Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-25 / 97. szám
HETEDSZER IS Nagy felelősséggel eredményesen Gyöngyszöv-sikerek, közelről Hatvan, Nagyréde, Lőrinci; A kedvezőtlen idő sem zavarta a tavaszi tisztálkodást Eső ide, hideg oda: Hatvan és környéke meg kezdte a tavaszi tisztálkodást. Erre vallanak azok a különböző helyről kapott friss jelzések, amelyeket most csokorba gyűjtöttünk tanulságként arra. hogy nemcsak a hatóságok, nemcsak az erre hivatott vállalatok, hanem a települések lakói is maguknak érzik és tekintik az ügyet. Rohánszky Ferenc, a Gyöngy szöv Áfész elnöke joggal büszkélkedik a sütőüzem termékeivel, amelyek nemcsak a Kiváló Áruk Fórumán, de az OMÉK ’85-ön is sikerrel szerepeltek (Fotó: Köhidi Imre) Kezdjük Hatvannal, ahol Juhász Ferenc, a Városszépítő Egyesület elnöke szerint a négy ciklusban meghirdetett akció első része az elmúlt szombaton zárult, éspedig a város észak-keleti részének utcáiban. Az este befejeződött négy napos nagy futam során a Városgazdálkodási Vállalat és a GATE gépei négy szeméttelepet számoltak fel. és száznál több fuvart bonyolítottak le. Sajnálatos tényként említette az egyesület elnöke, hogy a lakosság nem mindenütt igazodott kellően a szabályokhoz. A házak előtt inkább szemét. salak és építési hulladék tornyosult, mintsem a háztartásokból kikerülő lom és hulladék. Persze az őrjáratos gépjárművek, erőgépek vezetői, rakodói nem voltak szőrösszí vűek. s ahol némi segítséget kaptak a lakástulajdonosoktól, onnan mindennemű szemetet. építkezési anyagot elszállítottak. Hétfőn pedig már további körzetben Új- Hatvan északi részén. a Zöldfa presszó környező, új utcákban ingáztak a tisztasági akciók masinái, amelyeknek ezúttal a Mátra Volán, az Építőipari Szövetkezet és az Autójavító Vállalat adott segítséget. Nagyrédén Erki János vb-titkártól kaptunk információt, a településtisztasága mozgalom helyzetéről. Mint elmondotta, a nemrég választott községi népfront bizottságon belül három köz- tisztasági munkacsoport alakult, s ennek tagjai — természetesen a tanácstagok bevonásával — megkezdik saját lakókörzetükben a telektulajdonosok mozgósítását, több utcában pedig, ahol a gázvezeték építését követően eltömődtek az árkok, vagy földkupacok keletkeztek. már szorgoskodnak az emberek lakókörzetük csinosításán. A tanács nem hagyja magukra őket. Éves szerződése van az Abasári Költségvetési Üzemmelígy ennek a gépparkja segíti a vállalkozás sikeres befejezését. Lőrinci és a hozzátartozó falvak helyzetéről Ander Lajos pártbizottsági titkárral tudtunk beszélni. aki elmondotta, hogy a településen a múlt hét végén indult tisztasági és szépítési mozgalmat súllyal a nagyközség központjára irányították. ahol közelesen további. új lakótömb építkezésé indul. Csatornák tisztogatása. hordalékföld elszállítása folyt a nagyközség Fő úti részén, de megkezdődött a megyei erdőfelügyelet által biztosított több száz hárs- és nyárfa ültetése is. abban a reményben. hogy majdcsak eljön az igazi tavasz és megfogannak, zöldbe borulnak a katonásan sorakozó facsemeték. Moldvay Győző Valami egészen jó sorozatot ért el eddig a Gyöngyszöv Áfész. Egymás után hatszor nyerték el az utóbbi években a kiváló címet és négyszer még zászlót is kiérdemeltek hozzá: a Belkereskedelmi Minisztériumét, a KPVDSZ-ét és a Szövosz-ét. Miféle ,,titka” lehet egy ilyen sikerszériának? I _______I — A mi titkunk nagyon egyszerű: a munka — hallom a választ Rohánszky Ferenctől, a szövetkezet elnökétől. — Mindig arra törekedtünk, hogy a városon kívül még hozzánk tartozó tizenhat település lakosságának a legkülönbözőbb igényeit minél teljesebben kielégíthessük. Kereken nyolcvanezer ember ellátásáról kell gondoskodnunk. Méghozzá jól, tehetjük hozzá. Hogy ez nemcsak szólam, hívjuk segítségül az önmagukban is jelentős számokat. Tavaly már a másfél milliárdot közelítette meg az árbevételük. Az előző évhez ‘képest majdnem tízszázalékos a növekedés. A nyereségük pedig túlszárnyalta a hetvenegymilliót. Ha 1984-hez mérjük, itt is tízszázalékos a fejlődés. — Hogyan alakulnak az arányok, ha az alaptevékenységet vesszük figyelembe? Akkor a nyereségünk felét kell