Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-21 / 93. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1986. április 21., hétfő Pillantás a hétre A világ lassanként kezd magához térni a múlt he­ti földközi-tengeri ese­mények okozta sokkból. A Líbia elleni amerikai agresszió hatása hátrá­nyosan érinti a nemzet­közi élet számos terüle­tét, s növeli a feszültsé­get Európa közvetlen kö­zelében. A hírügynökségi előrejelzések mindeneset­re gazdag diplomáciai programot sejtetnek. HÉTFŐ: A közös piaci ag­rárpolitikáról tárgyalnak Luxemburgban az EGK- hoz tartozó országok me­zőgazdasági és külügy­miniszterei. Spanyolor­szág és Portugália belépé­se óta tovább súlyosbod­tak a szervezeten belüli hagyományos viták, az ár­támogatások rendszerének fönntartásáról. KEDD: Nagy-Britanniába utazik I. János Károly spa­nyol uralkodó. A látogatás kényes pontja Gibraltár kérdése, amelyet a NATO- szavazás után egyre töb­bet emlegetnek madridi politikai körökben. SZERDA: Különösen bonyo­lult nemzetközi helyzetben ülnek össze az Európai Tanács külügyminiszterei Strasbourgban. A nyugat­európai diplomáciát na­gyon nehéz feladat elé ál­lította az Egyesült Álla­mok felelőtlen magatartá­sa, Líbia elleni légitáma­dása. A politikusoknak meg kell' határozniuk a Nyugat-Európa által a kérdésben követendő to­vábbi irányvonalat. CSÜTÖRTÖK: Az NSZK- beli Trierben kerül sor Kohl kancellár és Mitter­rand, francia elnök követ­kező csúcstalálkozójára. Marx szülővárosában alig­ha az ő általa kidolgozott elmélet szerint szabják majd meg a két ország ‘kapcsolatának alakulását. Annál is kevésbé, mert a névleg szocialista párti Mitterrand kezét kötik az újonnan kialakult párizsi hatalmi erőviszonyok. PÉNTEK: Az előzetes beje­lentés szerint a Fehér Ház közli, mit határozott Reagan elnök a SALT—II. szerződés jövőbeni betar­tásával kapcsolatban. Az amerikai részről soha nem ratifikált szovjet—ameri­kai fegyverzetkorlátozási egyezményt eddig mind­két fél betartotta. Esetle­ges felrúgása nagyon sú­lyos következményekkel járhat, de a Reagan-ad- minisztráció már több esetben bebizonyította, hogy kész élezni a nem­zetközi helyzetet. SZOMBAT. Ázsiai körútra indul az amerikai elnök. Honolulu, Guam és Bali- sziget érintésével Japánt keresi fel Ronald Reagan. Utazásának időpontjával egybeesik az utóbbi évek egyik legjelentősebb csen­des-óceáni haditengeré­szeti gyakorlata, melynek legnagyobb résztvevői az Egyesült Államok és Ja­pán. VASÁRNAP: Helmut Kohl nyugatnémet kancellár In­diába utazik. A nemzetkö­zi politikai életben mind nagyobb szerepet vállaló Radzsiv Gandhi számára jó alkalom lesz ez a tár­gyalás a két ország gaz­dasági kapcsolatainak meg­erősítésére. Nyugatnémet cégek több nagyon fontos beruházásra szeretnének szerződéseket kapni az ázsiai országban. ESEMÉNYEK, KÉPEKBEN A múlt hét elején amerikai harci repülőgépek barbár bombatámadást hajtottak végre a líbiai Tripoli és Bengázi ellen. A képen: mentőalakulatok kutatnak túlélők után a főváros egyik romba dőlt épületénél (Fotó: AP — MTI — KS) Moszkvában tárgyalt a hé. ten Ingvar Carlsson svéd miniszterelnök. A képen: a Mihail Gorbacsovval folyta. tott eszmecserén (Fotó: TASZSZ — MTI — KS) Washingtonban járt Nakaszone