Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-21 / 93. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. április 21., hétfő Igényes szolgáltatás Megszokott, hagyományos gyakorlat az, hogy a tévékritikusok szinte kizárólag az irodalmi hangvételű produkciókat mérlegelik, méltatják. Kétségtelen, hogy ezek létrehozása fokozott szellemi összpontosítást követel, s nem véletlenül kapnak helyet a főműsorban Az is igaz, hogy legjavuk elgondolkodtat, szemléletünket formálja, cselekvéseinket befolyásolva edz értékesebb emberré legtöbbünket. Mégis: kár lenne mellékvágányra terelni a szakmai igényesség jegyében született, informatív célzatú, szolgáltató jellegű programokat, hiszen ezek is hasonló elképzeléseket hirdetnek. Akkor is, ha más műfajban fogantalak, ha nem is pályáznak a maradandóság babérjaira. Ilyen vállalkozás a Takács Mária gondozásában jelentkező Postafi6k 250., amely a legutóbb is meglepett változatosságával, sokrétűségével. Népszerű bemondónőnk ugyanis nemcsak a nézők leveleit, javaslatait ismertette, kommentálta, hanem — az érdeklődés révén — a közeljövő kínálatában is tallózott. Megtudhattuk mi tetszett a közönségnek, hallhattunk — méghozzá jólesően nyugtázva ezt — arról, hogy a labdarúgó-világbajnokságkor sem feledkeznek meg azokról, akik nem rajonganak a varázslatos játékért. Negyedóra is elég volt arra, hogy a szóbeli megnyilatkozás és a képi kifejezésmód egészséges arányát megleljék, azaz lebilincseljék figyelmünket, messze parancsolva a mindig settenkedő unalmat. Az Ablak a belpolitikai főszerkesztőség folyvást rangos ajándéka. Az összeszokott stáb minden alkalommal — ez történt péntek este is — pergő ritmusú, izgalmas tematikájú, kritikus hangvételű, jobbító szándékú anyagoikkal kötött le miniket. Valamennyien kíváncsiak voltunk az örök- befogadás lőrinci összefüggéseit is felvillantó, de az országos eredményeket és gondokat is érzékeltető riportra, amely László Ágnes rátermettségéről árulkodott. Élveztük a nyomdai, illetve kiadói hanyagságokat fricskázó megjegyzéseket, amelyeket egyetlen sértődött illetékes se cáfolhatna meg, mert a tények — ez aligha vitatható — makacs dolgok, s minden fecsegészuha tagnál beszédesebben érvelnek. Rátermett, felkészült gárda bírálta — méghozzá indokoltan — az esetenként nehezen érthető, s néha ellentmondásos jogszabályokat, utalva arra, hogy e téren se árt az áttekinthetőség követelményeinek betartása. Továbbra is várjuk az efaj- ta kínálatot, elismeréssel adózva nemcsak a tájékozottságra valló megközelítésnek, hanem a mondandó jól szabott, megnyerő köntösének is. Má éppúgy, mint holnap.. (pécsi) A bíró és a lelkiismeret Rövid egymásutánban két hasonló, szabálytalan folytatásos krimit vetít a televízió. Ügy látszik, törvényszerű, hogy ha valamilyen újdonság jelentkezik, abból rögtön kettő van. Ez nem vall túlságosan nagy szerkesztői körültekintésre, jobban el lehetne osztani az azonos vagy hasonló jellegű történeteket, hogy változatosabb legyen a program. Nem is tudom, hogy mi oka van ennek, talán létezik valamilyen magasabb szempont, amelyre én nem is gondoltam. Mindenesetre a megelőző szombat, vasárnap Az apa bűne című kétrészes francia filmet vetítették, míg kedden már A Maurizius-ügy című szériába kezdtek. Az alapprobléma mindkettőben egyforma: egy rejtélyes bűntett körül szövődnek a szálak. De ez inkább csak ürügynek számít, szélesebb íveket rajzol meg a szerző és a rendező. Nem az az igazi