egy fillér táppénzt sem kaptam. — Az csak nyolc nap után jár? — Igen. Egy kisiparosnak nem lehet gyomorrontása, migrénje, nem fájhat a foga. — Mennyi SZTK-t fizetnek? — A régi rendszer szerint 1700—2200 forint között, az új adózásunk alapján azonban 3000 forint körüli ösz- szeget. A nyolcnapos megkötés azonban így is él. — Nem mellékes adat: mennyiért fuvaroznak? — A tarifánk az országos átlag alatt van. Addig, amíg itt Egerben — de ha jól tudom, így van ez a megyében máshol is —, egy kilométert hat forintért teszünk meg, addig máshol ugyanez a távolság 7—8 forintba kerül. Zólyomi Sándor tehertaxis: — Itt, ezen a területen nagyobb a konkurencia. A munka pedig egyre kevesebb. Állami vállalatok nem állnak szóba velünk, csak a lakossági fuvarokat vállalhatjuk. így nem egyszer előfordul, hogy egyetlen fuvart sem tudok megcsinálni egy nap alatt. — Mennyi adót fizetnek? — Eddig egy megállapított összeget fizettünk, ami hozzávetőlegesen reális volt. Ezt most önkényesen megemelték. ami közel 100 százalékos növekedést jelent. Viszont a nagy teherautóknál van olyan, aki eddig 9 ezer adót fizetett, a jövőben pedig 43 ezret. Tóth Zsolt március 1-én kezdte a tehertaxizást: — Egyszerűen kétségbe vagyok esve. Eddig még azt sem kerestem meg, amit adó gyanánt be kell fizetnem. Több mint valószínű, hogy visszaadom az ipart. Nagy János, a Kisiparosok Heves Megyei Adóközösségének a vezetője: — Lehetett választaniuk: bevallás vagy átalány útján állapítsuk meg adójukat. A többség az átalány mellett döntött. Egyébként pénzügyminisztériumi rendelet alapján változnak az adók. Megyénkben ez 500 személy- és teherfuvarozó kisiparost érint. Aztán innen hosszas szakmai fejtegetés, besorolási osztályok és sávok ismertetése következett. Mindez azonban annyira szakmai jellegű, hogy nem terheljük vele az olvasót. A lényeg, hogy a taxisok azt választották az átalányfizetéssel, amivel magasabb adót kell fizetniük. Vajon miért? — Azért — mondta Nagy János —, mert nem vállalták a másik megoldással járó pénztárkönyv vezetését. Ebben részletesen fel kell tüntetni a bevételt, s a kiadást. sok az adminisztráció. — Hogyan történt az új adók megállapítása? — Kisiparosokból álló véleményezőbizottság javaslata alapján. — ök most mégis felle- beznek . . . — Ez a rendelet a személyi adózás első lépcsőjét jelentette, hogy aztán a többi mikor következik, azt nem tudom. Fellebezni mindenesetre joguk van. — Az ön véleménye szerint maga a szolgáltatás milyen csorbát szenved ennek a rendeletnek a megvalósításával? — Ha az ipart visszaadják. akkor nem azért teszik, mert sok lett az adó. Feltupírozzák a saját problémájukat. Arról van szó. hogy sokan vannak. — Tulajdonképpen ez volt a cél. Növelni a számukat, hogy ezzel egészséges verseny alakuljon ki, aminek következtében maga a szolgáltatást igénybe vevő jár a legjobban... — Ennek ellenére is csak azt tudom mondani, hogy sokan vannak. — Mit tett a Kiosz, a kisiparosok érdékvédelmi szerve? — kérdeztük Szálkái Jánostól, a Kiosz megyei titkárától. — Hadd kezdjem azzal, hogy ha valójában sokan vannak, akkor végképp nem értem az adó ilyen mértékű emelését, ami az SZTK, a Kiosz-bélyegek emelésével is jár. Ebben az esetben ugyanis csökkennek a bevételek, nemhogy nőnének. Itt óriási ellentmondást érzek. Hiába adtunk mi kisiparosokból álló véleményezőbizottságot, annak javaslatait, konkrét példákkal, számításokkal alátámasztott véleményét nem vették figyelembe. A Kiosz a jövőben támogatja a jogos sérelmek orvoslására irányuló törekvéseket. a fellebezéseket. Az ügy úgy tűnik, nemcsak megyénkben, hanem országosan is parttalan vitát kavart. Egyelőre még csak a taxisok(k)-ról beszélhetünk, kérdés meddig. Mikor kap az utas sokkot a várható tarifaemeléstől, s attól, hogy hiába kergeti a tetejükön világító autókat. Mindezzel ugyanis nem biztos, hogy csak azt sújtották, akiket akartak. Az utasról, a másik főszereplőről úgy tűnik megfeledkeztek. Kis Szabó Ervin 40 ÉVVEL EZELŐTT Első kommunista lapunk: a Heves Népe IV 4 Végül a lap kiadástörténe- téről szólok. Már említettem hogy az első száma 1946. május 1-én jelent meg. A szeptember 21-i számtól november 10-ig a lap kiadása szünetelt. Az újság november 10-én indult újra és december 23-án a 26. lapszám kiadásával zárult. 