Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-24 / 96. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. április 24., csütörtök Önálló lett a Qualitál Nincs tSbbé másokra mutogatás Egy termelőegység életében igen nagy jelentőségű mozzanat, amikor abszolút függetlenné, önállóvá válik. Teljesen érthető ez, hiszen attól a pillanattól fogva már csak saját erejére, találékonyságára számíthat, s a szigorú gazdasági feltételek közepette egyes-egyedül, mondhatni magára hagyatottan kell megtalálnia a sikerhez vezető legrövidebb, legbiztosabb utat. így történik ez napjainkban az Apci Qualitál „berkeiben” is. A gyáron a régi cégtábla még a múltat idézi, az ottaniak tervei, elképzelései viszont már a jövőt körvonalazzák. Horváth Lajos Vajda — Arra kérném — fordulok Horváth Lajos igazgatóhoz —, hogy röviden ismertesse az önállósulásig tartó időszak fontosabb állomásait. — 1962-ben még önálló volt a Qualitál. Ezt követően nemsokára a Csepel Művekhez került. Az 1978-as esztendő azonban több problémát is a felszínre hozott. 'Mi is veszteségesek lettünk — ez tény —, de elég nagyok voltak a gondok a „gazdánál” is. Ennek következtében született az az elhatározás, hogy a Csepelt megszabadítják a felesleges tehertételektől. Mi is afféle koloncnak számítottunk, ezért útilaput kötöttek a talpunkra. Így lettünk a Me- talloglobus része. A 80-as évek elejétől viszont felfutást lehetett tapasztalni, s ennek eredményeként nemcsak a csepeli adósságokat tudtuk visszafizetni, hanem még fejlesztésekre is tellett. Gyakorlatilag egyre inkább önállóan dolgoztunk, annál is inkább, mivel tevékenységünk — egy kereskedelemmel foglalatoskodó vállalatnál — profilidegennek mutatkozott. 1984-ben aztán felvetődött, hogy leányvállalattá alakuljunk át. Ez természetesen további lazulás lett volna. Mégis úgy döntöttünk — mivel ezt jóval kedvezőbbnek ítéltük —, hogy az önállóság mellett voksolunk. — Ez a tény mennyiben követel meg újfajta szemléletet önöktől? — Csak most döbbenünk rá, hogy annak idején — tehát az elválás előtt — menynyi, mennyi taktikai elemet tartalmazott a munkánk Így például olyan fejlesztéseket is végre kellett hajtanunk, amelyek nem voltak túlzottan racionálisak. Ezek helyett mára azok a formációk kerültek előtérbe, amelyek egy üzem tényleges önállóságát mutatják, segítik elő. Kiemelném itt a jövedelemtermelő képesség növelését, mint elsőrendűen fontos dolgot. A belső bér-, a szociálpolitikát, a termék- szerkezet kialakítását tekintve már régebben is szabadkezünk volt, az alapok ezzel szemben közösek voltak. Így ezek elosztása és a bérfejlesztés mindenkor egyfajta alkudozás révén ment végbe, bár formailag ezek is a teljesítményekhez kötődtek. — Beruházásaiknak milyen irányt szab az új helyzet? — Csakis annyit és olyan területeken fektetünk be pénzeket, amennyi és ahol ez szükséges, azaz tényleges hasznot hajt. Ez mostanra elsődleges érdekünkké vált. Az utóbbi két esztendőben — tavaly és az idén — 170 millió forint értékű beruházást hajtottunk végre, illetőleg fejezünk be. Ez a mi kereteinket figyelembe véve óriási volumenű. Ennek megfelelően a jövőben nem elsősorban újabb százmilliós kiadásokról kell gondolkodnunk, hanem a már végbevittek hasznának lefölözéséről. Ez persze nem jelenti azt, hogy hosszabb távon nem tervezzük a jövőt. Az ésszerű cselekvés kiemelt követelménnyé vált. — Legalább ennyire fontos a bérezés kérdése . . . — Igen. A VI. ötéves terv folyamán rendkívül jelentős intézkedéseket hoztunk. Kihasználtuk a különféle preferenciák nyújtotta