kérdés, hogy ki a gyilkos, sokkal inkább az, hogy a különböző generációk hogyan közelítik meg az eseményeket. A nemzedékek összeütközése apa és fiú ősi konfliktusában rejlik itt, láthatjuk, hogy milyen hazugságokra alapuló viszony épül ki, s hogyan kísérlik meg kibontani az igazság és az egymáshoz tartozás magvát a szereplők. Nem mindennapi szórakozásnak bizonyult Az apa bűne. Több váratlan fordulatot rejtegetett a cselekmény, de olyanokat,' amelyek alaposan előkészítettek voltak, így valójában nem hatottak a meglepetés erejével. Emberileg és társadalmilag hiteles ellentétek rajzolódtak ki szemünk előtt, annak ellenére, hogy nem szabványfigurákat mutattak be nekünk. A főhős egy visszavonult, gazdálkodással foglalkozó volt politikus nem tárulkozott ki első látásra, hanem csak hosszas utat követően, cselekedetein át vált számunkra rokonszenvessé. Valahogy összenőtt sorsuk menet közben a vizsgáló bírónőjével, aki hasonlóan rendhagyó alkat volt. Nem betűje szerint nézte a törvényt, hanem megpróbálta a szellemét képviselni. Az igazság kiderítésében nem hátráltatta a látszat, nem vette le emberségét, mikor felöltötte — legalábbis képzeletben — a talárt, a hivatalit. Megérzéseiben bízott, s nem is csalatkozott: a rejtélyek végére járt. Külön érdekessége volt az alkotásnak apa és fia viszonya. Manapság ez nem egyértelmű kapcsolat. A rokoni szálak lazulását ez sínylette meg legjobban, pedig talán éppen a fiúk szorulnak rá legjobban a férfiszerep elsajátítására. Annál is inkább, mivel a nevelés társadalmi folyamatában a nők döntő túlsúlyra tettek szert az óvodától a középiskoláig. Ha valahol, hát a családban kellene ellensúlyozni ezt az „ártalmat”, megmutatva valamilyen érvényes férfimodellt. A másik izgalmas kérdés a hivatás és a személyiség összeütközése, a bíró és a lelkiismeret ellentéte. Ez alkotja A Maurizius-ügy gerincét is. Hozzátoldva a fentebb vázolt kérdést, mert a valamikori per a fiúra hagy ományozódik, az ő kíváncsiságát, ösztönös' igazságér- zetét kelti fel a justizmord lehetősége. Nem árt ezekkel a kérdésekkel szembenézni, de ha mondjuk néhány hónap elválasztja egymástól ezt a két alkotást,' jobban lelkesedtem volna. Megérdemel egy kis figyelmet a televíziónak az a kísérlete is, hogy nem a szokásos heti bontásban Vetíti a szériákat. Ez a „rendszertelenség” —, amely bizonyos új elképzelést takar —, egyelőre nagyon zavaró. Túlságosan is rányomja a bélyegét a hétre az esedékes sorozat. S mivel a kínálat még nem túl gazdag, bizony megsínylené a néző az egyformaságot. Gábor László Amatőr, felsőfokon A | >■ | ff m komloi festő Csáti Jónás: — Felüdülést jelent számomra a festés (Fotó: Perl Márton) Így. tavasszal is gyönyörű az udvar, patyolattiszta a szép családi ház. Helyiségei ízléssel berendezve, és körijén, a falak mentén mindenütt festmények. A legtöbb már készén áll, néhány, még finomító ecsetvonásra vár ... Csáti Jónás kömlői otthonéban vagyunk. A környéken nem kell különösebben bemutatni őt, hiszen jól ismerik munkáit, régi-régi szenvedélyét: a festészetet. Szó, ami szó, nem éppen mindennapos dolog, hogy egy ember, még ha már nyugdíjas termelőszövetkezeti elnök is, ily termékeny festő legyen . . . — Hogyan is kezdődött? — kérdem, amikor feleségével együtt hellyel kínálnak a barátságos szobában. — Talán azt mondhatnám, hogy családi örökség ez nálam. Bátyám kömlői származású pedagógus volt, szakkört is vezetett, ahol rajzol- gatni tanította a tagokat. Jómagam