Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-12 / 86. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1986. április 12., szombat Az űrhajózás napja 1961. április 12-én — 25 éve — a moszkvai rádió adását megszakítva jelentette be a szenzációs hírt: ember a világ­űrben. Ma már, amikor szinte megszokottá vált egy-egy űrexpedíció indítása, nehéz visszaemlékezni arra a szívet szorongató érzésre, amikor Jurij Gagarin vállalta a leg­nehezebbet: elsőként indulni az ismeretlenbe: Pedig az az utazás csak mástél óráig tartott! Az egész világ várta, leste a hírt a szerencsés visszaérkezésről. Természetesen sok kísérlet előzte meg ezt a vállalko. zást. 1957. október 4-én in­dult meg a világűr ostroma a Szputnyik—1 startjával, majd a Lajka nevű kutyá­val végzett kísérletek győz. ték meg a tudósokat arról, hogy a megfelelően szerkesz­tett űrkabin kellő oltalmat képes adni az élőlényeknek, így az embernek is. Senki sem tudhatta addig, hogy képes-e az ember életben maradni a súlytalanság ál­lapotában, nem kap-e veszé­lyes mértékű sugárzást, és mi a valószínűsége annak, hogy az űrhajó mikromete. orittal, esetleg kisebb mére­tű meteorral ütközik. Az ember világűrbe jut­tatásához azonban — eze. ken az ismereteken kívül — hatalmas technikai eszköz, tárat kellett kifejleszteni, hordozórakétákat, űrhajó­kat, űrállomásokat, a Föld és az űreszközök közötti kapcsolattartást biztosító telemetrikus rendszereket, a repülés biztonságát szolgáló pályamérő és -követő rend­szereket. Mindezekhez sok ezer, tízezer elméleti és gya­korlati szakember erőfeszí­tésére volt szükség. A cél kezdettől fogva az ember feljuttatása volt, nem tech­nikai bravúr, nem öncélú kockázatvállalás, hanem tudatos megfontolás miatt. Az ember nélkülözhetetlen a világűr kutatásában. Mi­vel egyre bonyolultabbá — ezzel együtt drágává — vál­tak a kozmikus berendezé. sek, jelentős tudományos és gazdasági veszteséget jelent, ha a berendezések nem a programnak megfelelően működnek: az űrhajósok korrigálhatják a nem meg­felelően működő berendezé. seket. Jó példa erre az a folyamatos karbantartó te. vékenység, amelyet a Szal- jut—6 űrállomáson tartóz­kodó űrhajósok folytattak. Fontos az is, hogy a leg­bonyolultabb eszközök, mű­szerek is csak azokat a mé­réseket tudják elvégezni, amelyekre előzőleg beprog. ramozták őket: a váratlan vagy eddig ismeretlen jelen­ségekre érzéketlenek. Ha űrhajós is jelen van, be­avatkozása révén az ilye­nekről is információt gyűjt­het; példa erre az erdőtü­zek, halrajok vonulásának számos megfigyelése. Végül fontos az ember részvétele az űrbéli munkák, gyártás­technológiai tevékenységek végzése, de az űrbéli sze­relések miatt is, amelyekre a jövőben bizonnyal egyre nagyobb szükség lesz. Folytatódtak mind a szov­jet, mind az amerikai kí­sérletek az embert szállító űrhajókkal, emlékezhetünk még az erre a korra jellem­ző Vosztok. és Mercury- programokra. Ezeknek a kí­sérleteknek az eredménye­ként tanult meg az ember élni a világűrben. Ezt követ, te az űrrepülések történeté, nek az a szakasza, amely a szovjet Szojuz és az amerikai Gemini űrhajók kora volt: ekkor már ketten, illetve hárman tartózkodtak az űr. hajóban, és repülési idejük 2—3 hétre nőtt. Ebben a korban dolgozta ki az ember az űrrandevúk technikáját, és ekkor valósultak meg az első űrséták is, amelyekhez kitűnő, nagy biztonságot nyújtó szkafanderekre is szükség volt. A következő időszakban szerepeltek so­kat a hírek között a Szaljut. űrállomások, és az Apolló- űrhajók. Az előbbiek az egyre hosszabb űrrepülése­ket tették lehetővé (a mai rekord 237 nap!), a