Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-21 / 93. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. április 21., hétfő 3; Küldöttgyűlés Egerben és Hatvanban (Folytatás az 1. oldalról) Szót kért és kapott a ta­nácskozáson Németh László, a városi pártbizottság első titkára is. Mint említette: — Nagy jelentőséget tulajdoní­tunk az ifjúság körében vég­zett munkának. A végrehaj­tó bizottság is többször tár­gyalta az életük főbb kérdé­seivel kapcsolatos témákat. Nagy reménnyel, várakozás­sal és bizalommal vagyunk a véleményük iránt. Már csak azért is, mert — az adatok is bizonyítják — többségükre számíthatunk országépítő tevékenységünk­ben. Ez a nemzedék művel­tebb, igényesebb, mint a ko­rábbiak. A megélhetés gond­jai viszont csökkentik törté­nelmi eredményeink hajtását körükben. Épp ezért, még nagyobb lendületre van szük­ség, s ebben a közös erő­feszítéseknek kell elsődlege­seknek lenniük. Az egész napos tanácsko­záson a résztvevők négy szekcióban külön is megvi­tatták az őket érintő, leg­fontosabb kérdéseket, téma­köröket. Számos, hasznos észrevétel és javaslat hang­zott el ezeken a foglalkozá­sokon, amelyek jegyzőköny­veit továbbítják a felsőbb KISZ-szervekhez. A vita összefoglalóját kö­vetően, a küldöttek egyhan­gúan elfogadták az írásos dokumentumokat, s az azok­hoz fűzött hozzászólásokat. A fórum befejező részében választásra került sor. A szavazati joggal rendelkezők 17 tagú testületet választot­tak meg az ifjúságmozgalmi munka irányítására. A KISZ Eger Városi Bizottságának első titkára ismét Farkas Jó­zsef, titkára pedig Bernáth István lett. A 11 tagú pénz­ügyi ellenőrző bizottság el­nöke Bíró Valéria, titkára Szeredi Lajos. Végül a kül­döttek bizalmat szavaztak annak a 70 személynek, akik a megyei küldöttgyűlésen képviselik majd Eger és kör­zetének fiataljait. Tárgyilagosan múltról, jövőről Királyné Zólyomi Erzsébet köszönti a hatvani fórum résztvevőit Az alapszervezetek és a vállalati, községi KISZ-bi- zottságok számvetését köve­tően, 4394 fiatal véleményét hozta el a hatvani ülésre a 105 küldött. Az elnökségben helyet foglalt többek között Bányai István, az MSZMP KB tagja, dr. Molnár Gyula, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője, Szokodi Ferenc, a városi pártbizottság első titkára, Tóth Mária, a KISZ KB tagja, Kiss György, a KISZ KB osztályvezető-he­lyettese, Szántási Rafael, a megyei KISZ-bizottság tit­kára, Angeli József, a váro­si tanács elnöke, valamint Nagy Józsefné és Kovács András országgyűlési képvi­selő. Királyné Zólyomi Erzsébet köszöntötte a résztvevőket, majd Ságiné Szűcs Klára, a városi KISZ-bizottság titká­ra fűzött szóbeli kiegészítést a tartalmas és kritikus hangvételű írásos beszámo­lóhoz. Elmondta, hogy ezen a területen is találhatók gyengén működő szerveze­tek, a jók és a kiemelkedők mellett. Megállapítható, hogy az alapszervezetek és a bi­zottságok kritikusan érté­kelték önmagukat. Ezt jel­zi, hogy a nem megfelelő hozzáállás, illetve a létszám erőteljes csökkenése miatt, négy alapszervezetet meg­szüntettek, 199 tag kilépett, 45-öt pedig töröltek, köte­lességük elmulasztása miatt. Minden helyen az útkere­sés, a jobbítás szándéka ta­pasztalható. Az