Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

MŰVÉSZET ÉS IRODALOM NÉPÚJSÁG, 1986. április 19., szombat jnosz mosto iKON ... áték! ezt a mesét, hogy a durva eltérések veszélyeztetnék az előadás hitelét. Azokra a problémákra helyeztem a hangsúlyt, melyek a mai gyermekek Számára is ak­tuálisak. A gonosz mostoha sorsa például azt sugallja, hogy az önmagába záruló, nárcisztikus élet zsákutcába vezet. A törpék példája azt, hogy a munka nagyon fon­tos. de a teljességhez szük­ség van az ünnepekre is. A Hófdhérkével történtek arra figyelmeztetnek, hogy a boldogságot, a sikert oly­kor ki kell várni, az ese­mények nem mindig siet­te thetők. — Egy időben ellenezték a tündérmesék színpadra vitelét, mondván, hogy fé­lelmet keltenek a gyerekek­ben. — A kicsinyek ma már szinte állandóan szoronga­nak, s mivel e mesék szim­bolikusan fejezik ki e fé­lelmeket, segíthetik a fe­szültségek oldását, feldolgo­zását. — Miután látta a próbát, saját elképzelésével szem­besítve hogyan értékeli a Harlekin munkáját? — Ez a darab pszicholo- gizálóbb, mint általában a bábjátékok. Ezért is fontos a mondanivaló szuggesztív. képi megjelenítése, ami a társulatnak érzésem szerint nagyon jól sikerült. A rendező A darab rendezője. Hol­lós R. László sem először dolgozik az egriekkel: ön­állósodásuk óta részt vesz produkcióikban. Egyébként a televízió munkatársa, de mint mondja, igazából a Harlekin és a pécsi Bóbita Bábszínház adott elképze­léseinek szabad teret. — A munkámban három szempontot tartok fontos­nak. Az egyik, hogy első­sorban klasszikus meséket állítok színpadra, mert vé­leményem szerint erre a gyerekeknek személyiség- fejlődésükhöz nagy szüksé­gük van. E nézetemben erő­sít meg Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bon­takozó gyermeki lélek című könyve is. — A másik, hogy nem kö­telezem el magam egyetlen stílus mellett sem. Sportha­sonlattal élve, számomra az a fontos, hogy a hálóba ke­rüljön a labda, s azt má­sodrendűnek tartom, hogy kézzel vagy lábbal továbbí­tom-e a kapuba. A mun­kánk egyetlen fokmérője ugyanis a hatásosság, s eh­hez mindig meg kell keres­ni a megfelelő módszert. Véleményem szerint ilyen az is, hogy a bábok mel­lett élő színészek is játsza­nak a színpadon. Teljesen új minőséget lehet így lét­rehozni : nevezhetjük ani­mációs. vagy szintetikus színháznak. Ez egyébként nem az én találmányom. Már húsz éve így csinálják egész Európában, csak ná­lunk tör nehezen magának utat. . . — A harmadik szempont inkább technikai jellegű, de szintén fontos: nem szabad egy óránál hosszabb dara­bokat készíteni, ugyanis túl­lépjük kis közönségünk koncentrálóképességeinek határait, s a saját munkánk eredményét rontjuk ezzel. — ön nem állandó tagja a Harlekinnek és nem is Egerben él. \ Hogy an sikerült elfogadtatnia magát a tár­sulattal? — Ennek egyetlen nyit­ja van érzésem szerint: a közös munka minősége. Ter­mészetesen sokat segít a szinte baráti kapcsolat is, ami ide fűz, és az, hogy Tömöry Mártával, illetve a zeneszerző Tolcsvay Lász­lóval több éves, jól össze­hangolt munkakapcsolatban állunk, bízunk egymás el­képzeléseiben. A bábtervező A Harlekin Bábszínház sokáig amatőr csoportként működött, és tagjai a leg­különfélébb „civil” foglal­kozásokkal keresték meg a bábozásra valót. Ezeket a munkaköröket cserélték lel az önállósodás idején új hi­vatásukra. a profi bábos státuszára. így történt ez Lovasy László esetében is, aki ko­rábban volt tanár, dekora­tőr, nyomdai grafikus is. most pedig a társulat báb­tervezője. — Hogyan születnek meg egy-egy szövegkönyv nyo­mán a bábok? — Elolvasom a darabot, majd egyeztetem elképzelé­seimet a rendezővel. Ezután megrajzolom a terveket és újabb konzultáció nyomán készítjük el a figurákat. Ál­talában igyekszem egységes képi világot létrehozni, hi­szen a színpadi látvány a darab hatását jelentősen be­folyásolja. — Gondolom, az sem árt. ha a tervező is tud bához­ni ... — Sőt, ez elengedhetetlen. A bábfiguráknak is meg­van a maguk anatómiája, és csak ennek ismeretében lehet eredményes a mun­kánk. Hiszen bármilyen de­koratív egy bábu, mit sem ér, ha nem él a színpadon Szerencsére, nálunk fenn­maradt az amatőr múltból az a kényszer szülte szokás, hogy mindenki többféle muhkát is végez. A színé­szek díszleteket készítenek, ruhákat varrnak, a bábké­szítők játszanak is az elő­adásokon: a Hófehérkében például Lénáit András egy. maga lesz n hét törpe. Ez a sokszínűség azért is jó, mert így több ötlet szüle­tik. és oda koncentrálhat­juk energiánkat, ahol éppen a legnagyobb szükség van rá A színésznők Stutli Zsuzsa fekete hajú határozott, tűzről pattant hölgy, akinek alaposan fel­vágták a nyelvét. Ö játssza a gonosz mostohát. Hófe­hérke megjelenítőjét, Balogh Ágit ellenben lágy vonások­kal, álmodozó szemekkel bársonyos hanggal ruházta fel a természet. A szereppel való hasonlóság nyilván tu­datos rendezői ..káderpoli­tika” következménye ... — Mennyiben tér el a bá­bos munkája a hagyomá­nyos színészétől? — Ök a testükkel és az arcukkal játszanak elsősor­ban, míg mi a kezünkkel és a hangunkkal keltjük életre a figurákat. Vannak persze közös vonások is; a belső átélés, a személyiség varázsa mindkét területen nagyon fontos. — A Csipkerózsika után most a Hófehérkében is ki­léptek a paraván mögül és nemcsak bábbal, de hagyo­mányosan is játszotok. Je­lent-e problémát ez a fel­adat? — Eleinte furcsa volt, de lassan megszokjuk. Ebben az is sokat segít, hogy mái a második évet végezzük a színművészeti főiskolán, ahol a vizsgákon élő darabokat kell bemutatni. — Bizonyára rengeteg időt igényel az iskolai felkészü­lés .. . — Sok energiára van szűk. ség a lelkiismeretes tanulás­hoz, de enélikül nincs profi színész. A diploma feltétle­nül szükséges a továbblépés­hez — Mennyi előkészületet követel egy-egy új darab előadása a színésztől? — Ebből még otthonra is jut, például a szövegtanulás Aztán jönnek a különbö­ző szintű próbák, amikor is a rendezői utasítások nyo­mán lassan kialakul egy- egy bemutató. Nagyon fon­tos, hogy a színész jól is­merje és pontosan kezelje a bábját, hiszen ez a mi hi­vatásunk abc-je. amihez rengeteg aprólékos gyakor- tás szükséges. ★ A Harlekin Bábszínház társulatának összeforrottsá- ga, a tagok sok éves rutinja és elhivatottsága adta ed­digi sikereik hátországát. S a próbák, a bábfigurák, a zene ismeretében nem ne­héz megjósolni: Csipkeró­zsika és Aladdin után Hó­fehérke is meghódítja majd a fiatal közönséget és a szü­lőket . .. Konc/, János mint a hó, piros mint a vér, és fekete mint az ébenfa. 2. KÉP: (Miközben a színészek át­díszleteznek, pontosabban az ablakból eltűnik a királynő.) 1. színész: A királynő kí­vánsága hamarosan teljesült. 2. színész: (hallgatózik) Hallottátok? (Gyereksírást hallunk.) Király: Megszületett a trónörökös! (bemegy) 2. színész: Vajon fiú vagy lány? 5. színésznő: (Bebugyolál­va behoz az ölében egy cse­csemőt, a többi színész kö­rülveszi.) Kislány! Fehér a bőre, mint a hó, piros az arca, mint a vér, (4. szí­nész) és fekete a haja, mint az ébenfa. . 1. színész: (A piros hátte­ret tennék fel — amikor csengetés.) Micsoda ünnep lesz! 4. színésznő: (hallgatózik) De mi ez? Hallottátok? Lé­lekharang. (Kint csengőszó.) Ki halt meg? 3. színésznő: A királynő. Ahogy a gyermek megszü­letett. Szegény. Az életét ad­ta érte. (Hozza a királynő bábját és beleteszi a fekete védöburokba, és elhelyezi.) Király: Istenem, milyen csapás! (Kijött velük —ma­gába roskadva ül. A játé­kosok fekete leplet teríte­nek a díszletekre.) (A játékosok kézről kéz­re adják Hófehérke bábját, ringatják, becézik.) Király: (Odamegy a gye­rekhez.) Szegény Hófehérke! Anyára van szüksége. (Ki­veszi a játékosok kezéből a gyereket.) 