Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-30 / 101. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. április 30., szerda „A fiatalok vegyenek részt saját sorsuk irányításában..." Beszélgetés Dóvoti Istvónnéval a SZOT Ifjúsági Bizottságának elnökével VÉGET ÉRT A NEGYVENKÉT ÓRÁS MÉRKŐZÉS Mindhalálig—foci Egyelőre még a szakszervezeti mozgalom vezetői vitatkoznak arról, hogy az ifjúsági tagozatok mit is jelenthetnek a mozgalmi munkában. Ám, egyre inkább' közkeletűekké válnak az új formák, mindennapi életünk részeivé. Mintegy 30 ezer munkásfiatalról van megyénkben ugyanis szó, minden harmadik tag harminc éven aluli a szakszervezetben. Számukra teremtik meg a lehetőséget, hogy maguk vegyék kézbe sorsuk irányítását, ne értük, hanem velük együtt gondolkozzanak a jövő alakításán. Szőkébb hazánkban mintegy százötven alapszervezetben kezdik meg az előkészítő munkát, s az SZMT mellett már megalakult az ifjúsági tanács. Májusban a pedagógusoknál kialakítják az új kereteket, a második félévtől folyamatosan jövő márciusig megteremtődnek az ifjúsági tagozatok. Az elvi alapokról kérdeztük Dá- voti Istvánnét, a SZOT Ifjúsági Bizottságának elnökét. Nem ifjúsági gondok — Mi tette szükségessé az új forma kimunkálását, miért vállalkozott a szakszervezet az ifjúsági tagozatok létrehozására? — Az MSZMP Központi Bizottsága 1984 októberében hozott állásfoglalást, melynek nyomán a feladatokat markánsabban, az ifjúság sajátos igényeit jobban figyelembe vevő módon fogalmazta meg a SZOT is. Egyfajta társadalmi munka- megosztást kell kialakítani, amelyben érvényre juthat az a megállapítás, mely szerint a KISZ ma is a fiatalok egyetlen politikai tömegszervezete, de nem egyetlen szervezete. Segítettek bennünket a hagyományok, mivel a szervezett dolgozók mindig is figyelmet szenteltek az új generációnak. Nyilvánvalóan az új körülményekhez kell igazodni, ha meg akarunk felelni a kor követelményeinek. Ezért változtatunk az eddigi struktúránkon. — Említette, hogy igazodni kell a mához, a nyolcvanas évek közepének helyzetéhez. Milyen szakszervezeti szemmel a jelenlegi időszak? — Először is le kell szögezni. hogy az ifjúságot érintő problémák nem az életkorból fakadnak, ha-" nem társadalmi gondok, ezért megoldásuk sem képzelhető el pusztán ifjúság- politikai intézkedésekkel, csupán szélesebb társadalmi programmal. Ez a SZOT állásfoglalása, ez szabja meg munkánkat. A hetvenes évek óta — amikor komolyan számot vetettek a felnövekvő nemzedékek sorsával — nagyot fordult a világ. Ez az évtized különösen sok változást hozott. Hogy mást ne említsék, itt van például a foglalkoztatás kérdése. Ennek teljesnek és hatékonynak kell lennie. Az ifjúsági törvény ráadásul kimondja a képzettség, végzettség szerinti alkalmazást. A gazdaság változásai ezt nagyon nehézzé teszik. Manapság már nem elég egyeztetni és rangsorolni az érdekeket, hanem fel is kell ismertetni a valóságos szükségleteket. Nagy a tét — Az előbb hangsúlyozta, hogy a gondok nem életkoriak, hanem társadalmunk egészének kérdései. Mégis mi indokolja, hogy e problémák megoldásában mind jobban építsünk a fiatalokra? — Nem formai lépés az ifjúsági tagozatok megalakítása. Elsősorban tartalmi változást jelent. A hetvenes években elegendőnek számított az akkor hozott intézkedések sora. Ma azonban elképzelhetetlen, hogy a fiatalok ne vállaljanak maguk is nagyobb részt sorsuk alakításában. S éppen a szak- szervezet kínálja erre a legjobb „terepet”, mivel munkához kapcsolódó jogosultságokat bír, s tömegeket tud bevonni tevékenységébe. A határt harminc évben szabtuk meg, mert nem akartuk még áttekinthetetlenebbé tenni a helyzetet. Az idősebbek helyzete már eltér. Visszatérve kérdésére: a tét valóban nagyobb, minthogy csak az ifjúságpolitika fogalmába szorítanánk bele a felmerülő ellentmondásokat. Éppen ellenkezőleg: a pályakezdők gondjai hívják föl a figyelmet mélyebb ösz- szefüggésekre. Kitölteni a kereteket — Kérem. hogy röviden foglalja össze a SZOT álláspontját a tagozatok működésével kapcsolatban! — A SZOT 1985 októberében határozott az ifjúsági szervezetekről. Alapelvként leszögezte, hogy vonzó legyen a fiatalok számára és ne legyen kötelező. Döntése keretjellegű volt, azaz a különböző ágazati szakszervezeteknek sajátosságaik figyelembevételével kell a további lépéseket kialakítani. Az ifjúsági tagozat nem külön szervezet, kapcsolódik a mozgalom eddigi formáihoz. Nyilvánvalóan önállósággal is rendelkezik, legalább 20 —25 fiatal alkotja. Tagjai vezetőt választanak, azok pedig ifjúsági tanácsot hozhatnak létre. A munkához joghatáskor és pénzeszköz is járulhat. Különböző ágazatokban kell eldönteni, hogy a meglévő adottságokból mennyit juttatnák ezeknek az új szervezeteknek. Elvileg a vezető testületek valamennyi — döntési, képviseleti. állásfoglalási — jogosítványt átruházhatják. A viták folynak, a végleges válaszok 1987. március 31- ig meg kell, hogy szülessenek, hiszen az alapszervezeteik addig létrehozzák ezeket az új formákat. — Sok helyen felmerült, hogy nem jelent-e a KISZ számára valamilyen tekintélycsökkenést mindaz, amiről beszéltünk, hogyan hangolják össze a tevékenységet? — Az alapkérdések tisztázottak. Az MSZMP ifjúságpolitikájának talaján sarjadt ez az új hajtás is. Nem a KISZ pótlása ez az új szerkezet. Mint említettem, az továbbra is az egyetlen politikai szervezet marad. De úgy vélem, nagy szükség van korunk kihívásai miatt ezekre az összehangolt lépésekre. A részvétel kérdése — Sok olyan hangot hallani, hogy milyen szerepet kaphatnak a fiatalok, mivel nem tudják „beverekedni" magukat az eddig megszokott felállásba, s így csupán névlegesek maradnak ezeknek a tagozatoknak. .. . — Természetesen küzdelem nélkül nem megy mindez. A fiatalok részvétele a döntésekben viszont alapvető kérdés. Nem eltartottjai a társadalomnak, de még mindig inkább létrehozók, mint a felosztásban részt vevők. Nyilvánvalóan az ifjúsági tagozatok nem oldják meg például a lakásgondokat. De előfutárai annak, hogy a holtpontról kimozduljanak a dolgok, az ifjúság tömegei be tudjanak lépni a hetvenes években megnyitott kapukon. Gábor László Mint már hírül adtuk, »7. egri tanárképző főiskola hallgatói negyvenkét órás maratoni futballmérkőzés lejátszására vállalkoztak. A Humán Madrid és a Real Madrid gárdája ígéretéhez híven teljesítette feladatát. Péntek este 6 órától a vasárnapi déli harangszóig rúgták a labdát a Leányka utcai sportpályán. „Tiszta” Mexikó Petrák László egyik szervező és résztvevő, az ötletről és az előkészületekről beszél. — A főiskolán mindössze heti egy alkalommal van testnevelés óránk, sőt utolsó évben egyszer sem. Gondoltuk, egyszer kifocizzuk magunkat. A Kun Béla Kollégium lakói fejében fogalmazódott meg az ötlet. Megalakítottuk a 18:—18 fős humán-, illetve reálszakos csapatokat, s elkezdődött a felkészülés: futottunk, edzettünk. Ételről, italról is gondoskodni kellett. Akadt néhány leány, aki vállalta, hogy ápol és etet minket a két nap folyamán. Egyes „szakemberek" kételkedtek a sikerben, és azt is mondták. hogy egészségtelen az egész. De ez minket nem zavart túlságosan. Volt még egy célja a kísérletnek. Mi már most a mexikói Mun- dial lázában égünk, s szerettük volna kipróbálni milyen érzése lesz majd fent a válogatottnak — sok ezer méteres magasságban. A levegő ugyan Egerben más, de a negyvenkét óra az negyvenkét óra. A meccs Felvirradt a nagy nap — igaz, később bekapcsolták a reflektorokat is. A csapatok felvonultak, zászlót cserélték, a közönség leány tagjainak pedig egy-egy szál nárciszt nyújtottak át, természetesen sok szeretettel. Elkezdődött a nagy mérkőzés. Két-három óráig fej fej mellett haladt a két gárda. Aztán a Reál Madrid