Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-08 / 82. szám

Izraeli légitámadás Izraeli repülőgépek hét­főn egymást követő három hullámban támadták a liba­noni Szidon kikötőváros kö­zelében levő két palesztin menekülttábort és környé­két. A támadásról libano­ni katonai források szá­moltak be. Az áldozatokról egyelőre nincs jelentés. Szemtanúk beszámolója és a libanoni rádió jelen­tése szerint négy F—16 és két F—5 típusú izraeli re­pülőgép a kora délelőtti órákban rakétákkal lőtte a Mijeh Mijeh és Ain Hilva táborokat. Tíz perc eltel­tével a repülőgépek vissza­tértek, és újabb támadást intéztek a korábbi célpon­tok ellen. Szemtanúk állí­tása szerint a repülőgépek a heves légvédelmi tűz ellenére harmadszor is tá­madták a menekülttáborok környékét, amit állítólag palesztin fegyveresek hasz­nálnak támaszpontul. Olof Palme utódjának. Ing­var Carlsson svéd miniszter­elnöknek az első útja Finn­országba vezetett. A képen; Kalevi Sorsa finn miniszter- elnökkel látható az érkezés­kor (Népújság-telefotó AP — MTI — KS) Ingvar Carlsson svéd mi­niszterelnök, hétfőn hivata­los baráti látogatásra Finn. országba érkezett, a Balti­tengeren közlekedő menet- rendszerű komphajó fedélze­tén — mivel a helsinki re­pülőtéren a 20 százalékos béremelést követelő alkal­mazottak sztrájkja miatt szünetel a forgalom. Carlsson, akinek ez az el­ső külföldi útja azóta, hogy az egy hónapja gyilkos me­rénylet áldozatául esett Olof Palme utódaként, a svéd kormány élére állt, kifejez, te meggyőződését, hogy finn partnereivel folytatandó megbeszélései hasznosak lesznek, különös tekintettel a jövő hétfőn kezdődő moszkvai útjára. Előzetes programja szerint Ingvar Carlsson Koivisto ál­lamfővel és Kalevi Sorsa miniszterelnökkel tárgyal: ellátogat a finn parlamentbe is, majd kedd este tér haza repülőgéppel Turkuból, ame­lyet a közalkalmazottak sztrájkja — legalábbis mindeddig elkerült. Weinberger Manilában Tüntetők fogadják Mani­lában Caspar Weinberger amerikai hadügyminisz­tert, aki tárgyalni ment Aquino asszonnyal a Fülöp-szigetek elnökével (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) Per Kínában Fiú volt vagy lány? Egy 15 hónapos, még mindig névtelen kantoni kislány az ártatlan szenve­dő alanya annak a Kína* szerte nagy érdeklődést keltett polgári pernek, ame­lyet egy házaspár indított a kuangtungi népi kórház ellen. A szülők azt állítják, hogy az anya fiúgyermek­nek adott életet az utcán, a gyermeket azonban, miután az anyával együtt mentővel a kórházba szállították, le­ánygyermekre cserélték ki. A házaspár beperelte a kór­házat, de első fokon el­vesztette a pert. A vizsgá­lat folyamán ugyanis hét orvos tanúvallomása és a gyermek vérének vizsgála­ta alapján az derült ki, hogy a szülők állítása a gyermekcseréről nem felel meg a valóságnak. A bíró­ság kötelezte a házaspárt, hogy vegye magához a ti­zenöt hónapja kórházban levő kislányt. A szülők er­re nem hajlandók, tartják magukat állításukhoz és közölték, hogy az ügyben a tartományi felső bírósághoz fellebbeznek. A furcsa per megértésé­hez tudni kell, hogy amió­ta Kínában a születéskorlá­tozási politika alapján meg­hirdették az „egy család egy gyermek” jelszót, sok családban valóságos sors­csapásként fogják fel, ha el­sőként nem fiú, hanem le­ánygyermek születik. A kínai sajtó szokatla­nul nagy nyilvánosságot adott a kantoni pernek. Eddig már számos gyermek, télén házaspár jelezte, hogy szívesen örökbe fogad­ja és felneveli a szülei ál­tal megtagadott névtelen kislányt. 