Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-02 / 77. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. április 2., szerda 3. AZONOSSÁGOK ÉS KÜLÖNBÖZŐSÉGEK 11/2. Európa leglátogatottabb országa i ! A mezőgazdasági termelés magas színvonalú Ausztriában. A viszonylag kevés szántóterületen a hektáronkénti hozamok állandó'emelésével biztosítani tudják a belföldi szükségletet. Sőt, rozsból és tejtermékből még exportálnak is. Hazánkban ezer lakosra 616, Ausztriában 488 hektár mezőgazdasági föllterü- let jut. Még nagyobb az eltérés, ha a szántó, kert. szőlő, gyümölcsterületek arányát nézzük, amely hazánkban 75 százalék és Ausztriában 20 százalék alatti. A technikai felszereltség és az ellátottság az ipari háttér miatt osztrák szomszédainknál jobb, mint Magyarországon. Ebből ered, hogy a mező- gazdasági foglalkoztatottaknak nemcsak száma, hanem aránya is jóval kisebb. Ausztriában az összes keresők mintegy 8—9, hazánkban 14—14,5 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban. A lakosságnak és a kereskedelemnek A termelés színvonalát tekintve az összehasonlítás már közel sem ilyen egyszerű. A termékek és termények mennyiségéből mind. hazai fogyasztásra, mind exportra hazánk több mezőgazdasági cikket ad át a lakosságnak és a kereskedelemnek. Magyarországon a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékek egy lakosra számított kivitele dollárban meghaladja az évi 210— 220 dollárt, osztrák szomszédainknál ez a szám 95—100 dollár körül mozog. Ugyanakkor a fajlagos hozamok egy hektáron vagy egy lakosra számítva néhány terménynél kedvezőbbek, mint hazánkban, például a kukoricából cukorrépából, burgonyából és az állati termékek jó részéből. Az osztrák mezőgazdaság vezető ágazata a völgyek és hegyoldalak rétjein, legelőin kialakult állattenyésztés. A szarvasmarha-állomány 2,5 —2,6 millió — hazánkban a 2 milliót sem éri el. A kedvezőbb természeti adottságok hatására Magyarországon a mezőgazdaság, s vele szoros összefüggésben az élelmiszeripar nagyobb hozamú, mint Ausztriában. A 70-es évek végén a magyar élelmiszeripar termelése a szomszédokénak 2,5-szere- se volt, de az osztrák sör-, malátagyártás, valamint a cukoripar ebben az időszakban felülmúlta a magyar alágazatét. Az ország területének csaknem 40 százalékát (Magyarország 17,6 százalékát) erdő borítja, s az erdőségek arányát tekintve Európában csak Finnország és Svédország előzi meg Ausztriái. Így a fa- és papíripar az ország egyik legfontosabb exportra termelő iparága. A papírexport az osztrák külkereskedelmi mérleg fontos tétele, évente mintegy 1100 ezer tonnát exportál. Ausztria Európa legjelentősebb idegenforgalmi országa, e tekintetben Olaszországot is megelőzi. Az évi mintegy 14 millió külföldi vendég átlag 5—6 napot tölt Ausztriában. Az országban több mint 13 ezer szálloda, panzió üzemel, mintegy 650 ezer férőhellyel. A vendéglátásba intenzíven bekapcsolódnak a magánháztartások is. Az osztrák idegen- forgalom átlagos évi tiszta bevétele 2,4—2,6 milliárd dollár, hazánkban ugyanez évente 280—290 millió dollár. Osztrák—magyar árucsere Ausztria hazánk 4., 5. külkereskedelmi partnere, az oda irányuló évi kivitelünk mintegy 20—22 milliárd forint. a behozatalunk pedig 19—20 milliárd forint körüli. Egyébként szomszédainknál éppúgy mint nálunk, a külkereskedelem jelentős szerepet játszik az ország gazdasági életében. Erre mind a két országban hatással voltak dz elmúlt évek gazdasági gondjai, mégis a cserearányromlás, az eltérő termelési szerkezet miatt nem érintette úgy az osztrák gazdaságot, mint hazánkat. Azt hozzá kell tennünk, hogy az osztrák külkereskedelemben a kivitel évente átlagosan mintegy 15—20 százalékkal alatta marad a behozatalnak. 