említenem. Nyereségesen tevékenykedett minden ágazatunk. — A vendéglátás gondjai országosan közismertek. Érvényesek ezek a Gyöngy- szövre is? — Bizonyos erőfeszítésekre volt szükségünk, de azt mondhatom, hogy fordulat következett be. A minisztérium által megállapított, úgynevezett irány-haszon - kulcsot mi nem vettük igénybe. Azt valljuk, hogy a sűrű garas jobb, mint a ritka forint. Az Avar Szállónk is szép eredményeket ért el. Kihasználtsága hetvenszázalékos. — Mi a kulcsa ennek a gazdasági eredménynek? — Egyszóval: takarékosság. Természetesen az észszerűség határain belül. Megvizsgáljuk a költségeket és azok közül igyekszünk a legszükségesebbekre szorítkozni. Ebbe a törekvésünkbe beletartozik az is, hogy a létszámokat is mérlegeljük. így volt ez például a szállónál. — Emlékszem, hogy a tavalyi küldöttgyűlésen Szla- menicky István, ,a Szövosz elnöke kiemelte: nincs még egy olyan szövetkezet az országban, amely arányaiban annyit fordítana a hálózat fejlesztésére, felújítására, karbantartására. mint a gyöngyösi. o ! — Ha a számokat sorolnám, akkor kiderülne, hogy mi az országos átlagnak több mint a kétszeresét használjuk ilyen célra, öt év alatt száztízmilliót költöttünk így el. A beruházásra ipedig még további het- venmilliót. Egyedül Atká- ron nincs még ABC-énk. de ebben az ötéves tervben ott is lesz. Régi megállapítás, értelmes célokra mozgósíthatók az emberek. Ez az elv most is érvényes. Amíg 1980-ban a lakosság hárommillió forint értékben segítette a közös célok megvalósítását, tavaly már 44 milliót tett ki a célrészjegyek végösz- szege. Persze, ezért a fejlődésért a szövetkezetieknek is kellett fáradozniuk — Az eddigi hálózatbővítés is figyelemre méltó. Mit várhatnak a városiak és a környékbeliek a jövőben? — Az atkári ABC-t már említettem. Az idén Gyöngyösön kezdünk hozzá az ezer négyzetméter alapterületű élelmiszer-áruház megépítéséhez, és ezt jövőre, augusztus 20-ra szeretnénk megnyitni. Gyöngyös- tar jánban kisvendéglőt alakítunk ki, ahol kétszáz adagos konyha is várja a megrendeléseket. Gyöngyös- solymos alsó részén, az új lakótelep környékén szintén új üzletet hozunk tető alá. Bővítjük a sütőüzemünket, és a rágógumi gyártását is előkészítjük. — A tévében elhangzott, hogy a Skála-Coop és a Gyöngyszöv a Gagarin erőműnél üvegházat hoz létre a zöldségtermesztés gondjainak csökkentésére. Hol tartanak az előkészítésben? — Egyelőre többet nem tudok mondani, mint azit, amit a tv-ben is mondtam. Az elhatározásunkat nem változtattuk meg. — Az árukínálat bővítésére bevezették a különböző cikkek cseréjét a baráti országokkal. Gondolnak ennek bővítésére? — Az első alkalommal az NDK-val kötöttünk ilyen szerződést, akkor összesen hárommillió forint értékű keretben. Ma már öt országgal vagyunk partnerek, és az így . kicserélt áruk összes értéke harminchat milliót tesz ki. Még ezzel sem elégszünk meg. Szeretnénk kapcsolatot teremteni a svédekkel is. Ehhez a reális lehetőségek adottak. Mindezek után érthető, hogy a mércét egyre fel jebb emelik. Az idén fokozzák az árbevételt úgy. hogy a mostani ötéves terv végére eljussanak a kétmilliárdig. A nyereségüket kilencven millióban állapították meg 1990-re. ★ Ma ünnepelnek a szövetkezet dolgozói. Jó munkájukért elnyerték az MSZMP Kongresszusi Zászlaját, a Minisztertanács Vörös Zászlaját, megkapják a Nemzetközi Munkaverseny Élenjáró Szövetkezeti címet és a KISZ KB Dicsérő Oklevelét. G. Molnár Ferenc A bisztró: zárva! Levél Mátraderecskéről (Részlet). „Tisztelt Szerkesztőság! Önökhöz kell fordulnom segítségért, hiszen más kiutat nem találok. A község közepén van egy bisztró, amelyet sajnos bezártak, ugyanis nincs gazdája. Csú- fan áll a falu közepén, udvara piszkos, elhanyagolt. A bosszantó'az, hogy nincs meleg étel az idős, nyugdíjas, egyedül élő emberek számára. Amíg üzemelt a vendéglő, a konyhában főztek ebédet. A lakók elballagtak a meleg ételért. Ez a lehetőség több mint négy hónapja megszűpt. Hát ez nem fér a fejembe, senki sem gondolkodik azon, mi legyen a megoldás.. Az egyik „panaszos”, Vin- cze Miklós — a községi népfrontbizottság tagja —, immár „élőben” nyilatkozik. — Én már számtalan