Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

10. MÉPÚJSÁG, 1986. április 19., szombat Napjaink egészségügyi kultúrájának elválaszt­hatatlan kellékei a gyógyszerek. iEgy-egy beteg­ség esetén a gyors gyógyulás, felépülés elképzel­hetetlen ezek nélkül. Mai összeállításunkban a hazai gyógyszerkutatás megalapítójára, dr. Isse- kutz Bélára emlékezünk születésének 100. évfor­dulója alkalmával. NYUGAT-AFRIKÁBAN Az AIDS nyomában A gyógyszerkutatás megalapítója Száz éve született Issekutz Béla A magyar orvos, és gyógyszerésztársa­dalom tisztelettel emlékezik születésé­nek századik évfordulóján dr. Issekutz Béla Kossuth-díjas akadémikusra, a mo­dern gyógyszerkutatás megalapítójára. Issekutz Béla századunkban a magyar orvostudomány egyik legkiemelkedőbb személyisége volt, aki hat évtizedes munkásságát a gyógyszertannak, a gyógy­szerkutatásnak szentelte. Szenvedélyesen szerette hivatását, s egyetemi oktató mun. kája során a tudós és kutató példájával nevelte az orvos- és gyógyszerészhallga­tókat. „Valamint a nemzet, melynek története van. örömmel andalodik el múltján, s magának abból hazaszeretetei és tetterőt merit, úgy a magyar orvos is büszkébb önérzettel tekintend jelene és jövőjére, ha a történelem tükrében látja, hogy az úttörő elődök hosszú sora vonul el előtte...r (Markusovszky) Az AIDS-sel „rokon”, új vírust találtak Nyugat.Af. rikdban egymástól függetle­nül amerikai és francia ku­tatók. A felfedezést, amely elvezethet az egyelőre gyó­gyíthatatlan betegség oltó­anyagához, egyazon napon, mindössze néhány órás el­téréssel jelentették be a bos­toni Harvard Egyetem köz­egészségügyi karának és a párizsi Pasteur Inézetnek a kutatói. Az új vírus, amely ame­rikai, illetve francia felfe­dezőitől a LAV—2, illetve a HTLV—4 nevet kapta, rend­kívül hasonlít ahhozaLAV- vírushoz, amelyet a francia kutatók 1983-ban, az AIDS okozójaként jelöltek meg. Még ennél is jobban emlé­keztet azonban arra a ví­rusra. amelyet afrikai zöld majmokból különítettek el tavaly novemberben és amely az AIDS-hez hason­ló megbetegedést válthat ki a főemlősökben, kivéve az embereket. A megdöbbentő hasonló­ság a kutatókat arra enge­di következtetni, hogy a HTLV—4 néhány évvel ez­előtt biológiai „hídként" szolgálhatott, átjuttatva a majmokban kimutatott ví­ruscsaládot az emberekbe. Elképzelhető — mondják a kutatók —, hogy a HTLV—4 az emberi AIDS-vírus őse, vagy esetleg mindkét vírus egy korábbi közös őstől ered. Léte egyben arra utal, hogy a természet létrehozhatott más, eddig ismeretlen AIDS típusú vírusokat is. Ami az elnevezéseket il­leti, a LAV—2 és a HTLV —4 azonos vagy közel azo­nos vírusokat jelöl. Ezt azonban mindaddig nem le­het biztosan tudni, amíg a két kutatócsoport nem pub­likálja és nem hasonlítja össze eredményeit. Az ame­rikai kutatások részleteit a Science című folyóirat leg­utóbbi számában tették köz­zé. Dr. Myron Essex, az amerikai kutatócsoport ve­zetője elmondta, hogy cso­portja egy francia virológiái laboratórium kutatójával együttműködve harminc egészséges szenegáli prosti­tuált véréből vett minták­ban talált közvetett bizonyí­tékokat az eddig ismeretlen