1985-ben az export élénkült, az osztrák árukivitel reálértékben 11 százalékkal volt magasabb mint 1984-ben, de a külkereskedelem tavaly is változatlanul deficites volt. Ausztria fő kiviteli cikkei a természeti adottságainak megfelelően: magnezit, fa. fűrészáruk és papíráruk, gépek, fémipari termékek, textíliák, vegyipari termékek, só, építőanyagok stb., hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ausztria egyébként a világ egyik legnagyobb sílécgyártó és -exportáló országa. Nagyobb kereskedelmi partnerei a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország és Svájc. Mindkét vél érdekelt Lényegében a hazánkba irányuló osztrák export is az előbb felsorolt termékekből tevődik össze. Magyar- ország pedig főleg nem étkezési célú nyersanyagokat, állati és növényi eredetű nyersanyagot. különböző hulladékokat, ásványi, fűtő- és kenőanyagokat, vegyipari termékeket, bőr-, textil-, szövetcikkeket, villamos készülékeket műszereket szál, lit Ausztriának. A külkereskedelmi kapcsolatokon kívül széles körű az együttműködés számos területen. A két ország között ma mintegy 120 kooperációs szerződés van érvényben és több vegyes vállalat is működik. Közismert, hogy az osztrákok — hozzájárulva az idegenforgalom fejlesztéséhez — bekapcsolódtak a magyar szállodák építésébe és korszerűsítésébe. A jövőben is mindkét ország érdekelt gazdasági, kereskedelmi és politikai kapcsolataik harmonikus • fejlesztésében. Ezek a kapcsolatok példamutatóak az eltérő társadalmi rendszerű országok együttműködésére. Or. Miklós Endre a KSH Heves Megyei Igazgatóságának vezetője Mérőautomatákat készít a Mikroelektronikai Vállalat szovjet és NDK megrendelésre. A berendezések nagy Ha most valamilyen sportágban ért volna el kiemelkedő teljesítményt Kalmár Péter, a Hatvani Damjanich Szakmunkásképző Intézet harmadéves diákja, bizonynyal arany medáliát akasztanak a nyakába. A zömök, sötét hajú fiatalember azonban vasúti járműszerelőként vasipari anyagismeretből lett országos első a körmendi versenyen, huszonhét tanulótársát utasítva maga mögé, akik hazánk különböző tájairól gyűltek össze a nemrég lezajlott nemes vetélkedőre. Hogy honnan indult, s kik voltak az ifjú „bajnok” edzői, tanítómesterei ? o — Hatvanban természetesnek vettem, hogy általános iskola után a MÁV-nál próbáljak szerencsét, hiszen közismerten vasutasváros, továbbá ez a pálya biztonságos megélhetést ígér. így pályáztam meg három esztendeje a szakmunkásképző intézet vasúti járműszerelő szakját, amely nem csak elméleti ismeretekkel vértezett fel, hanem kivezetett az állomás melletti tanműhelybe, ahol a szakoktatók, fűtőházi munkások már korábban is kineveltek dobogós helyezetteket — kezdi mondandóját a fiatal szakmunkásjelölt. — Az iskolában egyébként szerencsésen találkoztam dr. Horváth La- josné mérnöktanárral, aki következetesen, napra szabott feladatokkal készített fel a versenyre. És persze sokat köszönhetek Balogh László oktatómnak, vagy éppen Baráti Attila művezetőnek, akik a szakmai fogásokat