Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-02 / 77. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1986. április 2., szerda Antonov hazautazott Szergej Antonov kedd es­te hazautazott Bulgáriába. Rómában háromnapos, ha­tásköri vita után az igaz­ságszolgáltatásnak sikerült találni egy „illetékes” bíró­ságot, amely dönthetett ar­ról, hogy a bírósági ítélet­tel felmentett bolgár férfi elutazhat-e. Szergej Antonov és — Bulgáriában tartózkodó — két honfitársa ellen az volt a vád, hogy öt évvel ezelőtt ők voltak a pápa elleni me­rénylet szervezői. A felmentő ítélet ellené­re Antonov mégsem hagy­hatta el rögtön Rómát, mert kiderült: távozásához vala­melyik illetékes bíróság en­gedélye szükséges. A pápa elleni merénylet ügyében ugyanis fellebviteli tár­gyalás várható, s a rendel­kezések alapján nem volt rögtön egyértelmű, hogy ilyen esetekben miként kell eljárni. A három év és négy hó­nap után szabadon enge-. dett Antonov védőügyvédéi rögtön kérvényezték véden­cük elutazásának az enge­délyezését, s a kérést az el­ső fokú esküdtszékhez to­vábbították (ahhoz, amely az ítéletet hozta). Santiapi- chi bíró azonban elhárította magától a feladatot, arra hivatkozva, hogy az esküdt­szék rögtön az ítélethirde­tés után, már szombaton feloszlott. Kedden az akta a bűnügyi törvényszékhez került, ez a testület úgy határozott, hogy Szergej Antonov elutazhat Olaszországból, de nem en­gedélyezte ugyanezt a szin­tén bizonyítékok hiányában felmentett török vádlott­nak, Musza Szerdar Cele- binek, illetve honfitársának, a több mint háromévi bör­tönbüntetésre ítélt Omer Bagóinak. Amerikai rakéták afgán ellenforradal­mároknak Az ABC amerikai tévé- társaság értesülése szerint az Egyesült Államokból út­nak indították az afganisz­táni területek ellen tevé­kenykedő afgán ellenforra­dalmároknak az első 200 da­rab korszerű Stinger típusú kézi légvédelmi rakétát. A Fehér Ház úgy dönött, hogy ezzel a fegyverrel látja el az Angola ellen fellépő zsol­dos bandákat is. Sawimbi, a terroristák vezetője — amikor a múlt hónapban a Fehér Házban fogadták — személyesen kérte Reagan elnököt, hogy több korsze­rű amerikai fegyvert szállít­son nekik. Mexikói légi katasztrófa Lezuhant hétfőn a mexikói légitársaság, a Mexicana de Aviacion egyik Boeing 727-es repülőgépe, fedélzetén 166 emberrel. A légitársa­ság szóvivője szerint a ka­tasztrófának nincs egyet­len túlélője sem. A repülő­gépen 158 utas és nyolc­főnyi személyzet tartózko- dott. A Mexikóvárosból Los Angeles felé tartó repülő­gép a fővárostól mintegy 150 kilométerre északnyu­gatra a levegőben felrob­bant, majd a Sierra Madre csúcsai között lezuhant. A Vöröskereszt, a katonaság és a rendőrség helyszínre érkezett egységeinek mun­káját nehezíti a rossz idő­járás. Egyelőre nem tudni, hogy mi okozta a robbanást. A pilóta tapasztalatlansága semmi esetre sem, mert ed­dig tizenötezer órát repült. Mihail Gorbacsov megbeszélései Samora Machellal A Szovjetunió határozot­tan és következetesen síkra- száll a világ különböző térségeiben kialakult konf- liktushelyizetek igazságos politikai rendezéséért, amely­nek során feltétlenül tisz­teletben kell tartani min­den népnek azt a jogát, hogy maga válassza meg fejlődésének útját — hangsú­lyozta kedden Samora Machellal folytatott meg­beszélései során Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára. A szovjet vezető és a Frelimo párt elnöke, a Mozambiki Népi Köztársa­ság elnöke határozottan elítélte az Egyesült Álla­mok és a Dél-afrikai Köz­társaság úgynevezett „konst­ruktív együttműködését”, megerősítették szolidaritá­sukat Dél-Afrika és Namí­bia népeivel akik az Afrikai Nemzeti Kong­resszus és a Délnyugat-af­rikai Népi Szervezet veze­tésével szabadságukért küz­denek. Rámutattak, hogy az Afrika déli részén ki­alakult feszült és robbanás- veszélyes helyzet oka a be­avatkozás és az agresszió politikája, amelyet az impe­rialista erők által támoga­tott fajüldöző pretoriai rendszer folytat a függet­len