Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-30 / 101. szám

4.

NÉPÚJSÁG, 1986. április 30., szerda

Az Ifjúsági Ház pódiumán

A rögtönzés

művészete,

telsöfokon

Az elmúlt napokban rendezték meg a Csik Gusztáv (zongora-), Jimmy Woode (bőgő-) duó hangversenyét az Ifjúsági Házban. A dzsesszmuzsika két kiválósága elkápráztatta hallgatóságát. Az a magas szintű, intim zenélés, melyet az est folyamán tapasztalhattunk a két művész részéről, sokáig emlékezetes marad. A sokat emlegetett „hullámhossz" egészen különös módon jött létre az előadok es a közönség között A műsor első részében hangszerelt kompozíciókkal, bluesokkal lepték meg a fogékony közönséget. Kettejük együttmuzsikálása feszes ritmust. nagyfokú koncentra •

lást. egy másraf igy elést: a

dinamikai színskála min- den árnyalatában megnyj - vánuló igazi kamarazeneles eredményezett, osztatlan sí- kerrel.

Csik Gusztáv városunk szülötte. Neve hazai és nemzetközi mércével is jól cseng. Játékára a nagyszerű, színes invenciózus harmonizálás.' az igényes improvizációs készség, komoly technikai felkészültség (külön kieme- lésre méltó a bal kéz murr- káia) jellemző. Partnere. 5?mmw W oode amerikai muzsikus, ismert személyi sége a nemzetközi dzsessz- életnek. Sok éven keresztül muzsikált Duke Ellington világhíres bigbandjében velük körbeutazta a földgolyót. Duke Ellington, hazánkban is megjelent könyvében elismeréssel szol Jimmy Woode játékáról: Jimmy jó bőgős, érzékeny. 0 is olyan tag ja az együttesünknek, aki szüntelenül -ad neki-. Az ilyen ember, mint minden jó zenész. úgy ismeri a hangszerét. ahogy a nagy könyvben megírták (meg még másképp is), és élvezi tulajdon érzékenységét, mikor eggye forrottan kínáljuk munkánkat a hallgatóságnak. Jimmy megrögzötten vallotta, hogy ha szivünk egy ütemre lüktet együtt szállunk az égig _ ’ fülünk, szemünk, mindén porcikánk egyazon kényszerítő érzelmi hullámhosz- szon rezeg, innen is túl a tudaton."

Jimmy Woode személyiségének atmoszférateremtő

ereje volt a pódiumon. Egész jelenlétével, arcjátékával — „beleszólásaival” —. s nem utolsósorban elragadóan va- rázsos éneklésével (Georgia), felforrósította az Ifjúsági Ház közönségét. Játékára, magas technikai képességein túl, a bőgő hang- terjedelmének teljes birtoklása, választékosság, dinamikai árnyalatokban való gondolkodás, tiszta intonáció, leleményesség, s a zenéből fakadó örömteli kisugárzás volt a jellemző.

Műsoruk második részében az úgynevezett örökzöld melódiák: Sweet Georgia Brown, Take The Train, Duke Ellingtontól a híres Satin Doll, Sophisticated Lady, és a Garavan kompozíciók alkották zenélésük gerincét.

A hallgatóság rendkívüli élménnyel távozott. E rendezvény ( a műfajon belül) méltán érdemelte ki az „Évad koncertje" jelzőt. Ifjúsági Házunk még nem rendelkezik nagy múltú hagyományteremtéssel, de eddigi kulturális rendezvényei máris gazdag színfoltot jelentenek városunk művészeti életében, és vívnak ki napról napra egyre gyarapodó elismerést a közönség körében. A hasonló, igényes rendezvények megvalósítása — „hosszú távon" — megéri!

Szepesi György

Cj szereplők a Magyar Állami Operaház Bánk bán előadásán Iloslalvt Köbért. Tóth János (Bánk és Tiborc)

„Fenntartani a hazafiúi kitartás lobogó lángját”

125 évvel ezelőtt a Bánk bán az Opera színpadán

Másfél évtizednél is hosszabb hallgatás követte Erkel Ferenc zeneszerzői pályájának legsikeresebb, életének alighanem legboldogabb esztendejét az 1844-es évet, a fényes sikert hozó Hunyadi László opera bemutatását. Az 1844 és 1860 közötti időszak esztendői ezek, melyek során hazánkban a békés követelésekből forradalom, a forradalomból tragikus végű szabadságharc bontakozott ki. s amelynek leverése elnémította a magyar értelmiség túlnyomó részét.