sulykolták belém. Hogy az imént említett mérnöktanárnőnek mi a véleménye „aranyérmes” diákjáról? A választ rábízzuk. — Három éve foglalkozom Kalmár Péterrel és osztálytársaival, s általában jók voltak a benyomásaim előmenetelét, felkészültségét tekintve. Kijelölése, majd komolyabb felkészítése azonban csak az ősszel kezdődött, amikor a házi versenyeken Péter egyre inkább bizonyított. Persze kezbonyolultságú digitális integrált áramkörök ellenőrzésére szolgálnak. Gyorsaságukra jellemző, hogy egy dettől a jobb képességű diákok közé számítottam, de talán a versenyszellem fokozódása révén sikerült az érdeklődését mindinkább az anyagismeret, e fontos tantárgy felé fordítanunk. Ennek a javára írom azt is, hogy a múló hetek, hónapok során rengeteg szakkönyvön rágta át magát, bújta folyvást a folyóiratok technikai újdonságairól tudósító írásait, s még hétvégi szünnapjai is arra mentek, hogy a szorosan vett iskolai anyag mellett széleskörűen tájékozott legyen. Most már bevallom, hogy mindezek ellenére nem számítottam a megyei, majd az országos versenyen elért sikerre, hiszen jól tudom, hogy a többi iskola hasonló aspirációval dobta mély vízbe a fiataljait. Q Kalmár Péter teljesítményét természetesen nem lehet függetleníteni a tanintézet szellemi, tárgyi adottságaitól, illetve az itt folyó előkészítő munkától. Ezt támasztja alá egyébként Amb- ruzs Sándor igazgató sommás véleménye. — Születtek már nálunk szép teljesítmények, s számuk úgy szaporodott, ahogyan iskolánk bővítésére, fejlesztésére áldozott a szaktárca, illetve a helyi és á megyei tanácsvezetés. Ezzel hozható kapcsolatba, hogy néhány szakmában, mint például a női ruhakészítőknél, a mezőgazdasági gépszerelőknél, a vasúti járműszerelőknél, s utóbb a villanyszerelőknél jó színvonalra emelkedtek az oktatás feltételei. Igazán ennek a függvényében könyvelhetjük el az egyes esztendők tanulmányi sikereit is, amelyek között Kalmár Péter teljesítménye egy a sorban. És ha már a magyar nyelv és irodalom, vagy a történelem oktatása terén kivívott korábbi sikereket fölemlegetjük, arról sem feledkezhetünk meg, hogy a szűkös viszonyok ellenére létre hívott számítógépes oktatás Debrei László révén országos hatodik helyhez juttatta a Damjanichot, s ilyen tekintetben is közelebb kerültünk a hatvani és a vámásodperc alatt 10 millió mérést képesek elvégezni. Várhatóan az idén a 20 millió mérést végző műszer sorozatgyártása is megkezdődik. Képünkön: készül a • mérőautomata (MTI-fotó: Balaton József) roskörnyéki üzemek igényszintjéhez. A tanintézetben járva kíváncsiak voltunk, hogy Kalmár Péternek milyenek a tervei a körmendi siker után. íme a válasz! — Jelenleg a szakmunkás- képző mellett levelezőként végzem a Bajza gimnázium első osztályát. De mindenképpen jobban szeretném, ha a MÁV támogatásával, amelynek egyébként ösztöndíjasa vagyok, fölvennének a szakmunkások egyetemi előkészítőjére, s így megcélozhatnám a műszaki egyetemet — mondja az elszánt fiatalember. — Ha ez nem sikerül? Célom változatlan. Befejezem a gimnáziumot, majd ismét próbálkozom a magasabb iskolával. Mert szeretem a kétkezi munkát, szeretem választott szakmámat, de úgy érzem, hogy többre vagyok képes, amely hitemben éppen a mostani versenyeredmény erősített meg... O Örömteljes epilóg! Találkozásaink, beszélgetésünk ritka véletlen perce volt az a telefon, amelyet Ambruzs