Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-22 / 94. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. április 22., kedd 5, A XVIII. században a bútorok és képek mellett nagyon sok váza és kisebb dísztárgy ke. rült Európába a Távol-Keletről. A 104 cm magas faváza egy szolgát ábrázol és kar­csú úrnőjét. A vázát a szolgatartja (jobbra). Színes, fekete alapon tarka mintás teás­kanna Kelet-Ázsiából (balra) Műtárgyhamisítások Lakk táblácska a XVIII. századból, Bajorországban készült A lakk művészete Európa számos múzeumá­ban őriznek Távol-Keletről származó tárgyakat, ame­lyeknek közös jellemzőjük, hogy felületük igen ellenálló anyaggal van bevonva és ez jellegzetes fényt, csillo­gást ad a tárgynak. Ezek a tárgyak készülőe.nek agyag­ból, fémből, de leginkább fából, lehetnek bútorok, edények, dobozok, képek, ivópoharaik, sőt kardok. A fényes, konzerváló bevonat, a lakk, az így készült tár­gyakkal a lakkművészet foglalkozik. A lakkművészet legrégibb emlékei Kínából származ­nak. ahol már az i. e. III. században készítettek lakk­tárgyakat. A Han-dinasztia alatt (i. e. 206—i. sz. 220) már dísztárgyakat is készí­tettek, amelyekre stilizált sárkányokat festettek. A kínaiak tanították meg a lakkművészet mesterségére a japánokat, akik túlszár­nyalták mrstereiket, és a műfaj legszebb készítménye­it állították elő. A kínai— japán lakkművészetre külö­nösen a Ming-időből (1368— 1644) a nagy virágminták, állatképek, tájképek és élő, mozgó emberalakok jellem­zők, ezek egyedülálló tech­nikája világhírűvé vált. A japán lakkművészet fény­kora a XV—XVII. század­ra esik. A lakktárgyak fes­tői díszítése a keleti festé­szet stíluselemeit vette át, felületüket gyakran arany-, ezüst-, elefántcsont, gyöngy­ház stb berakásokkal dí­„A Paradicsom kapujában álltam. Azok közül, akik beléptek, a legtöbben sze­gények voltak; és a pokol kapujában álltam, s akik ott bementek, a legtöbben nők voltak.” Ezt a mondást Mohamed prófétának tulaj­donítják, aki indoklásul így jellemezte a nőket: „Elárul­ják, akire rábíztak valamit, csökönyösek, amikor kér­nek, és hálátlanok, amikor ajándékot kapnak”. A Korán sok helyen rög­zíti a nő alárendelt helyze­tét. Például: „A férfiak a nők felett állnak, mert Is­ten kitüntette őket... És ha attól (féltek, hogy a nők fellázadnak, akkor figyel­meztessétek, (kerüljétek őt a hitvesi ágyban és verjé­tek!” Milyen a nők helyzete egy olyan országban, ahol évszázadokon át az iszlám hagyomány határozta meg a patriarchális életformát, ahol azonban most az alkot­mány rögzíti a nő egyenjo­gúságát? A Kaszpi-tenger partján elterülő Dagesztáni Auto­nóm Szovjet Szocialista Köz­társaság szociálisügyi mi­niszterasszonyával beszél­getek A nők egyenjogúsításában nagy szerepet játszott a for­radalom után megkezdett alfabetizálási kampány. „Ak­koriban jöttek olyan idős asszonyok is, akik még so­ha nem láttak betűt.” szítették. A japánok lakko­zott tárgyait számos kiváló tulajdonsága páratlanná te­szi : könnyedség, tartósság, szép díszítés, keménység, fény, ellenállóképesség Nagy keménysége ellenére nem törik, nem repedezik, fényét évszázadokon át meg­őrzi, nem támadja meg sem a forró víz, a hamutar­tót az égő cigaretta para­zsa, de ellenáll a hideg al­koholnak és savaknak is. A japánok nagyon sós és for­ró levese nem árt meg a lakkozott facsészének, amely­ből egykor a teát szürcsöl- ték. A lakk egyébként oldat vagy emulzió, amely illő alkotórészeinek az elpárol­gása után a tárgyak felüle­tén összefüggő bevonatot ad. Régen a Kínában, Ja­pánban nagy gonddal ter­mesztett lakkfa (Rhus ver- nicifera) nedvéből készült a lakk, illetve a Ficus-féle fák gallyain é'.