afrikai államok ellen, valamint Namíbia törvény­telen megszállása. A találkozó során mind­két részről kifejezték az SZKP és a Frelimo párt, a Szovjetunió és Mozambik közötti baráti kapcsolatok és együttműködés elmélyí­tésére irányuló törekvésü­ket. E célok elérése érde­kében egyeztettek egy sor, a jövőben végrehajtandó konkrét intézkedést. Az SZKP KB főtitkára kije­lentette, hogy a mozambi­ki nép, mint eddig, a jövő­ben is szilárdan számíthat a szovjet nép támogatásá­ra igazságos harcában. Samora Machel mozambi­ki látogatásra hívta meg Mihail Gorbacsovot. A szovjet vezetd köszönettel elfogadta a meghívást. Többen megsebesültek húsvéthétfőn az észak-írországi Portadown városban, amikor összetűzésekre került sor a rendőrség és a protestáns lakosság között egy tüntetésen (Népújság-telefotó — AP — MTI - KS) Kivonják a francia megfigyelőket Libanonból A francia külügyminiszté­rium kedden bejelentette, hogy a libanoni hatóságok­kal egyetértésben hazarende­lik azt a francia katonai tűzszünet-megfigyelő csopor­tot, amely 1984 márciusa óta szolgált Libanonban a lausanne-i tűzszüneti meg­állapodás megfigyelésére. A helyzet alakulása nem teszi lehetővé, hogy betöltsék hi­vatásukat, hangoztatja a külügyminisztérium közle­ménye/ Az Elysée-palotához közel­álló forrásokból kiszivárog­tatták, hogy a megfigyelők hazahívása Mitterrand elnök és az új kormány egyezte­tett döntése volt. E forrá­sok szerint szombaton dél­előtt Mitterrand elnök ma­gához kérette Chirac mi­niszterelnököt, Jean-Ber­nard Raimond külügy- és Andre Giraud hadügymi­nisztert. Ekkor határozták el a megfigyelők kivonását, miután egy francia tiszt március 12-i meggyilkolása újból jelezte, hogy a liba­noni polgárháborúban a francia katonák könnyű cél­ponttá válhatnak. Mint Jean-Yves Bloun, a francia egység parancsnoka kedden Bejrútban elmondta, katonái még április folya­mán végleg elhagyják Li­banont. 1984 óta hét fran­cia megfigyelő vesztette éle­tét. A Palesztinái Nemzeti Megmentési Front elnevezé­sű, damaszkuszi bázisú szer­vezet küldöttsége hétfőn Bejrútban találkozott Nabih Berrivel, az Amal síita szer­vezet vezetőjével, a libanoni kormány tagjával. A Jász- szer Arafat palesztin ellen­feleit tömörítő szervezet és Berri tűzszüneti tervezetben állapodott meg, továbbá ab­ban, hogy bezárják a szem­ben álló felek — az Amal és a bejrúti palesztinok — ka­tonai irodáit. rC Külpolitikai kommentárunk ")—i Rímelő gondolatok ­KÖZHELY, S ÁLTALÁBAN IGAZ, hogy ünnepe­ken uborkaszezon köszönt a világra, az idei húsvét azonban Moszkvára, illetve az NSZK-ra irányította a figyelmet. Mihail Gorbacsov televíziós beszédében újabb fontos javaslatokkal fordult Washingtonhoz, a nyugatnémet városokban pedig — immár hagyo­mányosan — tíz- ,és tízezrek dacoltak a kellemetlen időjárással, hogy részt vegyenek a húsvéti békeme­neteken. A két színhely és a két esemény között látszólag csupán szándékolt összefüggéseket lehet találni. Valójában azonban szó sincs erről. Gorba­csov ugyanis azt fogalmazta meg beszédében, amiről áz NSZK-beli tüntetők plakátjai, transzparensei szóltak; a béke megőrzésének felelőssége hatotta át egyaránt a szovjet államférfit és a kerékpárokon, au­tókon és autóbuszokon gyűlésekre, felvonulásokra igyekvő nyugatnémeteket. A szovjet javaslat értelmében akár London, akár Róma vagy bármely más nyugat-európai főváros alkalmas színhelye lenríe egy szovjet—amerikai csúcstalálkozónak, a legközelebbi jövőben. Egyetlen témát: a kísérleti atomrobbantások moratóriumát kellene ezen az államférfiaknak megvitatniuk. Saj­nos, az amerikai válsz ezúttal is, mint már annyi más szovjet kezdeményezésre, elutasítás volt. Pedig Mihail Gorbacsov Világosan fogalmazott: újabb esélyt kívánt ádni az amerikai kormányzatnak arra, hogy felelős döntést hozzon a világot leginkább érintő és érdéklő témakörben. BÉKE ÉS LESZERELÉS! — e két, egymásra na­gyon is rímelő gondolát állt a nyugatnémet húsvéti itüntletiések középpontjában. Érthető