vírus jelenlétére. Később három sejttenyészetből el­Az utóbbi években roha­mosan nőttek az egy-egy gyógyszer kifejlesztésére ju­tó költségek. Egy angliai gyógyszergyár felmérése szerint ez meghaladja a 300 millió svájci frankot. Ez az összeg magában foglalja az egy gyógyszerre jutó ezer­nyi hatóanyaggal végzendő kísérleteknek a költségét is, amely nem eredményez gyógyszert. E hatalmas összegből 48 millió svájci frank jut a hatóanyag elkészítésére, 42 millió a sorozatban végzett biológiai kísérletekre, 83 millió a klinikai kipróbá­különítették az azóta HTLV—4-nek elnevezett ví­rust is. A prostituáltakon az AIDS-szindróma semmiféle jele nem tapasztalható. Hoz­zá kell tenni, hogy a kuta­tók tudomása szerint Sze­negálban eddig egyetlen AIDS-megbetegedés sem volt. Amennyiben a HTLV —4-ről bebizonyosodik, hogy valóban ártalmatlan, vagy legalábbis nem okoz komo­lyabb betegséget az általa megfertőzött emberekben, úgy felhasználható egy le­endő oltóanyag alkotórésze­ként. Tudott, hogy a himlő ol­tóanyagát a tehénhimlő ví­rusa alapján hozták létre. Remélhetően ezt az új ví­rust is fel lehet majd hasz­nálni a HTLV—3-ként is­mert AIDS-vírus fehérje­burkának utánzására — mondta dr. Phyllis Kanki, a kutatócsoport egyik tag­ja. „Ha ugyanis elfogadjuk a feltevést, hogy a majmok, ban talált vírus, az új ví­rus és az AIDS vírusa egy­mással távoli rokonságban állnak, úgy a fehérjeburkok egyes állandó elemeinek egyezniük kell. Ez a megőr. zött rész fontos lehet az ol­tóanyag szempontjából és egyben új megközelítést ad­hat.” Mindezek alapján jelenleg több kutatócsoport is fog­lalkozik olyan, az AIDS- vírusok közös vonásait hor­dozó fehérje létrehozásával, amely megtaníthatná az em­beri szervezetet, hogy fel­ismerje az AIDS kórokozó­ját és küzdjön ellene. Mind­ezt anélkül, hogy végzetes immunelégtelenséget okoz­na. Ehhez azonban rá kell még jönni, hogy a HTLV—4 miért nem öli meg az em­beri szervezet immunreak­cióját beindító T—4 limpho- cita sejteket. Dr. Kanki nem volt haj­landó megjósolni, mikorra lesz oltóanyag. Mindeneset­re — mondta —, a felfe­dezés eltávolította a legfőbb akadályt a kutatás útjából, mivel viszonyítási pontot nyújt a kutatóknak az AIDS-vírus különös, beteg­ségokozó részeinek azonosí­tásához. Ez rendkívül ne­héz feladat, de bizonyára jó betekintést nyújt majd az AIDS-vírus titkaiba. Harsányt György lást megelőző első, és 93 millió a másodpróbákra, majd mintegy 35 millió a klinikai vizsgálatokra. To­vábbá 10 millió megoszlik a kötelező dokumentáció ki­dolgozásának és az új gyógyszer propagandájának a költsége között. Az Egyesült Államok gyógyszergyárosainak szö­vetsége 160 millió svájci frankra becsüli egy-egy új gyógyszer létrehozásának a költségét. Ez az összeg azonban nem foglalja ma­gában az eredményre nem vezető kísérletek, tévutak árát. 1986. január 31*én szü­letett az erdélyi Kőhalmon községben. A kőhalmi, majd a kolozsvári bíró fia az orvosi pályára lépett, és már harmadéves medikus korában érdeklődése a gyógyszerkutatás felé fordult. Erről több, mint fél évszázaddal később a következőket mondta: ........mint oly sok minden­ben az