Erkel ez idő alatt semmilyen számottevő művet nem komponált. A Hunyadi László és a Himnusz utolsónak papírra vetett kottafejei után számára is úgy tűnt, értelmetlen tovább minden gondolat, hang leírása. Azután lassan felismerte ő is, amit Ábrányi Kornél így fogalmazott meg a Zenésze- ti lapokban: „Nagy erőre és türelemre volt szükség, fenntartani az irodalom, sajtó és művészet fegyvereivel a hazafiúi kitartás lobogó lángját".

Hogy Erkel mikor kezdett hozzá a Bánk bán kom- ponolásához, arra nézve megoszlanak a vélemények. Az efed éti partitúra bejegyzései szerint 1860 októberében fejezte be az opera hangszerelését; ez az egyetlen biztos támpontunk életműve legfontosabb alkotásának előzményeiről. A következő év januárjában már elhangzik a Filharmonikusok egyik hangversenyén az operából a Tisza-parti jelenet. Két hónappal később pedig. 1861. március 9-én

— éppen egy és negyed századdal ezelőtt — a pesti Nemzeti Színházban megszólalt a teljes mű.

„Sehol opera a politikai világban még nem játszott oly fontos, s kiható szerepet — írta Ábrányi. — mint a válságos években Erkel Bánk bánja. . . A magyar hazafiság. kitartás, s lelkesedés feltáró fókuszává vált. s hatalmasan pótolta az erőszakosan feloszlatott magyar országgyűlésen elnémított politikai szónoklatokat". Pedig a Bánk bánban

— miként a zeneszerző hazai monográfusa, Németh Amadé megállapította. Erkel még sűrűn alkalmazza az akkortájt divatos külföldi manírokat. Egy ' feljegyzése arról vall, hogy például Melinda és Ottó kettősét „olasz—francia stílusban" komponálta. „Garibaldi-stílusban" az első felvonás egyik duettjét, s hogy tudatosan használt „antik", „brillant" és „contrapunk- tisch" stílust a mindamellett természetesen nagyrészt magyar zenei elemekből építkező operában. Utóbbiak felülkerekedése végső soron a magyar zenetörténet szempontjából is — túl a Bánk bán történelmi hivatásán — a korai magyar operairodalom bevezetőjévé teszik az operát: az eddigi eredmények összegzőjévé, amelyben a legfőbb zenei érték: a verbunkos alapformáinak továbbfejlesztése, s az ezekből felépített európai kiasz- szikus operai nagyjelcnetek megalkotása.

Keveset tudunk arról, hogy a kor zenei közvéleménye felismerte-e igazán az ötvenegy éves zeneszerző alkotásának zenei jelentőségét. hogy voltaképpen ezzel az operájával vált Erkel — nem kisebbítve ezzel a Hunyadi László jelentőségét — a magyar nemzeti opera megteremtőjévé. Alighanem a darab politikai töltése, a hazai történelemben operának sem azelőtt, sem azóta nem ismert aktualitása fedte el valamelyest a mű zenei súlyát, Erkel életművében betöltött mérföldkőszerepét, s a magyar operatörténetben korszakfordulót hozó fontosságát. Nagyrészt századunk zenetörténészei tárták fel az operának azokat a mélyrétegeit, amelyek Erkel Ferencet a klasszikus operaszerzők sorába emelték, még ha Erkel kortársa. Mosonyi Mihály alaposan foglalkozott is a mű zenei anyagával, s még ha sokan meg is sejtették —, ahogy a Pester Lloyd egyik számában olvasható —, hogy a Bánk bán ..újonnan szervezett nemzeti létünk. . . elzártságából hamarosan általános művészet- történeti jelentőségűvé fejlődhet"

Szomory György

Számadó Gabriella. Ilosfalvy Köbért (Gerlrudis és Bánk)

(MTI-lotók: Horvát Éva felvételei — KS)

Meghalt

Aleksxej Arbuzov

(1908-1986)

Fájdalmas veszteséé érte az egyetemes dráma- és színházművészetet: elhunyt Alekszej Arbuzov. A kiváló színpadíró a mai szovjet dráma doyenje, a lírai drámák mestere 78 évesen távozott az élők sorából. Egész élete a színházhoz kötődött, végigjárta a statiszta, a színész, a rendező göröngyös útjait, majd nagy merészen — egészen fiatalon —, szerzőként jelentkezett.

