Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-24 / 96. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. óprilis 24., csütörtök Látogatás a Modena Ruhaipari Szövetkezetben A prágai nők és a divat Pólya Tibor emlékezeti Pólya Tibor: Mosónő Prága szépségét sokan megénekelték már. A száz- tornyú város minden odalátogatót lenyűgöz. A világhírű látványosságokon túl, a közelmúltban egy üzemet is alkalmam volt megtekinteni. A csehszlovák főváros új negyedében épült nagy, négyemeletes, csupa üveg épület, a Modena Ruhaipari Szövetkezet háza. A Modena cég összesen hatszáz dolgozót foglalkoztat, s ennek az üzemnek mintegy száz alkalmazottja van. Munkamódszereik hasonlóak a miénkhez: például náluk is elterjedt a bedolgozói rendszer. Ám igen sok az eltérés is. Igen érdekes az itt dolgozók munkabeosztása. Nem úgynevezett szalagrendszerben dolgoznak, hanem egy varrónő az első tűszúrástól az utolsó fércig, megalkotja a modellt. Mindössze a szabászok készítik elő számukra a munkaanyagokat, akik szintén méret utáni megrendelésre dolgoznak. Mindenki tudja, hogy a cseh textilipar Európa-hírű. Évszázadokkal ezelőtt, különösen a hegyvidékeken alakult ki és fejlődött ez a szakma, amelynek ma is fénye van. Érdekes ellentmondás viszont, hogy — s ezt maguk a prágai szakemberek is elismerik — a divatot már nem követik Nemrégiben jelent meg felszabadulásunk 40. évfordulójának kapcsán a Propagandista jubileumi száma, 40 év a szocialista fejlődés útján címmel, a különkiadás lényegében az 1985. április 17-i tudományos emlékülés anyagát tartalmazza, ennek alapján állította össze a kötetet Haffnerné dr. Miskolczi Margit (felelős szerkesztő) és dr. Szecskó Károly (szerkesztő). A konferenciát az MSZMP Heves Megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága, az egri Ho Si Minh Tanáriképző Főiskola és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gyöngyösi Főiskolai Kara rendezte azzal a céllal, hogy megyénk négy évtizedes politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és ideológiai fejlődésének útolyan frissen, mint például a környező országokban. Általában nem szeretik a feltűnőt, a hóbortoknak igazán csak kevés fiatal hódol az utcán. Inkább a mértéktartó vonalakat, színeket, formákat szeretik, a finom eleganciát. Erről meg is győződtem a Modena Ruhaipari Szövetkezetben: általában angolos szabású, pasztellszínű kosztümökkel találkoztam a varrónők munkái között. ★ Természetesen érdekelt a kereseti lehetőség, az, hogy órabérben vagy normában dolgoznak-e. Franc Bretislav, az üzem vezetője elmondta, hogy a teljesítményrendszer elterjedt náluk is. A szövetkezet dolgozói között igen sok a fiatal, a kezdő. A kétéves iskolai tanulmány után fél évig gyakornokként dolgoznak az ifjú szakmunkásnők ... Akik viszont már nagyobb gyakorlatra tettek szert, megkeresik havonta az ezerötszáz-ezerhétszáz koronát is. Franc Bretislavtól még azt is megtudtam, hogy egy műszakban dolgoznak a lányok, asszonyok az üzemükben. Viszont van, aki nyolc óra helyett csak hat órát tölt el a munkahelyén: különböző kedvezmények miatt. Példáját-módját áttekintsék. A számvető, értékelő jelleg alapvetően meghatározta a szekciók munkáját, de nem jelenített kritikamentes elemzést, hisz alapvető célja közé tartozott a „megoldásra váró feladatok” körvonalazása az eredmények tükrében. Hagyományteremtés kapcsolódott így össze feladatkijelöléssel, helyzet- elemzéssel. Ezen célokat Kiss Sándornak, a megyei pártbizottság titkárának megnyitója is hangsúlyozta. Heves megye elmúlt 40 évének gazdaság- és társadalomtörténeti aspektusé elemzését dr. Nagy József referátuma végezte el, s a két szekció korreferátumai lényegében ezen áttekintés kiegészítései, kibővítései voltak, az előadók speciális kutatási területeiken ul a kisgyerekes vagy több- gyerekes anyák igénybe vehetik a csökkentett munkaidőt. Igen érdekes, hogyan alakul Csehszlovákiában a gyermekgondozási segély: fél évig a fizetésük 90 százalékát kapják az asszonyok, majd másfél évig hatszáz koronát folyósítanak- nekik havonta. — No, és a nyugdíj? — érdeklődtem a munkásnőktől. Ez is másképpen alakul, mint például hazánkban. Ha egy nőnek három gyereke van, 54 éves korában, ha kettő, akkor 55, ha egy, akkor 56 éves korában, ha viszont nincs gyereke, akkor úgy mehet nyugdíjba, ha betöltötte az ötvenhete- dik életévét. ★ Bejártuk a nagy üzemet. Mindenütt hatalmas, világos termek, ám föltűnt, hogy milyen kevesen dolgoznak egy-egy üzemrészben .. . Megtudtam, hogy nagy a munkaerőhiány, a száz-száz- húsz varrónőből ezúttal is, mintegy harminc hiányzik. Általában a fluktuáció az oka, sokan vannak otthon kisgyerekükkel is. Egyébként igen korszerűek a gépek. Az egyik teremben például „villanyszabó” végzi a munkát, illetve annak nagy részét a szabásznők helyett. elért eredményeiket mondták el. Az első szekcióban (gazdaság- és társadalompolitika) a megye sajátos termelési. demográfiai struktúráját elemezték -a hozzászólóit, így dr. Bodnár László, a terület szőlő- és borkultú- nájánák fejlődését, dr. Miklós Endre pedig a népesedési helyzet főbb jellemzőit ismertette. Szó esett itt még a hetvenes évek élelmiszer-gazdaságáról (Men- tusz Károly), a humán tényezők szerepéről a termelőszövetkezetekben (dr. Magda Sándor), a közigazgatás alakulásáról (dr. Jakab István), valamint a párt gazdaságpolitikájának helyi megvalósulásáról is (dr. Asztalos Miklós). Hasonló összetettség jellemezte a második szekció (politika, ideológia és kulTalálkozásaim során beszélgettem Kucerová Jarmi- lával, a szövetkezet egyik munkásnőjével is. — Itt lakik Prágában vagy esetleg a fővároshoz nemrégiben hozzá csatolt községek egyikéből jár be? — Tősgyökeres prágai vagyok. Igen közel lakom az üzemhez. Szerencsém is van. mert a szövetkezet óvodájába vihetem az unokám. — Unokát? Ez meglepő. Olyan fiatalos, nem gondoltam volna, hogy nagymama — És nyugdíjas. Hat órát dolgozom, s megkeresem a havi 2300 koronát. — Ez igen szép összeg ... — Akinek harminchárom éves gyakorlata van, annak már nem ördöngösség. Magam döntöttem, hogy maradok itt, tudja, a közösség is vonzott. Jól megértjük egymást a többi varrónővel. — Hadd tegyem fel önnek a Prágában kicsit szokványos kérdést. Ha egy jó tündér három kívánságát teljesítené, mit kívánna? — Először is egészséget, másodszor békét... Harmadikra? — Pénzt, esetleg? —Az megvan. Mint mindenkinek, aki becsülettel dolgozik ... Számomra tényleg az a legfontosabb, hogy biztonságban élhessünk. Mikes Márta túra) munkáját is, ahol az üzemi demokrácia történeti tapasztalatairól Horváth Nándor, a párt ifjúságpolitikájának alakulásáról dr. Nagy Sándor beszélt, Dr. Szecskó Károly, a tudományos élet fejlődését tekintette át, dr. Vasas Joachim pedig az imperialista országok propaganda tevékenységének taktikai változásáról szólt. A megye történelmi emlékhelyeinek kutatását ezen terület 40 éves eredményeit dr. Csiffáry Gergely összegezte. Dr. Drá- viczki Imre, az oktatási rendszer egyik kevésbé ismert részét, az agrárképzést vizsgálta dolgozatában. A zárszóban Haffnerné dr. Miskolczi Margit „jól megalapozott helyzetfeltárásnak” minősítette az emlékülést, melynek alapján lehetséges a megye jövőjére vonatkozó „helyes feladatmeghatározás” is. Nagy Antal A magyar képzőművészet munkamegosztásában jelentős szerepet töltött be és tölt be napjainkban is a szolnoki művésztelep. Azáltal, hogy már Munkácsy Mihály előtt szorgalmazta a népi életképet, a táj finom értelmezésű képi leírásait. így Vásárhely elődeként az alföldi festészet egyik nemzetközi műhelye lett, hiszen már 1902.es megalakulása előtt itt működött az 1850. es években az osztrák A. Pettenkofen és köre. A szolnoki festők mindmáig jó festői erőnléttel rögzítik a táj, a Zagyvapart. a Tisza évszakhíreit, emberi arculatát. Ebben a körben vált karakteressé Pólya Ti. bor festői életműve, mely egyúttal a szolnoki festészet egyik komoly eredménye volt a két világháború között.' Pólya Tibor 1886. április 25-én született Budapesten. Szolnokon és Párizsban végezte tanulmányait, alakította ki egyéni stílusát. Egy ideig a kecskeméti művésztelepen is dolgozott, foglalkozott grafikával, új- ságrajzokkal. karikatúrákkal. Könyvében Liipola finn szobrászművész emlékezik Pólya Tibor anekdotikus derűjéről, amellyel a szolnoki művásztelep atmoszférájához is hozzájárult. Több önálló kiállítása volt az Ernst Múzeumban, 1938- ban a Nemzeti Szalon rendezte meg emlékkiállítását. Korának egyik ünnepelt fesBizonyára sokakat vonz a Mint fotógaléria mostani kiállítása Gyöngyösön, amelynek a Mátra Művelődési Központ adott helyet a kamarateremben. A képek a természetet mutatják be és a különböző aktokat ebben a környezetben. Többjükről a ló sem hiányzik. Az ismétlődő téma tehát az akt, a fa és a ló. Bennem bizonyos mértékben felemás hangulatot keltett a képek sora. lEgy részük mintha csupán csak a technikai bravúrra törekedett volna. Ezekből sokkal inkább grafikák keletkeztek, semmint a hagyományos értelemben vett fotók. Más részük pedig az akvarellek jellegzetességét irigyelték meg talán. A színek játéka a kartonon, az egymásba átúszó foltok, a párás vibrálás, a romantika hordozói is egyben. Ezen túi még a szentimentalizmus is ott bujkál némelyiküknél. Hogy mondhatom-e úgy: a zöm azonban valóságos fotó, annak minden esetlegességével és megkomponáltsá- gával, hangulati elemeivel és valósághű ábrázolásával — ezt a feltételezést csak számok segítségével tudnám bizonyítani. Nem teszem. Úgy is mindenkinek szíve joga, hogy azt lássa a képeken, amit az ő tekintete befog, és úgy lássa, ahogyan az az elképzeléseinek, ízlésének és pillanatnyi hangulatának megfelel. Szeretnék mégis jelzésszerűen felemlíteni néhány fotót. A kiállítás jellemző vonásainak egyik hordozója Szatmáry-Király Ádámné tőjét halála után elfelejtették. Valós értékei miatt időszerű életművére emlékezni. amelyet tisztes érték, becsülendő rajzi erő. festői finomság éltet. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején Pólya Tibor is készített mozgósító plakátokat, s maradandó festői, művelődés- történeti alkotása, a Szolnoki művészek 1927-ben a művésztelepen című képe. A festmény a műhely 25 éves jubileumára készült, és szolnoki környezetben mutatja be portrészerű hűséggel Fényes Adolf, Zom. bory Lajos. Szüle Péter, Szlányi Lajos, Vidovszky Béla, öccse Pólya Iván és önnön alakját. Híres alkotása a Mosónő, a Hármas önarckép és Aba-Novák Vilmosról festett portréja, melyen festés közben ábrázolja a jásszentandrási freskó európai hírű mesterét, öccse. Pólya Iván kezdeményezte a hímeskő technikát Szolnokon a harmincas években — közösen Mattioni Eszterrel, aki a műfaj rangelsője lett. Amikor 1927-ben a szolnoki művésztelep jubileumi kiállításán ankétot rendeztek a művészet jövőjéről, Pólya Tibor így nyilatkozott: „A festőművészeinek mindig és mindig tágabb tere nyílik”, ő ezt a távlatot nemcsak pró- fétálta. hanem a maga adott és pallérozott képességeivel alapozta is. fotója, amely a Betör a fény címet viseli. Az elnevezés mindent elárul. Für Tibor műve, a Hajnal, arra példa, hogy a mély tűzű barna és annak árnyalatai hogyan lopják el az akvarellek megoldásait. Nem tartom szerencsés felfogásnak, hogy élő testekből készített treblinkai emlékműszerű kompozíciót Nagy Péter, amihez a cím: Mementó. Viszolygok ettől, ellenérzésem támad. Sajnos nem a fasizmus gaztetteit érzem ki a képből. Tévedésnek vélem Jung Zseni fotóját, ami a Gyász címet viseli. Önmagában véve ez. jó munka, csak semmi köze a megjelölt hangulathoz, mégha egy összegörnyedt, féloldalról fotóztítt aktot mutat is. Huth László viszont jól eltalálta a címet: Kikötve — egy öreg, félig elpusztult fa és egy ló a széles környezetben, ez bizony szimbolikus jelentőségű és pontos jelzés is. Minden szempontból jónak tartom Kotnyek István fotóját, a Dombok címűt. Szerkezete, az egyes elemek jól összeillő harmóniája, a fény és árnyék mértéktartó ossz játéka — csak elismerést érdemel: szerintem. A legkiforrottabb alkotói megoldásokat Szatmáry- Király Ádámtól láttam. Ezek közül is a legfigyelemre méltóbbnak tartom a Menedék című képét, amihez nagyon illik a Pihenés. Bár ennél sokkal találóbbnak vélem a Vágy címet. Ez illene ehhez a fotóhoz. Mindent összevetve: a kiállítást érdemes megnézni. (gmf) SIMÁI MIHÁLY: A „zsibongó" A zajok tökéletesek voltak. Élethűek. Csissz-csossz — a léptek, majd klapp-klapp. Aztán megint csiszi-csoszi. Aztán klipp-klapp is. Mintha egy hangjátékból áradtak volna ki. És ajtónyitás, -csukás csitt-csattjai is. Élethűen fölerősítve. Energikus kézre vallóan. Hadd hallja, aki befülel, csak hallja meg a fickó: itt itthon vannak. Itthon és ébren. A csapzúgás, a vízcsobogás, a zuhany paskoló hangjai. Elsőrangúak. Dudorá- szással, énekfoszlányokkal beszőve. Hát ez az. fgy tökéletes az illúzió. Diszkrét rádióhang, fölerősödés, majd gyors elhalkulás. Mint amikor a keresőn csavarintgat az ember. Beúszik egy hatalmas erejű tenor. Jó. Élethűbb nem is lehetne. Dabányi Ödön elégedett volt. Amerikából hozta a készüléket, öccse segítségével bukkant rá és vette meg. Kint is csak most kezd elterjedni. Príma. Kapkodják majd, mint a cukrot. Porszívó zúgása. Mély, fenyegető morgás, elárasztja a lakást. Ettől aztán visszahőkölhet a betörő úr. Nemcsak hogy itthon és ébren vannak. Takarítanak is. Klipp-klapp, klipp-klapp. Dabányi próbálta szabályozni a „zsibongót”. így becézte. öccsének is tetszett a név. De legjobban az tetszett mindkettőjüknek, hogy egyszer csak erős, fémes csattanás zárja le a slattyogó hangokat. Kemény, fenyegető f egy verhäng: a lövésre felhúzott pisztolyé. Dabányi Ödön elégedett volt. Noha — és ezt meglepve konstatálta — nem múltak el a félelmei. Ahányszor elment hazulról, beállította a zsibongót, de amikor hazaérkezett, valami olyasféle érzés kerítette hatalmába, hogy valaki, valaki idegen jár-kel, tesz-vesz, tusol-pacskol, porszívózik a lakásában. S mikor egyszer a pisztoly závárhangjára ért az ajtóhoz, alig bírta a józan ész érveivel lecsillapítani őrülten dobogó szívét. Belemarkolt a félelem: őt várják ott, csőre töltött fegyverrel. Hovatovább csak akkor volt nyugodt, ha otthon üldögélt, zsibongója társaságában, és magányát meghitt zsongással vette körül a drága szerkezet. Dabányi Ödönnek senkije sem volt, a barátságot kamaszkori gyöngeségnek tartotta, s e szellemben igyekezett is elfelejteni még élő barátait. A holtakat könnyebb volt, mert azok soha nem jelentkeztek. Dabányi immár csak a takarékkönyvekkel szeretett barátkozni, egyre nagyobb árnyékot vető öreg napjainak védőszárnyát látta a szétnyíló feszes lapokban, melyekről szép összegek, biztató summák tekintettek rá. Klapp-klapp. Csisszcsossz. Crrkk, zzrkk. Trallala. Zuúú-zum! A zsibongó szinte örökké szólt. Dabányinak egyik este elszorult a szíve a gondolatra: mi lesz, ha elromlik? Ki se tudja cserélni a hibás alkatrészt. Ettől fogva ritkábban kapcsolta be. Kímélte. De a szívéről a szorongás csak nem múlt el. Rátelepedett. Főként, ha a lépcsőházban kopogtak a nehéz, kemény léptek. És ez sokszor, sokszor megismétlődött. Megálltak. Szuszogás, csörrenés. Talán az álkulcsot veszik elő a .. . Dabányi Ödönnek eszébe se jutott, hogy a harmadik emeleti kaptatóra érve, mindenkinek jólesik kifújnia magát. Ott. az ajtaja előtt. Egyszer, egy szürke, esős délelőttön elmenni készült. Nehezek voltak a mozdulatai, a bal karját alig bírta emelni, ráadásul kínzó fájdalmat érzett az állkapcsában. Élesen sajgott a két hátsó foga. Mintha fogó markolná őket. Azért csak elindult. A boltba. Tejért, kifliért. Már kilépett az ajtón, amikor átvillant rajta: be kell kapcsolni a zsibongót. A szívét megmarkolta a jól ismert érzés. No, még jó, hogy eszébe jutott. Ráhajolt a riasztókészülékre. Kicsit megszédült, míg a gombot benyomta. Aztán megpróbált fölegyenesedni. Nem tudott. Valami rejtélyes erő összerántotta, egyetlen fájó görcsbe merevítette, Végigzuhant a szőnyegen. Meghalt. De kísértetléptei aztán is ott klappogtak még, kísér- teténekhangja és -rádiózása betöltötte a szobát. És mélyen, fenyegetően zúgott a porszívó és néha kemény, fémes csattanás zárta le a zajskálát. A drága riasztókészülék tökéletes volt. És a szomszédban, fönn és lenn, néha megkérdezték egymástól a férjek és feleségek: hát ez a csodabogár sohase alszik? Eredmények és tennivalók Losonci Miklós Az akt, a (a és a ló Egy kis bűvészkedés