életben, ebben is szerencsém volt, mert olyan tudományágban kezd­tem el dolgozni, amely ép­pen aranykorába lépett." — amiről természetesen ab. ban az időben aligha lehe­tet bárkinek még csak sej­telme is. A kolozsvári egyetemen 1908-ban orvosi diplomát szerzett majd a Gyógyszer­tani Intézetbe került, ahol előbb tanársegéd, majd ad­junktus lett. 1913-ban jele­nik meg Kolozsvárott a Gyógyszerismeret című tan­könyv, amelyet közösen írt a Gyógyszertani Intézet ve­zetőjével, Jakabházy pro­fesszorral közösen írt és év­tizedeken keresztül alapjá­ul szolgált a gyógyszerész­hallgatók oktatásának. A kolozsvári egyetemen alig 28 éves korában magánta­nárrá nevezik ki, már ekkor, kapcsolatot létesít a Chino- in Gyógyszergyárral és han­goztatja, hogy a gyógyszer­kutatás fejlesztéséért szoros együttműködésben kell dol­gozni az iparral. 1919-ben Károlyi Mihály kormánya a kolozsvári egyetem pro­fesszorává nevezte ki. de ott — a háborút követő béke- szerződés miatt — csak mintegy fél évig tanítha­tott. 1921-ben Szegedre ke­rült az újonnan létesített tudományegyetemre, ahol az orvoskar professzora volt 17 éven keresztül. Betöltőt, te az egyetem rektora tisz­tét is. amikor kezdeményez­te az Egyesült Államokban dolgozó — ekkor még nem Nobel-díjas tudós — Szent- Györgyi Albert hazahívását. 1937-ben a pesti egyetem professzora lett. majd 1939. től a Gyógyszertani Intézet vezetője — ugyanekkor a Magyar Tudományos Aka­démia levelező tagja —, s az intézetben működött és tanított 1962-lg, nyugállo­mányba vonulásáig. Kutatói munkássága Issekutz Béla amikor 21 évesen elindult a pályán a kísérletes orvostudomány és azon belül a gyógyszertan máig is ható nagy diadalok előtt állt. Aktív kutatóként élhette meg a receptor-el­mélet megszületését, az alapvető hormonok megis­merését, a kemoterápia el­méleti alapjainak lerakását, az antibiotikumok felfede­zését, a gyógyszerhatás és a vegyi szerkezet összefüg­géséről alkotott hipotézis létrejöttét, majd egyre na­gyobb gyakorlati sikereit. A Chinoin Gyógyszergyár­ral való szoros együttműkö. dés első kutatási eredménye 1917-ben a Novotropin nevű gyógyszer volt, amelyet ma is használnak. Bebizonyí­totta, hogy az új vegyülét és a papaverin együttes ha­tása kiváló simaizom-görcs­oldót eredményez. Az 1950- es években tanítványaival visszatér e kutatási feisrne- réshez és ennek gyakorlati eredményei a Gastropin és a Mydeton gyógyszerek. 1922 nevezetes dátum, mert az orvostudomány történe­tében, mert ekkor alkal­mazzák először az életmentő gyógyszert, az insulint. Isse­kutz 1924-ben Szegeden kí­sérletes bizonyítékot szol­gáltat: az insulin akadályoz­za a máj cukortermelését (mindezt békákon tudta be­bizonyítani, mert emlős ál­latokon, az akkori technika mellett ez még nem volt megoldható). Három évtizeddel később fia — ifjú Issekutz Béla — dolgozta ki ezt a módszert. Az idősebb Issekutz Béla professzor ekkor azt a félig tréfás megjegyzést tette, hogy ebből a témából még az unokájának is jut. És valóban így lett: ötven év­vel az ő erről szóló dolgo­zatának megjelenése után olvashatta unokája — ekkor harmadéves orvostanhall­gató —, tanulmányát amely alátámasztotta nagyapja ku­tatását. Az 1920-as években a jód terápiás alkalmazását kutatják az érelmeszesedés és a magas vérnyomás gyó­gyításában, s így születik meg az Aljodan nevű gyógyszer. 