Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-19 / 92. szám
8. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, 1986. április 19., szombat „A gyermekek éhesek ax igazi mesékre..." Négyszemközt Demeter Zsuzsa művészeti vezetővel Az animáció nagyjából annyit tesz, mint átlelkesíteni valamit. Megmozdul a báb, a gyurma, a rajz: a tárgyak elmesélnek valamit, néha hívebben, mint az élő színészek. Mindennapjaink nélkülözhetetlen része ez a varázslat, de jobbára televízióban és moziban nézzük az ilyen alkotásokat. Arra kevésbé van mód, hogy részesei legyünk a csodának, lássuk is azt a kezet, amelyik vég- hezviszi az ügyes trükköket. Csupán sejtjük, hogy mennyi munka, fáradság rejlik még egy néhány perces apró kis animációs mű elkészítésében. Kevés bábszínház akad hazánkban. Néhány éve még csak egy működött Budapesten, azután bontogatta szárnyát a Bóbita Pécsett, majd a húszéves amatőr múltra visszatekintő egtri Harlekin következett. Úgy hírlik, más is beáll a sorba, nemsokára Kecskeméten alapítanak hivatásos együttest. Az egri Gárdonyi Géza Színház keretein belül működő, most már proficsoport vezetője, Demeter Zsuzsa nem fél a „riválisoktól”, sokkal inkább úgy tartja, ha gyökeret ver ez a művészeti ág, kevésbé kell majd tartani az ellentmondásoktól, a félreértésektől. Hat színésszel — Mi változott a Harlekin életében azzal, hogy már nem műkedvelőként állnak közönségük elé? — Természetesen mind a munkában, mind pedig a módszerekben egészen mást jelent a profilét. Hozzá, kell tenni, hogy a változás elsősorban azért papíron következett be. önálló épületet még nem kaptunk, s egyelőre tizenhármán alkotjuk a társulatot. Ebből hat a színész, s ez borzasztóan kevés. Betegség esetén még helyettesíteni sem igen tudnánk a kiesőt, no meg olykoj- még az adminisztrátornak és a bábkészítőnek is játszania kell. Tudjuk, persze, hogy semmi sem megy egyszerre, a tervek szerint a város szívében, a Dobó téren egy szép műemlék épületben, a PanakosztaJházban lesz az otthonunk. Egy 140 személyes nézőtér várja itt az érdeklődőket. Nem lesz nagy, de éppen megfelel. Egyelőre a megyei úttörőházban, albérletben élünk. Nem rossz itt, ahogy hosz- szú évekig sem volt az, de- hát mégiscsak alkalmazkodást kíván az albérlet. — Különböző foglalkozá- sú emberek alkották az amatőr együttest. Nem volt-e nehéz szakítani addigi munkájukkal. milyen gondokat vetett ez jel? — Régóta élt bennünk a vágy, hogy valódi bábszínházát csináljunk. Abban, hogy könnyen összeállt, a csapat, bennerejlik húsz. éves múltunk, az összetartozásunk. Hajt bennünket a lelkesedés, a bizonyítani akarás. Nyilvánvalóan né- hányunknál csökkent a fizetés, dehát nem ez jelentette a döntés fő szempontját. Nagy érdeklődés — Mi az oka annak, hogy eddig csak egy bábszínház működött hazánkban, most meff sorrá kapunk hírt társulatalapításról? — Nem maga a műfaj jár gyermekcipőben, hanem annak szervezeti formája. Míg a környező államokban mindenütt tíz-húsz állami bábszínház működik, addig hazánkban sokáig csak egyetlenegy volt. Annak idején úgy gondolták, hogy ellátja az egész országot, de nem vált be ez az elképzelés. Az érdeklődés pedig egyre nagyobb, ez az oka annak, hogy mind több társulat szerveződik. — Milyen elképzelések szerint dolgozik ma a Har. lekin? — Korszerű bábszínházát szeretnénk. Ez persze túl egyszerűen hangzik. Az az igazság, hogy a legtöbb társunk kiválaszt magának egy-két technikát, s abban tökéletes jártasságra tesz szert. Mi viszont kísérletezünk. Kezdetektől szívesen próbáltunk ki minden új megoldást. Nem a meghök- kentés szándékával, hanem inkább a mondandónkhoz “kerestünk formát. Ez azt eredményezte, hogy mindenfélét megtanultunk, s alkalmasint elővehetjük. A harmadik bemutatónkra készültünk profiként. Mindegyiket úgy kezdtük, hogy valami nagyon jót