Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-17 / 115. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. május 17., ssombot MŰVÉSZET ÉS IRODALOM Részlet a miiből: az új kenyér allegóriája Pusztaszer Nemzeti Történeti Emlékpark — ez a felirat fogadja a látogatót Pusztaszeren, ahol Árpád fejedelem az első országgyűlést összehívta. Kőhidi Imre képösszeállítása az emlékparkot mutatja be. Árpád fejedelem szobra A régészek egy 900—1000 éves román templom alapjait és kapudíszítő szoborcsoportját is meglelték Abból az alkalomból, hogy Toldy Ferenc özvegve a Kisfaludy-Társaságnak Czuczor rabláncait adományozza kegyeletes ereklyéül. Tárkányi is juttat gyűjteményéből egy képet: és pedig Czuczor Gergelyét a Társaságnak; egész titokban óhajtja az ajándékot átadni s éppen ezért Vadna.y Károlynak küldi el. hogy mint névtelen ajándékozó adományát juttassa el a társulathoz. Vadnav Károly azonban visszautasítja eme becsempészést: .......A Czuczor-kép ideajándékozása méltó h ozzád, be kell azt jelentenem s bizonyára nem veheted azt rossz néven, ha ezt legjobban vélem tehetni a te szép soraid kíséretével. A Czuczor-kép nagyon fogja emelni s egész ünnepéllyé fogja tenni a rablánc átnyúj- tását." Ilyenformán Tárkányi maga fordul Gyulai Pálhoz: „Méltóságos Elnök Űr! Tisztelt Barátom! Egerben a Vitkovics Mihály 1878. évszázados ünnepélye annál kedvesebb emlékű maradt előttem, mert szerencsém volt tégedet, Greguss Ágost, Vadmay Károly és Lévay József m. akadémiai és Kisf.-társasági kiküldött társunkkal házamnál kedves vendégeimül fogadtatni. Ez alkalom- inai olajfestményeimet szemlélvén különösen szemedbe tűnt Czuczor Gergely arczképe melyet midőn fogságából kiszabadulva 1851. év nyarán Egerben járt, kiszabadulása becses emlékéül Kovács Mihály művész barátom részemre lefestett. Méltán gyönyörködvén a szép kép érdekes vonásaiban, akkor azon óhajtásodat fejezted ki ajándékozzam az arczképet a Kisfaludy-Társaságnak Becses emlék és ereklye lévén a kép előttem, nehéz lett volna tőle megválnom, azért óhajtásodnak oly módon véltem megfelelhetni, hogy azt a Kisfaludy-Társaságnak hagyományozom. Most azonban, midőn a lapokból értesülök, hogy feledhetetlen Toldy Ferenczünk nemeslelkű Özvegye ama rablánczokat a Kisfaludy-Társaságnak ajánlja fel ajándékul, melyeket Czuczor Gergely kezén-lábán viselt fogságában Budán, az Űj-Épületben és Kufsteinban, ezektől nem lehet elválasztani személyét és emlékét, ki e rablánczokat hordozta... Azért Czuczor Gergelynek itt jelzett olajfestményű (1851) arczképét ezennel a Kisfaludy-Társaságnak adományozom, s ez által egyszersmind az arckép előtt 1878-ban kifejezett óhajtásodat egész örömmel teljesítem." Tárkányinak Szemeréhez intézett epigrammájából, mely egyszersmind utolsó akkordja is a Tárkányi és Szemere között felmerült összeütközésnek: Azt izenéd, hogy epigrammát írsz árva fejemre És valamely lapban várhatom a nyilakat, S hogy már megbántad: hallom! Miklóska, ne tedd ezt! Mert az egész haza jól tudja, mi fontos ügyünk. Nélküle még könnyen megbukhat a két garasos terv, Míg tollharcunkkal hízhat az iralom is. Én kötelességnek tartottam előre tudatni Hogy megijedtem már s rettegek iszonyúan. Hl gi segítséget. A röpke levelet Tárkányi 1870-ig megőrizte, majd a híres hegedűművésznek, az egri származású Reményi Edének ajándékozta az alábbi rávezetéssel: „E sorokat az egri papnövelde portásánál 1844-ben írta Petőfi Tárkányi Bélához — se becses ereklyével együtt töltött egri esték emlékéül Reményi Edének kedveskedik. Eger, június 24., 1870. Tárkányi.” 