lehetőségeket is. Ebben az időszakban voltaképp megduplázódott a bérszínvonalunk. Most azt vizsgáljuk, hogy a jelenlegi tervciklusban mit lehet majd csinálni. Egy biztos: 1986-ra bérstopp van, s ez behatárolja a lépéseinket. Ezeket a_ fékeket azonban csak átmenetinek tekintjük . .. Meggyőződésünk, hogy a borítékok vastagsága is javarészt a vállalati jövedelmezőséghez kapcsolódik majdan. Nekünk tehát erre kell felkészülnünk, hogy amikor ez bekövetkezik, akkor- ne egyhelyben topogjunk. hanem elébe menjünk az eseményeknek. — Ügy vélem, meghatározó lehet a dolgozók szemléletének változása is ... — Feltétlenül. Mindenáron keresztül kell vinnünk, hogy valamennyi munkás érezze: ez a gyár most még inkább az övé. Eszerint szorgoskodjon, ennek megfelelően óvja a gépeket, berendezéseket, javasoljon okos megoldásokat, mutasson irá a butaságokra. Nekik is rá kell jönniük, hogy valami végképp lezárult... Nincs már másokra mutogatás, hivatkozás. A sikerek és a bukások közösek, mert csak tőlünk eredhetnek. — Pont ezt a közös felelősségvállalást kívánja meg a vállalati tanács működése is. — Január 31 -töl már ebben a formában munkálkodunk. Törekvésünk az volt, hogy ez szakmailag és politikailag olyan összetételű legyen, amely alkalmas a cég stratégiai irányítására. Legyen tisztában azzal, hogy nemcsak tulajdonosként vesszük számba, hanem felelős vezetőként is. 24 tagból1 áll, s — az előírások szerint — ebből legalább 12-t a dolgozóknak kellett delegálnia. Mi tétovázás nélkül feladtuk ezt az elvet, s nem egy tucat, hanem 15 ilyen képviselő került ebbe a pozícióba. Ezzel azt akartuk elérni: a munkások vegyék észre, igenis igényt tartunk a részvételükre. iÉs nem formálisan .... Alig hiszem, hogy ez ne gyümölcsözne a későbbiek folyamán. — Én is érzem — kapcsolódik be a beszélgetésbe Vajda Pál műszaki igazgató —, Pál hogy a vállunkon nyugvó terhek súlyosabbak lettek. Jóval több a rizikó, a vállalt kockázat, de az elérhető eredmény is. Óriási köny- nyebbséget okoz, hogy most már — „szólistaként” — nagyobb az előrelátásunk, akár három-öt évre is bátran kalkulálhatunk. Bármennyire is bizonytalan a dolog attól, hogy -már nem áll mögöttünk egy „nagybácsi", a döntések szabadsága kárpótol bennünket. Szívből remélem, hogy ez olyan energiákat szabadít fel nálunk, amelyek bőségesen kamatoztathatók. — Egy másodpercre azonban visszakanyarodnék a múlthoz — folytatja Nagy Imre, a pártbizottság titkára —, hiszen azért sok értékeset is örököltünk. A csepeliektől megtanultuk, hogy milyen az igazi szervezettség, s hogyan kell egy vidéki telephelyen kinevelni egy munkáskollektívát. A Metalloglabuséól pedig a piacszemléletet lestük el. A pártbizottság is ragaszkodott a maximális önállósághoz. Jóllehet voltak vitáink, de a problémás pontokat felszámoltuk. — Bizonyosak voltak abban, hogy helyesen határoztak? — Igen. Tudtuk, hogy van egy olyan ütőképes gárdánk, amely akkor sem veszíti el a fejét, ha elengedik a kezét. Már 1979-től elindítottunk egy tudatos kádermunkát, s az alsó és felső vezetői szinten egyaránt egyféle „vérátömlesztést" végeztünk. Bátran fiatalítottunk, ám az idősebbeket sem tettük talonba. Az előbbiek merészségét, dinamizmusát ötvöztük az utóbbiak higgadtságával, megfontoltságával, tapasztaltságával. Minden további nélkül engedtük az ésszerű kockázatvállalást Nyugodtan állíthatom, hogy most senki sem ellendrukker. . . Egy táborba tartozunk. — Az előbb említette, hogy a hangnem is mássá lett.. . — Természetesen. Valamivel keményebb, vagyis határozottabb hangon