értékelések­ben nagy teret kapott a gaz­dasági és a tanulmányi munka, de bemutatták az eszmei-politikai nevelés hiá­nyosságait, eredményeit, a politikai képzés iránti ér­deklődés csökkenését is. A minősítéseket reálisnak ne­vezte. Felhívta a figyelmet arra, hogy az egyéni válla­lások összegezése az előző évekhez képest felületesebb volt. Az előrelépéshez viszont szükséges a személyre sza­bott dicséret vagy bírálat. összegezte a Mi a teen­dőnk? című vitadokumen­tumról elhangzottakat is, hangsúlyozva, hogy az erről mondott véleményekből ki­tűnt: a megnyilatkozók fe­lelősséget éreznek az ifjúsá­gi szövetség iránt, s egyet­értenek a megújulási törek­vésekkel. A tanulók sokat várnak az öntevékeny diák­csoportok életre hívásától, a követelmények emelésétől, de konkrét feladatrendszer megalkotását kérik és vár­ják a kongresszustól. A dol­gozó tagság szerint helyre kell állítani a nyolcórás munkaidő becsületét és fon­tosnak tartják a lakáshoz jutás, az otthonteremtés fel­tételeinek javítását. A szak- szervezeti ifjúsági tagozatok­kal kapcsolatban azt is meg­jegyezték, hogy csak ott hozzanak ilyeneket létre, ahol azok minőségi válto­zást eredményezhetnek. Lé­nyegesnek tekintik, hogy konkrétabbá kell tenni a KISZ-nek adott pártfelada­tokat, és a párttagság pél­damutatását erősíteni kell. Szinte mindenütt szóvá tették: szét kell választani a tanulói és a dolgozói ki­tüntetési formákat, hisz egy diák sokszor két-három év után átveheti ugyanazt az elismerést, amit egy üzem­ben levő fiatal csak 8—10 esztendő után kap meg. Egyebek mellett beszélt még a szabadidő-eltöltési, művelődési lehetőségekről és a tagkönyv bevezetésének visszhangjáról is. Ezután szekcióülésekkel folytatódott a program, majd plenáris vitára került sor. Ebben tizenöten kértek szót, s az idő rövidsége mi­att, nyolcán írásban nyújtot­ták be hozzászólásukat. Schrej Józsefné lőrinci küldött az úttörők KISZ- taggá nevelésére hívta fel a figyelmet. Mint hangsúlyoz­ta, már az általános isko­lákban el kell kezdeni a kisdiákok felkészítését. A Csányi Állami Gazdaság dolgozója, Simon Attila be­számolt arról, hogy mivel az idénymunkák a mezőgazda­ságban nem teszik lehetővé az aktív alapszervezeti tevé­kenységet, így kísérletkép­pen kis csoportokban végez­ték a feladatokat. Pró­bálkozásaikat sikeresnek mi­nősítették. A város kórhá­zának fiataljai nevében Nyá­ri Eleonóra azt javasolta, hogy éljenek az „Alkotó if­júság” pályázat adta lehe­tőségekkel, mert ez módot ad az alkotói kedv kibonta­kozásának. Felvetette, hogy szeretnék kiszélesíteni az egészségnevelési propagan­damunkát. Főképp a közép- iskolásoknak tartanak majd előadásokat. A „Ki miben tu­dós?” című vetélkedősorozat­ban elért sikereikről is beszá­molt Kaszás Mónika, a Baj­za Gimnázium diákja, aki azt is javasolta, hogy az el­következőkben a tanulók kapjanak még nagyobb sze­repet a városi KlSZ-bizott- ság munkájában. Szántási Rafael a megyei KISZ-bizottság értékelését ismertette. Mint megállapí­totta, jó színvonalon tevé­kenykedtek az itteniek. A megyében elsőként hozták létre az „Alkotó ifjúság” egyesülés aktívahálózatát, ki­emelt figyelmet fordítottak a fizikai dolgozókra, igaz. arányuk kevés a