1947-ben az első szám január 5-én, s az utolsó szám. amely a 36. volt, 1947. augusztus 31-én jelent meg. A megyei párt-végrehajtóbizottság 1946. december 16-i ülésén a következő döntést hozta: „A megyei bizottság elhatározta, hogy a Heves Népét és a Gyöngyösi Néplapot összevonja, ezzel kapcsolatban Gyöngyössel megindítjuk a tárgyalásokat. Megbízva Tanner József elvtárs.” A tárgyalások eredményesek voltak, s az 1947. évi első szám már Heves Népe—Gyöngyösi Néplap címmel jelent meg. A párt-végrehajtóbizottság úgy vélte, hogy a két lap összevonásával egy erős megyei lapot tudnak létre’ hozni. A reménykedés azonban nem vált valósággá, s március 28-tól a két lap már ismét önállóan jelent meg. A lap utolsó száma — mint már említettem — 1947. augusztus 31-i. Súlyán György. az MKP megyei titkára a végrehajtó bizottság szeptember 10-i ülésén a lap további sorsáról a következőket mondta: „A Heves Népének még egy számmal kell megjelennie, a további intézkedésig a lapot meg kell szüntetni mert nincs rá anyagi fede~ zet és a központ is kifogásolja. hogy a vidéki lapok egyike sem rentábilis.” A megyei titkár által említett szeptemberi szám jelenlegi tudomásom szerint nem jelenít meg. (A sajtóbibliográfiákban és a lap könyvtári példányain az utolsó szám augusztus 31-i keltezésű.) Tehát minden bizonnyal a Heves Népe 1947. augusztus 31-én végleg megszűnt. A megyei párt-végrehajtóbizottság 1947. október 11-i ülésén már új lap indítását határozta el, Heves megyei Néplap címmel. Ennek első száma október 19- én már meg is jelent. A Heves Népe története megyénk kommunista sajtója múltjának értékes fejezetét alkotja. Értékeinek feltárása és feldolgozása nemcsak haladó hagyományaink megbecsülését jelenti. hanem anyagának tanulmányozása segítheti a mai megyei kommunista sajtó munkájának színvonalasabbá tételét is. Vége Szecskó Károly Megjelent a Pártélet májusi száma Berecz János, a Központi Bizottság titkára hazánk történelmének legutóbbi három évtizedével foglalkozik. A többi között megállapítja: a szocializmus legutóbbi három évtizedes építése az alapvető társadalmi célok tekintetében folytatása volt a megelőző közel tízéves munkának. Ugyanakkor a szocializmusról alkotott felfogásban, a marxizmus— leninizmus alkalmazásának értelmezésében, a politikai hatalom gyakorlásában, továbbá az utak, a megoldások és a módszerek megválaszolásában ez a harminc év gyökeres megújulást je~ lentett. Az MSZMP XIII. kongresszusán nagy figyelmet fordítottak társadalmunk ideológiai helyzetének megvilágítására. Miközben a társadalom mai helyzetéből következő ideológiai válaszigény érzékelhetően növekszik. a marxista ideológiai munka színvonala, hatásfoka nem emelkedik ennek megfelelően. A Pártélet szerkesztőségében ezekről a kérdésekről beszélgetési folytattak az ideológiai terület néhány munkásával. A folyóirat összegzi a szerkesztőségi beszélgetést. Az Országgyűlés 1984-ben a Központi Bizottság 1982-es állásfoglalása alapján reális és biztató távlatokat nyújtó közoktatási programot tárgyalt meg. Az idén ősszel hatályba lépő oktatási törvény és végrehajtási rendeletéi e program megvalósításának jogi kereteit és biztosítékait adják. Szabó László megvilágít ezzel kapcsolatban néhány aktuális kérdést. Jelenleg folynak az 1986— 1990-es évekre vonatkozó kollektív szerződések megkötésének munkálatai. Ezek megfogalmazásához nyújt segítséget Radnay József cikke. Tizenegyedik kongresszusára készül a KISZ. Nagy Imre áttekinti, milyen követelmények fogalmazódtak meg a felsőoktatásban a KISZ-szervezetek munkájával szemben. Az iszákosság nem újkeletű probléma a magyar társadalom történetében. Andorba Rudolf áttekintést ad az alkoholellenes küzdelem eddigi menetéről, az alkoholizmus szerteágazó okairól. A szerkesztőség kereskedelmi szakemberek részvételével kerekasztal-beszélgetést rendezett a belkereskedelem helyzetéről, terveiről. Az eszmecserét Lakos Sándor, a Pártélet felelős szerkesztője vezette. A folyóirat a múlt év októberi számában kerekasztal- beszélgetést közölt a szocialista életmód dilemmáiról. A szerkesztőség most összegzi a kialakult vita tanulságait. Pataki István méltatja Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVII., Szabó Sándor pedig a Bolgár Kommunista Párt XIII. kongresz- szusát. Az utóbbi esztendőkben súlyos bírálat érte a zöldség- és gyümölcsellátást. Monori Miklós áttekinti a feszültségek feloldását célzó erőfeszítéseket, elgondolásokat. Selypről az NSZK-ba Tóth József üzemvezető, az utcai levélszekrények prototípusát szemléli A Csőszer Vállalat selypi üzemegységében készülnek az NSZK megrendelésére az uteai postai levélszekrények, amelyekből több mint ezer darabot gyártanak az idén. Az árumozgató postakocsikból csaknem 200 darabot készítenek a selypiek. Az ottaniak elégedettek az elkészült mintadarabokkal, s a későbbiek folyamán lehetőség nyílik nagyobb megrendelésre is. Robotka János az árumozgató postakocsikat veszi szem ügyre szállítás előtt (Fotó: Szabó Sándor)