1844-ben. pappá szentelése után káplánnak helyezik ki Szenterzsébetre. Megismeri a falut, a népet. Népi emlékek gyűjtésébe kezd, humoros elbeszéléseket, szatirikus írásokat fogalmaz, amiket Garay is szívesen közöl, majd Vachot Imre is felhasználja azokat a Pesti Divatlapban. Mindez álnév alatt jelenik meg, hiszen a hivatás méltósága, a Messiás fordítása, a templomi énekek, nem fémek össze ilyen könnyedségekkel. Az egyik ilyen „variáció” épp a költőket céloz • ta meg, az önhittséget és nagyravágyást. Sokan magukra vették ezt, az álnév mögött pesti irodalmi hatalmasságot sejtve. Végül is Tárkányi őszintén vállalja a békebírói felvilágosítást. A falun töltött hónapok alatt keresi fel költőnket dr. Bugát Pál professzor, akit a nyelv ügye vitt a palócok közé is. 1846 nyarán Pyrker érsek a nyelveket beszélő, a képzőművészetek iránt is érdeklődő, a zenéhez is konyító — a teológiára bejárt hozzá egy ideig egy egri zenetanár — Tárkányit maga mellé rendeli szertartói és iktatói minőségben. Később ez a hivatalos beosztás fok- ról-fokra közvetlenebbé válik. A főpapi talár suhogása a költőnek is megnyit minden ajtót. Útközben újból találkozik Vörösmarty- val és Czuczor Gergellyel, egy pesti színházi előadáson. Bécsben Canova szobrai hatnak rá; de nem mulaszt el színházba menni, múzeumokat járni sem, hiszen Pyrker állandóan biztatja őt a tapasztalásra. Így küldi el a pozsonyi országgyűlésre is, ahol „a magyar király századok óta először szól magyarul nemzetéhez. ..” A szabadságharc idején Bartakovics érsek titkára. Nem vesz részt a forradalmi mozgalmakban, mindig is jobban értette, tisztelte Széchenyit Kossuthnál. Bar- takovicstól kap megbízást arra, hogy dolgozza át a regensburgi káté rozsnyói fordítását, majd „a magyar elemi néptanodák számára" ír olvasókönyvet. Vörösmarty haláláról 1855 decemberében ír Toldy Tárkányinak; egy mondat a levélből: „Én és csak én voltam barátai közül jelen, midőn lelkét kiadta.” Tárkányi válasza Toldy korábbi, őt támogató segítségére az, hogy amikor Toldy rászorul az anyagi támogatásra, Tárkányi vállalja az Irodalmi Arcképek kiadását, ezzel is segítve, bővítve az irodalom életének működési lehetőségeit. Nem elhanyagolandónak látszó munka is foglalkoztatja ezekben az években Tárkányit. Egy új énektárat kell szerkesztenie, s ha már belefogott, ír is beléje vagy százötven szöveget. Ennek a kiadványnak a sikere ma már le sem mérhető, mert nemcsak általános használata folytán, de újszerűségével. jámborságra intő értékeivel is, egy évszázad időtartamára gyakorolt meghatározó lelki befolyást a nép körében. S a minden irányban figyelő embert néhány értékes barátság is most kezdi átszőni maradandó hatásokkal. Itt Kovács Mihály neve áll az élen. S mert Tárkányinál az irodalom ügye csaknem egy szinten áll papi hivatásával, rábeszéli Bartakovicsot Szabó István Iliás-fordításának a kiadására is. Majd ugyanezt teszi Szenczy Imre főgimnáziumi igazgató Quintiliá- nusával is. 1852-ben Bartakovics egri érsek elhatározta, hogy az 1822-i pozsonyi zsinaton megvitatott elvek szerint a Biblia Káldy-féle fordítását átdolgoztatja, mert „a Vulgata alapján 1626-ban kiadott Káldy-féle fordítás. . . annak tiszta, folyékony prózája, századok nyelvművelő munkája, s a lezajlott nyelv- újítási harc után, megszűnt tisztának és folyékonynak lenni.” Az újnyelvű Biblia ügye elindul 1852-ben, hogy majd sok viszontagság után, 1866-ban átvehesse ezért a nagy munkáért a tb. ka- marási megtiszteltetést IX. Piustól. Addig azonban történik egy s más. Például a Komlóssy Ida-ügy: a művésznő már korábban is előadta Tárkányi verseit Pesten, de 1856-ban vendégjátékra Egerbe érkezik. A közös élmények és a művészbarátság hatására Komlóssy Idát az érsek négyes fogatán kíséri el barátaival együtt, egy közös úton. Emiatt a