40 ezer liter olasz bort foglaltak le a svájci hatóságok Bernben 40 ezer liter mér. gezésveszélyes olasz bort foglaltak le a svájci hatósá­gok. A laboratóriumi vizsgá. latok azt bizonyították, hogy a lefoglalt olasz borok a megengedettnél több metil- alkoholt tartalmaztak és ezért az egészségre ártalmasak. Az NSZK-ban olyan borokat is találtak, amelyekben tíz- szer-hússzor több volt a me. tilalkohol a megengedettnél. A svájci hatóságok felhív­ták a kantonok figyelmét, hogy elsősorban a Piemont. ból származó olasz borok im­portjára ügyeljenek, mert főként ezen a területen termelt borok okoztak ed­dig halálos mérgezéseket. Waldheim­akták Ausztria hivatalosan megkérte a Kurt Waldheim- re vonatkozó aktákat a Zsi­dó Világkongresszustól és az ENSZ-től, azokba Rudolf Kirchschläger államfő kap majd betekintést. Ezt jelen­tette be hétfői, váratlan sajtóértekezletén Leopold Gratz osztrák külügymi- miniszter. A Zsidó Világkongresszus azzal vádolja Kurt Wald- heimet, hogy- náci szerve­zetek tagja volt, illetve közvetetten háborús bűn- cselekmények részese — s mindezt a közelmúltig el­tagadta. A volt ENSZ-fő- titkár, jelenleg az Osztrák Néppárt jelöltje a köztár­sasági elnök posztjára, ha­tározottan cáfolja a váda­kat. Waldheim állítólagos háborús szerepével a jugo­szláv sajtó is foglalkozott, a háborús bűnökkel kap­csolatos ENSZ-irattárra hi­vatkozva. Az irattárat az ENSZ alapító országai hozták lét­re. Az aktákba csak egyes államok kérésére kaphat bárki betekintést, Gratz külügyminiszter hangsú­lyozta, hogy az akták ki­kérésére Kurt Waldheim teljes egyetértésével került sor. Űrhajósok sajtóértekezlete Leonyid Kizim és Vlagyimir Szolovjov kevés szabadidejében olvas, első­sorban orosz költők és klasszikus írók műveit, az odalátogató újságírót friss zöldhagymából készült salátával fogadnák, hiányzik nekik társuk és ba­rátjuk, Oleg Atykov, de bíznak az újabb találkozásban, a szovjet űrutazá­sokat biztonságosnak tartják, a Mir űrállomás kényelmes, békés otthon, amely kiváló alapot biztosít a jövőbeni űrkutatásokhoz, így minden bizony­nyal nemzetközi legénység is többször fel fogja keresni. Mindezt Kizim parancs­noktól és Szolovjov kutató- űrhajóstól tudhatta meg hét­főn a Moszkva környéki Ka- linyingrádban található űr­repülés-irányítási központ, ban hatvannégy szovjet és külföldi újságíró. A kérde­zők televízión láthatták a Mir űrállomás kamerái előtt helyet foglaló űrhajósokat, s hallhatták válaszaikat. Leonyid Kizim hangsú­lyozta, hogy nem véletlenül kapta az új űrállomás a Mir (Béke) nevet. Ez kifejezi a Szovjetunió állandó törek­vését a békére. Az űrállo­más békés ház az űrben, amely a népgazdaságot és a tudományt szolgálja — mondta Kizim parancsnok. Kérdésre válaszolva határo­zottan leszögezte: a kutatá­si programban nem szere­pelnek katonai célú kísérle­tek. Azok a hivatalos ame­rikai állítások, amelyek sze­rint a program nyolcvan százalékban katonai célokat szolgál, a közvélemény fél­revezetését célozzák, a vi­lágűrbeli fegyverkezéshez próbálnak ürügyet teremte­ni. Ezt erősítette meg a Time tudósítójának kérdésére vá­laszolva Vlagyimir Kotyel- nyikov akadémikus, a Szov­jet Tudományos Akadémia alelnöke, az Interkozmosz ta­nács elnöke is: nem végez­nek, s nem is terveznek ka­tonai célú kísérleteket, ku­tatásokat a Mir űrállomá­son. „Nehéz persze ponto­san megmondani, mi törté­nik a jövőben, ha megkez­dődik az űrfegyverkezési hajsza” — fűzte hozzá. A Mir kutatási lehetősé­geit elsősorban az határoz­za meg, hogy milyen kutató- modultíkat kapcsolnák hoz­zá. A Földön már több ilyen speciális űrlaboratórium el­készült, köztük a meteoro­lógiai, az