3. KÉP: (A játékosok átrendezik a színt.) 1. színész: Mikor a gyász­év letelt, a király új felesé­get hozott a házhoz. (Leve­szi a fekete leplet, s arany­színűt tesz a helyébe.) (Nászinduló dallamára a színészek virágfüzéreket ag­gatnak a paravánokra.) 4. színésznő: (A bábtartó­állványról leveszi a mosto­ha figuráját, elővezeti.) Az új asszony szép, de igen büszke. (Járatja a bábot.) Nem tűri, hogy valaki szebb legyen nála. 6. színész: (Elővezeti a király figuráját, az meg­hajlik az új királyné előtt.) Király: Isten hozott a pa­lotánkba! Légy jó anyja a szegény árvának! (Hátraint, hogy hozzák be a gyereket.) Hozzátok be! (A bábjátéko­sok betolják a csecsemő böl­csőjét, vagy ellibbentik a függönyt.) Mostoha: Eh, hagyja, még felébred, és nyávogni kezd nekem! Ez lesz a lakosztá­lyom? Szolgák! A tükrömet! Óvatosan! Tegyétek a legszebb terembe! (A dísz­let elf ordításával megjele­nik a tükör, ez egyútta1 árnyvászon is, amelyben a királynő, majd később Hófe­hérke látszik.) 4. KÉP: (Átdíszletezés. A királynő a tükre előtt.) 3. színésznő: (Miközben ringatja a bölcsőt.) Hát, bi­zony a palotában megválto­zott az élet. Az új asszony nem sokat törődik Hófehér­kével, folyton a tükre előtt ül. Király: (Sóhajt, kimegy legyintve.) 1. színész: Ott pávásko- dik (bizalmasan)! Mert nem akármilyen tükör ám ez! Varázstükör! Beszélni tud! Mostoha: Tükröm, tükröm, mondd meg bátran, ki a leg­szebb az országban? 1. színész: Most figyelje­tek! (Tükör hangja:) Ürnőm, nincs a világnak szebb asz- szonya tenálad! 1. színész: Na, mit mond­tam? Mindig ugyanez a vá­lasz. A királyné roppant elégedett. De az évek telnek. 5. KÉP: (Az idő múlását érzékel­tetni lehet a tükörképen ke­resztül. Egyre fantasztiku- sabb ruhákban, kalapok­ban a királyné árnyképe. Közben, akár géphangon többször megismételve a ki­rályné kérdése és a tükör válasza.) Átdíszletezés. A királyné az ablakban áll. 3. színésznő: De egy nap, amikor Hófehérke már fel­cseperedett, mintegy észre­vétlenül — a mostoha ár­nyékában. 1. színész: A király épp külországba indult a szom­széd király megsegítésére, akit megtámadott a Veres király megszámlálhatatlan serege. 5. színésznő: (Leveszi Hó­fehérke bábját a bábtartó­ról és elővezeti, ugrándozik a bábkislány,) Hófehérke: (énekli) Egy- kettő-három, nincsen nekem pár... (Fordul szelesen. A mostoha unottan ásít az ab­lakban.) 6. színész: (Elővezeti a ki­rály bábját.) Hófehérke, kis­lányom. . . Búcsúzni jöttem. Hófehérke: (odaszalad) Ne menj el, papa! Ne hagyj itt egyedül! Nincs senkim, csak Te! (Nyakába borul.) Király: (megsimogatja) Szavamat adtam, mennem kell! No, ne sírj, nagy lány vagy már... (Az ablakban a királyné felkapja a fejét.) Király: Töröld meg szé­pen a szemed, hisz mahol­nap eladó lány leszel! (Ma­gához szorítja.) Légy okos. Isten veled! (El, Hófehérke fut utána.) Mostoha: (kihajol) Eladó lány? Ez a kis béka? 6. KÉP: (Átdíszletezés) — Tükör­szoba 3. színésznő: A mostoha csak most vette észre, hogy Hófehérke gyönyörű lány- nyá serdült, s "az irigység belemart a szívébe. Szorong­va futott a tükréhez. Mostoha: Tükröm, tükröm, mondd meg bátran, ki a leg­szebb az országban? 3. színésznő: S ekkor a tükör könyörtelenül ezt vá­laszolta : Tükör hangja: Szép vagy, szép vagy, szépek szépe. De százszor szebb Hófehérke! Mostoha: Hazudsz! Nem igaz! (tombol) Mondd még egyszer (hízeleg)! Tükör hangja: (szemtele­nül ismétli) Szép vagy, szép vagy, szépek szépe. De száz­szor szebb Hófehérke! 1. színész: S ettől a perc­től fogva a királyné gyűlöl­te Hófehérkét. Belebetege­dett az irigységbe. . . (Részlet a forgatókönyvből)

Next

/
Thumbnails
Contents