szólunk a feladatokról. Az emberek hozzászoktak ehhez, akárcsak ahhoz, hogy mindenkor kérjük a támogatásukat. Tesz- szük ezt a közös érdekekre, a kollektív -bölcsességre alapozva. Védőháló nélkül Salto Mortale-t ugrani: óriási merészség. Ám a taps is jóval nagyobb . .. Sárhegyi István Szavaztak a hortiak: A TEHO és a nagyáruház A mozgóbér — mozgósítson Tanuló, de jól felkészüli bizalmi... Szakszervezeti bizalmiak mondják, hogy egyre nehezebb helytállni. Mint a tagság képviselői igyekeznek hűen tolmácsolni a munkahelyi kollektívák és az egyes emberek véleményét. Másfelől, mint szakszervezeti tisztségviselők, a termelési elképzelések közvetítői, szervezői is. Hogyan tud a bizalmi eleget tenni a rá váró tennivalóknak? Erről a kérdésről beszélgettünk Sneider László diszpécserrel, a Mátravidéki Fémművek szerszámüzemének tanuló-bizalmijával, öt a legutóbbi választásokon bízták meg a szakszervezeti csoport képviseletével. Múlt év őszén Horton nyakukba vették a községet a tanácstagok, hogy megszervezzék és kikérjék a lakosság véleményét a tervezett településfejlesztési hozzájárulás dolgában. Egy hónapba telt, amíg ezerötszáz portára bekopogtattak a tanács önkéntes segítői és kialakulhatott a helybéliek véleménye. Általában kritikus fogadtatásra találtak a tanácstagok, de segítőkészség is párosult a legkülönbözőbb lakossági észrevételekkel. összeg tekintetében előzetesen évi nyolcszáz forintra gondoltaik a tanácsiak, ezt a javaslatot azonban a polgárok így nem fogadták el, hanem zömmel hatszáz forintra módosították az űrlapokon. Voltak persze nem kevesen, akik távol tartották magukat a véleménynyilvánítástól, az összes szavazatok 70 százaléka azonban a településfejlesztés mellett szólt, s ezen belül túlnyomórészt egy korszerű, a négyezerháromszáz lelkes település igényeinek megfelelő ABC-áru- ház megépítését követelte. Központi helyre! Mindezek alapján a községi tanács nemrég olyan értelmű határozatot hozott, hogy tanácsrendeletet alkot a településfejlesztési hozzájárulás bevezetésére. Ezzel párhuzamosan döntött Hort VII. ötéves tervi fejlesztéseiről, s ebben — a helyi lakosság túlnyomó többségének akarata szerint — első helyre került a Hatvan és Vidéke Áfész-szel közösen létesítendő nagyáruház kérdése. Nem kevés összegről van itt szó, hiszen ahogy a tanácsnál informáltak bennünket, az ABC összes költsége megközelíti a tízmillió forintot, amiből a tanács éppen a település- fejlesztési hozzájárulás révén három milliót vállalhat magára. Természetesen folynak már az előzetes megbeszélésék, így többek között tisztázódott, hogy az új kereskedelmi létesítmény központi helyre, éspedig a Hősök terére kerül. Lépéselőnyben Természetesen az ABC- áruház megvalósításán kívül egyéb fontos lépésekre is készül a horti tanácsvezetés, miután bizalmat szavaztak elképzeléseinek a harmincegy körzetet képviselő tanácstagok. Leginkább előtérbe került a település úthálózatának fejlesztése, amelynek a költségelőirányzata a tervciklus viszonylatában nyolcmillió forintra rúg. Bizonyos lépéselőnyt jelent ugyanakkor hogy az előző öt esztendő során a lakosság áldozatos társadalmi munkájának eredményeként már kőalappal látták el a József Attila, a Marx. a Széchenyi, az Iskola és a Magyar utcákat, továbbá kiszélesítették a „gyűjtőútként’’ emlegetett Hunyadi utat, amelynek módfelett nagy a forgalma. A községi tanács — első lépésként — még ebben az évben a Hunyadi út burkolását tervezi, evégről pályázatot nyújtott be a Heves Megyei Tanácshoz, ahonnan már meg is érkeztek a