Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-25 / 97. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1986. április 25., pentek Keres Emil csak ült Az egyik ilyen, a másik olyan Két, teljesen ellentétes előadásról szeretnék néhány szót mondani. Mindkettőt Gyöngyösön játszották rövid idő elteltével, de nem egy helyen. A két színházi estének legfőbb azonossága is volt: zsúfolt ház. várta a színészeket. Kezdem a Csárdáskirálynővel. Van-e, aki ezt a híres-neves operettet nem is-' meri? Van-e egyáltalán olyan is, aki nem látta-hallotta már többször is? Elnyűhetet- len ez a „fenség", ahogy a dallamai is elhervadhatatla- nul „örökzöldek" maradnak. Meglepetést csak az okozhatott, hogy a Vidám Színpad neve alatt jutott el a mát- raalji városba. Azon azonban már senki sem csodálkozhatott, hogy csak keresztmetszetet kapott a dalos játékból, hiszen a színpad ... a zenekar ... a szereplők száma ... egyébként aligha lett volna átültethető a Mátra Művelődési Központba. A szereplők . . . ? Mit mondjak? Pitti Katalin. mint Sylvia, valahogy nem volt az igazi. Az ő hangja, annak színe és fekvése egy egészen másfajta Sylviát adott, mint amilyen emlékezetünkben él. Az természetes. hogy olykor elragadtatva hallgathattuk és nagy elismeréssel állapíthattuk meg, hogy Pitti Katalin nagyon tud és nagyon szépen tud énekelni. Stázy szerepében Oszvald Marika percek alatt meghódította a közönséget. Mekkora tapsot kapott, amikor egy-egy ..ropogós" csárdást is bemutatott. Igaz. hogy ezeknek a táncoknak a koreográfiáját nemigen volt szabad firtatni. Partnere Straub Dezső volt, aki nem lehetett más, mint Báni. Most is bebizonyította,, hogy nagyszerű komikus, aki „mer" emberi jellemvonásokat is felvillantani, nemcsak poéneket bemondani. Ami egy kicsit furcsának tetszett, az Bács Ferenc volt, Miska bőrében. Nem tudott igazán belebújni Pedig igyekezett, az akaratán nem múlott. Csakhát, az ö „skatulyáján" nem ez a címke szerepel: táncos komikus. Kálmán Imre slágereit a BM Forradalmi Rendőri Ezred fúvósai szólaltatták meg — kevés ráérzéssel. Az sem volt szerencsés dolog, hogy felültették őket a színpadra. Saját hangosítóberende- zésük pedig egyszerűen rossz volt- Van a művelődési központnak olyan kitűnő akusztikájú hangosítója, hogy azt kár volt nem használni. A zenekar együtthang- zása hiányosnak bizonyult. Lehet, hogy ez a beállított mikrofonok rossz elrendezése miatt következett be. De például a ritmushangszerek közül csak az egyetlen gitárt lehetett érzékelni. A basszusok pedig, mintha nem is lettek volna. Miért nem kértek meg valakit zenei rendezőnek? Ez a Csárdáskirálynő most inkább csak az emlékeket idézte fel. A másik előadás a Helyőrségi Művelődési Otthonban hangzott el. Miskolczi Miklós könyvének színpadi változatát láthattuk. Hazudni boldog hitvest címmel. A cím végül is nem illett ide. mert senki sem akarta hazudni sem a boldog feleséget, sem a boldog férjet. Alcímnek azt lehetett volna adni: A mai házasságok kórképe. Mert minden volt ezekben a jelenetekben, csak éppen boldogság, kiegyensúlyozottság — nem. A szerkezeti alakzat az évszázadok óta bevált szerelmi háromszögre épült. Egy kicsit megborsozta ezt az alapképletet a szerző azzal, hogy a férj a feleségét annak a barátnőjével úgy csalta, hogy a lehetőséget, tehát a lakást, a feleség adta kölcsön minden alkalommal a barátnőnek. Aztán persze, ez az időzített szerkezet is robbant. A vége pedig: az új házasságban is kezdődött minden elölről. — De hát mindenkinek haza kell mennie valahonnan — szólt a záró bölcsesség. — Mint ahogy önöknek is most, kedves nézők. Tessék: ennyi a tanulság. Nem semmi. Bencze Ilona és Gáti Oszkár játszotta a házastársakat. a barátnőt pedig Papp Vera. Nekem az ő játéka tetszett a legjobban. Talán azért is tudott ő többet nyújtani színészi alakításban, mert a drámai csúcsokban mindig ő lépett a színre. A házastársak elmondták bújukat-bajukat, néha még a kétségeiket is. Jó kis történeteket meséltek, amiken derülni is lehetett. Keres Emil pedig egész idő alatt ott ült a színpad egyik sarkában és legalább ötször, meg is szólalt. Ha neki ez megérte . . . ? Miskolczi színpadi játéka nem minősíthető középfokú drámának. Valami szokatlan megoldás, amiben sok a fil'ozofálgatás, sok a variáció. a „mi lett volna, ha" elvi alapjára építve. Bencze Ilonát még nem láttam rendezni, csak most. ezt a darabot. Nem vallott szégyent. Ha megkérdeztem volna bárkit a nézők közül az előadás végén, biztosan azt válaszolta volna, hogy jól szórakozott. Akkor pedig én miért ok- vetetlenkedem? Hát... nézzék el nekem a piszkálódó megjegyzéseimet. Ügy éreztem. ki kell azokat mondanom. De — minek? g. m. f. francia óra Kövesd László órás. az Ipar Kiváló Mestere 14 éves kora óta, 55 éve foglalkozik az órák javításával. Az órás mesterség és a gyűjtöszen vedély nagyapáról és apáról fiúra szállt. A Bajcsy Zsilinszky utcai műhelyében és lakásán 150 darabból ál ló gyűjteménye van a különleges régi és a legmo dernebb új órákból (MTl-íotó: Pólya Zoltán — KS) Művészi lószerszámok Höchstem Tamást a , ló szeretete és nevelése hozta közel a bőr megmunkálásához. Ehhez kapcsolódott később a vadászai is. mint hivatás, mely olyan anyagokkal ismertette meg, amelyek hez annak idején csak a pásztorok, erdőn, mezőn élő emberek jutottak. Az. ő hagyománykincsüket hívja újra életéi* munkáiban. Lószerszámok, kari kasok, ostorok, tarisznyák, övék. to kok voltak első munkái, majd később különféle bőr vadászfelszerelést és késeket, tőröket is készített. Munkái nak célja a népi hagyományok lo vább vitele. (MTI-fotó: Kovács Attila — KS) 1 A Filharmónia egri hangversenyéről Olasz operaest — „hazajáró“ művészekkel Az Országos Filharmónia idei bérletében a hetedik hangversenyre került sor hétfőn este, a Gárdonyi Géza Színházban: az Egri Szimfonikus Zenekar olasz operákból válogatta össze műsorát. A különböző nyitányokból. áriákból összeállított zenei anyag ma mar általában nem vonzza úgy a közönséget, mint korábban. úgy a hatvanas évek táján. Változik az ízlés, s mintha a népművelői szándék fölé emelkedett volna már az a szint, amely az egri hallgatóságot jellemzi. Mintha a Filharmónia egy kicsit el is kényeztette volna Egert, olyan hangszeres művészeket, olyan kitűnő programokat is biztosítva, mint akár az elmúlt években nem is egyszer. •/ És mégis, a lélektanilag nehezen egybefogható műsorszámok ellenére, nagy érdeklődés előzte meg ezt az egri zenei eseményt. A közönség a szakmai csemegének kijáró kíváncsisággal várta az olasz operaszámok felhangzását, mert tudta, hogy az Operaház két énekesnője. Pászthy Júlia és Pánczél Éva lép majd pódiumra, akik a „hazajáró" művészek meg- illetődésével átitatva ajándékozzák az általuk is jól ismert és szeretett közönségnek azt, amit tudnak, amit eddig elértek. A két művésznő ugyanis Egerből indult, itt kellett és lehetett felfedezni a bennük rejlő tehetséget. Ami nemcsak azt jelenti, hogy mindkettőnek sajátosan szép orgánuma egyszer, a kamaszkor táján csak kinyílt, kipattant, ha- nerm azt is, hogy sorsszerűén jutottak el adottságaik birtokában a zenés színházba. Nos, a hangversenyről szóló előzetesünkben nem véletlenül mondhatta dr. Pusztai Jánosné, aki évekig nevelte-oktatta Pászthy Júliát és Páncz.