Sándor igazgatói irodájában sikerült lefülelnünk. Mi volt a lényege? Juhász Ferenc, a miskolci MÁV-igazgatóság személyzeti és oktatási osztályának a vezetője épp arról értesítette a direktort, hogy támogatják az „aranyérmes" Kalmár Péter egyetemi előkészítőre való felvételét, ösztöndíját tovább folyósítják, a tanintézet igazgatásának boldogságára pedig Hatvanban tovább bővítik a vasúti tanműhelyt. Mi kell ehhez, hogy teljes legyen az iskolái irányítóinak az öröme? Olyan döntés a városi tanács legközelebbi ülésén, amely szerint még az idén megkezdődhet negyvenmillió forintos költséggel a létező épület bővítése, s a munkálatok 1988- ra befejeződnek. Bevallom: igazgatóval, tanárral együtt szorítok, hiszen a tervezett beruházás az oktatás mellett közművelődés dolgában is javítaná a helyi lehetőségeket. Moldvay Győző A táskás ember Gyanútlanul lépek ki a szerkesztőség folyosójára. Hirtelen megpillantom a táskás embert- Ref lexszerűen menekülök ... Mert a táskás embert sehol sem szeretik. Ismert figurája ő a bíróságoknak, tanácsoknak, hivataloknak. Kezében ormótlan, csatos, ódivatú aktatáska. Szebb napokat megélt bőre már kifényesedett, ráncossá, zsírossá vált. S mégis: tulajdonosa nem válik meg tőle egy percre sem. Mert abban van mindene... Mert az az élete. S a gazda, a hosszú évtizedek alatt idomult a táskájához- Maga is gyűrötté, kopottá lett. Pecsétes lódenje még a za- ciban is undort keltene. Férfi vagy nő, mindegy- Arcát ezernyi barázda szeli át, hátát az idő és az alázat görbítette meg. Az egész emberben csak a szeme él. Abban még ott az élénkség, a fény. De ki mondhatja meg, hogy ezt a tüzet az értelem szikrája, avagy a megszállottság okozta téboly gyújtja-e ki. Menekülnék, ám késő. A táskás ember észrevesz. Barátságosan int felém- Érzem, nem csupán előle futok, hanem lelkiisme- i-etem elől is. Mert le kellene vele ülni) meghallgatni, egy-egy jó, vigasztaló szót mondani. Ez lenne a kötelességem. S ő már valamivel nyugodtabban, boldogabban távozna innen. Ehelyett azonban, futnék, rohannék a munkám után. S a táskás ember szinte betuszkol a szobámba. Nem vetkőzik le, mintha csak néhány pillanatig maradna. Koszos, megsárgult, zörgő papírokat húz elő. Jegyzőkönyvek, végzések, határozatok: régi sérelmek, sorsok, tragédiák tanúi- Még mesélnek, de egyre erőtlenebből, egyre halkabban. Nem úgy az őrzője. Annak hangját a szenvedély, az indulat fűti. Ma ki meri mondani mindazt, amit eddig soha. Könnyít a lelkén, ha kell úgy, hogy támad. Dühödten, elkeseredetten vádol, ítélkezik. Nem ismer többé félszet, „józan” mértéktartást. Mert a zsákutcában nincs kockázat. Talán még hisz abban, hogy a rég elvesztett igazságot megleli. Talán még bízik abban: sebére valahol gyógyírt találAlig figyelek rá ... Vajon hányán lehetnek szerte az országban? Vajon hányán ostromolják még kitartóan ä bekötött szemű istennőt? S az kitekint-e rájuk kendője alól? Lehet, hogy egyszer én is beállók a táskások sorába... Világgá kiáltom a fájdalmakat, a megaláztatásokat. Meghunyászkodás, gyávaság nélkül. Tehetem, mert akkor már nem vehetnek el tőlem semmit. A táskás ember végére ért a társas monológnak- Lassan összepakol, az táji tisztelettudóan elköszön. Az ablakon át még látom, ahogyan felszáll a buszra. S közben motyog magában valamit.... (sárhegyi) Egy hatvani aranyérem több oldala Mérőautomaták exportra