párttag KISZ-tagok között. A jövő teendői között említette a lakóterületi és a kisüzemi tevékenység javítását, a szakszervezeti ifjúsági taná­csok és tagozatok szervezé­sét. Szokodi Ferenc hangsú­lyozta, hogy számtalan jó példa található a fiatalok helytállására a gazdasági munkában. Ezeket mindenütt követni kell! Az előrelépés­hez nélkülözhetetlen a még meglevő tartalékok feltárá­sa, kiaknázása. Szóvá tette azt is, hogy jobban kell él­ni a szabadidő-eltöltés, a művelődés meglevő lehető­ségeivel. Ebben a körzetben eredményesen gazdálkodtak a vállalatok, termelőszövet­kezetek, ezt igazolja, hogy az elmúlt évben nem volt veszteséges gazdaság. Ehhez hozzájárultak az ifjúkom­munisták is. A küldöttek választással folytatták munkájukat, en­nek érdekessége volt, hogy a KISZ-bizottság titkárának két személyt jelöltek. Vé­gül is Lisztik Istvánt tartot­ták alkalmasnak erre a tisztre. Megválasztották a városi KISZ-bizottság és a pénzügyi ellenőrző bizottság tagjait, utóbbi testület elnö­ke Tapolczainé Képes Zsu­zsanna, titkára Bakó Mar­git lett. Bizalmat szavaztak az április 26—27-én sorra kerülő megyei küldöttgyűlé­sen részt vevő harminc KISZ-es fiatalnak. Tudósítás: Szalay Zoltán Homa János Kép: Perl Márton Kőhidi Imre A szirmok vándorai Mézes mesék A méhészkedés a magyarságnak ősi foglalkozása volt. Bizonysága ennek, hogy a méh és méz szavaink ugor eredetűek, s a velünk rokon volgai finn és török népek ma is jeles művelői e gyűjtögető foglalkozásnak. Okleveleink is többször emlegetnek királyi és egyházi méhészeket, méz. zel, viasszal, méhsörrel adózókat. Helyneveinkben is nem egy őrzi azt, hogy mily elterjedt mesterség volt ez hajda­nán. Elég, ha csak Fedémes, Méznevelő, Méhkerék — el­nevezésekre gondolunk. A méhtenyésztés csak a múlt szá­zadban indult hanyatlásnak amikor a táplálékul szolgáló mézet a gyárilag előállított cukor háttérbe szorította, s ez. zel egy egészségre veszélyes édesítőszer vette át az ural­mat asztalainkon. (Fotó: Tóth Gizella) Azt tudjuk, hogy mada­rat dobbal nem lehet fogni. De méhet zongoraszóval kasba lehet „terelni”. Ez si­került egy egri férfinak. Ré­vász István neve ugyanis még jól cseng zenei berkek­ben is, hisz az általa veze­tett triók muzsikájára oly sokan bújtak össze a Hotel Eger, a Grill táncparkett­jein. Ám nyilván tartják már méhészkörökben is. Im­már fél évtizede, hogy a háromlábú zongora székéről felállva csatlakozott a szir­mok vándoraihoz, azokhoz, akik kora tavasztól késő őszig követik a virágkely- hek szorgos szüretelőit. Aki már kóstolta, az ál­tala pergetett akácmézet, azt állítja, hogy még a nagy erdei ínyenc, a halhatatlan Mici Mackó is vevője len­ne. Bár a gazda ezzel a sikerével sohasem dicsek­szik. — Javában zongoráztam még, amikor megismerked­tem a méhek zárt világá­nak intim titkaival. Belefá­sultam az állandó éjszaká­zásba. Feleségem, s két lá­nyom is csak elvétve talál­kozott velem. A szórakoz­tató zenésznek ugyanis nin­csenek hétköznapjai és ün­nepei. Lebilincselt a sajátos foglalkozás, no meg maguk a méhek is. S azt mondha­tom, így már többszörösen is nagycsaládos lettem, hi­szen egy jó kaptárból való família 60 ezer tagot is számlál. — Viszont úgy