Jaszu. hiro japán kormányfő. A képen: Na­kaszone és Reagan elnök sajtóérte. kezlete a tárgyalások után (Fotó: AP — MTI — KS) Utolsó sorakozó Dr. Gál Andor átveszi a Haza Szolgálatáért 'Érdemérem arany fokozatát (Fotó: Perl Márton) (Folytatás az 1. oldalról) Bevezetőjében elmondotta, hogy a jelenlevők ezen a napon utoljára tettek eleget a behívóparancsnak, szá­mukra már nem lesz többé „sorakozó”, mert elérték a hadkötelezettség felső kor­határát, így elérkezett a bú­csúzás, az elkös2önés ideje. Egy emberöltönyi helytállás­sal, állandó készenléttel és éber felelősségtudattal tet­tek eleget fegyveres szolgá­lati kötelezettségeiknek. Mindezekért népünk és a fegyveres erők vezetőinek nevében köszönetét mondott. Azt is hangsúlyozta később a szónok, hogy ez a korosz­tály kemény próbát állt ki, részük volt a nélkülözésben, a szocializmus építésében, a mindig szebbre és jobbra való törekvésben. Bátran vállalták az ezernyi veszélyt, részesei voltak a magyar nép szenvedéseinek, de egy­ben tanúi, küzdőtársai is a dolgozó tömegek, a nemzet felemelkedésének. A történelmi múlt felidé­zése után arra kérte az ob­sitosokat, hoigy hiteles em­lékeiket osszák meg a mai fiatalokkal, akik ezt az idő­szakot már csak a tanköny­vökből ismerik. Segítsék őket a világ dolgaiban való jobb eligazodásban. Erre azért is szükség van, mert ismét olyan időket élünk, amikor minden korábbinál több szó esik a társadalmi haladásért és a szocializ­musért küzdő népek fenye­getéséről, az elleniük meg­vívandó háború lehetőségé­ről, amikor a nemzetközi imperializmus agresszivitá­sa, erőteljes fegyverkezése következtében minden eddi­ginél nagyobb figyelmet kell fordítani a honvédelemre, a hadsereg és a fegyveres erők további fejlesztésére. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után kitüntetések és emléklapok átadására került sor. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát dr. Gál Andor, Pelyhe Szi­lárd, Szabó István, ezüst fo- ikozátát Nagy Lajos, bronz fokozatát pedig Butyka Béla és dr. Sebestyén László kap­ta. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem kitüntetést 35 évi szolgálat után Kelemen Ti­bor, 30 év után Boda József, Varga Sándor, 25 év után Réz László, Varga Lajos, 20 év után Vágner Alfréd, 15 év után pedig Balázs Mik­lós vette át. Később az Egri 5. Számú Általános Iskola úttörői vi­rággal köszöntötték a tarta­lékosokat, aztán a zárszó- és a Szózat elhangzása után a Megyei Művelődési Központ Barátság citerazenekara és néptáncegyüttese, valamint az Egri Csillagok Tsz nép- dalköre szórakoztatta a je­lenlevőket. Fazekas István NSZEP-kongresszus (Folytatás az 1. oldalról) tagja, az Államtanács el­nökhelyettese. Ugyancsak a szombati napon az SZKP Mihail Gorbacsov vezette küldöttsége a friedrichsfelde-i temetőben a német forra­dalmi mozgalom kiemelke­dő vezetőinek emléke előtt tisztelgett. A IMandátumvizsgáló Bi­zottság jelentése szerint Tisztelt Kongresszus 1 Kedves Honecker elvtársi Elvtársak! A Magyar Szocialista Mun­káspárt küldöttsége nevében nagyrabecsülő tisztelettel iköszöntöm Önöket, s Önö­kön keresztül pártunk min­den (tagját, az NDK vala­mennyi állampolgárát. Megtisztelő megbízatásom, hogy átadhatom Központi Bizottságunk és