fokozatosan elhúzott, s növelte előnyét. Külön erre az alkalomra egyébként speciális eredményjelző táblát csináltattak. hogy jelölni tudják a sok száz gólt. A Humán Madrid és a Reál Madrid háromóránként cserélte sorait. Az iramra igazán nem lehetett panasz. Ez abból is látszik, hogy a nagy hajtás áldozatául esett a közeli kémiai előadó ablaka is. Érdekességképpen megemlíthető, hogy dupla ablakról volt szó . . . Az úgynevezett nehéz órák — amit holtpontnak is hívhatunk — hajnalban következtek be. Egy-két ember ez idő tájt elmenekült, és a kollégium félreeső szabáiban keresett menedéket magának. Ekkor azonban a csapattársak végigjárták a szobákat, és kegyetlenül felébresztették ezeket az ..elemeket'. Rádió és távirat Bár a tanárok — elfoglaltságuk miatt — nem látták a mérkőzést, mégis buzdították fiaikat. Az énekzene tanszék például táviratot küldött, amelyben jó erőt és sok sikert kívánt a csapat tagjainak. A Kossuth Rádióban — az esti sporthírek közben — külön is foglalkoztak az egri mérkőzéssel. A rövid tudósítás végén pedig beolvasták a legfontosabb két szót, miszerint — hajrá, fiúk! Túlzás nélkül állíthatjuk tehát, hogy a nonstop küzdelem országos hírnevet szerzett az egrieknek. A végeredmény egyébként 432—253 a Reál Madrid javára. Talán ebből is látszik, hogy mostanság a realizmus korát éljük. De nem is az eredmény a lényeges. Végül a közönség és a résztvevők is jól érezték magukat. Bár a fiúk bevallásuk szerint egy ideig nem ismétlik meg a mécsesét, mégis elhatározták, egy-két év múlva újra ösz- szejönnek és akkor megint: mindhalálig — foci! (havast A pontozók a versenyző minden így sodor egy első díjas: Tózsa István, az egri mozdulatára figyelnek versenyző És megkóstolni nem fogják Sütőipari tanulók országos versenye Egerben Megállók az asztala előtt, és nézem a kilences számú versenyzőt. Neki nincs ideje visszanézni most, amikor óriáskiflikkel, fonott kalácsokkal és szegedi cipókkal hadakozik, s izzad is közben tisztességcsen, ahogy az egy pékhez illik. Pontosabban egy leendő pékhez, hiszen az ország tizenkilenc végzős diákja azért gyűlt most össze három napra Egerben, hogy eldöntsék, ki is legyen a Szakma Kiváló Tanulója. A második napon a verseny még teljesen nyitott. Túl vannak ugyan az írásbelin. de a gyakorlati vizsga éppen ma folyik és hátravan még harmadnap a szóbeli is, amit a tanítványaikért izguló kísérő tanárok zártláncú tévén követhetnek figyelemmel. Nézem a kilencest, amint az „intenzíven dagasztott” tésztából két hosszú hurkát sodor, és néhány gyors mozdulattal fonott kaláccsá formálja. Arra gondolok, hogy meg is szólíthatnám esetleg. De rögtön eszembe villan, hogy ez semmiképpen sem lenne jó. Rossz szakmai beidegződésből ugyanis azt kérdezem tőle először, hogy hívják és melyik iskolából jött. Mire ő azt válaszolná, hogy Tózsa István a neve. és az Egri Mezőgazdasági Szakközép- iskola és Szakmunkásképző Intézet tanulója. Én a sütőkemence zúgásától nem érteném tisztán a nevét és az asztal fölött áthajolva megkérném, hogy betűzze. De ezzel már végképp elrontanék mindent: azt ugyanis, hogy a sorszámok kit takarnak, a verseny tisztasága érdekében titokban kell tartani. A szabályt megszegni nem akarom, tovább gondolkodom hát, mi mást kérdeznék a kilencestől. Megtudakolhatnám tőle. hogy izgul-e. Erre azt felelné, hogy természetesen van némi lámpaláza. Megérdeklődhetném, hogy sokat készült-e a versenyre. Erre azt felelné, hogy igen. Aztán arról is faggathatnám. hogy milyen helyezésre számít. Ekkor már biztos furcsán nézne rám, és ha még azt. is megkérdezném, hogy jó-e péknek lenni, alighanem el- küldene a fenébe, és igaza is lenne. Ráadásul kiesne a ritmusból, én pedig igazán nem azért jöttem, hogy bárkinek is rontsam az esélyeit. Különben is, itt most a legagyafúrtabb riporteri lelemény is eltörpül a nagy kérdés