tudom, ez sem. afféle othonülős, karos, székes elfoglaltság. — Nem, viszont a család \is részt vesz benne. Együtt pergetjük a virágok ara­nyát, s a kis eldugott Ti­sza menti településen, ahol évek óta felállítom a kap­táraimat, közösen csodáljuk a parányi szárnyasok gigá­szi munkáját. Ám tévedés volna, ha azt hinnénk, hogy csak ennyiből áll az egész. Ugyanis csak az a méhész boldogul egyről a kettőre, aki maga is olyan szorgos, mint kasbeli népe. — Kérem, ossza meg ve­lünk is élményeit. — Sajátosan szervezett, magas rendű világ a méheké. Egyetlen olyan élőlényt sem ismerünk, aki olyan nemű utódot tudna létrehozni, amilyenre épp közösségének szüksége van. Egyedül a méh ilyen csodálatos. Ha egy családnak anyára, dolgo­zóra, sőt herére van szük­sége, olyan jön a világra. Megkapó az a rituálé, amely- lyel a táncos hirnönök jel­zik a nagy családoknak a szirombontás, a rajzás ide­jét. A gyűjtés alatt éjjel­nappal dolgoznak. Először a táplálékuknak számító virág­port, majd a nektárt gyűj­tik be. S amit napközben szüretelnek, azt éjszaka mézzé alakítják. — Mondhatjuk akkor, hogy ők a bogárvilág „ja­pánjai”? — Ha a hatékonyságra gondol, akkor igen. Csak van egy szépséghiba, a parányi szorgos szárnyasok élete is rügyfakadástól sziromhul­lásig tart. A szó szoros ér­telmében halálra dolgozzák magukat. — Akkor tehát mégis igaz az is, hogy kizsákmányolja őket a méhesgazda? — Valóban a mézet el­vesszük, de egyébként gon­doskodunk repülő nyájunk­ról is. Az emberi társadal­mait idézi az is, hogy 'bár­mily nagy létszámú is a csalód, anya vagy királynő nélkül elpusztul. — A méhészeket a virá­gok vándorainak is nevezik. Kora tavasztól követik a kincseket kínáló, éppen ter­mést hozó szirmokat. Ho­gyan vesznek tudomást ar­ról, hogy most épp melyik virág bontja szirmait? — Szervezés kérdése az egész. Nekem jó barátaim is segítenek ebben, hiszen az egész felvidéket becsatangol­juk Debrecentől a Mátra al­jáig. Lehet, hogy ma még a Tisza árterében vagyok, hol­nap pedig már a nyíló aká­cosra „szállunk”. Nemegy­szer levelezőlapok, sürgősebb esetben telefon útján érte­sülünk a színhelyről. — Végezetül, mennyire népszerű elfoglaltság ez az ősi mesterség manapság? — Ismerek olyan idős veterán kollégát, aki a szó szoros értelmében méheiért él. Valóságos felelősséget érzünk irántuk. S a törődési, gondoskodást a szárnyas család is meghálálja. Jóma­gam húsz családdal dolgo­zom együtt, s az elmúlt sze­zonban 20 mázsa mézet per­gettem ki. Növekedett a méhészek száma, de a kör­nyezetszennyezési ártalom lemérhető nálunk is. Külö­nösen veszélyes a repülőgé­pes permetezés. A vegysze­rek az apró lények milliárd- jaival végeznek. Tudjuk,ez is az emberi létet szolgálja, de nem ártana méhkímélő per- metet alkalmazni, hisz mil­liárdos hasznot hozunk nem­csak a mézszürettel, hanem a beporzással is. Révász István kiegyensú­lyozott, megelégedett ember­benyomását kelti. Régi szen­vedélyéhez, a zenéhez sem lett hűtlen. Amikor ideje en­gedi, s no persze kedve is van hozzá, leül a zongorá­ja melllé, hogy egy-egy klósz- szikus vagy táncdallammal kipihenje fáradalmait. Lehet, hogy a zümmögő kórus hangsorait is gyakran dú­dolja? Soós Tamás Elköltözik a Dobó térről