él Évát. hogy „mindketten kitűnő adottságokkal születtek, s eleinte ösztönös művészek voltak . . . mindketten ragyogóan bírják a pódiumot". Élménybeszámolónk csak megerősíteni tudta azt. amit a két művésznő „Ida nénije" a szaktanár pontosságával, felelősségével nyilatkozott. Pászthy Júlia Puccini Pillangókisasszonyából a nagyáriát és Verdi Rigolettójóból Gilda áriáját énekelte. S ha azt állítjuk, hogy Gil- dát bensőségesebben, szívhez szólóbban fogalmazta meg, nem kevesbítjük azt. amit Puccininál elénk tárt: erénye, hogy lírai szopránját az átélt alak, a zenedráma hősnőjének szolgálatába állítja. Ezért fogja el a hallgatóságot nála és általa a bel canto varázsa. Pánczél Éva drámai alkat. Nemcsak hangjának sodró ereje érvényesül, hangjában, arcának minden rezze- netében érzékelteti azt is. milyen drámai szituációban, a derű vagy a tragikum milyen környezetéből toppant elénk. Rossini vígoperájából. A sevillai borbélyból Rosi- nát hallottuk tőle, majd Verdi Don Carlosából Eboh áriáját. Két opera, két külön világ: míg az egyikben a győzni vágyó asszonyi íur- fang feszültsége vibrált, Ebo- liban a tragikum viharát sejtettük. De ne legyünk ennyire Éger-pártiak ebben a beszámolóban! Két férfi énekes is közreműködött ezen az estén. Hormai Horváth József Leoncavallo Bajazzók című operájából Canio áriáját, Vérdi Rigolettójából a Keringőáriát adta elő. Az inkább drámai hősként éneklő tenor mellett Vághelyi Gábor (bariton) a bel canto hajlékonyságát, finomabb árnyalatait is kiemelő teljesítményt nyújtott a szánandó Rigoletto apai panaszában. A két férfi énekes hatásosan adta elő Verdi Don Carlosából a Szabadság-kettőst, míg a műsor zárószámaként a két“ művésznővel együtt, a kvartettet szólaltatták meg. Az Egri Szimfonikus Zenekar Farkas István karmesteri irányítása mellett ezen a hangversenyen is öregbítette jó hírét. Mindig is nagy igyekezettel. kellő értéssel nyúlt az operarészletekhez, most is érezni lehetett, hogy keresi azt az egyre magasabb szintet, amit a Filharmónia egri hangversenysorozatában megszab Rossini nyitányát (Olasz nö Algírban), Mascagni Parasztbecsületének Intermezzóját. Verdi nyitányát a Végzet hatalmából, eleven hatással játszotta. Értő figyelmességgel vette körül az együttes az áriákat előadó művészeket is. Derűs és ünnepi hangverseny volt ez, a javából! Farkas András Töprengett) Az eszme A haladó eszmék egyetlen rendszere sem tanítja, hogy a társadalmi változásnak a nőkkel szemben tanúsított. magatartás változásával kell kezdődnie. (Dimov) ★ Tibennetek sokszor lázong az eszme, amikor a szív, a tüdő, a gyomor kitűnően érzi magát. (Németh László) ★ Az ember nem hal meg önként, csak valami nagy eszméért. (Vries) ★ Amit megértenek, sosem támaszt nehézséget, sem összeütközést. Az ember nem öleti meg magát egy világos eszméért. Hanem azért. Iaminek nincs értelme. (A. France) ★ Amikor igazságról beszélsz, egy ideára gondolsz Egy ideát pedig újra meg újra el lehet osztani, s az osztást addig folytathatod, amíg el nem érsz ahhoz, ami oszthatatlan. Amikor az ember elért az oszthatatlanig, akkor biztos lehet benne, hogy szemtől szembe áll a valósággal. De addig nem tudhatja biztosan. (Aristotales) ★ Mindegy. barmi hitvány volt eszmém, akkor mégis lelkesített. emelt, és igy nagy és szent eszme volt (Madách) Gyűjtötte: Hávasházi László