A több mint fél évszázados írói pályáján Arbuzov mintegy 30 darabot alkotott, amelyek széles hullámverésben győznek a szovjet társadalomban, mert magánéleti konfliktusaiban általában tükröződnek a történelmi és társadalmi események is. Arbuzov azon írók sorába tartozott, aki egykor új csapást várt a szovjet drámaírásban, visz- szakanyarítva azt a „konfliktusmentesség", a „bevált" sablon és a kivételes hősök szoborszerű ábrázolásától az élet realitásához, az emberek mindennapjaihoz.

A csehovi dramaturgiából sokat merített Arbuzov. Kamarajellegű műveiben mindig a belső, lelki konfliktusokat helyezte előtérbe a külsődleges, látványos ösz- szecsapásokkal szemben, ugyanakkor találóan és érdekesen ábrázolta a mai élet konfliktusos helyzeteit és kitűnően ráérzett a modern kor lüktetésére és ritmusára.

A Tánya kirobbanó sikere után — sok nehéz esztendőt. s drámaírói kísérletet követően — majd másfél évtizedet kellett várni az újabb jelentős darabra. a Vándorévekre, s éppen két évtizedet a méltó társra, a háború utáni szovjet dráma egyik legkitűnőbb alkotására, az Irkutszki történetre. Az arbuzovi harmóniateremtés jegyében született, nagy irodalmi-színházi eseménynek számított „második Tánya", azaz az Irkutszki történet a kollektíva és az egyes ember kölcsönhatásának és egvmásratalálá- sának megható példáját mutatta fel.

Az én szegény Maratom egv nagyon szép gondolatot is magában hordoz, amely a későbbi Arbuzov-drámák- ban újra előbukkan, nevezetesen azt. hogy a szerelem nem azonos a házassággal, annál több.

Az én szegény Maratomot sok nagy sikerű lírai darab követte, mint az Egy boldogtalan ember boldog napjai, A vén Arbót meséi. A kedves öreg ház. Az esti fény. meg a Kései találkozás. Ez utóbbi mű hozta meg Arbuzov számára a világhírnevet. amely Moszkvától Párizsig, s Budapesttől New Yorkig zajos sikert aratott. A kétszemélyes dráma kedves, humoros jeleneteivel, hol líraira, hol finoman gro- teszkra hangszerelt dialógusaival azt a gondolatot sugallja. hogy a szerelmet sohasem késő megtalálni. A magányos, kissé mogorva főorvos és a jó kedélyű, az életben sokat próbált páciens, Lidia kapcsolatában benne vibrál az örökös újSem SK S 3 ,a,án

örírZ Ab,Zonv<>s-bizonytalan

oromé. A remek dráma vég- ^s felfogható6

resttö|J20V évtizedeken kecsatáiit P mínl nap vivta esS °nmaga- * művészi eszközei megújításáért sohasem nyugodott bele a kö- semfeHUt>e; 3 megszokottba

■kedíii 8 ff'0' tUd0tt eme|J kedm a „divatos" témákon

a lapos manirokon, s egvr= inkább uralkodóvá vált művészétében mindaz, ami sajátosan csak az övé: a fi- nőm, árnyalt lélekrajz L

TenZka7Tf°k- °

. Ä ‘“Si;

„szöveg alatti!...artol°1StÓ •V,eiben irt müvei arról tanúskodnak, hogv ,

1-rai drámák szerzőjének éle? tr" rd°> ■"ÍI

elet keményebb, gyakran „antiíírai” oldalának az áb gazolása ke£e£n

fÄe/ ^oknTéSs f1,iT

Vetfcesefc egy má ’jk

runkmn tak meg' aki k°- runk nagy veszélyeire az

taIánkkáOS'°daSra' a ***«£- tálán karrierizmusra, s az

elidegenedésre figyelmezsö ' ^gyik legkedvesebb késoi darabja, Az emlékezés

Atbuzov szavaival arról szól

hogy az ember a más ha

janak példájából döbben ra"

sajat tökeletlenségére. Ezt

bizony,tja a darabban a tu

as0szonvrtoTfc!í és a vonzó asszony, Lyuba életútja

amely húsz közös. boldot

ej után futott zátonyra A rezignált hangú, modern tanulságot az elhagyott a!, szón nyal mondatja ki az ■ro: „Az ember nem ■ sak

ékszer turf «erctni Qí

A drámaírói talentum ta- a" a, ‘««ritkább adottság az modalmi pályán, Alekszej Arbuzov azon kevesek közé tartozott, akik vérbeli dráírerazaka-SZÜlettek' s Akiket az tdo múlásával újra

es újra felfedeztek. Híre és neve ma már messze túlju- ott országa határain, s darabjai immár 34 ország

hazTnkb0 játszották- köztük ba a.akban ,!s- Az Irkutszki

sorban me,í?íl nálunk eIsö- 3 J?*Sei talá‘kozás

Lálzlá V' v‘art és Mensáros László briliáns játékával —

aratott osztatlan sikert ha- zankban is.