pártunk fő­titkára: Kádár János elv­társ, a magyar kommunis­ták. egész népünk üdvözle­tét, baráti jókívánságait. iHoneeker elvtárs minden kérdésre kiterjedő, elemző, jövőt mutató beszámolója, a küldöttek konstruktív hoz­zászólásai tárgyilagos, mégis magával ragadó képet adták az NDK fejlődésének, pers­pektívájának. Egyenletes gazdasági növekedésük, a gazdálkodás rendje és fe­gyelme, az emelkedő élet­színvonal érdeklődést és el­ismerést vált ki hazánkban, a haladás egész táborában, és kénytelen-kelletlen tisz­teletet parancsol a másik ol­dalon is. Eredményeinek, a szocia­lizmusnak köszönhetően o korábban elszigetelt Német Demokratikus Köztársaság elfoglalta méltó helyét az 2683 küldött vesz részt a kongresszuson, közülük 2571- en szavazati, 112-en pedig tanácskozó joggal. A meg­hívott vendégek száma: 1202. A kongresszusi tanácsko­zásokkal egyidőben számos külföldi delegáció nagyüze­mekben tett szombaton lá­togatást. Az MSZMP kül­döttsége vasárnap Schwerin- be látogatott el. államok nagy családjában. A béke és együttműködés hívei mindenütt nagyra ér- ítékelik az NDK nemzetközi tevékenységét, a párbeszéd szélesítésére irányuló erőfe­szítéseit. A Német Szocialista Egy­ségpárt kongresszusa is azt mutatja, hogy a két világ- rendszer békés versenyében az új kihívásoknak úgy tu­dunk imegfelelni, ha a szo­cializmus építésében alkotó- an alkalmazzuk a marxiz­mus—leninizmus eszméit, ha az előrehaladás új és új tar­talékait tárjuk feli Kedves elvtársak! Ebben a fél évben testvér- pártjaink kongresszusok so­rát tartják. Ösztönző az a történelmi, korszakalkotó eredményekre épülő alkotó elégedetlenség és önvizsgá­lat, amelyre az SZKP XXVII. kongresszusa adott példát. Kritikus, önkritikus hang, „az igazság elvének” érvé­nyesítése, nagy horderejű kül- és bepolitikai kezde­ményezések, energikus tett rekészség, radikális refor­mok igénye jellemezte a szovjet kommunisták kong­resszusát. Az SZKP XXVII kongresszusa — ahogy Ká­dár elvtárs a minap mon­dotta — „nemcsak a szov­jet fejlődés mozdonya, ha­nem az összes szocialista or­szágé". Kedves elvtársak! Az MSZMP egy esztende­je tartotta meg XIII. kong­resszusát, amely megerősí­tette az élet által igazolt alapelveinket, a szocialista reformok gyakorlatát és to­vábbfejlesztését a gazdaság­ban, a közéletben, a kultú­rában. A szocializmus fejlődése megköveteli, hogy szélesít­sük a dolgozók értő, felelős kezdeményezéseit. Folytat­ni kell gazdasági szerkeze­tünk és irányítási mecha­nizmusunk korszerűsítését, erősítenünk a vállalatok, üzemek önállóságát, felelős­ségét. Érdemibbé kell tenni a dolgozó kollektívák részvé­telét a döntésekben, erősít­ve a felelősségteljes nyilvá­nosság szerepét. Sok a gon­dunk, de megszenvedett tör­ténelmi tapasztalatunk, hogy nem kényelmes, de hosszabb távon egyetlen lehetséges megoldásunk a szocialista demokrácia. Programunk az igényesség emelése minden téren: a termelésben, a szolgálta­tásban, az egészség és a környezet védelmében, a magán- és közélet viszonyai­ban, kulturáltságában, az emberek szebb és gazda­gabb életében. Szocialista el­veink és a helyzet parancsa, hogy elvessük, ami elavult, módosítsuk, ami nem bizo­nyult célszerűnek, támogas­suk, ami kezdeményezése inkből