ő nőstény tetvekből (Coccus lacca) és ezeken az állatokon kérget képező növényi nedvekből. A legaktívabbaknak a pártfunkcionáriusok lányai és az értelmiség képviselői bizonyultak. Vidéken nehe­zebben ment a nőkérdás megoldása. „Egyes anyák sem rendezvényekre, sem moziba nem engedték el lányaikat.” Ez ma már nem probléma, mondja a minisz­terasszony. „Ma a foglalkoztatottak mintegy 40 százaléka nő: Egyes ágazatokban, példá­ul az egészségügyben és az oktatásban mintegy 70 szá­zalék az arányuk. És mi a helyzet a magán­életben ? A törvény és az alkot­mány értelmében a nő egyenrangú a férfival. De hogy fest a helyzet a ma­gánéletben? „A forradalom előtt a férfinak több fele­sége lehetett. Ma már csak egy. Azelőtt a feleséget meg kellett vásárolni. Egyesek hatalmas összegeket köve­teltek; a hegyekben olcsóbb volt az asszony. »Menyasz- szonypénz ma már termé­szetesen nem létezik«" — mondja a miniszterasszony. És a köztársaságban álta­lános. hihetetlen méretű gyermekáldás — a családon­ként az átlag hat gyerek: egyes nők 17 gyermeket is szülnek — vajon nem aka­dályozza a nőket a szak­mai és társadalmi előreju­tásban ? „Szép hagyomány, hogy az asszonyt tisztelik. Senki A XVIII. században Eu­rópában divattá vált a lakk­tárgyak gyűjtése, illetve utánzása, különösen Német­országban, Ausztriában és Hollandiában. Ezek az után­zatok azonban minőség szempontjából meg sem kö­zelítik az eredeti kínai és nem sértheti meg; tisztelik benne az anyát. Minden az asszonytól indul ki... " A rendületlenül optimista szociálisügyi miniszterasz- szonynak alapjában véve bi­zonyára igaza van. A ha­gyományok azonban szívó- sabbak és erősebbek a pa­pírra vetett törvényeknél. A szociálisügyi miniszterasz- szony például valószínűleg vágyálmát is hozzászőtte ahhoz az állításához, hogy a városi és a falusi nők kö­zött „talán csak az öltöze­tükben" van különbség. Ha­talmas fejlődést jelent, hogy egy nő, aki azelőtt még ol­vasni sem tanulhatott vol­na meg, most egy szanató­rium osztályvezető-helyette­se lehet. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy egy-egy klinikán vagy szanatórium­iban csaknem kizárólag or­vosnők dolgoznak, a főor­vos vagy a klinika vezetője szinte minden esetben fér­fi. A hagyományok szívó­sak ... Dagesztánban ma egyet­len nőnek sem kell fáty­lat viselnie, egyetlen asz- szonynak sem kell attól tar­tania, hogy a válóperes bí­ró a Korán alapján ítélke­zik felette. Egyetlen asz- szonynak sem tilthatják meg többé, hogy elhagyja falu­ját, egyetlen nő előtt sem marad zárva az egyetem ka­puja. japán darabokat, már csak azért sem, mert ezek sok­kal gyengébb minőségű gyantalakkból készültek. Európában Kölnben ta­lálható a híres Lakktárgyak Múzeuma, az itteni tárgyak közül mutatnak be néhányat képeink. H TT • ­I I et elejen — Az orvos azt mondta, levegőváltozásra van szük­ségem — mondja a skót felesége. — Szerencséd van! Éppen megfordult a szél — vála­szol a skót. :k — Másnapos vagyok. Tud­na ajánlani valami jót? — Mi legyen az? — Mindegy, csak nagy le­gyen, hideg és sok gin le­gyen benne. — Egy pillanat. . . Jim, küldd ide a sztriptiztáncos- nőt! ■k Jaroslaw úr meséli az is­merősének: — Londonban akkora köd volt, hogy három lépésnél tovább nem láttam! — En viszont a szabadsá­gom alatt egy olyan város­ban voltam, ahol még en­nél is sokkal sűrűbb volt a köd ... — Hol? — Azt nem tudom, olyan nagy volt a köd . ., ★ — Nézze meg ezt a fény­képet. Keresse meg ezt a férfit és kövesse, mint az árnyék! Megértette? Mint az árnyék! — mondja a rendőrfőnök a nyomozónak. — Megértettem — vála­szol a nyomozó — és mit csináljak, amikor nem süt a nap? Valamikor az időszámítás előtti VI. században kezd­tek el műtárgyakat hami­sítani. amikor a képzőmű­vészeti alkotások elvesztet­ték eredeti kultikus, vallá­si szerepüket, és önálló esz­tétikai értékké váltak, s polgárjogot nyert a műke­reskedelem, a képek, szob­rok, érmék, bútorok adás­vétele. S ahogy nőtt a gyűj­tőszenvedély, úgy emelke­dett a műkincsek ára; ezzel párhuzamosan pedig a ha­misítók tevékenysége is. Már a XVI. századtól szo­kásos volt, hogy a művész vagy műhelye egy-egy si­kerültebb alkotásról máso­latot 'készített — gyakran több példányban is. De egyéb Okokból is találko­zunk egyazon mű több vál­tozatával. Nagy művészek gyakran másolták nagy elődeik mű­veit. Rafaello Peruginóét, Rubens Tizianóét, Remb­randt Dürerét. Ránk ma­radtak ókori görög szob­rok korabeli római máso­latai. S hogy korunkhoz kö­zelítsünk, ismerjük Bara­bás Miklós, Székely Berta­lan külföldi tanulmányútja­in készült, mfsteri vízfest­ményeit, Tizianor Palma Vecchio, Tintoretto, Giorgio­ne festményeinek mesteri átköltéseit. Kovács Mihály — az egyik legkorábbi ma­gyar történeti festő — mint ■a madridi Prado egykori restaurátora, számos máso­latot készített spanyol mes­terművekről. Hasonlóan Ba'- lo Ede, -ki jóformán egész életét remekművek másolá­sának szentelte, é> e gyűj­teményét a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozna. A másolat — nem hami­sítvány. Akkor válik azzá, amikor a művész nevét, szignóját is rávezetik, az­zal a céllal, hogy mint eredeti alkotást értékesít­sék. Tudvalevő, hogy a kép valódiságának megállapítá­sánál számottevő bizonyí­ték a művész névaláírása. Az egyik bécsi képtárban őrzött Greco-műről — ép­pen a mester nevének hi­bás aláírása révén — derült ki, hogy hamisítvány. Tu­dunk olyan esetről is, ami­kor „jó szignó” hitelesített hamis képet; amikor példá­ul az eredeti mű részben vagy egészben megsemmi­sült, csak az aláírás ma­radt meg, és a képet ide­gen kéz átfestette. Szerepelhet hamis alá­írás valódi képen is, mint egyik-másik Mednyánszky- műnél, ahol a mester nem jelezte alkotását, és halála után barátja, Pálmay, pó­tolta a hiányt. Egry József esetében is ez történt; oly­kor az elmaradt aláíráso­kat utólag kanyarították a kép alá, sőt, nemegyszer festményeit „be is fejez­ték”. A műtárgyak „iparszerű” hamisítása a XIX. század­ban kezdődött, és azóta a szigorú büntető intézkedé­sek ellenére egyre nagyobb méreteket ölt. Az 1930-as évek elején óriási feltűnést keltett Berlinben az a bírói döntés, melynek értelmében Otto Wuchert egyévi és hét­hónapi fegyházna és 30 000 márka pénzbüntetésre ítél­ték Van Gogh képeinek ha­misításáért, áruba bocsátá­sáért. A szélhámos festeke- reskedő hosszú évekig a legavatottabb szakértőket is megtévesztette. Ugyancsak a bíróságon végezte — bár meglehető­sen enyhe ítélettel — Hans van Meegeren, Vermeer zseniális hamisítója. Beval­lotta: tizennégy „klasszikus holland mesterművet” ha­misított, közülük kilencet hozott forgalomba. Ügy be­leélte magát Vermeer vilá­gába, festői • módszereibe, hogy külön olasz korszakot alkotott a művész osuvre- jébe. Képei múzeumokba, világhírű gyűjteményekbe kerültek, és csak akkor derült ki, honnan származ­nak, amikor Van Mesge- ren leleplezte magát. A régi képek hamisítói korabeli anyagot, fát, vász­nat, festéket, alapozó anya­got, szerszámot szereznek, vagy a többé-kevésbé új anyagokat változtatják ré­givé, átfestenek régi képe­ket, de más anyagot is fel­használnak (például régi szekrény hátlapját). A fes­téket, az alapozó anyagot régi receptek alapján teszik hasonlóvá az eredetihez. Túl az anyagismereten, a művész sajátos technikáját, ecsetkezelését, művészi tö­rekvéseit is ismeri a hoz­záértő hamisító, hogy elfo­gadható, megtévesztő ké­pet festhessen. Ám a sokfaj­ta, különféle technikai, ké­miai vizsgálat, amely a ma művészettörténészének ren­delkezésére áll, a legtöbb csalót leleplezi. A gynge minőségű hamisításokat a fenti vizsgálatok nélkül is észreveszi a műtörténész avatott szeme. Még a meg­tévesztésig sikerült h-misi- tások is röntgen-, kvarc­éi: k trón-mikroszkópos, dsk- tiloszkópos vizsgá’at, vegy- elemzés, színképelemzés, fényképezés, nagyítás, kü­lönböző fény adagolással készült felvétel stb. segítsé­gével „színt vallanak”. Röntgenfelvétel segített például a valódi és hamis Van Gogh-ok megkülönböz’e- tésében. A hamis Greco-kép alól a röntgenfelvételen tűnt fel egy XVIII. századi festmény. Fizikai és kémiai vizsgálatok során derült ki, hogy a budapesti Szépmű­vészeti Múzeumban őrzött Lorenzo Let'o-hamisítvány valójában sokkal értéke­sebb; egy átfestett Perugio- no-festmény. A legegyszerűbb hamisí­tási eljárás — a másolás — alkalmazása kockázattal jár. Előlkerülhet ugyanis az eredeti mű, és az össze­hasonlítás során minden ki­derül. Nagyobb igényű vállalko­zás a festő szellemében, több motívumának felhasz­nálásával készült új kép alkotása. Genthon István írja, hogy a Rippl Rónai- hamisítványok között gya­koriak a nagyobb kompo­zíciókból kimásolt és ön­állósított részletek. Soká volt ismert Budapesten egy pipás Biacssk bácsi, amely a jól ismert „Apám és Piacsek bácsi vörös bor mellett’ című kép egyik részletét ábrázolta. A „Kug- lizók” néhány alakja is, eredeti összefüggésekből ki­szakítva, mint „vázlat” je­lent meg. Az ilyen és hasonló csa­lásokat leleplezi a szakértő, ha egyáltalán elé kerül a műtárgy. De ezeknek csak igen kis részük jut el mú­zeumi bírálatra, a hamis képek meglehetősen szaba­don mozognak, cserélnek gazdát a magánkereskede­lemben. Kádár Márta Amikor a fátylak lehulltak... A nők és az iszlám a Szovjetunióban Eger Város Tanácsa V.B. Munkaerő-szolgálati Iroda. állásajánlatai: EGRI VASÖNTÖDE: Eger, Nemecz J. u. 11. Felvételre keres belső ellenőrt; betanított öntödei munkásokat — több műszakos munkarendbe. BUBIV 7. SZ. GYÁREGYSÉGE: Eger, Faiskola u. 7. Felvesz felsőfokú szakirányú végzettséggel tmk-vezetőt; közgazdasági végzettséggel anyaggazdálkodót; középnyomású vizsgával kazánfűtőt; lakatost élező munkakörbe; asztalosokat; targoncavezetőt; betanított és segédmunkásokat. FELSŐ-MAGYARORSZÁGI VENDÉGLÁTÓ V.: Eger, Lenin út 55. Felvételre keres felsőfokú számviteli vagy közgazdasági végzettséggel rendelkező elemzőt; középfokú végzettséggel energetikust; gyakorlattal rendelkező szakácsot és cukrászt. AMFORA — ÜVÉRT: Eger, Cifrakapu tér 24. Felvételre keres targoncavezetőt. HEVES MEGYEI PATYOLAT VÄLLALAT: Eger, Tinódi u. 28. Felvesz egri munkahelyre, betanított munkára női munkaerőket, valamint gyors- és gépírót. HEVES MEGYEI ZÖLDÉRT: Eger, Klapka u. 9. Káli telephelyére (Vasút u.) felvesz érettségivel rendelkező árudiszponenst. Jelentkezni lehet: Kál. Vasút u„ telepvezetőnél. ÉPtlLETKARBANTARTÖ SZÖVETKEZET: Eger, Csákány u. 11. Gyakorlattal rendelkező közgazdasági elemzőt keres felvételre. Továbbá felvesz kőműves szakmunkásokat. Szervezett kőművesbrigádok jelentkezését előnyben részesíti. (15—20 fő). Füzesabony, Besenyőtelek, Dormánd, Tenk községekből munkásszállítást biztosít. HEVES MEGYEI TANÁCSI ÉPÍTŐIPARI V.: Eger, Sas út 94. TPA—L számítógépéhez gyakorlott szervező-programozót keres felvételre. Érdeklődni lehet a vállalat szervezési osztályán. Telefon: 10-622 198

Next

/
Thumbnails
Contents