Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1986. április 19., szombat ÉVI SZÁZMILLIÓ Vámhivatal - helyben Nem könnyű rátalálni. A város központjában ugyan, de egy kis utcában áll a ház. amelynek bejárata mel­lett ott a tábla: vámhivatal. Vámhivatal? Gyöngyö­sön? — Majdnem kilencven üzem tartozik hozzánk, és ebből negyven az. ahová mindennap kimegyünk. Tessék! Kinek maradtak még kétségei? Mészáros László pénzügyőr százados­nak. a gyöngyösi vámhiva­tal vezetőjének a szavai mindent megmagyaráznak. De — csak annyi az egész, hogy kimennek az üzemek, be, ott ellenőrzik a bera­kodást, aztán lezárják a jármű ajtaját és ezzel kész is minden? Amikor nyomoznak Elég sok mindenre oda kell figyelniük. Mert a Mát­ra az szőlő ás. gyümölcs is. tehát bor is és pálinka is. — A borral már nem fog­lalkozunk: Az a tanács gond­ja lett. Mi csak akkor ju­tunk kapcsolatba a borral, ha exportra szállítják. — Pálinkát főznek zugban a környéken? — Főként a Mátra déli táján fordul elő ez még mindig. De nehogy azt gon­dolja. hogy az úgynevezett szegény emberek akarnak ilyen módon jövedelemhez jutni. — Maguk barkácsolják otthon a főzőedényeket? — Annak már régen vé­ge. Ezek nagyon jó beren­dezések. De ha azt kérdez­zük. ki csinálta meg. a vá­lasz úgy hangzik: én. — Hogyan jutnak el a zugfőzdékhez? Az orruk után? — Lehet, hogy mosolyog- nivaló, de a felderítéskor az orrunkra is szükség van. Sokat segít azonban a la­kosság is ... — A törvény azonban vé­di mindenkinek a lakását. — Így van. Ezért van szükség írásbeli határozatra. amely vagy a helyiség el­lenőrzésére szól, vagy ház­kutatásra. Előfordulhat más ügyben hogy személyi el­lenőrzésről is döntenünk kell. Ezt motozásként isme­ri a köznyelv. — Ki állítja ki ezeket az iratokat? — Mindig a vezető, a mi esetünkben: én. — Mi történik akkor, ha eredménytelen lesz a ház. kutatás? — Mielőtt megkezdenénk a helyszíni ellenőrzést, kö­zöljük, hogy milyen jogok illetik meg az ellenőrzött személyt. Becsületsértésért, rágalmazásért tehet felje­lentést. Mi tehát nagyon ügyelünk arra, hogy csők az alapos gyanú esetén kezdjünk eljárást. Ezek szerint ez az egész felderítés nem is olyan egy­szerű. Nem lehet „csak úgy" benyitni valahová. A mi kis ,,közös piacunk” Azt hihetné az ember, hogy a hatóságok semmit sem törődne}* azokkal a ki. rakodóvásárokkal, amiket naponta keresnek fel a hoz­zánk érkező turisták. Sok mindent lehet itt kapni: számítógéptől kezdve a használt bugyiig. — Nem hunyunk szemet efölött, mert vétenek a tör. vényes rend ellen azok is, akik eladnak és azok is. akik vásárolnak. — Mit tudnak tenni ak­kor, ha az eladó nem beszél magyarul? — Tolmács nélkül nem kezdhetjük meg a kivizsgá. lást. Az eljárásról pedig jegyzőkönyv készül. — Hadd hozakodjam elő egy kissé kényesebb témá­val. Valutázásra gondolok. Pincérek. benzinkutasok, fizető vendéglátók. hogy csak néhányat említsek, kö. vetnek el valutával sza­bálytalanságot? Mészáros László parancsnok — Mondanom sem kell, hogy az érvényes rendelke. zések szerint minden állam­polgárnak joga van megha­tározott értékben külföldi valutát tartani magánál. Az ennél nagyobb mennyiséget fel kell ajánlania a bank­nak. — Ugye. nem azt akarja mondani, hogy ezt minden­ki meg is teszi? — Nem. Vannak, akik külföldi utazásukhoz gyűj­tik. vannak, akik feke­tén eladják és vannak, akik itthon vásárolják el az úgy. nevezett valutaboltokban. — Mennyien vannak? — Alapos gyanú nélkül itt nehéz a helyzetünk. Igaz, hogy minden bejelentést ki­vizsgálunk, de végzünk kör. nyezettanulmányt is, hogy jobban tudjunk tájékozódni a „gyanúsított” személyét illetően. Alig számottevő mennyiségű „valutaügy" fordul elő nálunk. — Még valamit ennél a tárgykörnél: a csempészet milyen mértékű? ' — A hajdanvolt