ígéretes és keressük az új megoldásokat is. Kedves elvtársak' Mi, kommunisták, a szo­cializmus minden hívével együtt valljuk, hogy a tár­sadalmi rendszerek harcá­nak békés versenyben kell eldőlnie. Közöttünk nincs egyetlen hadiipari részvé­nyes, a szocialista országok­ban senki sem húz hasznot a fegyverkezésből, népeink kizárólag a békés építőmun­kában érdekeltek. Az imperializmus erői azonban nem bíznak a bé­kés versenyben. Tapasztal­nunk kell az egész világ szeme előtt lezajlott agresz- szív provokációk sorát. Eb­be illeszkedik az amerikai hadiflotta és légierő legutób­bi líbiai támadása is, amely a világ közvéleménye előtt demonstrálta, hogy a szélsőséges amerikai kato­nai és politikai körök meg­szállottjai a konfrontációnak, a terrorizmust az állami po­litikai szintjére emelik. Nin­csenek tekintettel senkire. Még szövetségeseiket is kész helyzet elé állítják. Korunk legfőbb feladata a béke megóvása. A szocialis­ta országok összehangolt külpolitikai tevékenységé­nek ez a végső értelme. Ez szemléletesen jutott kifeje­zésre Gorbacsov elvtárs tegnapi beszédének abban a megállapításában is, hogy a Szovjetunió nem az öklét mutogatja, hanem a kezét nyújtja a nyugatnak. Ez nem a gyengeség jele, ha­nem az igazság tudata, az emberiség jövőjéért érzett felelősség. így valóságos a lehetőség arra, hogy a világ az ezredfordulóra megsza­badulhasson önpusztításának eszközeitől, amelyek léte év­tizedek óta lidércnyomás­ként nehezedik minden egyes emberre, az egész emberi­ségre. Kedves elvtársak! Örömmel szólhatok ar­ról, hogy a Magyar Népköz­társaság és a Német De­mokratikus Köztársaság kap­csolatai, mint mindkét nép fiai tanúsíthatják, az élet minden területén gyümöl­csözően fejlődnek. Népeink nagy utat tettek meg a haladás, az interna­cionalizmus jegyében álló barátság és együttműködés mai állapotáig. Értés, meg­értés, kölcsönös bizalom jel­lemzi viszonyunkat. Heine és Petőfi, Thomas Mann és József Attila termékenyítő szellemi kapcsolata, Lukács György és Brecht egymás­sal sokáig vitázó, ma mégis együttes hatása a baloldali gondolkodásra nemcsak a mi népeink körében, de a hala­dó kultúra egész táborában folytatódó hagyomány. Kedves barátaink! A világ új kihívásai min­den társadalmi rendszer számára megkerülhetetle- nek. Történelmi feladatunk­ká tették, hogy a mi társa­dalmi rendszerünk a terme­lékenység magasabb szintjét érje el, hogy megtanuljunk gazdaságosan bánná az anyaggal, energiával, az em­beri munkával, képesek le­gyünk arra, hogy hasznosít­suk a szocialista társadalmi rendszerben rejlő előnyö­ket, új, magasabb szintre emeljük kapcsolatainkat, mert ezek nem érvényesül­nek automatikusan. A való­di verseny kimenetele végül is attól függ, hogy ki tud választ adni az embert szo­rongató gondokra, milyen új lehetőségeket nyitunk az emberi kibontakozás, az ér­telmes élet gazdagítása előtt. Korunk kihívásaira a szo­cializmus, a mi közös mű­vünk társadalmi és gazda­sági fejlődésünk felgyorsítá­sával, összefogásunkkal kell, hogy válaszoljon. Ez méltó a munkásegység megteremtésével létrejött NSZEP négy évtizedes törté­nelmi útjához, közös esz­méinkhez. * A kongresszus ma foly­tatja munkáját. Aczél György felszólalása

Next

/
Thumbnails
Contents