Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-19 / 92. szám
6 NÉPÚJSÁG, 1986. április 19., szombat NINCS KETTŐ NÉGY NÉLKÜL Két világsztár — MINDENNAPI NYELVÜNK „Szavak szobrásza...” A címben idézett jelzős szerkezetet Tóth Árpádtól kölcsönöztük. Születésének századik évfordulóján elsősorban a szavak szobrászára, a nyelvművészre emlékezünk. Versbeli nyelvi finomságainak gazdag tárházából úgy szemelgetünk, hogy abból az is kifessék: mi, mai versolvasók nemcsak verseimé, nyékben lehetünk gazdagabbak, hanem nyelvi, nyelv- használati leleményekben is, ha gyakrabban kezünkbe vesszük a költő verses köteteit. Aligha akad olyan versre süket ember közöttünk, akinek ne finomodna, nemesülne és színesedne anyanyelvi érzékenysége a példatárunkban bemutatott és értelmezett nyelvi finom-, ságck révén. A költő nyelvének művészi tömörsége, sűrítő és lényegre törő kifejező ereje munkálkodik Á'arcosán című alkotásának e részletében is:” Csillog a világ, szörnyű arany-szennye, /Röhögő senkik, balkörmű gazok Szállnak mennybe.” A balkörmű gazok nyelvi formának versbeli kulcsszerepét csak azok tudják érzékelni, akik a balkörmű szólásszerű nyelvi alakulatnak eredeti használati értékét is ismerik. A Hortobágy környékén a költő is hallhatta ezt a népi szólást: Amolyan balkörmű ember, azaz tolvaj módján élő, zsi- vány ember. A rokon értelmű szóláakörbe vonható szólásváltozatok is árulkodnak a költő balkörmű jelzőjének művészien sűrítő, tömörítő erejéről: Szurkos a körme (tolvajtermészetű), kormos kézbe akadt (ellopták), tíz körmön szerezte (lopta), hosszú neki a körme (lopni szokott), a lopo- gatni szerető gyerek jelző- jeként emlegették a körmö. söcske megnevezést. Esztétikai hitele is van annak a nyelvi leleménynek, amely egyúttal éppen a sűrítő és tömörítő erejével megállítja a versolvasót: „Egy álmodó torony / Tűnődve felneszel, és éjfelet ver andán" (A tejút alatt). — „Anda zongorák / Skátá. ja a politúros homályból” (Március). Ez a sajátosan alakult nyelvi lelemény egymagába sűríti ezeknek a ro. kon értelmű szavaknak a jelentésváltozatait és használati értékeit: merengő, ábrándos, álmodozó, mélázó stb. Az sem véletlen, hogy Tóth Árpád oly gyakran bíz versbeli kulcsszói szerepkört ezekre a szólalakokra; an- dalog, andalít, andalító, an- dalodó: „Halk andalodó vágyaim” / Mint halk hegedűszó /. — „Járják a port, vörös bedekkerű / Finomka misszek, óh a nagyszerű / Romok közt lelkem is el- andalog’’ (Óh. romok!). Példáinkból az is kitűnik: bennük alkotóelemként az anda hangsor is megtalálható, s a költő e csonkított szóálakra a szócsalád minden tagjának jelentésárnyalatait is rábízta. A versolvasók manapság gyakran találkoznak azzal a versírói gyakorlattal, hogy az idegen szavak is szerepet vállalnak a versek nyelvi szövetében, Tóth Árpád alig illeszt verseibe idegen szót. Az angol eredetű misszek szóval már találkozhattak olvasóim is. A latin eredetű rezignáció szó többször is olvasható versszövegeiben, mert alkalmasnak találta a költő, hogy ezeknek a magyar megfelelőknek a jelentésárnyalatait és hangulati értékeit sűrítő szándékkal közvetítse: belenyugvás, beletörődés, lemondás, reménytelenség