csempé. szék ma már nem működ­nek. Nálunk főként a kül­földre útlevéllel utazóknál fordul elő csempészés, ha nagyobb mennyiségű, vám nélkül behozott árucikket kínál megvételre. A kapott A szállítmány Nagyrédéről indul Ausztriába információk segítik ezt a felderítést. Egyszóval: ha a vámhiva­tal nem is lát meg mindent, vannak, akik helyettük is kukucskálnak Vagonok és kamionok Az „igazi munka" mégis­csak a határainkon kimenő vagy bejövő áruk ellenőr­zése. Ki gondolná, hogy a gyöngyösi vámhivatal az el­múlt évben 544 beérkezett és 2546 kimenő vagon szál­lítmányát vizsgálta át. Gya. korlatilag ez azt jelenti, hogy felbontanak néhány csomagot, mert tudni akar­ják, az van-e benne, mint aminek lennie kell a pecsé­tes papírok szerint. Ha nem az van. akkor ...? A „kellemetlenség” itt kéz. dődik. De kamionból ás bejött 375 és kiment 1149. Nem akármilyen tételek ezek. — Nálunk mindig van szolgálat. Január 1-től de­cember 31-ig tart a mun­kánk. Előfordul, hogy éjjel kell valami nagyon fontos áru átvételéhez kimennünk, mondjuk a Gagarin erőmű­höz. Nem vállalhatjuk ma­gunkra annak a felelőssé­gét. hogy leálljon egy fon­tos berendezés, mert... már lement a nap és a vámhivatal dolgozójának, a pénzügyőrnek is joga van a pihenéshez. Természetesen az általános rend fegyelmezett magatar­tást és bejelentési kötele­zettséget ró a partnerokra is. Itt érdemes megemlíteni, hogy tavaly körülbelül száz­millió forint vámot könyvel­tek el a gyöngyösi hivatal­ban. Gondoljuk el, mennyi érték lehetett ennek az alapja. Nőknek is Ha Mészáros László pél­dáját veszem, az kivételnek számít. Öt a családjának egyik tagja „oltotta be" a szakma iránt. Hogyan lettek a többiek pénzügyőrök? — Van ennek a munká­nak presztízse — mondja a a parancsnok, majd hozzá­teszi. — Anyagilag sincs okunk a panaszra. Gondos­kodunk a fiatalokról. Ok térítés nélkül kapnak lakó. Boltok József alhadnagy lezárja a kamiont (Fotó: Szántó György/ helyet. A családosoknak ugyan bért kell fizetniük, de jut fedél a fejük fölé. — Nők is teljesítenek szolgálatot? — Nálunk ketten is. ök is felveszik az egyenruhát, ha szolgálatban vannak Azon túl mindenki civilben járhat. Nem „előírás", hogy nők is dolgozzanak nálunk, de olykor kimondottan előny, ha az eljárásba be kell von ni nőszemélyt is. Az erkölcsi megbecsülésre pedig álljon itt példának Bollók József alhadnagy, aki legutóbb a Haza Szolgá. latáért Érdemérmet vehette át. Soron kívüli előléptetés­ben részesült Várkonyi Ru. dolf és Szőke Györgyné. mindketten főtörzsőrmes térből törzszászlósok lettek. \Amint tehát a tények is jelzik: szép is. érdekes is. megbecsült is ez a pálya. G. Molnár Ferenc Fintorok A most kővetkező történe­tek kitaláltak. Semmi közük a valósághoz. Ha valaki mégis magára ismerne, az csak a véletlen müve lehet. A jelszó — Kandírozott mandarin­zselé színű kakukkos kar­órát kérnék — fordulok a Rendes bolt elnevezésű szak­üzlet eladójához. — Nincs — böki oda szem­lesütve a hölgy. — De hiszen ott van, an­nak a bácsinak is a kosa­rában — mutatok rá a pénz­tár felé igyekvő fehér botos öregemberre. — Nincs — ismétli ugyan­azzal a hangsúllyal, majd papagájszerűen még három­szor felfortyan: — Nincs, nincs, nincs. — De hiszen ezen múlik a boldogságom. Az anyósom azt mondta, hogy enélkül haza se menjek. Földönfutó leszek... — mondom sírás­tól fuldokló hangon. — Nincs — így a válasz. — Nincs, nincs, nincs. — De hiszen engem a Nagyfejű elvtárs küldött — veszem elő az utolsó adut. Miközben magam is csodál­kozom, hogy ez miért nem jutott előbb eszembe. — Miért nem ezzel kezd­te — simogatja meg a fe­jem búbját a nő, de közben ismét erélyesebbre vált. — Ezt mindenki mondhatja. Tudja a jelszót?! — Persze — csillan fel a szemem. De oly hirtelen sze­retném kibökni, hogy nem jut eszembe. Leblokkolok. Mi lesz velem? Itt állok megfürödve. Szégyenszemre azt hiszik, hogy csaló, ha­zug, nagyhangú, mellébeszé­lő vagyok. És nincs is sem­mi közöm Nagyfejű elvtárs­hoz. Ahogy végigfutnak lel­ki szemeim előtt mindezek, s miközben ott látom ma­gam előtt Nagyfejű elvtárs képzelt képét, beugrik, a jel­szó. — Bender Oszkár. — Igen, igen — tapsolja meg a választ partnerem. S máris vezet főnökéhez, aki­hez alig lehet bejutni, mert a szobája előtti folyosót pla­fonig rakott ládák zárják el. Bennük: kandírozott manda­rinzselé színű kakukkos kar­órák. A papagájember Nyalvay Zénó, hivatásos karrierista és zugpecsenye­sütő halkan kopogott főnö­ke ajtaján. — Tessék — mondotta Baumeister Kazimir, a Ve­zetési és Rétegződési Rt. igazgatója. — Igenis főnök — lépett be Nyalvay fülig érő száj­jal, de arcáról azonmód el­tűnt a vidámság, ahogy meg­látta főnöke szomorú ábráza­tát. Felismerte a helyzet sú­lyát: keserű képet vágott. — Szép időnk van. drága jó Zénókám — mondotta az igazgató. — Igenis, főnök — vá­gott közbe a könyökvédőt viselő beosztott. — Nagyon szeretem, ha esik az eső — folytatta Baumeister —, mert ilyen­kor olyan nagy a sár. — Igenis, drága jó főnö­köm — recsegtette meg kap­panhangját Nyalvay. — Nincs jobb annál, ami­kor esténként hazafelé me­net belépek egy-egy pocso­lyába — folytatta a diri. — Imádom, ha a cipőmben to­csog a víz. — Igenis, drága, drága igazgató úr — így Zénó. — A szívemből beszél. Én is éppen ezeket szeretem. Az igazgató ezután sokat sejtetően elhallgatott. A ha. talmas íróasztalán lévő pa­pírtenger között turkált. Hosszas keresgélés után egy gyűrött fecnit szedett elő. — Tudja mi ez? — for­dult Nyalvay felé. Zénó megtorpant. Eddig még soha nem mondott ne­met főnökének. Amaz lát­ván beosztottja zavarát. így folytatta: — Az ön kinevezése. Ne haragudjon meg kedves ba­rátom, de arra gondoltam, hogy ön lesz a helyettesem. Régóta tetszik, hogy van önálló véleménye és azt nem rejti véka alá. Nem taga­dom. nagyon megszerettem magát. Nyalvaynak az udvaron át vezetett az útja irodájá­ba. Kezében lobogtatta ki­nevezését. Már jó pár lé. pést megtett, amikor észre­vette, hogy elállt az eső. Persze ezt most már telje­sen lényegtelennek tartotta. Mese a halandzsáiéról Az öregebbek úgy tartót, ták hogy a CSÚSZÓPÉNZ UTÁN: A LEGNÉLKÜLÖZ­HETETLENEBB ANYAGI JUTTATÁSOK elnevezésű jótékonysági cég vezetője már gyermekkorában két nyelvet bírt. Igaz. anyanyel­vét csak értette, de nem beszélte. Egészen más nyel­vet beszélt, bár azt senki sem értette. Történt egy napon, hogy beállított hozzá egy szegény vándorlegény, s előadta pa. nászát, hogy erre és erre lenne szüksége, mivel bizen- két gyermekével nagyon ne­hezen boldogul. Na mármost, mivel a szervezet zászlajá­ra tűzte a rászorulók állami szintű felkarolását, így kér. te. hogy segítsenek rajta. — Sabalaba ge tasamaca­ja — emelte fel mutatóuj­ját a vezető. Furcsa mód a vándorle­génynek is éppen a hálán, dzsa volt a második anya­nyelve, így értette, hogjy azt mondta a másik: a Krisztus koporsóját sem őrizték in. gyen. — Esele. mesele. tututu — adta meg a választ a talp­raesett férfi. Ami annyit jelentett: nem is koporsó, ban temették el Krisztust. — Sabalaba ge tasamaca- ja — ismételte a vezető ugyanazon a hangon. A vándorlegény pedig ugyanazt vágta rá. mint először. Amikor kilencvenkilenc, szer ismételték el a párbe­szédet. a vándorlegénynek feltűnt, hogy a vezető le­vegő utón kapkod, majd le­fordul a székéről. Akkor vette észre a legény, hogy a cégvezető kabátja alól ve. zeték húzódik a konnekto­rig. Azonnal rádöbbent, hogy egy emberszabású ro. bottal akarta megvívni csa­táját. De az áramszünet közbeszólt. Homa János

Next

/
Thumbnails
Contents