1928-ban — sze­gedi professzori munkássá­ga idején — gyakorlati szempontból jelentős felfe­dezést írt le, amelyben meg. állapítja, hogy a teofillin és az újonnan bevezetett higa­nyos húgyhajtók kombiná­ciója előnyös a hatékonyság szempontjából és kevésbé mérgező. E gyógyszer a Novurit volt, amelyet nap­jainkban már kiszorították a még korszerűbb higany- mentes vízhajtó szerek. Is. sekutz nevéhez fűződik a Perparin (1931), majd e munka folytatásaként 1959. ben a Hypotiazid és 1962- ben a No-spa gyógyászati bevezetése. Sok gyógyszer felfedezé­sében vett részt, de ő ma­ga szerényen nyilatkozott kutatói munkásságáról, eredményeiről: „Nem vagyok zseniális ember. Közepes képességű kutató voltam, akinek az a feladat jutott, hogy meg. szervezze a gyógyszerkuta­tást az országban. Az én eredményem az, hogy gyógyszerkutatás folyik; szinte minden tanszéken, minden gyárban intézetben a tanítványaim, vagy az ö tanítványai vannak. Az éle­tem eredménye: hogy a magyar gyógyszeripar ott áll. ahol áll! Ami tőlem tellett, megtettem, és azt hiszem, hogy a legjobban tettem meg. ahogy csak tudtam!" Orvos- és gyógyszerész nemzedékek oktatója A hazai tudományos élet­ben betöltött vezető szere­pe folytán — az Egészség- ügyi Tudományos Tanács, a Tudományos Akadémia ren­des tagja — jelentős mér­tékben befolyásolta a gyógy­szerészet fejlődését. Kiemel­kedő szerepet töltött be az 1954-ben megjelent V. és az 1967-ben hatályba lépő VI. Magyar Gyógyszerkönyv szerkesztésében. 1939-től a pesti egyetemen az orvos­képzés mellett, 33 éves múlt­ra és gazdag tapasztalatok­ra tett szert a gyógyszerész- hallgatók oktatása terén is. E tapasztalatok erősítették meg azt a szemléletét, hogy a gyógyszerészek számára tanulmányaik során a gyógy- szerhatástan mélyebb is­merete szükséges. Gyógyszerkutatók, orvosok, gyógyszerészek nemzedékei nőttek fel a keze alatt. Alig van a világnak olyan része, áhol ne állna egyetemi tan­szék élén volt tanítványa. Kilencvenedik születés­napja alkalmából, amikor magas kormánykitüntetést kapott, a világ minden tá­járól jöttek a jókívánságok: akkor 19 gyógyszertani tan­széket vezettek az Issekutz- tanitványok, sőt .nem egy helyen a tanítványok ta­nítványai. Neve azért is fogalommá vált, mert írt egy olyan könyvet Gyógy­szertan és gyógyítás cím­mel. amely 1931 óta több kiadásban jelent meg, a leg. utóbbi 1979-ben látott nap­világot, s ebben már lá­nya, dr. issekutz Lívia sze­repel társszerzőként. Ezt a könyvet úgy nevezték: „az Issekutz" és bár nem volt hivatalos egyetemi tan­könyv, évtizedeken át szol­gálta az orvos- és gyógy­szerész nemzedékek oktatá. sát. A gyakorló orvosok nélkülözhetetlen kéziköny­ve volt, s olyan formátu­mú, hogy be lehessen tenni az orvosi táskába. Szerette és tisztelte ugyanis a gya­korlatot, amelyet kutatásai­val mindig is szolgálni kí­vánt. 1944-ben — a pesti egyetem történetének talán legnehezebb időszakában — ő volt az orvoskar