stb. Dr. Bakos József Amióta a filmipar „föltalálta” a Bud Spencer— Terence Hill párost, szinte á'~ futószalagról kerülnek le a két népszerű hős főszereplésével a történetek. No, és a forgalmazóknak sincs gondjuk, hosszú sorok kígyóznak a mozipénztárak előtt, s mindig teltházas az előadás. A velük készült filmek nemcsak a piff-puff műfaj miatt kapósak: két olyan színészegyéniségről van szó, akik tökéletesen kiegészítik egymást. Hozzánk is jó pár alkotás eljutott az utóbbi években — s mindig sikert arattak. A legutóbbiakból azonban már úgy tűnt: kezdenek kifáradni az alkotók, ötletekben szegényebbek, viszont annál jobban elharapódzott a brutalitás filmjeikben. Igaz, a közönség — gondolom nem vagyok egye-- dűl, ha azt mondom, nemcsak számomra érthetetlen módon — visong a gyönyörűségtől, ha a verekedők falbaverik egymás fejét, a másik fülét tépdesik, és halomra tördelnek minimum három-négy kocsmai berendezést. Ha ugyanezt az utcán látnák, rémülten rohannának rendőrért... Nos, a legújabb Spencer —Hill-film igazán kellemes meglepetést szerzett. A Nincs kettő négy nélkül című alkotás eredeti ötletre épül, s Marcotullio Barboni forgatókönyvéből E. B. Clucher igényesebb művet vitt vászonra az eddigieknél. Nemcsak azért, mert itt sokkal kevesebb az agresz- szió, s az elcsépelt helyzet- komikum. Hanem azért is, mert mindvégig elkerülték az olcsó poénokat, s nagyszerűen éltek a kézenfekvő humorforrásokkal. Ebben a filmben például érdekes jellemekkel is találkozunk, s fordulatokban olyan gazdag a sztori, hogy igazán irigylésre méltó az alkotók fantáziája. Nos, ha az eddigi filmekben egy Spencer—Hill párost láttunk, most — kettőt kapunk belőlük. Az alapsztori szerint ugyanis el kell játszaniuk a hasonmásukat. Méghozzá a brazil Coimbra- fivérek helyébe kell lépnie egy hétre a New York-i szaxofonosnak és a sárkány- repülőnek. Igaz, halálos veduplán szély fenyegeti őket a helyettesítésért, de egymillió dollár az mégiscsak egymillió dollár... így aztán, hol mint dúsgazdag ősi családból származó milliomosokkal, hol mint talpraesett hóhányókkal találkozunk a két hőssel. Remekül játsz- szák szerepüket. Bud Spencer szilfidnek épp nem mondható alakjával akár hófehér zsakettben, akár frakkban úgy siklik a kastély termein át, hogy egy parkett-táncos is megirigyelhetné. Terence Hill égszínkék szemével, tigrisruganyosságával mindig hódító —, most színészi képességeit is csillogtatja. Remekül sikerültek az epizódjelenetek. Képzeljük el: amikor az álmilliomos megunja a kimértséget, s az elegáns kastélyban összegyűjti a nyolcvan főnyi személyzetet. Vad dixielandot fúj, és lakáj, szakácsnő, sofőr, szobalány észvesztő táncot jár a márvány teraszon. Bujtor István és Üjréti László remekül kölcsönzi hangját a két világsztárnak. Mikes Márta Minek lehet nevezni? Té. vé játéknak? Tévéfilmnek? Azt hiszem, egyiknek sem, bár Camus utolsó jelentős szépirodalmi művének adaptációját látjuk a képernyőn. Vagy inkább Camus gondolatait halljuk, kitűnő színészi tolmácsolásban. Mert ez a vállalkozás voltaképpen monológ, A bukás részletei. Majdnem végig egyetlen színész arca, hangja játszik. Néha sejtelmes háttér is felbukkan, bár, ködös kikötő, pincelabirintus, bordélyház, néha zene is felhangzik, Mozart Don Gio- vannijának részletei. A cse- lekménytelen játék, az elhangzó vallomások egy író gondolatait tolmácsolják. Hogyan is írja Köpeczi Béla? „A bukásban Camv.s az általános bűntudat problematikájával foglalkozik- A »vezeklő« bíró azt tartja feladatának, hogy az embereket a bűneikre figyelmeztesse; s mindenkit figyelmeztetnie kell, mert senki sem ártatlan. Individualizmus és heroikus pesszimizmus keverékét mutatja ez a felfogás. Camus gondolati vagy még inkább életéizési tételeket illusztrál műveiben a filozófiai mese vagy dráma eszközeivel." Merész kísérlet ez a munka. Esztergályos Károly vállalkozott rá, hogy képernyőre fogalmazza Camus filozófiáját. gondolatait. Ezeknek a gondolatoknak lelkes hívei és vitatói vannak világszerte. Fe'merülhet a kérdés: át lehet-e ültetni égy- általán filozófiai tétel-éket a képernyőre? És ha lehet, érdemes-e? A választ ki-ki maga adhatja majd meg, ha látta A bukást. Egy azonban — szerintem — vitathatatlan: az egyórányi időtartamú monológ érdekes és nagy feladat egy színész számára, és ezt a feladatot Kozák András kitűnően oldotta meg. Fogva tudja tartani érdeklődésünket, megfeledkezünk róla, hogy valójában egyszemélyes dráma pereg előttünk. Kozák játéka figyelemre méltó művészi teljesítmény. A bukás tévés adaptációját Esztergályos Károly rendezte Szávai Nándor fordításának felhasználásával. Az operatőr Márk Idán. A müvet április 25-én, este 21 óra 20 perces kezdettel sugározza a televízió a 2-es programban. (erdős) Haza, béke, környezet V. Alkalmazott Grafikai Biennale Ötödik alkalommal rendezik meg a közeljövőben Békéscsabán az Országos Alkalmazott Grafikai Bienná- lét. A május 1-én nyíló tárlaton — amelynek a Munkácsy Mihály Múzeum ad otthont — 71 művész 246 munkáját tárják a közönség elé. A biennáléra — az alkat, mázott grafika minden műfajában — több mint 400 pályamunka érkezett. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus zsűrije ezek közül választotta ki a bemutatásra kerülő anyagot. A pályázat központi témája ezúttal hazánk és a béke, valamint a környezetünk védelme volt, s az idei bi- ennálé elsősorban a színnek, mint kifejező eszköznek a szerepét is vizsgálja. így, bár a kiállításra kerülő művek elsősorban a legutolsó, 1984-es biennálé óta eltelt időszak alkalmazott grafikai eredményeiről adnak számot, a látogatók találkozhatnak majd olyan kísérleti alkotásokkal is, amelyek kifejezetten a szín tartalmi, formai és technikai lehetőségeit ábrázolják. A kiállítás díjairól április végén nemzetközi zsűri dönt. A tárlat június 22-ig lesz látogatható. PATAKY DEZSŐ; V/4. — Dolgoztam úgy, mint máskor... Hajnalban indult egy rövid fordába. Kolbászt csomagolt a kenyere mellé, amit a boltban vett az asz- szony. A sajátjuk már kifogyott a kamrából, mert korán levágták a hízót, novemberben, s nem is volt több másfél mázsánál. A mozdony „konyhájában” nagyon lassan vánszorgott az idő. Az egyik állomáson telefonüzenet várta, visszafelé teherszerelvényt vontat, igyekezzen, mert jutalompénz várja a fűtőháznál. Ha valami miatt mégis késve érkezne, a pénz