Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

8. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, 1986. április 19., szombat „A gyermekek éhesek ax igazi mesékre..." Négyszemközt Demeter Zsuzsa művészeti vezetővel Az animáció nagyjából annyit tesz, mint átlelkesíteni valamit. Megmozdul a báb, a gyurma, a rajz: a tárgyak elmesélnek valamit, néha hívebben, mint az élő színészek. Mindennapjaink nélkülözhetetlen része ez a varázslat, de jobbá­ra televízióban és moziban nézzük az ilyen alkotásokat. Arra kevésbé van mód, hogy részesei legyünk a csodának, lássuk is azt a kezet, amelyik vég- hezviszi az ügyes trükköket. Csupán sejtjük, hogy mennyi munka, fáradság rejlik még egy néhány perces apró kis animációs mű elkészítésében. Kevés bábszínház akad hazánkban. Néhány éve még csak egy működött Bu­dapesten, azután bontogatta szárnyát a Bóbita Pécsett, majd a húszéves amatőr múltra visszatekintő egtri Harlekin következett. Úgy hírlik, más is beáll a sor­ba, nemsokára Kecskemé­ten alapítanak hivatásos együttest. Az egri Gárdonyi Géza Színház keretein be­lül működő, most már pro­ficsoport vezetője, Deme­ter Zsuzsa nem fél a „ri­válisoktól”, sokkal inkább úgy tartja, ha gyökeret ver ez a művészeti ág, kevésbé kell majd tartani az ellent­mondásoktól, a félreérté­sektől. Hat színésszel — Mi változott a Harle­kin életében azzal, hogy már nem műkedvelőként állnak közönségük elé? — Természetesen mind a munkában, mind pedig a módszerekben egészen mást jelent a profilét. Hozzá, kell tenni, hogy a változás elsősorban azért papíron következett be. önálló épü­letet még nem kaptunk, s egyelőre tizenhármán al­kotjuk a társulatot. Ebből hat a színész, s ez borzasztó­an kevés. Betegség esetén még helyettesíteni sem igen tudnánk a kiesőt, no meg olykoj- még az adminisztrá­tornak és a bábkészítőnek is játszania kell. Tudjuk, persze, hogy semmi sem megy egyszerre, a tervek szerint a város szívében, a Dobó téren egy szép műemlék épületben, a PanakosztaJházban lesz az otthonunk. Egy 140 szemé­lyes nézőtér várja itt az érdeklődőket. Nem lesz nagy, de éppen megfelel. Egyelőre a megyei úttörő­házban, albérletben élünk. Nem rossz itt, ahogy hosz- szú évekig sem volt az, de- hát mégiscsak alkalmazko­dást kíván az albérlet. — Különböző foglalkozá- sú emberek alkották az amatőr együttest. Nem volt-e nehéz szakítani addi­gi munkájukkal. milyen gondokat vetett ez jel? — Régóta élt bennünk a vágy, hogy valódi bábszín­házát csináljunk. Abban, hogy könnyen összeállt, a csapat, bennerejlik húsz. éves múltunk, az összetarto­zásunk. Hajt bennünket a lelkesedés, a bizonyítani akarás. Nyilvánvalóan né- hányunknál csökkent a fi­zetés, dehát nem ez jelen­tette a döntés fő szempont­ját. Nagy érdeklődés — Mi az oka annak, hogy eddig csak egy báb­színház működött hazánk­ban, most meff sorrá ka­punk hírt társulatalapítás­ról? — Nem maga a műfaj jár gyermekcipőben, hanem annak szervezeti formája. Míg a környező államokban mindenütt tíz-húsz állami bábszínház működik, addig hazánkban sokáig csak egyetlenegy volt. Annak idején úgy gondolták, hogy ellátja az egész országot, de nem vált be ez az elkép­zelés. Az érdeklődés pedig egyre nagyobb, ez az oka annak, hogy mind több társulat szerveződik. — Milyen elképzelések szerint dolgozik ma a Har. lekin? — Korszerű bábszínházát szeretnénk. Ez persze túl egyszerűen hangzik. Az az igazság, hogy a legtöbb tár­sunk kiválaszt magának egy-két technikát, s abban tökéletes jártasságra tesz szert. Mi viszont kísérlete­zünk. Kezdetektől szívesen próbáltunk ki minden új megoldást. Nem a meghök- kentés szándékával, hanem inkább a mondandónkhoz “kerestünk formát. Ez azt eredményezte, hogy minden­félét megtanultunk, s alkal­masint elővehetjük. A har­madik bemutatónkra készül­tünk profiként. Mindegyi­ket úgy kezdtük, hogy va­lami nagyon jót szeretnénk. Klasszikus történetek — A Csipkerózsikával kezdődött az Aladdinnal folytatódott, most pedig a Hófehérke következik. Mi­lyen elgondolás húzódik meg a darabválasztás mö­gött? — Érzékenyek szeretnénk maradni, hogy megfeleljünk az óhajoknak. A mai gyer­meket lassan már untat­ják a tanmesék, és a ki­fordított históriák. Nem at­tól lesz valami időszerű, hogy mondjuk 25 robotgép szerepel benne. — A kicsik kiéhezettek az igazi mesékre, a klasszi­kusokat pedig maivá lehet formálni. Úgy tartjuk, hogy kis közönségünknek legyen alkalma megijedni, feloldód­ni, együtt izgulni a király­fiakkal és királykisasszo­nyokkal, a hagyományos hősökkel. — Hozzá kell tennem, hogy bizonyos fokig korlá­tozottak a lehetőségeink. Kevés az igazán játszható darab. Külön műfaj ez, sa­játos írói képességek szük­ségeltetnek. Sokszor még az is gát, hogy a jogdíja­kat nem tudjuk kifizetni — amatör korunkban erre nem kötelezett jogszabály. — Most játsszuk azt. hogy megjelenik a bábjáték jó tündére, s minden fel­tételt megteremt. Mit tar­tana akkor műsoron? — Úgy is évi három be­mutatónk volna, de reper­toáron tartanánk nyolc-tíz darabot. Ebben lenne a felnőttek számára is műsor, de a legtöbbje a fiatalabb korosztályt csalogatná. Sza­kítanánk a mostani formá­val, hogy egy blokkban előadjuk a művet, s aztán jön a következő a próbák után. így jobb összeállítás várná a bábszínház bará­tait. Nemcsak a megyeszék­helyet, de a többi telepü­lést is megnyernénk a mű­vészeti ágnak: ha lenne buszunk speciális utánfutó­val, már ma is többet tá­jolnánk. Együtt a többiekkel — Valami tehát megin. dúlt a műfaj népszerűsíté­sében — meggyökeresedett. Hogyan válhat „nagyko­rúvá” a bábozás? A darabot fémpálcás marionettekre kép­zeljük el, a hét törpét kö­zös mozgató mechanizmu­son egyetlen bábszínész mozgatja. A közös mozgató keresztről le tudja emelni, és külön is mozgatni egy- egy törpe figuráját. A játék során a bábszíné­szek a díszletelemek mögött takaratlanul láthatók. Kellő pillanatban a mesélő szere­pét, időnként a bábokat is átveszik egymástól, ők moz­gatják a díszletelemeket. A színváltásoknál az év­szakok, illetve a hangulatvál- tás szerepét a textiltakará­sok cserélése tölti be. A mesélő szerepét a színpadi szituáció szervezi, mi csak megkíséreljük a szöveg fel­osztását. 1 KÉP: A színpadra, ahol báb­tartó állványokon már ott függnek a bábok, s ott van­nak a díszletelemek is, be­jönnek a színészek. Oda­mennek a bábokhoz, le­akasztják őket, s „bemutat­ják” a nézőknek, miközben elrendezik a‘ díszleteleme­-— A nemzetközi összeha­sonlítást is állják a szín. házszerűen működő amatőr- csoportok. Nem is ezzel van a baj. Sokkal inkább az a gond, hogy ma is gyermek­műfajként kezelik, sokszor összetévesztik az óvodák­ban és az általános isko. Iákban felhasznált, alkalma­zott bábjátékkal. Pedig ez sokkal összetettebb, gazda­gabb lehetőségeket rejt magában. Elég ha csak meg­említem, hogy az „élő” színházban is egyre inkább felhasználják az animáció kínálta esélyeket. — Miyen kapcsolat ala­kulhat ki a bábtársulatok között? — Egyenlőre sokszor kiful. ladást okoz a szűk kör, kevés a szerző és a rende­ző. Ha viszont több helyen születik bábtársulat az or­szágban, akkor egészséges körforgásra számíthatunk. Így majd csoporttól csopor. tig szerződhetnek a színé­szek, fiatal szakemberek, toliforgatók, zeneszerzők csatlakozhatnak a bázisok­hoz. így alakulhat ki saját arculat egy-egy helyen, má­sokkal összevetésben tud­hatjuk meg mi is, mire vagyunk igazán képesek, mi lehet a profilunk. ★ Még három-négy év van addig, míg a bábszínház önálló épületbe költözhet. Addig tart az albérlet. Re­méljük a lelkesedés is meg­marad. Lehet, hogy sokan még pusztán valamilyen „gyermekszórakoztató for­mának” tartják ezt. Ha csak ennyi lenne, az sem lenne nagy baj. Ám ennél sokkal, de sokkal többet rejteget magában Eger és a környező térség számára a Harlekin, amely új színfolt a művészeti életben. Nem varázsütésre jött létre, évek kitartó munkáját igazolták a színházalapítás­sal. Most pedig napról napra, bemutatóról bemuta­tóra bizonyítják, hogy éret­tek voltak erre a döntésre. Gábor László két is. (A színészek sugár­alakban lerakják a díszlete­ket, az egyiken kivágott ab­lakkeret.) 