okokból: az NSZK mindinkább fenyegetetté válik a Pershing-rakéták és a robotrepülőgépek telepítése révén. Noha a kor­mányszóvivő „pánikkeltéssel” vádolta a megmozdu­lások szervezőit, mind Hasselbachban, mind Wackers- dorfban hatalmas tömeg gyűlt össze. S a szónokok nem pánikot igyekeztek kelteni, „csak” arról győz­ték meg hallgatóságukat, hogy milyen következmé­nyekkel jár — járhat — a fegyverkezés folytatása, a nukleáris arzenál gyarapítása. A SZOVJET VEZETŐ INDÍTVÁNYA IS ezt a célt szolgálta. Az első legfontosabb lépést kívánta egyeztetni az USA-val: a nukleáris robbantások beszüntetését. Nem utolsósorban azért, hogy a vilá- '■ got söha többé ne kerítse hatalmába pánik, hogy a nukleáris veszély végleg elháruljon. A javaslatra adott első amerikai válaszok azt érzékeltetik: az Egyesült Államok még mindig nem érzi át annak súlyát és következményét, hogy az ésszerű javasla­tokat sorra visszautasítja. A nyugatnémet tömegek lényegesen nagyobb felelősségérzetről tettek tanúbi­zonyságot, mint a washingtoni kormányzat. Vajha egyszer a tengeren túl is okulnának az európai példá­kon ! Gyapay Dénes Áprilisi Bulgária Bulgáriában a történészek, a politikusok és a költők, de maga az egész nép is „áprilisinak” nevezi a Bol­gár Kommunista Párt poli­tikai fő irányvonalát, amely immár harminc éve a gya­korlatban bizonyítja helyes­ségét és életerejét. 1300 éves történelme so­rán a bolgár állam sok drá­mai eseményt élt át, ismer­te a felvirágzás és a ha­nyatlás, a szabadság és az idegen elnyomás korszakait. De a Balkán-félszigetnek ne­vezett nyugtalan útkereszte­ződés középpontjában fek­vő állam mégis fennmaradt, ellenállt a történelem viha­rainak. Sőt, legújabbkori történetében — már mint szocialista állam — kimagas­ló sikereket ért el a gazda­sági életben és a politiká­ban, a nép anyagi és szel­lemi fejlődése terén. Ezek az eredmények a bolgár történelém legfonto­sabb fordulópontjának a kö­vetkezményei. 1944. szep­tember 9-én a szovjet had­sereg győzelmes előrenyo­mulásának eredményeként és meghatározó segítségével a bolgár nép szocialista for­radalmat hajtott végre ha­zájában. Ezzel új korszak — a szocializmus korszaka kez­dődött el az ország és a nép történetében. 1944. szeptember 9-ét kö­vetően a forradalmi lendü­let és a dolgozó nép hatal­mának megszilárdításáért végzett hősies munka, a nincstelenség ellen, a kizsák­mányolás felszámolásáért és az emberhez méltó élet meg­teremtéséért vívott harc évei következtek. Ezt a har­cot, mint korábban is, a nép politikai élcsapata — a Bol­gár Kommunista Párt ve­zette. A bolgár kommunisták blagoevi—dimitrovi pártja irányította a nép erőit és energiáit. Bulgária fejlődé­sének útját a párt kollektív vezető testületé, a Központi Bizottság ülései és plénu­mái határozták meg. A szocialista forradalom győzelmét követő első kong­resszusán, az 1948-as V. kongresszuson dolgozta ki a Bolgár Kommunista Párt a kapitalizmusból a szocia­lizmusba. való átmenet idő­szakára, vonatkozó politikai fő irányvonalát. Ez az irány­vonal a szocialista iparosí­tás, a mezőgazdaság önkén­tes kollektivizálásának és a szocialista kulturális forra­dalom megvalósításának az útja volt. A bolgár kommunisták mindig tudatában voltak an­nak, hogy ez az út nem lesz egyenes, göröngyöktől mentes, sima út. Az embe­ri civilizáció egész történe­te bizonyítja, hogy az új a régivel, az elavulttal vívott harcban születik, s az ob­jektív és szubjektív okok szülte nehézségek leküzdé­sének menetében szilárdul meg. S ilyen nehézségek szinte elkerülhetetlenül je­lentkeztek a Bolgár Kom­munista Párt V. kongresz- szusán kidolgozott irányvo­nal megvalósítása során is. Tovább bonyolódott a hely­zet és élesebben vetődtek fel a problémák Georgi Di-. mitrov 1949-ben bekövetke­zett halála után, amikor Valko Cservenkov állt a párt élére. Bekövetkezett a személyi kultusz, az ország társadalmi-gazdasági és po­litikai fejlődésében meg­nyilvánuló komoly defor­mációk időszaka. A szemé­lyi