mellett, hogy milyen lesz az óriáskifli. Ezért talán még az sem tesz jót a kilencesnek, ha sokáig nézem, inkább átmegyek a hatoshoz. Annál is inkább, mert megüti a fülemet a joviális, de éles szemű és kérlelhetetlen tollú pontozók — valameny- nyi sütőipari szakember — félmondata, hogy a hatosra érdemes figyelni. Ez a megállapítás helyesnek bizonyul, a hatos ugyanis egy rendkívül bájos, filigrán leányka, akinek keskenyebb a dereka, mint azok a kiflik, amiket éppen a sütéshez rendezget el. A mozgása kecses, ide-oda libeg vékonyka köpenyében a munkaasztala előtt, elbűvölve a versenyzők segítésére beosztott kenyérgyári munkásokat. Sipos Mihály, az egri kenyérgyár igazgatója is éppen a hatost figyeli. és mivel az ő hátán nem látok sorszámot, míg a lánykát nézzük, megérdeklődök tőle néhány dolgot. Megtudom, hogy akiket itt látunk, már túl vannak az alap- és segédanyagok meny- nyiségének kiszámításán és kimérésén, illetve a dagasz- táson. Most megformázzák, utána kemencébe dugják a péksüteményeket. A ropogósra sült „versenyművek” aztán konténerbe kerülnek és külön teremben várják majd a zsűri ítélkezését. A foszlós kalácsok illatával lassan megtelik a műhely, és ez eszembe juttatja nagyanyámat. Utoljára nála éreztem ezt — jó évtizede! —, amikor kukoricaszárral bedurrantott a búboskemencébe és kenyeret meg lepényt készített, amiből azon melegében mindig jól megtömtem a hasamat. A nosztalgiázás azonban veszélyezteti az objektív megfigyelést, ezért inkább az emeleti gépterembe indulok. Itt alkatrész- és szerszámfelismeréssel, kisebb hibák javításával teszik próbára tudásukat a versenyzők. A négyes — szeplős, vékony fiú — megkeresi a megfelelő csavarhúzót, hogy kicserélje a rotációs kiflisodrógép ékszíját. Az utolsó pillanatban kapcsol, és gyorsan kihúzza a dugót a konnektorból. A pontozók bólogatása mutatja, hogy a legrosszabbtól itt már megmenekült. Ráadásul végzett a gyakorlati vizsgával, így kipipálhatja a mai napot. Ebéd után tele hassal újra bemerészkedem a kenyérillatú terembe, hogy megtudjam dr. Oláh Andrástól, a zsűri ' elnökétől: hogyan értékelik majd az elkészült „vizsgaremekeket”. Megnézik a termékek színét, formáját, megmérik a súlyukat, mondja. És megkóstolni nem fogják? Nem, erre nem kerül sor, válaszol az újabb kérdésre. Ezen kicsit elgondolkodom a magam nem pékmódra járó eszével, mert az ugyan sose árt, ha egy cipó szép, de ha például agyönsózott, nem bírom megreggelizni, bármilyen gusztusos is különben. Erről még másokat is megkérdezek később, de ha a kóstolgatást forszírozom, mindig kicsit értetlenül néznek rám. Ebből leszűröm a következtetést, hogy nyilván bennem van a hiba, ha mindenáron meg akarom enni ezeket a kifliket és kalácsokat. Mentendő a tekintélyemet, megérdeklödöm még dr Oláh Andrástól, hogyan vélekedik az eddigiekről. Azt feleli, hogy az összes versenyszám fényében tud csak értékelni, a végleges döntésre támaszkodva, ami a komputerre vitt pontszámok alapján születik majd meg holnap délután. Belátom, hogy igaza van, többet nem is faggatózom, inkább nézelődöm még egy kicsit. Feltűnik, hogy minden ami itt fontos, fehér színű. Fehér a liszt, a vaj, a cukor, a só, a belőlük dagasztott tészta. Fehér a pékek ruhája, sapkája, köténye, körmealja, és ez a tisztaság érzetét kelti bennem. Bízom benne, hogy ilyen fehér pékek készítik mindennapi kenyerünket a hétköznapokon is nemcsak a szakma egy-egy ilyen ünnepén, ezért nyugodtan harapok bele otthon a rozscipóba, amit vacsorára szeltem a sonka mellé. ★ A verseny végeredménye: a Szakma Kiváló Tanulója címet Tózsa István, az Egri Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkás- képző Intézet diákja szerezte meg. A dobogó második fokára a hatos rajtszámmal induló szabadkí- gyósi Kardos Sára, a harmadikra pedig a budapesti Gyi- mesi László lépett. Kép és szöveg: Koncz János