világ­űrben végzett komoly tudó. mányos, s technikai munka­végzést, az utóbbiak az igen bonyolult manőverezést igénylő holdraszállást. És Gagarin hősi repülése után alig telt el nyolc esztendő, amikor 1969. július 20-án az emberiség első követe, Neil Armstrong megjelent egy idegen égitesten, a Holdon. Az űrkutatás történeté­iben sajnálatosan eddig egyetlen az a sikeres ki. sérlet, amelyet 1975. júliu. sában hajtottak végre: a világűrben összekapcsoló, dott egy szovjet és egy ame. rikai űrhajó. A másik je­lentős eseményre 1978 már. ciusában került sor: nem. zetközi (egy szovjet és egy csehszlovák) legénységgel indult a Szojuz—28, és ezzel megkezdődött az Interkoz. mosz-program, amelynek során Farkas Bertalan is nyolc napot tölthetett a vi. lágűrben. A mai napig szov. jet űrhajókon tizenegy or. szág űrhajósa látogatott a kozmoszba. Az amerikai Apolló-prog. ram befejezése után tervbe vettek egy új rendszerű, sokfeladatú és többször fel. használható űreszköz, az űr, repülőgép kifejlesztését. Ez a jövőt ígérő program sike. résén teljesült: Gagarin űr. repülésének huszadik évfor­dulóján, 1981. április 12-én startolt először az űrjármű, vek legújabb generációjá­nak első tagja. A program annak ellenére sikeresen folytatódott, hogy a világ éppen az idén gyászolja az űrkutatás hét legújabb ál­dozatát, akik a szomorú Challenger-katasztrófa so- 'rán haltak hősi halált. A világ emlékezni fog rájuk, miként az űrkutatás többi áldozatára is —, de emlé­küknek akkor tisztelgünk legméltóbban, ha az ember töretlen hittel megy tovább a kozmosz megismerésének és békés fethasználásának nem veszélytelen útján. Ötszáz autóbusz Kínába Az Ikarus székesfehér vári gyárában az idén 500 autó. buszt készítenek kínai exportra. Négyszázat — s ezek az év első fe­lében elhagyják a gyárat — Kínában szerelnek össze, Gajdács Mátyás Afrika-vadász emlékkiállítása Békéscsabán Gajdács Mátyás 1886, feb. ruár 22-én született Békés­csabán. Tanulmányai elvég­zése után a Nemzeti Múze. umba került, mint prepará. tor. 1911-ben egy expedíció­val Etiópiába utazott, ahol később le is telepedett. Rendszeresen vadászott, tu­datosan gyűjtötte Etiópia, Kenya, Tanganyika, Dana- kilföfd és Ogadan madár, és állatvilágát. Magyarország­ra küldött preparátumainak nagy része elpusztult, gyűj­téseiből csak a londoni Bri­tish Múzeumban látható anyag. Több mint ötvenéves afrikai tartózkodása után tért haza Békéscsabára, ahol 1967-ben halt meg. Születé­sének századik évfordulója alkalmából gyűjteményének fellelhető darabjaiból kiállí­tás nyílt Békéscsabán a Munkácsy Mihály Múzeum­ban. (MTl-fotó: B. Fazekas László) Kisipar, gmk-k, kontárok A felszabadulás évében mintegy háromszázezer kisipa­rost számlált Magyarország. Az élet egyéb területein is tapasztalható túlzott centralizáció a negyvenes évek vé­gétől szűkítette a kisipar lehetőségeit. Az azóta már történelmi tapasztalatok azonban világossá tették, hogy bizonyos területeken a kisipar előnyt élvez a nagyipar­ral szemben. Ez a — gazdaságossági — szempont első­sorban a szolgáltatásoknál jelentkezik. Ennek tudható be, hogy 1985-ben az összes szolgáltatások 56 százalékát végezték. A magánszféra az elmúlt években több válto­záson ment át. így 1980-tól a magán-, személy- és te­herfuvarozás engedélyezésétől megnövekedett létszámuk, továbbá az adózási rend állandónak nevezhető változá­sai is nagymértékben befolyásolták tevékenységüket. A legújabb fejlemény pedig az, hogy a tervek szerint kö­zös lobogó alá — és ez a Kiosz zászlaját jelenti — ke­rülnek a kisiparosok és a gazdasági munkaközösségek. Utóbbiak érdekképviseletét ugyanis a Kiosz vállalná. Többen a befogadás (belépés) ellen szavaznak, mondván, hogy a két vállalkozási forma konkurenciát jelent egy­másnak, s így szövetségük nem látszik túl szerencsésnek. Növekvő terhek Nagy László egri autó­villamossági műszerész műhelye előtt néhány gépkocsi-tulajdonos vára­kozik türelmesen. Az ajtó­ban cédula: 16.05-re jövök. Az ilyesféle üzeneteket nem illik komolyan venni, ám a „feladó” ezúttal pontosan érkezik. — Bizonyára hallott már a gmk-k befogadásáról — fordulok hozzá. — ön sze­rint is konkurenciát jelem tenek a kisiparnak, és sze­mély szerint magának? — Én nem nagyon értem azokat, akik ettől tartanak. Ha így vesszük, tulajdon­képpen két kisiparos is ver­senytársat jelent egymásnak. Környékünkön egyébként hárman is foglalkoznak au­tóvillamossággal. Egyálta­lán nem rossz köztünk a viszony, pedig egy szakmá­ban dolgozunk. Ha nincs va­lamilyen alkatrészünk, vagy időnk a kuncsaftra, elküld­jük őket egymáshoz. — Ez a kép kissé idilli­kusnak tűnik... — No, persze, az ember ahol tud, védekezik. Az au­tósok úgyis elmondják, ki mit, hol, mennyiért csi­nált meg nekik, s az is ki­derül, ha sokallják az el­kért összeget. Én ilyenkor megpróbálom kevesebbért elvégezni ugyanazt a mun­kát. A vevő is jól jár, meg én is. Reklamációt nagyon ritkán kapok, ha mégis, ak­kor díjmentesen megcsiná­lom a kocsit. Talán azért van, hogy hozzám visszajár­nak az emberek. — Hogyan érintették önt a január 1-től életbe lépett új adózási jogszabályok? — Az én bruttó — tehát nem tiszta — bevételem évi 286 ezer forint. S mivel 200 ezer felett az adók nö­vekedtek, ez a rendelkezés személy szerint engem hát­rányosan érintett. Az adóm hatról 19 ezer forintra ug­rott. — Hogy próbálja pótolni ezt a hiányt? — Az eddiginél többet már nem tudok dolgozni. Az árakat sem emelhetem fel, hisz azok már úgyis in­dokolatlanul nagyok. Én nem is szoktam elkérni a ki­adott árjegyzékben feltün­tetett summát. Ráadásul az alkatrészek is drágák. — Az állandóan változó és növekvő adóterhek elle­nére megéri. .. ? — Igen. Mindenekelőtt azért, mert így is jóval töb­bet keresék, mintha egy üzemben lennék. Igaz, töb­bet is dolgozom . . Illegális mesterek Varga Gyulánál, a Kiosz Heves Megyei Szervezeté­nek titkárhelyettesénél afe­lől érdeklődöm, hány kis­iparos tevékenykedik a me­gyében ? — 1985-ben 5216 volt a pontos létszám, s ezek 57,8 százaléka vidéken űzi az ipart. Vannak főállású, nyugdíj mellett dolgozó és mellékállású tagjaink. Az utóbbiak esetében problé­mát jelent az, hogy — helyzetüknél fogva — ne­hezen mozdulnak ki lakó­helyükről, és nem szívesen mennek el messzire. A na­gyobb gondot a 30 százalé­kos fluktuáció okozza. Kö­rülbelül ugyanannyian ad­ják vissza iparukat, mint amennyien belépnek hoz­zánk. — Mi lehet az oka ennek a jelenségnek? — Egyértelműen a növek­vő adó- és társadalombizto­sítási díj. A kisiparos olyan „fajta” ember, ki azt mond­ja: ha nem jön be a számí­tás, változtatok. Egyébként a közvéleményben eléggé torz kép él erről a rétegről. Mesés pénzek, nyugati au­tók, egyebek, holott a több­ség jövedelme az évi 200 ezer forint alatt van. Ha olyan sokat keresnének. nem hagynák ott annyian a vállalkozást. — A tapasztalatok szerint a kilépők jó része tovább folytatja az ipart, csakhogy illegálisan, adó nélkül... — Hát igen, ők az úgy­nevezett kontárok. A kife­jezés azonban nem a szák­mai tudásra vonatkozik, hanem arra, hogy feketén dolgoznak. Számukról nincs pontos tudomásunk, hiszen mi nem vagyunk hatóság. Régebben — talán a hatva­nas évekig — létezett kon- tárellenőrző-igazolvány, ame­lyet még az ipar testületek idejében adtak ,ki. Ma el­sősorban a tanácsok felada­ta lenne megvizsgálni ezt a kérdést. Am főként a kis­településeken nagyon nagy szükség van ezekre a kon­tárokra. Ha a tanács kemé­nyen fellép ellenük, le­het, hogy senki sem lesz, aki a helyükbe lép. A vá­rosokban egész házsorok épülnek „illegális’! meste­rek közreműködésével. Per­sze, ezt nagyon nehéz ellen­őrizni, hiszen az építési en­gedélyt aláíratják olyannal, akinek van mesterlevele... Aztán fizetnek is ezért a sajátos szolgáltatásért. Ezek után nehéz bizonyítani a dolgot, főleg akkor, ha a kontárok munkája ellen nincs kifogás. Sikert csak a területileg illetékes hatósá­gok segítségével és társa­dalmi összefogással érhetünk el. — Nem inkább az ad5 mérséklése és a jogszabá­lyok állandósága lenne a megoldás? — Ennek nyilván kedve­ző hatása lenne. De az adó­kat tudvalévőén nem a Kiosz határozza meg, bár véleményezési jogunk van, javaslatunkat nem fogadják el minden esetben. Január 1-tőí számos 'kedvezmény megszűnt. A tanácsok na­gyobb önállóságot kaptak, joguk van különféle adó- mérséklésekre. Ám, egy ré­szük vonakodik ettől, mert fél, hogy a ‘kedvezmények megadása miatt kisebb ösz- szeg folyik be, pedig figye­lembe kellene venni azt, hogy a falvakban — a ki­sebb forgalom miatt — túl­ságosan nagyok a terhek. S ha a kisiparosnak nem jön be a számítása, visszaadja az engedélyt, és esetleg kontárnak áll be, minek utána a tanács semmiféle adót nem kap. Vagy —, s ez a rosszabb — a falu la­kosai egyáltalán nem része­sülnek szolgáltatásban. Előnyök sora — A tervek szerint a jö­vőben a Kiosz vállalná a gazdasági munkaközösségek érdekvédelmét. Miként ké­szítik elő Heves megyében mindezt és milyen előnyök­kel járna ez a gmk-k szá­mára? — Nemrégiben összehív­tuk a megye gazdasági mun­kaközösségeinek vezetőit, hogy javaslatokat kérjünk tőlük. Többen is feltették a kérdést — mit nyújt ne­künk a Kiosz? Nem tud­tunk teljes választ adni, hisz egy sor probléma még nem tisztázódott, de az elő­nyök egynémelyekét már most is megemlíthetem. A Kiosz tapasztalatai révén ismeri a kistermelők gond­jait, ez nem elhanyagolha­tó tényező. Együttműködési megállapodásaink vannak a tanácsokkal és különböző vállalatokkal. Óriási segít­séget tudunk nyújtani a gmk-knak. Gondoljunk csak bele, hogy a biztonságos anyagellátás területén mit is jelent ez. Az állandóan változó jogszabályok is hát­ráltatják a munkát. A szak­szerű jogi tanácsadás nagy előnyt jelentene a munka- közösségeknek. Mert nem kellene jogászt foglalkoz­tatniuk. — ön szerint konku­renciát jelent-e a gmk a kisiparosoknak? — Súrlódások nyilván lennének, de én nem látok alapvető ellentétet. Végül is a kisiparosokat és a gmk- kat összeköti az, hogy mind­ketten vállalkozók. Ebből pedig egyenesen következik, hogy gondjaik, problémáik is hasonlóak. A példa Az ellentétek tehát nem kibékíthetetlenek. Ennek il­lusztrálására talán nézzünk egy „könnyű” példát! Egy szabó gmk szabás­minták alapján előre kivá­gott alapanyagot gyártott. A félkész terméket a vevőknek otthon kellett vollna össze­varrniuk, megspórolva ez­zel a varrónő árát. A höl­gyek jó része azonban kép­telen volt megbirkózni ezzel a feladattal, mert képessé­geik nem bizonyultak ele­gendőnek a ruha összeállí­tásához. Elmentek hát a kis­iparos varrónőhöz, hogy ő fejezze be a munkát. Eb­ből is látszik, hogy a gmk és a kisipar jól megfér egy­más mellett. Mind a ketten jól jártak, s bizonyos tekin­tetben még a vevő is nyert a dolgon. Hiszen végül is elkészült a ruha . .. Lőkös István (MTl.fotó: Kabáczy Szilárd)

Next

/
Thumbnails
Contents