ott várja borítékban a forgalmi irodában. Sok volt az olajmegtakarítása a dízelmozdonyon, azért kapta a jutalmat. Ügy igyekezett, hogy idő előtt beért a célállomásra. Váltótársa már várta, s így idő előtt abbahagyta a munkát, sietett felvenni a pénzét. —• Miért hagyta abba előbb a munkát? — Engedélyt kaptam rá. És sietnem kellett, hogy amíg a boltok nyitva van. nák vásárolhassak valamit. Mikor hallotta Angéla, a kislánya balesetét? — A lakásunk közelében jártam, akkor mondták az ismerősök, hogy beleesett a folyóba, s tán már kórházba is vitték. — Maga hogyan fogadta ezt a hírt? — Elkeserített... Angéla jobban szeretett engem, mint az édesapját. — Valamit csak mondott annak, aki a hírt elsőnek közölte?! — Nem emlékszem... — Akkor én most emlékeztetem. „No, csak érjek haza, agyonütöm azt az asz- szonyt!” — Azt mondta. — Lehet, kérem... — Egyértelmű és világos választ adjon — feszült előre székében a bíró. — „Agyonütöm azt az asszonyt!’’, azt mondta, mikor a hírt hallotta. És elhatározta, hogy meg is teszi, tgy volt? — Nem határoztam el semmit. Azt csak úgy mondtam. ... — A nagy franciakulcs- csál fejbevágta a feleségét, s az menten meghalt. Így volt? — A kenyérhordót. ételes bőrtáskával vágtam fejbe. A táskában volt benne a nagy franciakulcs — mondta csendesen. — Jól van, jól van. Én mondtam pontatlanul. Az eredmény szempontjából azonban teljeben mindegy. A felesége meghalt... A bíró intett Melegén Andornak, hogy leülhet. — Szólítsák be a koronatanút! A jegyzőkönyvvezető kes- kenyre tárta az ajtót s kikiáltott a folyosóra. —t Sinkora Arpádné, tanú !!! Kövér, fakó blúzos asz- szony lépett a tárgyalóterembe. Odaköszönt Mele- gánnak: „Jó napot Andor bácsi...” — Csak semmi bácsizás. A bíróság előtt áll, mint tanú. Melegán Andor pedig Ht vádlott. Megértette? Az asszony egyszerre tekergetni kezdte a nyakát, s kapkodva lélegzett. Hirtelen ijedtségét láthatóan nem bírta legyűrni. — Neve? — Sinkora Arpádné. — Leánykori neve? — Nem használom, bíró úr ... Nagyon csúnya név... — De azért csak tudja, nem? — Geda Aranka... — Foglalkozása? — Dolgoztam egyszer konyhán, a vasútnál is. Még onnan ismerem ... Andor bácsit... Régóta már csak otthon vagyok, a gyerekekkel. meg a ház körül, a kertben végzem, ami munka akad. — Tehát hátébé. — Mit tetszik? — rebbent az asszony szeme. — Hát ennyit se tud? Háztartásbeli...! — Igen, igen — motyogta az asszony kicsit szégyenkezve. — Ismeri Melegán Andor vádlottat? — Hiszen mondtam már, hogy még a vasúttól ismerem. Meg azután közvetlen szomszédok is vagyunk. — Válaszoljon tömören. Ismeri vagy nem ismeri? — Ismerem ... — És milyen embernek ismeri? Kötekedőnek, garázdának, iszákosnak, asz- szonyv erőnek?! — Andor bácsi jó ember. — Jó ember. Persze, hogtj jó ember. Azért ölte meg a feleségét... A rendőrségen maga azt vallotta, s ezt az ügyészi meghallgatás során is megerősítette, hogy lattá, hogyan ölte meg a feleségét. — Ott voltam éppen náluk. — Mondja el a bíróságnak is, mit látott, mit hallott. De újfent figyelmeztetem az igazmondás kötelességére, mert <a hamis tanúzást a törvény szigorúan rendeli büntetni. Tehát így tegye meg tanúvallomását. (Folytatjuk)