kultusz, mint közismert, idegen a marxizmus—lenin- izmustól, a szocialista tár­sadalom természetétől. A személyi kultusz a párt- és állami élet lenini normái­nak megsértéséhez, dogma­tikus és szektáns gondolko­dáshoz és cselekvéshez, a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségei követel­ményeinek figyelmen kívül hagyásához, a szubjektiviz­mus és a voluntarizmus jeT lentkezéséhez és az V. párt- kongresszus által kijelölt irányvonaltól való elhajlás­hoz vezetett. Mindez elke­rülhetetlenül negatív hatás­sal volt az ország gazdasá­gi fejlődésének ütemére, s ezt a munkanélküliség je­lentkezése kísérte, feszült légkör alakult ki a társada­lomban, különösen az élet- színvonal stagnálásával, a parasztsággal való helyes kapcsolatok megsértésével kapcsolatban. Mindezt azért szükséges — hacsak vázlatosan is — megjegyezni, hogy érzékel­hető legyen, milyen rendkí­vül fontos helyet foglal el a Bolgár Kommunista Párt és a bolgár nép életében a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának 1956 áprilisában megtartott ülé­se, amely áprilisi plénum- ként lett közismert. Azóta harminc esztendő telt el. Ez, természetesen, rendkívül rövid időszak egy nép ezer­éves történelméhez viszo­nyítva. Egy esemény jelen­tőségét azonban a társada­lom fejlődésében bekövetke­zett mélyreható változások méretei is intenzivitása alap­ján kell megítélni. Az áprilisi plénum Bul­gária szocialista fejlődésé­ben ilyen mélyreható, s má­ig tartó változások elindító­ja volt. Az áprilisi plénum véget vetett a szocializmus természetétől idegen szemé­lyi kultusznak. Határozott harc kezdődött e torz jelen­ség következményeinek fel­számolására az ország po­litikai, gazdasági, kulturális és társadalmi életének min­den területén. Megteremtőd­tek a lenini normák követ­kezetes alkalmazásának, a pártirányítás és a szocialis­ta törvényesség elvei betar­tásának feltételei és garan­ciái a párt és a társadalom életének minden területén. Az áprilisi plénum vetette meg a Bolgár Kommunista Párt áprilisi politikai fő irányvonalának alapjait, biz­tosította a továbbfejlesztés­hez, megszilárdításhoz és gazdagításhoz, a sokoldalú és gyors ütemű szocialista fejlődés kibontakozásához szükséges előfeltételeket. S nem sokkal az áprilisi plénum után befejeződött a mezőgazdaság szocialista át­szervezése, új lendületet ka­pott a szocialista iparosítás, kibontakozott a kulturális forradalom. Mind a váro­sokban, mind a falvakban a szocialista termelési viszo­nyok lettek uralkodók. A Bolgár Népköztársaság fejlődésének illusztrálására elég megemlíteni, hogy az áprilisi irányvonal megva­lósulása óta a nemzeti jö­vedelem nyolcszorosára, a munka termelékenysége 8,4- szeresére, az ország álló­alapjainak értéke tízszeresé­re, az ipari termelés pedig 14-szeresére nőtt. De a gép­ipar termelési értéke 61- szeresére, a vegyiparé 55- szörösére emelkedett. A la­kossági reáljövedelmek 4,4- szeresükre, a közfogyasztási alapok pedig 14-szeresükre nőttek. Jelentősen bővül­tek Bulgária poltikai, gaz­dasági és kulturális kap­csolatai az egész világgal. Bulgária árucsere-forgalmá­nak 78°/o-át a KGST-orszá- gokkal bonyolítja le, s en­nek mintegy háromnegyed részét a Szovjetunióval. A Bolgár Kommunista Párt áprilisi irányvonalának következményeként ma Bul­gária soha nem látott nem­zetközi tekintélynek örvend. E tekintély kivívásában fon­tos helye van annak a kö­vetkezetes politikának is; amelyet a Varsói Szerződés tagállamaival egyeztetve a béke megőrzéséért, a fegy­verkezési hajsza megszünte­téséért, a Balkán-félsziget atomfegyvermentes övezet­té nyilvánításáért, az egyenjogú és kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesz­téséért folytat. Az áprilisi irányvonal al­kalmazásának ideje alatt Bulgária gyökeresen meg­változott, s e politikának nemcsak múltja és eredmé­nyei vannak, de van jövő­je, távlata is. Ezt bizonyít­ja majd a Bolgár Kommu­nista Párt XIII. kongresz- szusa is. Lengyel Károly

Next

/
Thumbnails
Contents