szeretnénk. Klasszikus történetek — A Csipkerózsikával kezdődött az Aladdinnal folytatódott, most pedig a Hófehérke következik. Milyen elgondolás húzódik meg a darabválasztás mögött? — Érzékenyek szeretnénk maradni, hogy megfeleljünk az óhajoknak. A mai gyermeket lassan már untatják a tanmesék, és a kifordított históriák. Nem attól lesz valami időszerű, hogy mondjuk 25 robotgép szerepel benne. — A kicsik kiéhezettek az igazi mesékre, a klasszikusokat pedig maivá lehet formálni. Úgy tartjuk, hogy kis közönségünknek legyen alkalma megijedni, feloldódni, együtt izgulni a királyfiakkal és királykisasszonyokkal, a hagyományos hősökkel. — Hozzá kell tennem, hogy bizonyos fokig korlátozottak a lehetőségeink. Kevés az igazán játszható darab. Külön műfaj ez, sajátos írói képességek szükségeltetnek. Sokszor még az is gát, hogy a jogdíjakat nem tudjuk kifizetni — amatör korunkban erre nem kötelezett jogszabály. — Most játsszuk azt. hogy megjelenik a bábjáték jó tündére, s minden feltételt megteremt. Mit tartana akkor műsoron? — Úgy is évi három bemutatónk volna, de repertoáron tartanánk nyolc-tíz darabot. Ebben lenne a felnőttek számára is műsor, de a legtöbbje a fiatalabb korosztályt csalogatná. Szakítanánk a mostani formával, hogy egy blokkban előadjuk a művet, s aztán jön a következő a próbák után. így jobb összeállítás várná a bábszínház barátait. Nemcsak a megyeszékhelyet, de a többi települést is megnyernénk a művészeti ágnak: ha lenne buszunk speciális utánfutóval, már ma is többet tájolnánk. Együtt a többiekkel — Valami tehát megin. dúlt a műfaj népszerűsítésében — meggyökeresedett. Hogyan válhat „nagykorúvá” a bábozás? A darabot fémpálcás marionettekre képzeljük el, a hét törpét közös mozgató mechanizmuson egyetlen bábszínész mozgatja. A közös mozgató keresztről le tudja emelni, és külön is mozgatni egy- egy törpe figuráját. A játék során a bábszínészek a díszletelemek mögött takaratlanul láthatók. Kellő pillanatban a mesélő szerepét, időnként a bábokat is átveszik egymástól, ők mozgatják a díszletelemeket. A színváltásoknál az évszakok, illetve a hangulatvál- tás szerepét a textiltakarások cserélése tölti be. A mesélő szerepét a színpadi szituáció szervezi, mi csak megkíséreljük a szöveg felosztását. 1 KÉP: A színpadra, ahol bábtartó állványokon már ott függnek a bábok, s ott vannak a díszletelemek is, bejönnek a színészek. Odamennek a bábokhoz, leakasztják őket, s „bemutatják” a nézőknek, miközben elrendezik a‘ díszleteleme-— A nemzetközi összehasonlítást is állják a szín. házszerűen működő amatőr- csoportok. Nem is ezzel van a baj. Sokkal inkább az a gond, hogy ma is gyermekműfajként kezelik, sokszor összetévesztik az óvodákban és az általános isko. Iákban felhasznált, alkalmazott bábjátékkal. Pedig ez sokkal összetettebb, gazdagabb lehetőségeket rejt magában. Elég ha csak megemlítem, hogy az „élő” színházban is egyre inkább felhasználják az animáció kínálta esélyeket. — Miyen kapcsolat alakulhat ki a bábtársulatok között? — Egyenlőre sokszor kiful. ladást okoz a szűk kör, kevés a szerző és a rendező. Ha viszont több helyen születik bábtársulat az országban, akkor egészséges körforgásra számíthatunk. Így majd csoporttól csopor. tig szerződhetnek a színészek, fiatal szakemberek, toliforgatók, zeneszerzők csatlakozhatnak a bázisokhoz. így alakulhat ki saját arculat egy-egy helyen, másokkal összevetésben tudhatjuk meg mi is, mire vagyunk igazán képesek, mi lehet a profilunk. ★ Még három-négy év van addig, míg a bábszínház önálló épületbe költözhet. Addig tart az albérlet. Reméljük a lelkesedés is megmarad. Lehet, hogy sokan még pusztán valamilyen „gyermekszórakoztató formának” tartják ezt. Ha csak ennyi lenne, az sem lenne nagy baj. Ám ennél sokkal, de sokkal többet rejteget magában Eger és a környező térség számára a Harlekin, amely új színfolt a művészeti életben. Nem varázsütésre jött létre, évek kitartó munkáját igazolták a színházalapítással. Most pedig napról napra, bemutatóról bemutatóra bizonyítják, hogy érettek voltak erre a döntésre. Gábor László két is. (A színészek sugáralakban lerakják a díszleteket, az egyiken kivágott ablakkeret.) 1. színész: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesebeli királyság, az üveghegyen túl. Rengeteg erdőktől közrefogva, egy selyemfüvű dombon állt a soktor- nyú királyi palota. 6. színész: Ebben a palotában élt egy király. (Leveszi a tartóról a bábot, elővezeti, bemutatva a gyerekeknek.). .. 3. szinész(nő): Leemeli a tartóállványról a királynő bábját, és szeretettel az ölébe veszi.)... Meg egy szép, szomorú királynő. Király: Ne félj, kedvesem! Ez a javasasszony biztos segít, messzi földről hozattam. Királynő: Úgy szeretném (sóhajt és lassan elindulnak a királlyal a palotába)! 4. színszénő: Eláruljam, mire vágynak annyira? (suttogva) Nos, gyermekre... S annyira szeretnének egyet! bábkészítés bizony nem könnyű mesterség. A figuráknak karaktert kell adni, hogy első jfp pillantásra felismerhessük: ez sze- É rény szép leány, vagyis Hófehérke, s ez pedig a gőgös, gonosz mostoha. A jellemre az arckifejezés, öltözet, mozgás és a színész kölcsönzött hangja utal, mert ha látványosak is a bábok, az még csak fél győzelem, mozogniuk és megszólalniuk is hitelesen kell. Olykor ennek megoldása a nehezebb feladat ,.A fiák a bányában dolgoznak” (fent) Sorban jobbra: A délceg királyfi, a boldogsághozó: a jóságos k • ha: a szelíd, galamblelkű édesanya SOK-SOK MUNKA A MŰHELYEKBEN A ...és kezdődhet < Amikor a Harlekin Bábszínház társulatánál jártunk, még javában folytak a próbák. A rendező és a színészek csiszolták, tökéletesítették az előadást, a bábkészítők az utolsó simításokat végezték a marionett-figurákon. A színpadi munkával párhuzamosan folyt a világítás és a hangosítás „belövése” is. A szerző szintén ekkor jött, hogy megtekintse, hogyan formálódik a darab az április 20-i premierre. A külső szemlélő mindebből csak azt érzékelte, hogy jókora rumli van. Ám, érdékes módon a látszólagos zűrzavarban mindenki tudta a feladatát. Végül is színházi szakemberek szerint a premier előtti felfokozott hangulat és munkatempó természetes, sőt szinte törvényszerű... A fejetlenséghez mi is hozzájárultunk azzal, hogy rövidebb beszélgetésre kértünk egy- egy kulcsembert, mindany- nyiszor eredményesen hátráltatva ezzel a társulat munkáját. Az írónő Tömöry Márta tevékenysége nem merül ki bábszínházi darabok írásában, illetve feldolgozásában. Emellett fordítóként, népművelőként, amatőrök pat- rónusaként is dolgozik. A Hófehérke már a harmadik átirata a Har/lekin számára, tehát szinte házi szerzőnek számít. — A itörténetet a Grimm testvérektől Walt Disney- ig már 'sokan feldolgoztak, s ez részben nehezíti az újabb adaptációkat készítők munkáját, ön milyen szempontok alapján látott a feladatnak? — Természetesen igyekeztem az eredeti cselekményt követni, hiszen minden gyerek annyira ismeri a Grimm testvérek meséjét színpadra alkalmazta: Tömöry Márta (A királynő bábja megjelenik a palota ablakában, hímez »gyerekruhát».) 5. színésznő: A királynő folyton csak a kicsiről ábrándozik. Lám, most is ezen a téli napon, mikor szakad kinn a hó!... 1. színész: Hullnak sűrűn a hópihék, csak hullnak a világra, bevonva fehér takaróval a királyi palotát. 3. színésznő: A királyné ott ül ablakában hímzése felett és tűnődve nézi a hóesést. 5. színésznő: Nézi a táncoló hópelyheket, nem figyel a munkájára... 3. színésznő: (Lenéz a bábra, majd ölébe kapja.) Jaj, megszúrta a tűvel az ujját1 (Zene a három cseppenés- re. A fehér textilen három virágszirom jelezheti a véres ep pékét.) Királynő: Bár csak ilyen gyermekem volna: fehér.