dékán­ja. 1944. október 21-i kari ülésen ismertette az egye­temi tanács döntését: az orvoskar nem kíván Nyu­gatra települni! Legendává vált mondása: „A magyar nép itt marad, joga lesz egy magyar egyetemhez, nekünk kötelességünk helytállni és itt maradni!" „A kutatás eredménye életének öröme .. A felszabadulás után a csaknem hatvanéves pro­fesszor szinte megfiatalod­va, nagy lendülettel foly­tatta kutatásait, szervező és oktatói munkásságát. Egye­temi tudományszervezői munkájával elősegítette az önálló Gyógyszerészi Kar megalakulását, ami 1955- ben valósult meg, s ezzel új korszak kezdődött a ma­gyar gyógyszerészet fejlő­désében. Ahhoz, hogy ha­zánk gyógyszerei világszer­te ismertté és elismertté váltak, Issekutz Béla pro­fesszor — és tanítványai — kutatásai elválaszthatatla­nul hozzájárultak. Elmond­hatta magáról, hogy nem­csak sikeres, hanem bol­dog élete is volt. Erről 75 születésnapján így vallott: „A vérbeli kutató a kuta­tásnak él. A kutatás ered­ménye életének öröme ...! És el tudja valaki is kép­zelni mit jelent a gyógy- sz/erkutatónak az, ' amikor megszólal a telefonja és egy orvos közli vele valahon­nan: az új ,gyógyszer reme. kül bevált. Segített a bete­gemen!" Élete végéig tanul és ta­nít. A rák kemoterápiájá­ról írt könyve 1969-ben, a gyógyszerkutatás történe­téről írt/ kiváló munkája 1971-ben jelent meg. Issekutz Béla tudomá­nyos munkásságát, életmű­vét szocialista államunk több magas kitüntetéssel el­ismerte és nagyra értékel­te. 1951wben a Magyar Nép­köztársasági Érdemrend V fokozatával, 1952-ben Kos- suth-díjjal, 1966-ban a Mun­ka Érdemrend arany fokoza­tával, 90. születésnapja al­kalmából o Magyar Nép- köztársaság Zászlórendje II. fokozatával tüntették ki. Amikor 1962-ben nyugállo­mányba vonult, a Semmel­weis Orvostudományi Egye­tem legmagasabb kitünteté­sét, a Semmelweis.érmet kapta meg, míg 1911-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetem tiszteletbeli dok­tori címet adományozott ne­ki. Pátriárkái kort ért meg, ami keveseknek adatik az életben: 1979-ben, 93 éves korában hunyt el. Emléké­re a Magyar Farmakológiai Társaság jutalomdíjat és emlékérmet alapított, amellyel emlékelőadás ke­retében jutalmazza a far­makológiai tudomány egy- egy kimagasló művelőjét Az Issekutz-emlékérmet el­ső alkalommal Knoll Jó­zsef akadémikus professzor­nak, Issekutz tanszéki utó­dának és legrangosabb ta­nítványának ítélték oda. Issekutz Béla a XX. száza­di magyar kísérletes orvos- tudomány kiemelkedő kép­viselőjeként a modern gyógyszerkutatás úttörőié­ként vonul be a hazai tu­dománytörténetbe. Sipos Jenő Dráguló gyógyszerkutatás A Heves és Vidéke Áfész állást hirdet a Heves városban működő, évi mintegy 30 millió forint forgalmat bonyolító VAS-MÜSZAKI BOLT VEZETŐI munkakörébe. Alkalmazási feltételek: Szakirányú kereskedelmi végzettség és a szakmában eltöltött legalább 5 év vezetői gyakorlat, büntetlen előélet, szakmában való alkalmazhatóság (működési bizonyítvány). Jelentkezni lehet az Áfész kereskedelmi főosztályán, 1986. április 30-ig. HEVES, Tanácsköztársaság tér 16. sz. alatt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents