Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-17 / 115. szám
8. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET népújság, me május 17., szombat Eger, 1844. február második felében Tisztelt barátom! (ha meg nem sértem e címmel) Többször kerestem önt. de nem találhattam honn. Holnap reggel hét óra tájban eljövök. Igen örülni fogok önt megismerhetni, bár jöttömnek más indoka is van. Igen megszorultam (holnap bővebben elbeszélem), addig legyen ön szíves nekem útravalót szerezni, mellyel Pestig elmehetek. Ne ütközzék meg a quasi parancsoló hangon, de bár nagy szükségben vagyok, nem koldulok Holnap mindenről bővebben, addig isten önnel. Petőfi Sándor Egri hangok (Kezdő strófák) Földön hó, felhő az égen — Hát hiszen csak hadd legyen! Rajta nincsen mit csodálni, Télen már ez így megyen. Én ugyan nem is tudnám, hogy Tél vagyon. Ha ki nem pillantanék az Ablakon. Itt benn ülök a melegben. Környékez sok jó barát, Töltögetve poharamba Egri bércek jó borát. Jó barátok, jó borocska — Kell-e más? Kebleinkben a kedv egy-egy Óriás. Kedvemnek ha magja volna: Elvetném a hó felett, S ha kikelne: rózsaerdő Koszorúzná a telet. S hogyha földobnám az égre Szívemet: Melegítené a világot Nap helyett!-----E ger, 1844, február Eger vár romjain Busongva állóik romjaid felett Eger! s előidézi képzetem A régi kort, a hősi tetteket. S a hírt, a melyben éle nemzetem. Könnyárt fakaszt a bús emlékezet Szememből és a népek istenét Kérdőre vonni egy belérezet — A tudni vágy — javalja, kényszerít. Mért emelte fel egyik hazát A másik feldúlt romjain? S az mért virulva több évszázadon át, Ez mért nyögött a kény rabláncain? S oly jogtalan egy nemzet életét S oly érzéketlenül kioltani Azért, hogy a helyett új nemzedék Viruljon: bölcs e terv, s isteni? S a jog urában hagyjuk helyben azt. Mit önmagunkban is kárhoztatunk? Vagy sors az, ki a jog felett virraszt S őt istenünknek kell-e mondanunk? És nincs, ki megfeleljen énnekem Igazságos kérdéseimre, nincs? — Kétség! te szörny! ne hervaszd életem, Szent megadás! téged követlek, ints! Toldi kardja Miként a vén oroszlán Ha a csalit közt lesben ül, Pajzsára dőlve Toldi Nehéz gondokban elmerül, S kemény csatákat álmodik. Egy hadnagy jó sietve: .Vezér! a tartaléksereg Rendet szavamra nem tart, Jer, hadnagyod nem bír vetek; Uram, ha nem jősz, baj leend.’ A hős feléje fordul, S a rettentő bajusz között Hideg mosoly vonul át, Miként ha ködbe öltözött A téli ég s kinéz a nap. „Menj, s mondd a zagyva népnek. Vezérök mondja: rend legyen; Mint Toldi szokta, mondd úgy” S a hadnagy ezzel elmegyen. Azt vélte a vihar beszél. Alig dől vissza Toldi, A gyenge hadnagy ime jó, S aggódva iszol: „Uram jer, A féktelenség egyre nő; Kívüled itt, nincs m᧠segély.” Megmordul a kemény hős; „Bizony nem fér meg bőriben A hánytvetett szemetnép Míg a vezérikissé pihen; Mutasd meg nékik e vasat.” S átadta néki kardját, Az óriás halálkaszát; Alig tudá a hadnagy Elérni népe táborát, Ügy elfogyott lélekzete. Látjátok Toldi kardját! Kiált, s a nép lecsendesült. A hős vezér pedig nagy Gond közt pajzsára dőlve ült. S kemény csatákat álmodott. Az orgona Csak egy dalt még az orgonán, Szomszédom, jó öreg! Lágy hangja felderíti tán Lesújtott szívemet. Esd a beteg hölgy és az ősz játszik, mim nem soha, Saját dalát sem ismeri, Úgy zeng az orgona. Űj hang e tiszta enyhe dal. Mely ujjain remeg. Zeng ... hirtelen megáll... s a nő Szép lelke ellebeg. Toldy Ferenc az Üj-Magyar Múzeumban a következőket mondja róla: „Tár- kányi énekei, más írók énekei felett át vannak hatva azon mély, bensőséges és magasztos szellem által, mely nem szóvirágokkal dúslakodva, inkább a képzelmet foglalja el, hanem a keresztény Isteneszmét. Az ésszel megismertetve s a szívbe plántálva az isteni mindenhatóság, mindentudás, végtelen jóság és atyai gondviselés érzetét keltve, azon keresztény alázatosságot, önmegtagadást, nem isteni parancsok iránti engedelmességet táplálják, melyek nélkül az élet külső mostohaságai és szenvedései között nincs telki nyugalom s így benső boldogság.” A fogadóépület terveit Novák István és Kiss István készítette A Feszty-körkcpet idéző bronz domborműsorozat Tóth Valéria alkotása A nagyok közt nem érdemtelenül... Nem tagadhatjuk, hogy a jubileumok igen erős divatja juttatta eszünkbe Tarkanyi Bélát, a költőt, aki 1386. február 16-án halt meg és Egerben nyugszik. Az évfordulón azonban munkál bennünk a szorgalom és a lelkiismeret, beleásni ennek a tájnak, főleg Egernek irodalmi, művészi emlékeibe is, hogy kitessék: az értékteremtő erők itt is működtek, innen is indulhattak magasba szellemi törekvések. S ha nem is nőtt akkorává, hogy az egész ország és a nemzeti történet fénylő nevei közé emelkedett volna, benne van a nyughatatlan korszellemnek nemes, értékes sugárzása, amelyért érdemes és kell is emlékezni rá. Talán a példamutatásért, a szorgalomért, az egyéniségéért. És azért a teljesítményért is, amit letett a nemzet az asztalára. Tárkányi Béla József, eredeti nevén 1844-ig Viperina, miskolci kisiparos családba született bele. Az egri teológián tanul, amikor a negyvenes évek elején a Kisfaludy-Társaság több költeményét dicséretben részesíti. Innen indul a múlt század egy jellegzetes karrierje, a- mely a szellemieket tekintve töhb is, szebb is„ masabb nagyobb, szélesebb világítá- sú is lehetett volna. De a kényszerpályák, a sorssal, a körülményekkel kötött egyezségek. alkuvások sokszor parancsolnak pályamódosítást. Kezdeti sikerei rögtön magasabb igényeket támasztanak benne. A teológián a harmadik évet végzi. s szükségét érzi Pestnek és az irodalomcsinálásnak. Budán a történelem izgatja fel. Mátyás szelleme, vagy amit inkább róla összeálmodozik. Naplójában így ír; "E várat csodálta egykor Európa, mint páratlant keblében, ez volt a gyupont, honnan a dicsőség sugarai az egész hazára eláradtaik; óh, azok boldog idő valának... Istenem, egyik falban Mátyás mellszobrát láttam, s most borzadva kell említenem, nincs rostély, mely azt elkerítené, hogy reá nevöket a gyermekek ne metszhetnék ...” Pesten Ferenczy Istvánnal és műtermével ismerkedik, újságokkal és azok szerkesztőivel. Tiiszteletdíjakat vesz fel. s örül, hogy Herder és Lessing költeményeit megve- hette. Találkozik Fáy Andrással. a meséiről híres íróval, majd Kossuth Lajos tesz rá jó benyomást: ........egy p ár szavából ítélve mily szelíd. mily leereszkedő tekintete.” 1841. novemberében a Nemzeti Almanachban meg- jelanik egyik legjobb balladája. a Coriolán. 1842-ben kezdi olvasni és fordítani Klopstock 20 énekes eposzát, a Messiást, amely mű majd csak 1872-re készül el és kerül sajtó alá. Ebben az évben a naplójában talált és a vezetőit bíráló megjegyzései miatt majdnem kicsapják a teológiáról. S ez lesz az első és nem is egyetlen a veszélyek, az ütközések sorában, amelyek irányítják-módosítják életét, pályáját és érdeklődését. És mintha őrangyalul rendelné mellé a sors Toldy Ference , 1842-től mindig jótékony hatást gyakorol a könnyeden író és a nehezebb műfajú munkára is fogható Tárká- nyira. S hogy a karrier alapjait jól megfészkelje, érthető becsvággyal kezdi fordítgat- ni érsekfőpásztora, Pyrker legendáit, epigrammáit is Nyáron újabb pesti kirándulás. Schedel, azaz Toldy Vö- rösmartyhoz, Bajzához küldi A Zalán futásának költője „Klopstock Messiásáról oly véleményt ada, hogy eleje igen jó, de a vége kiállhatat- lanul rossz ... Bajzánál egész óráig voltam, igen, de igen sokat tanultam tőle..." Garay- nak apró tarkaságaiból a Variatiókból olvas fel néhányat. Schedel igaz anekdotával is traktálja költő-teológusunkat, Kölcsey jellemzésére vonatkozó, nem éppen hízelgő esettel: „Szemere. az ő kedvence (mármint Kölesévé) egy szonettet adott néki által bírálat végett, melynek szerzőjéül Helm'eczyt jelölte meg. Kölcsey silányságnak mondta, s midőn azt Szemere sajátjának nyilvánító, mentegetni kezdé magát addig-addig, míg a szonett dicső lett, mert a Szemeréé volt." Ma már csaknem csodálkozunk az apróságon, de azon is, ahogyan Toldy Ferenc szeretettel és féltő alapossággal és sok tájékoztatással segítette Tár- kányit a Messiás' fordításában és a pesti irodalmi élet forgatagában is. 1844 februárjában érkezik nevezetes gyaloglása során Petőfi Egerbe. Tárkányjt keresi, akiről már tudott, olvasott. Többször is rákopogna, míg végül levélben jelenti magát, s büszkén kér anya-