esetben felvetettem ezt a gondot, így például a népfrontgyűlésen is. Javasoltuk a tanácsnak, oldja meg minél előbb ezt az égető kérdést. Most csak a strandbisztróban főznek meleg ételt, és ez látja el az iskolát is. De mi lesz akkor, ha megkezdődik májusban a szezon. Akkor már nem tudják ellátni a gyerekeket, meg c falut is. Gondoltunk arra. hogy a tanács elszállíthatná és szétoszthatná az ételt, de ezt higiéniés okokra hivatkozva elutasították. Kiss T. Imre, 87 éves nyugdíjas: — Eddig a Kanázsvár bisztróban ebédeltem. Délben elsétáltam oda, ettem, néha megittam egy sört. Elbeszélgettem a többi magamfajta magányos öreggel. Szinte az volt az egyetlen szórakozásom, hogy találkoztam a többiekkel. Persze az ebéd is hiányzik, most a menyem jár be hetente hozzám egyszer-kétszer. Ö hozza a kosztot. Igaz, van még egy étterem a faluban, de az elég messze van. — Ügy tudom, a tanács felajánlotta magának, • hogy ha igényli, elviszik önhöz a meleg ételt . . . — Igen, két nappal ezelőtt behívattak, de én nem kértem ebből. Ha eddig nem törődtek ezzel... Épp most jutott eszükbe, ennyi idő után? Nem értem én ezt kérem. Az lenne a legjobb, ha újból kinyitna a bisztró. Inkább ezt intézzék el! Áfész: nincs jelentkező A Párád és Vidéke Áfész irodájában Csikós Pál elnök fogad. — A bezárt étterem ügyében zavarom — fordulok ho — Gondoltam ... Az üzlet immár több hónapja áll üresen. egyszerűen nem találunk olyat, aki vállalná a bolt vezetését. Hiába hirdettük meg az újságban, nem jelentkezett senki. Az az igazság, hogy inkább a környék vevőkörével van a baj. Hogy is mondjam ... Elég kedvezőtlen tapasztalatok vannak, s ez nyilván visszariasztja a vállalkozókat. A faluban egyébként is sok italbolt van, sőt meleg ételhez is hozzájuthat a lakosság, csak többet kell gyalogolnia érte. — Mégis hogyan próbálnak segíteni ezen a helyzeten? — Hatalmi szóval senkit sem állíthatunk oda. Most azt ■ fontolgatjuk, 'hogy esetleg más megyéből toboroznánk üzletvezetőt. Hirdetést adtunk fel a Szolnok Megyei Néplapban. A legjobb mégis az lenne, ha helybéli ember venné ki a bisztrót. Arra is gondoltunk, hogy ABC-áruházat alakítanánk ki a helyiségben, ehhez azonban pénz kellene. és nem is kevés. A tanács . . . A Mátraderecskei Községi Tanácson Forgó Miklós tanácselnököt és Salamon Imrévé vb-titkárt kerestem fel. — Nyilván önök is hallottak a bezárt Kanázsvár vendéglőről. Az ügy elsősorban az áfészhez tartozik.. ám gondolom, a tanács számára sem lehet közömbös ez a probléma . . . — Ha az áfész nem képes ezt megoldani, mi tehetetlenek vagyunk. A melegételszolgáltatás egyébként megoldott Mátraderecskén, a baj csak az, hogy néhány idősebb lakónak nehezére esik azt hogy az eddiginél többet kell gyalogolnia. Felvetődött az is, hogy a tanács esetleg széthordhatná azételt. De ezt mi nem tudjuk vállalni. Különben is ehhez Köjál-engedélyre lenne szükség. Arról nem is szólva, hogy erre minket egyetlen idős ember sem kért meg — Maga egyébként jól ismeri ezt a községet? — fordul hozzám Forgó Miklós. — Nem, nem ismerem jól ezt a községet — válaszolom. — Hát akkor nehéz lesz magának írni erről az ügyről — mondja a tanácselnök. Ennyiben maradunk . . És, ha jön a szezon? Kovács Sándor, a működő strandbisztró vezetője: — Üzletünk egyelőre ki tudja elégíteni az igényeket, hisz a kapacitásunk megvan erre. Csak attól félünk, hogy ha nyáron beindul a szezon, akkor valószínű, hogy a strandvendégek hátrányt fognak szenvedni. Ugyanis a falut és a nyaralókat is együtt már nem tudnánk ellátni. Az itteni konyha mindössze 40 adagos, egy tűzhelyen csak hat főzőlapunk van. Ha beköszönt a jó idő — bajok lesznek. — Én már azt is vállalnám. hogy a bezárt vendéglőben beindítanám a konyhát, mert a személyzet helyben van. Ott megfőznénk az ételt, és így tehermentesítenénk éttermünket. Mindenképpen kellene valamilyen megoldást találni. A községen átmenő forgalom is indokolttá tenné, hogy végre kinyissák azt az üzletet Hallottunk tehát különböző nézeteket és véleményeket. Ez alapjában véve jó dolog. Ennél már csak egy valami lenne jobb: egy üzemelő bisztró . . . Havas András Rács a Kanázsvár ajtaján (Fotó: Perl Márton)