kíséret miatt az álszemérem, a kisvárosi tekintetek és az ellenfelek hatásának engedve az érsek az egyeki plébániára repíti őt, mármint Tárkányit, hogy csak tíz év múlva jöhessen onnan vissza, már kanonoki minőségben és teljes erkölcsi rehabilitációval. Hiszen időközben verseskötetei jelennek meg; az Akadémia tagjává választja, majd a Kisfaludy-Társaságban is megtartja székfoglalóját, később a nagyhatalmú és befolyású Szent István Társulat alelnöke lesz. Évekig inkább Pesten él, mint Egerben; Bartakovics most már elnézi, mint éli Tárkányi a társadalmilag fontos személy életét a fővárosban, barátai között. Kovács Mihály, aki annyit köszönhet neki, megfesti őt teljes papi díszben: a nemes arcvonások ragyogását inkább tompítja a mellén felsorakozó és az egymást zavaró kitüntetések rendje. Mindig is a nagyok között tanyázik, amióta Pyrker felemelte őt és megíratta vele nagyvonalú végrendeletét. Ha nem is párhuzamosnak, de közelállónak látszik a költő pályája a mitológiával foglalkozó Ipolyi Arnolddal, aki Besztercebánya után a váradi püspökséget is elnyeri; de a volt egri tanítóképezdei igazgatóval, Mindszenthy Gedeonnal is. Két véglet között, mintha Ipolyi irányába közelebb húzott volna ez az élet, a Tárkányié, aki, ha talán kevesebb készsége, beleélése van a társasági és társadalmi sikerek kísértéséhez, mélyebb lírikus, nagyobb költő is lehetett vol na. Bár a maga választotta papi hivatásában eljutott a Biblia-átdolgozásig, a Messiás lefordításáig, énekes- könyvek szerkesztéséig. És rangokig, amik anyagilag feltétlen gondtalan életet jelentettek számára. Mert akkor, abban az időben egri kanonoknak lenni az anyagi siker egyik, nem is a legkisebbik fokát jelentette. Személye körül az idő kihűlt. Az életét megíratják 1910-ben egy egri tanárral, Benkóczy Emillel. Ki is adják válogatott verseit ugyanakkor, de a kort és őt magát inkább az az 1857-es kiadás adja elénk leghívebben, amelyhez életrajzot Toldy Ferenc, a jó barát és irodalmi tekintély írt. Gyulai Pál is baráti körébe fogadja. Jár Rómában nem Ls egyszer, tagjává választja az olasz társaság, az Árkádia is, amelynek XIII. Leó is tagja. 1878-ban vendéglátó házigazda az egri Vitkovics- ünnepségek alkalmából. Fraknói Vilmos, Benczúr Gyula, Szoldatits Ferenc, Deák Farkas, Grünwald Béla, a kor jelesei maguk közé fogadják. Olykor bírál, olykor eljátssza a mecénás jószívű, szerényen alakított szerepét is. Végrendeletében kitüntető helyen szerepel Ipolyi Arnold, az alábbi szöveggel: „Ipolyi Arnold püspöknek, aki valóban Fortuna mea (szerencsém) volt, hálám, barátságom emlékéül hagyományozom a kettős aranyláncot... Szvo- rényi József barátomnak az olasz művész által, pusz- pangfából faragott feszületet. Olajfestményeimet a Magyar Nemzeti Múzeumnak, az Országos Képtárnak és a Nemzeti Arcképcsarnoknak hagyományozom. . írásait franciára és németre is lefordították. Ha háttérül hozzáképzeljük egyéniségéhez a XIX század második felének magyar történelmét, amit mi ismét másképp látunk, érzünk, mint ő és kortársai, megérteni véljük törekvéseit, elszánt akaraterejét és a megtalált körülmények közötti életét, amely a miskolci kisiparos Viperina fiát költőként és tudósként egyaránt beleolvasztotta a nemzet szellemi egységébe. S ha most provinciális, azaz területi hovatartozás okából szólunk is róla. elsősorban az egyetemesség gondolata táplálja érzéseinket: a nagyok közt sem érdemtelenül, ha nem is legmagasabb szinten, de európaivá vált egy „egri kispap”, akit először kigyúnyoltak a társai az irodalmi törekvések miatt. Farkas András A hatalmas új épület ad majd helyet a rekonstruált világ, hírű Feszty Árpád-körképnek, a Magyarok bejövetelének