asztrofizikai, a mű­szaki és a biológiai. A nemzetközi űrkutatási együttműködésnek nagy len­ne a gyakorlati jelentősége. A jövőben űrhajósként is sok tudós utazhatna az űr­állomásókra, együttes ta­pasztalataik még hatéko­nyabbá tehetnék az együtt­működést. Bármely ország űrhajósai számára érdekes és hasznos lenne, ha az új űrállomáson dolgozhatná­nak — mondta Szolovjov. Kizim hozzáfűzte, hogy az űrállomás dokkolónyílásai olyanok, hogy egyelőre csak szovjet gyártmányú űresz­közök kapcsolódhatnak hoz­zájuk. Ez a műszaki aka­dály azonban elhárítható, amint azt a Szojuz—Apolló program is bizonyította. Csak akaratra van szükség ah­hoz, hogy a békés célú nem­zetközi űrkutatási együttmű­ködés kiteljesedjék. Leg­utóbb a VÉG A -p rogram mu­tatta meg, milyen eredmé­nyes lehet a nemzetközi tu­dóscsoportok munkája. Biztonsági kérdésekről szólva a szovjet űrhajósok emlékeztettek arra, hogy in­dításkor külön, a start bár­mely pillanatában és az in­dítás után is leválasztható kabinban foglalnak helyet. Dokkoláákor kötelező a szka­fander viselése és ilyenkor az űrhajó egy védett részé­be vonulnak. Az űrhajósokat is aggaszt­ják a világpolitikai esemé­nyek. Sokat beszélgettek az újabb nukleáris robbantáso­kat előirányzó amerikai ter­veikről, a robbantások be­tiltásának esélyeiről. Mint mondották, az űrha­jó, az űrállomás az űrhajó­sok számára ugyanolyan ott­hon, mint földi lakásuk. Egy­szerűen vad gondolatnak ne­vezték azt a lehetőséget, hogy valakik lézersugárral vagy bármi más eszközzel megsemmisíthetik otthonu­kat. Szólták arról, hogy a Mir könnyen irányítható kéz­zel is, a Földről is, kényel­mes, a „Lucs” (Sugár) át­játszóműhold pedig tartós rádió- és televíziós kapcso­latot biztosít, a Földdel. Ezt kihasználva bemutatták a sporteszközeiket, konyháju­kat, szóltak a fedélzeti számi, tógép központról, a lakóka. binok, a szauna, a fürdő ké­nyelméről. Régi barátjuknak tartják a Szaljutot, várják iaz újabb találkozást — mon­dották, és méltatták a régi űrállomásnak a szovjet űr­kutatásban és az Interkoz- mosz-programban tett szol­gálatait. II Visztula és a Rajna MARIAN ORZECHOWSKI, a Lengyel Népköztár­saság külügyminisztere, a Német Szövetségi Köz­társaságban tárgyal. A háromnapos, hivatalos láto­gatásról szóló jelentéssel méltán foglalkozik vezető helyen — a két, közvetlenül érdekelt országon túl is — a nemzetközi közvélemény. „A külügyminiszter — mondotta az utazás előes­téjén Jerzy Urban, a lengyel kormány hivatalos szó­vivője — azt vitatja meg NSZK-beli partnereivel, hogyan lehetne a pangás hosszú időszaka után ha­ladást elérnünk kétoldalú kapcsolatainkban.” A fogalmazás pontos. Európa két nagy és fontos országának kapcsolataira hosszú időn keresztül való­ban egyfajta pangás, sőt sokáig afféle „mélyhűtött állapot” volt a jellemző. Ez az időszak csaknem hat esztendőn át tartott. Az akkori bonni vezetés, más nyugati országok­kal együtt, a Lengyelországban bevezetett szükség- állapot nyomán fagyasztotta be kapcsolatait Varsó­val. Pedig ez a történelmi mércével mérve is fontos — és gyakran a kelet—nyugati viszony szeizmográf­jaként is értékelhető — kapcsolat a válság előtt ör­vendetesen felfelé ívelt. AZ 1970. DECEMBER 7-EN MEGKÖTÖTT, emlé­kezetes lengyel—nyugatnémet szerződés — ma már tudjuk — kétoldali jelentőségén túlnőve, komolyan hozzájárult az enyhülési folyamat kiteljesedéséhez, és Helsinkiben történt „megkoronázásához”. E meg­állapításnak természetesen a fordítottja is igaznak bizonyult: a Bonn és Varsó közötti viszony lehűlése igencsak rosszul hatott az egyetemes enyhülés ki­látásaira