az ötvenes évek elejétől kezdtem festegetni, no persze, eleinte ez csak amolyan hobbi volt. Tanulni kellett, még ha csak amatőr szinten is volt rá lehetőségem. A művelődési ház szakkörében kezdtem „magamra találni”. Majd Egerből Gergely Pali bácsi rajztanár instruált. Sokat [köszönhetek neki. — Aztán kialakult az egyéni stílusa ... — Sokat másoltam. inkább múlt századbelieket Utána áttértem a modell utáni festésre. Nagyon sok vázlatot készítettem, csiszoltam, cizelláltam őket. míg végül is teljes formát kapott egy-egy képem. — Olajjal dolgozik a legszívesebben? — Igen, a vásznat és az olajat szeretem a legjobban, de közel áll hozzám az ak- varell is. Csáti Jónás 1951-től főkönyvelője volt a helybeli termelőszövetkezetnek majd 1976-ban lett a tsz elnöke. A Május 1. szövetkezet vezetése, gondjai, tervei nem kis feladattal járhattak — gondolom, amikor megkérdem tőle: — Hogyan jutott ideje ennyi kép megalkotására? — Felüdülést jelentett akkor is számomra, ha ecseteimet kezembe foghattam .. Most pedig, hogy immár két éve nyugdíjban vagyok, el sem tudnám képzelni éneikül az életem! — Milyen módszerekkel dolgozik? Elárulna néhány műhelytitkot? — Előbb alaposan tanulmányozom a képem „alanyát”, ha úgy tetszik, modelljét. Majd a vázlatkészítés után kezdem el a kompozíciót. Keresem a különböző stílusvonásokat is. — Ahogy elnézem a képeit, úgy látom: a természet, a táj vonzza a leginkább. — Valóban, legalább tizenöt-húsz képem van, [amelynek témáját a vadászatból merítettem. Voltam több ízben kiállításon is velük. No és már nem egyet „elvittek”. Csáti Jónás munkásságában fellelhetők bizonyos megújulások, váltások is. Például 1970-ben Mohai János hatására a szunnyadó érzések újjáéledtek. S már — mint Bánszky Pál véleménye — korántsem naiv festőnek tekinthető. Sorra nézve képeit, megragadnak bennem a következő alkotások: szép a Söröskocsi című — nosztalgiát idéz. Vagy a Fácánok a hóban, amelyen a fény és árnyék ábrázolása sikerült a legjobban. De izgatta a ikömlői festőt a szentand- rási tanya témája vagy a csányi dinnyések élete, »mely a szemlélőt egy kissé az impresszionistákra emlékezteti. Lovak a viharban — mintha egy XIX. századbeli romantikus köszönne ránk.. A Bikafej fénykép után készült hatást kelt. A ló többször is szerepel Csáti Jónás festményein A poroszlói csikósok ihlették arra az alkotásra, amelyen egy egész lovascsoport látható. — Komlón születtem, s ez meghatározza egész életem, munkám, szenvedélyem — fűzi a szót vendéglátóm. — Csakis a falusi tájhoz kötődhetem, azokhoz az emberekhez, akik között éltem. Lám, milyen igazul tűnik ez ki a Terefere című képből is! Mintha csak egy népszínmű elevenedve meg a szemünk előtt. — A portréfestészetet nem kedveli? — Az ember mindig is érdekelt, hiszen a tájban is a humánumot keresem. A portrék azonban kissé távol állnak tőlem. Nehéz megragadni azt a karaktert, amely elfogadhatóvá tesz egy-egy emberi arcot, jellemet. — Soha nem gondolt arra, hogy művészeti iskolát végezzen? — Sok-sok évvel ezelőtt, ha jól emlékszem, 1941-ben Szigetszentmiklósön, a dunai tájat festegettem. Egy férfi megállt mögöttem. Tehetséges vagyok, mondta, érdemes tanulnom. Ám, az iskola mégsem volt lehetséges: bátyám katona volt, én voltam a kereső a családban, így aztán semmi sem lett belőle... Ám, ma már Csáti Jónás nevét nemcsak a megyében ismerik. Képei szerepelnek az amatőr művészek tárlatain: Hevesen, Egerben, Sarudon, Gyöngyösön. S most