1. színész: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesebeli királyság, az üveg­hegyen túl. Rengeteg erdők­től közrefogva, egy selyem­füvű dombon állt a soktor- nyú királyi palota. 6. színész: Ebben a palo­tában élt egy király. (Leve­szi a tartóról a bábot, elő­vezeti, bemutatva a gyere­keknek.). .. 3. szinész(nő): Leemeli a tartóállványról a királynő bábját, és szeretettel az ölé­be veszi.)... Meg egy szép, szomorú királynő. Király: Ne félj, kedve­sem! Ez a javasasszony biz­tos segít, messzi földről ho­zattam. Királynő: Úgy szeretném (sóhajt és lassan elindulnak a királlyal a palotába)! 4. színszénő: Eláruljam, mi­re vágynak annyira? (sut­togva) Nos, gyermekre... S annyira szeretnének egyet! bábkészítés bizony nem könnyű mesterség. A figuráknak karaktert kell adni, hogy első jfp pillantásra felismerhessük: ez sze- É rény szép leány, vagyis Hófehérke, s ez pedig a gőgös, gonosz mostoha. A jel­lemre az arckifejezés, öltözet, mozgás és a színész kölcsönzött hangja utal, mert ha lát­ványosak is a bábok, az még csak fél győ­zelem, mozogniuk és megszólalniuk is hitele­sen kell. Olykor ennek megoldása a nehezebb feladat ,.A fiák a bányában dolgoznak” (fent) Sorban jobbra: A délceg királyfi, a boldogsághozó: a jóságos k • ha: a szelíd, galamblelkű édesanya SOK-SOK MUNKA A MŰHELYEKBEN A ...és kezdődhet < Amikor a Harlekin Bábszínház társulatánál jár­tunk, még javában folytak a próbák. A rendező és a színészek csiszolták, tökéletesítették az elő­adást, a bábkészítők az utolsó simításokat végez­ték a marionett-figurákon. A színpadi munkával párhuzamosan folyt a világítás és a hangosítás „belövése” is. A szerző szintén ekkor jött, hogy megtekintse, hogyan formálódik a darab az ápri­lis 20-i premierre. A külső szemlélő mind­ebből csak azt érzékelte, hogy jókora rumli van. Ám, érdékes módon a látszóla­gos zűrzavarban mindenki tudta a feladatát. Végül is színházi szakemberek sze­rint a premier előtti felfo­kozott hangulat és munka­tempó természetes, sőt szin­te törvényszerű... A fejet­lenséghez mi is hozzájárul­tunk azzal, hogy rövidebb beszélgetésre kértünk egy- egy kulcsembert, mindany- nyiszor eredményesen hát­ráltatva ezzel a társulat munkáját. Az írónő Tömöry Márta tevékeny­sége nem merül ki báb­színházi darabok írásában, illetve feldolgozásában. Emellett fordítóként, nép­művelőként, amatőrök pat- rónusaként is dolgozik. A Hófehérke már a harmadik átirata a Har/lekin számára, tehát szinte házi szerzőnek számít. — A itörténetet a Grimm testvérektől Walt Disney- ig már 'sokan feldolgoztak, s ez részben nehezíti az újabb adaptációkat készí­tők munkáját, ön milyen szempontok alapján látott a feladatnak? — Természetesen igye­keztem az eredeti cselek­ményt követni, hiszen min­den gyerek annyira ismeri a Grimm testvérek meséjét színpadra alkalmazta: Tömöry Márta (A királynő bábja megjele­nik a palota ablakában, hí­mez »gyerekruhát».) 5. színésznő: A királynő folyton csak a kicsiről áb­rándozik. Lám, most is ezen a téli napon, mikor szakad kinn a hó!... 1. színész: Hullnak sűrűn a hópihék, csak hullnak a világra, bevonva fehér ta­karóval a királyi palotát. 3. színésznő: A királyné ott ül ablakában hímzése felett és tűnődve nézi a hó­esést. 5. színésznő: Nézi a tán­coló hópelyheket, nem fi­gyel a munkájára... 3. színésznő: (Lenéz a báb­ra, majd ölébe kapja.) Jaj, megszúrta a tűvel az ujját1 (Zene a három cseppenés- re. A fehér textilen három virágszirom jelezheti a vér­es ep pékét.) Királynő: Bár csak ilyen gyermekem volna: fehér.

Next

/
Thumbnails
Contents