a könnyűipar — Tovább bővül a főiskola - Dolgoznak a Grassalkovich-kastélyban — Otthonosabb lesz a Csebokszári-lakótelep Tervek a rajzasztalon Az utcai járókelőt mindig jó érzéssel tölti el az, ha látja, hogy lakóhelye új épülettel 'gyarapodik, legyen az lakóház vagy középület. Azt már magyarázni sem kell, hogy mennyire megvál­toztatja közérzetünket, ha például egy 'lakótelepre fá­ikat, virágokat ültetnek, s az olykor bizony sivár környe­zet barátságos pavilonokkal, padokkal gazdagodik. Soka­kat érdekel megyénk telepü­léseinek változása, szépülé­se. Korábban már hírt ad­tunk a megyeszékhelyen épülő létesítményekről, ez­úttal a tervezéssel foglalko­zó cégek közül a Heves Me­gyei Tanácsi Tervező Válla­latot kerestük fél. Igazgató­ját, Borics Jászlát arra kér­tük, ismertesse azokat az el­képzeléseket, amelyek a kö­zeljövőben valósulnak -meg. Elsősorban a tervezési és te­lepülésrendezési feladatokról érdeklődtünk. Megtudtuk, hogy Egerben a tervek szerint új telephe­lyet kap a cipőipari és a ru­haipari szövetkezet. E két üzem a Dobó téri minorita- rendház épületéből az északi lakótelepre költözik a közel­jövőben. A Leányka utcá­ban építik fel a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola közel háromezer négyzetméteres oktatási komplexumát, amelyben az állattani és nö­vénytani tanszéket, valamint az idegen nyelvű lektorá­tust helyezik el. A hatvani Grassalkovich- kastély nyugati szárnyának felújítási terveit folyama­tosan végzik, egyébként már megkezdődött az építkezés 'is. Az újjávarázsolt épület közművelődési célokat szol­gál majd. Hatvanban az ipari szakközépiskola szá­mára terveznek egy nyolc tantermes épületet, s a ti- szanánai általános iskola is négy oktatási helyiséggel ibőviül. 'Elkészült a tanulmányter­ve a Füzesabony központjá­ban létesülő egészségügyi kombinátnak és a pétervá­sári egészségügyi központ­nak. A tervezés alatt álló la­kóházaikból csak néhányat emelünk ki. Rajzasztalon vannak a gyöngyösi Vörös Hadsereg úti lakótelep ter­vei, s megrendelést kaptak a Mátrai út keleti oldalán épülő lakóházak elképzelé­sednek kialakítására. A fü­zesabonyiak számára nyolc­lakásos társasházat tervez­nek az Egyetértés utcában, amelynek földszintjén üzlet- helyiség kap helyet. Borics László szólt a te­lepülésrendezés érdekében végzett munkálatokról is. A Heves Megyei Tanácsi Ter­vező Vállalat dolgozói kive­szik részüket Eger belváro­si tömbrekonstrukciójának megvalósí tásából. Jó hír, hogy kialakultak az elképzelések Eger északi városrészének részletes ren­dezésére, parkosítására, egy­általán otthonosabbá tételé­re. Az építészek intimebb belső terekkel s szebb utca­képekkel szeretnék megör­vendeztetni az itt élőket. Foglalkoznak továbbá a Cif­rakapu utca keleti oldala és a vasút közötti szabad te­rületen .garázssor kialakí­tásával. Ezek persze még csak elképzelések. Nagy és szép feladat a gyöngyösi úgynevezett Zsel­lér közös beépítésű terület tervezése, valamint, fontos munka Hatvan város köz­pontjának részletes rende­zése. A községek közül dol­goznak Ecséd, Apc, Márkáz, Sarud, Szilvásvárad, továbbá Bélapátfalva és a környező települések összevont ren­dezési tervén.

Next

/
Thumbnails
Contents