legújabban a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának kiállítására készül... Mikes Márta Az am»tör festő környezetéből választja témáit PATAKY DEZSŐ: V/5. Sinkora Árpádné, tanú, igaz vallomásából a bíróság a következőképpen rekonstruálta a Melegánné halála előtti eseményeket: ... Melegén ék parkettás nagyszobája. A sezlonon vizes ruhájában fekszik a hatéves halott kislány, Angéla. A két asszony r— Melegánné és Sinkoráné — fennszóval zokog. Belép az ajtón a férfi. A vádlott. Hóna alatt csomag. A kis Angélának vásárolt ruhát, ajándékot. A vádlott a sezlonhoz vánszorog. Kisimítja a halott kislány arcából a vizes hajtincseket. Lehajol hozzá, megcsókolja a homlokát. Aztán görnyedten áll, mint aki nem tud kiegyenesedni. Nem sír, csak belülről rázkódik. Az arca eltorzult a fájdalomtól. — Hát ezért tartalak itthon, hogy Angélára nem vigyáztál?! Mindenről gondoskodtam, tepertem haza a pénzt, s neked csak annyi volt a dolgod, hogy Angélára vigyázz! — Vigyáztam én. Ott játszadozott a folyóparton. Hallottam is a kiáltást a vízről. Láttam, beleesett egy' gyerek ... — Miért nem szaladtál, rohantál !! ? — Cigánygyerekeket láttam. Azt hittem, valamelyik purdé esett bele és az ja- jong ... — Állat! Te, állat! Mit mondasz majd az apjának? összefutottam, vele, mondta, hogy valamelyik nap eljön látogatni. Megvette neki már az iskolatáskát is őszire. Kicsi Angéla. . . kislányom ... ! — Isten akarta így ...! — Isten? A kurva isten !... Te akartad ... ! — Isten akarta, hogy ne állítson be ide többé az a lator apja, hogy ne lépje át a küszöböt. Gyűlölöm, és téged is gyűlöllek! Alázkod- va nyitottad előtte az ajtót, ha jött, ha ment. Most már nem jöhet többet a latorja ! . . . Az asszony eszelősen kacagott. Akkor csapta fejbe az étel es bőrtáskával Melegén. A bőrtáskában benne volt egy nagy franciakulcs.. A tárgyalóteremben dermedt csend ült. A bíró megadta a szót az ügyésznek. — A vádiratban foglalt álláspontomat fenntartom. A vádlott bűnös emberölés bűntettében. Az élet, a testi épség elleni erőszakos bűnesetek száma egyre emelkedik. Melegán Andor cselekményének társadalmi veszélyessége vitán felüli. Az idevonatkozó 253. paragrafus 1. bekezdése értelmében kemény és szigorú büntetés kiszabását kérem._ A hivatalból védőként -kirendelt ügyvéd igen gyengén érvelt. Humánum, szeretet, emberi érzések, méltányosság — amit mondott csupa sablon, közhely. — Melegán Andor vádlott, kíván-e szólni az utolsó szó jogán? A vádlott csak a fejét rázta, hangtalanul. Az őrök kivezették a homályos, szűk folyosóra. Aztán újra a tárgyalóterem. — A Népköztársaság nevében. .. — a bíró kihirdette az ítéletet. — A bíróság az ügyészi vádat módosította, Melegán Andor vádlottat hirtelen felindulásban elkövetett emberölésben mondja ki bűnösnek. Btk. 254. paragrafus. Két év és hét hónapi szabadságvesztés. Az ügyész nyomban fellebbezést jelentett be. Melegán hallgatott: „Tehát még nincs vége...” A tárgyalóterem ablaka előtt fenyőfák álltak. A törzsüket fél karral is átérni, nem úgy, mint Tomszkban. Az egyik őr Melegán csuklójára tekerte és lakattal rögzítette a fényes kézláncot. Melegánnak valami erősen kaparta a tarkát, baha- rapta a szája szélét. A léptek visszhangoztak a homályos, szűk folyosó csendjében. Melegánnak émelygett, forgott a gyomra. Szeretett volna cigarettára gyújtani. Az elrejtett csikkből azonban már nem volt semmi, régen szétmorzsolta az egészet a markában ... (Vége) ■JOB ■■■■■ I