támogatásra vonatkozó előjelzések. Az út építése egyébként csaknem másfél millió forintba kerül, és amint hírlik: kivitelezésére az abasári költségvetési üzemmel kötnek megállapodást, mivel e cég régi és jól bevált partnere a horti tanácsnak. KMB-központ Horti látogatásunk során még egy további, hosszú ideje vajúdó kérdés dolgában is kedvező tájékoztatáshoz jutottunk. Mindmáig rendezetlen a körzeti megbízotti csoport elhelyezése, a központi iroda és szolgálati otthon. Most már e tekintetben is kedvezőbb szelek fújdogálnak, hiszen a kétmillió forint értékű beruházáshoz mind a Heves Megyei Tanács, mind a Belügyminisztérium jelentős anyagi támogatást biztosít, amely a helyi anyagi források hozzáadásával garantálja a feladat megoldását. E kettős rendeltetésű létesítményt a Bajesy-Zsilinsaky úton. a régi KMB-épület helyén valósítják meg a lehető legrövidebb időn belül. (moldvay) — önt rátermett, szókimondó tisztségviselőnek tartják az üzemben. Milyen a jó bizalmi? — Szerintem napra készen tudnia kell, mi foglalkoztatja a műhelyben az embereket. A gondok megoldásában kérjen segítséget a munkahelyi főnöktől . . . őszintén, minden szépítés nélkül tárja fel a valós helyzetet, még akkor is, ha lesz, akinek ez nem fog tetszeni. — Legyen bátorsága nemet is mondani? — Én inkább úgy mondanám, hogy igyekezzen megértetni az emberekkel, ha valaminek a teljesítésére most nincs lehetőség. Meggyőződésem, hogy a nyílt beszéd nem sérti a dolgozók igazságérzetét, a köntörfalazás annál inkább. Sneider László 35 műszaki és adminisztratív dolgozó mozgalmi ügyeit intézi. Véleménye azt bizonyítja, hogy a szakszervezet érdekvédelmi, érdekképviseleti munkája legyen összhangban a követelményekkel. Ahhoz képest, hogy nemrég került új tisztségébe, úgy beszél a tennivalókról, mintha tapasztalt bizalmi volna. — Tizenkét éve dolgozom a gyárban, volt alkalmam megismerni a társaimat. Többségük jól képzett szakmunkás, kvalifikált műszaki, ők nem bocsátanák meg, ha nem ismerném az életükkel, a sorsukkal, a munkájukkal összefüggő kérdéseket. Arra biztatnak, hogy véleményüket mondjam el ott, ahol döntést hoznak a jövőnket meghatározó ügyekben. — Kiáll mellettük a bizalmitestületi üléseken is? — Természetesen. Nemrég tárgyaltuk az idei évre előirányzott bérnövekedést. Munkatársaim sokallták a mozgóbérre fordítható keretet, mert attól tartottak, hogy az erre a célra fordítható összeget nem a rendeltetésének megfelelően, illetve érdemtelenül használhatják fel a gazdasági vezetők. Mi amellett kardoskodtunk, hogy a mozgóbér egy részét alapbéresítsék. Ez megvalósult. Tavaly a szakszervezeti bizottság engedékeny volt, amikor kompromisszumot kötött a gazdasági vezetőkkel. Azt ígérték ugyanis, hogy félévkor megvizsgálják: vajon megfelel-e a rendeltetésének a mozgóbér Valóban mozgósít, jobb, termékenyebb, selejtmentes munkára lelkesít? Hogyan tud segíteni ebben a helyzetben a bizalmi? Sneider László határozottan állítja: semmiképpen sem a szembenállás esetleg hátrányos, ám eredményt ritkán hozó taktikájával, hiszen tudja, hogy a vállalatnál ma minden felelős szakembert, tisztségviselőt foglalkoztat ez a kérdés, a szakszervezeti bizottság, a vezetőség keresi a lehetséges megoldást. A bizalmi szerint olyan együttgondolkodásra van szükség a vezetők és a tisztségviselők között, amely előmozdíthatja a megoldást. Munkatársai azt várják tőle, hogy képviselje az érdekeiket. Ehhez a vállalat dolgaiban járatos, jól felkészült tisztségviselőnek kell lennie. Mika István Nagy Imre (Fotó: Perl Marton)