is. 1984 őszén egy pillanatra felcsillant a javulás re­ménye; úgy tűnt, hogy Genscher, bonni külügymi­niszter Varsóba látogat. Az utazást azonban az utol­só pillanatban látványosan lemondták, és arra — meglehetősen visszafogott, mondhatnánk „takarék­lángra” tett formában — csak 1985-ben került sor. A jég azonban lassan megtört. Hat év szünet után. tavaly felújította munkáját a lengyel—nyugatnémet gazdasági, ipari és műszaki együttműködési vegyes­bizottság. Ezt Szalajda lengyel miniszterelnök-helyet­tes bonni látogatása követte — és az ennek nyomán született megállapodás, amely szerint az NSZK is­mét hitelt nyújt a Lengyel Népköztársaságnak. A MÉLYPONTBÓL FELFELE VEZETŐ ilyen lép­csőfokon át jutott el a két ország kapcsolata a mos­tani, érthető érdeklődéssel várt külügyminiszteri lá­togatásig. Ennek során a Visztula partjáról érkezett vendég az előzetes hírek szerint a Rajna partján nemcsak közvetlen vendéglátójával, hanem a bonni állam- és kormányfővel is tárgyal majd, és a meg­beszélések témaköre a kétoldalú kérdéseken túl. nemzetközi szférákat is érint majd. Genf után és — remélhetőleg — újabb fejlemé­nyek előtt, semmilyen szempontból nem közömbös, ami Bonn és Varsó között történik. Harmat Endre A Contadora-csoport kezdeményezései A közép-amerikai válság politikai rendezéséért te­vékenykedő Contadora- csoport tagországai — Kolumbia, Mexikó, Panama, Venezuela — szorgalmaz­zák, hogy az Egyesült Álla­mok kongresszusa halassza el az április 15-re kitűzött szavazást a kormányzat ál­tal a nicaraguai ellenforra­dalmároknak kért százmil­lió dolláros segéllyel kap­csolatban. A Comtadora-or- szágok külügyminiszterei vasárnap hivatalosan is át­nyújtották ilyen értelmű kérésüket Panamavárosban az amerikai kongresszus há­rom befolyásos demokrata tagjának. Az amerikai politikusok vasárnap Panamavárosban kétórás megbeszélést foly­tattak a Contadora-orszá- gok külügyminisztereivel. A demokrata párti küldöt­tek ezt követően sajtóérte­kezleten kijelentették: a Contadora-államok diplo­máciai vezetői egybehang­zó és különös hangsúllyal mutattak rá arra, hogy az amerikai kormány által 'kért segély kongresszusi jóváha­gyása aláássa a közép-ame­rikai békefolyamatot. Miguel d’Escoto nicara­guai külügyminiszter Pa­namavárosban megerősítet­te, hogy a sandinista kor­mánynak nincsenek alap­vető nézeteltérései a kö­zép-amerikai országokkal. A térségbeli béke megte­remtésére irányuló tár­gyalások eredményességét szinte lehetetlenné teszi azonban az Egyesült Álla mok kormányának egyér­telmű törekvése a nicara­guai kormány megdöntésé re. Ez év eleje óta a Conta dora-csoport és a Limai-cso port tagországai a diplomá cia terén újabb erőfeszíté seket tettek annak érdeké ben, hogy újabb lendületet adjanak a már-már zá tonyra futó közép-amerika békefolyamatnak. Januá 12-én a venezuelai Carabal ledában elfogadtak egy olyan okmányt, amely sür gette a nicaraguai—ameri kai tárgyalások felújítását és a Contadora-csoport által az elmúlt három évben elő­terjesztett legfontosabb kez­deményezések — így a kül­földi katonai tanácsadóknak a térségből való kivonása, a hadgyakorlatok beszünte­tése, a fegyverzetek befa­gyasztásával kapcsolatos ja­vaslatok — megvalósítá­sát. Az amerikai kormány hajthatatlan magatartása felől nem hagyott kétséget Shultz amerikai külügymi­niszter, amikor a nyolc közvetítő ország külügymi­niszterének Washington­ban kijelentette: a Reagan- adminisztráció folytatja a nicaraguai ellenforradal­márok katonai és gazdasá­gi támogatását. Carlsson Finnországban

Next

/
Thumbnails
Contents