Alekszej Arbuzov halálává egy nagyszerű művészid y!luSía^adt meg. Bátran mondhatjuk, hogy alkotó si- keret csúcspontján. újabb tervek lazában érte utol tragikus végzet. Darabjai amelyeken nemzedékek nevelkedtek, továbbra is színen maradnak, s azok eszmei-etikai kisugárzása a közeli, s távoli jövőben is minden bizonnyal hatni fog' A nagy veszteséget talán csak a nagy művészi örökség enyhítheti.

Hekli József

% ,

TANJA WEBER:

Részsikerek

A háztartási készülék javító vállalat néhány fióküzletében a szolgáltatás jelentősen bővült. Most már a „Sajnos. ez az alkatrész nincs" válasz helyett a „Hívjon fel majd újra bennünket". „Érdeklődjön egy kis idő múlva újra" gyakorlatot vezették be. S az eredmény: az elégedetlen vásárlók reménykedő kuncsaftokká válnak.

Itt van például Schultze úr esete. Bár mosógépe egy ideje már nem működik, de viszont nagyon intenzív kontaktusban áll a vállalattal.

S nem adja fel ,a reményt, hogy ROMO 600 AC-tipusú gépével egyszer majd ismét moshat. Miután 1985 október közepén telefonon megérdeklődte, hogy van-e alkatrész. bejelentette mosógépének javítását. Október 21-én jött. látott és mondta a szerelő: alkatrész nincs. Schultze úr újra a telefonhoz nyúlt, s tisztázta, hogy van alkatrész. Az új javítási időpont azonban már november közepe. Az ominózus napon hősünk egy jó és egy rossz ihírt kapott. A rossz:

közölte a szerelő, hogy nincs alkatrész. A jó: ismét telefonált a vállalat raktárába, ahol közölték: van alkatrész, s az új szerelő december 18-án. 16 és 19 óra között jön ki. Amikor ezen a napon ,Schultze úr 14 óra tájban hazaérkezett, értesitést talált a levélszekrényében, amelyben ez állt: a szerelő 10 óra 10 perckor itt járt de nem talált senkit itthon. Ójabb telefon, újabb javítási időpont: január 4. Már

csak 17 nap, s kijavítják a hibát — gondolta Schultze úr. S jött a 'szerelő az új év negyedik napján — természetesen alkatrész nélkül. Viszont jelentősen kibővült Schultze úr ismeretségi köre. Már a vállalat igazgatójával tárgyalt— persze egyelőre csak levélben.

Vannak ,azonban olyanok, akik már igazi baráti alapon tárgyalhatnak az illetékes javító vállalattal. Például Gottwald úrnak igazán lehetett ideje baráti kapcsolatok kiépítésére, hiszen már négy éve annak, hogy hűtőszekrényének javítását bejelentette. Mi csak az utolsó év eseményébe kapcsolódjunk be nagyon röviden.

Gottwald úr a javító vállalatnál bejelentette, hogy a DKK 130-as hűtőszekrényének ajtaja tönkrement, s kéri a cseréjét. Havonta kellett érdeklődnie, de hol nem volt alkatrész, hol pedig már a szerelés időpontjáig elfogyott. 1985 nyarán megígérték hősünknek, hogy elteszik neki ,az ominózus ajtót, s megkérték, érdeklődjön majd szeptemberben. Gottwald úr igy is tett azonban legnagyobb meglepetésére közölték: évek óta nem kaptak ilyen típushoz ajtót. Hősünk nem hagyta ennyiben, magasabb fórumhoz fordult. Ennek hatása: a javítás időpontja: december

12. Hősünk kivett egy nap szabadságot, de a szenelő helyett csak egy távirat jött: „A javítás technikai okokból nem lehetséges." Egy kevésbé reménykedő ember már megszakította volna kapcsolatait a vállalattal. de nem igy Gottwald úr. Ö újra bejelentette a hibát, s vár, vár türelemmel.

Mi pedig kiváncsiak lennénk. hogyan bővül még tovább ez az ismeretségi kör?

(Fordította: Szabó Béla/