Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-19 / 92. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. április 19., szombat f r Wm ' s Még üres a gólyafészek, Joó István: „Az elmúlt öt évben mindössze három új lakás épült. . A gazda a tetőn. Még egyelő re bontanak, de októberben már . . . Amit elterveztek, megvalósították Első utunk Joó István tanácselnökhöz vezetett hogy a közelmúlt eredményei után tudakolódjunk. — Amit az elmúlt ötéves tervidőszakban elterveztünk — mondta —, azt meg is valósítottuk. A legfontosabb feladat, s egyben a legjelentősebb munka az iskolabővítés volt. Nemcsak több lett a tanterem, ezáltal, s nemcsak a tornateremnek örülhetünk, hanem egyben az iskola je- lenti az általános művelődési központot is. Ide építettünk mozit, itt rendeztük be a könyvtárat, a klubhelyiséget. Sőt, itt tart. hatjuk valamennyi nemzeti ünnepünket. Egyfajta kulturális centrummá vált az iskola. Az új létesítményt 1984-ben avattuk, s nem mellékes, hogy a csaknem ötmilliós beruházási értékből majd kétmillió társadalmi munka volt. — Mi jelentett még feladatot? — A járdák, utak építése, korszerűsítése. Elértük, hogy a majdnem húsz utcánk közül valamennyi járható. Építettünk 300 méter utat, 200 méter járdát. Több mint egy kilométeren pedig felújítottunk. Ez is belekerült 7—800 ezer forintba. Sokáig gondot okozott a pedagógus szolgálati lakás. Az elmúlt tervidőszakban jutottunk oda, hogy vásároltunk egyet, majd kipofoztuk egy kicsit. Aztán nem kis feladatot jelentett az olajtüzelés felszámolása. Az iskolában, az öregek napközi otthonában, a tanácson szénnel működő központi fűtést, míg a bölcsődében, az óvodában, valamint az iskolai napköziben hőtárolós villanykályhákat állítottunk be. Ennek a költsége is meghaladta a kétmillió forintot. — Egy egész tervciklus alatt mindez nem tűnik soknak ... — Ugyanezeket a munkálatokat Egerfarmoson is elvégeztük, mivel közös a tanács. Ezért lehet olyan érzése a szemlélődőnek. hogy nem sok minden valósult meg az elmúlt öt évben. Egyetlen cél: a víz — Az előttünk álló időszakban mik a terveik? — A VII. ötéves tervben egyetlen cél megvalósító, sát tűztük magunk elé, méghozzá a vízhálózat megépítését. Régi gondja ez már mindkét községnek. Szemerén ugyan még működnek az ártézi kutak, mégha egyre vékonyabban csordogálnak is, de Farmoson egyszerűen nincs ivóvíz. Sok a nitrát-tartalma, s nem lehetett elodázni a beruházást. A lakosságot megkérdeztük, s több mint ötven százalékban igent mondtak ennek a szándé. kunknak, támogatásukról biztosítottak bennünket. Ez azt jelenti, hogy lakásonként tíz év alatt 15 ezer forintot kell fizetniük. A megyei vízmű vállalattal elkészíttettünk egy tervet, ami szerint 30 miiló forintba kerül az építkezés. Eny- nyivei mi nem rendelkezünk. A megyei tanácstól kaptunk 5 millió támogatást, 4 milliót tesz ki a lakossági hozzájárulás 5 év alatt, a tsz-től, az áfésztól is kapunk kétmilliót, ez azonban még mindig csak 11 millió. így a megyei tat nácstól kellett további támogatást kérnünk. amit meg is kaptunk. E szerint 1989.ben, s 1990-ben 5—5 millió forintot juttatnak erre a célra. Ebből a vízműre, s a gerincvezetékre telik. A többit majd a VII. ötéves tervben fejezzük be. Mindenesetre nálunk már annyira „égetett” a víz, hogy már az is megnyugvást jelent, ha hozzáfogunk. Csökken a lakosság — Miből élnek, mivel foglalkoznak az itt élő emberek? — A legnagyobb munkaadó a termelőszövetkezet. Működik még egy kizáró. Hidvégi Sándor, a társadalmi munkás — Egyhetes bentlakásos öregek napközi otthona. Erre van igény. Hétfőn bejönnek a gondozottak, pén. teken meg hazamennek. Szeptemberre szeretnénk végezni az átalakítással. — Mi jelenti a község kulturális életét? — A citeraegyüttesünk és a pávakör óriási népszerűségnek örvend. Vonzzák az embereket. A szomszédos községek hasonló együttesei, vei rendszeresek a találkozók. Az idén Mezőszemerén lesz az összejövetel, mivel jubileumra készül a társaság. Ebben az évben lesz tíz éve, hogy megalakultak. Ezen túl a már említett általános művelődés.; központban rendszeresek a programok, rendezvények, a kiscsoportos foglalkozások. Ez utóbbi még csak egy éve működik, ugyanakkor sokak megelégedésére. Saját erőből, megtorpanás után A Rimamente Termelő- szövetkezet három község — Mezőszemere, Szihalom, Egerfarmos területén gazdálkodik. Még 1975-ben egyesültek. Később rohamos visszaesés következett, ami 1979-ig tartott. Az utolsó elég komoly veszteség után, a vezetés több mint fele kicserélődött. Akkor szanálták a tsz-t. Ezt követően került a közösség élére Nagy János elnök. — Mi történt azóta? — Módosítottuk a termelésszerkezetet, a bérezés A termelőszövetkezet dobozüzemétől sokat várnak Nagy János: „A megkezdett úton kell végigmennünk .. lag asszonyokat, lányokat foglalkoztató varroda, a budapesti központú Szolidaritás. Ezen kívül a tanács és az iskola jelenti a foglalkoztatottságot. így hát, sokan eljárnak. Elsősorban Füzesabonyba, a Mátravidé- ki Fémművekhez vagy Egerbe, a Csepel Autógyár- ba. Vannak olyanok is. akik Budapesten, sőt még távolabbi vidéken dolgoznak. Ezek az emberek csak hetente egyszer járnak haza. Talán ez is oka annak, hogy erőteljesen csökken a lakosság száma, öt évvel ezelőtt még 1850-en voltunk, ma már csak 1500- an. Jellemző, hogy az elmúlt öt évben mindössze három új lakás épült a faluban. Pedig rendkívül olcsó házhelyeket kínálunk. Tavaly 12 gyermek született. A bölcsődét fel is számoljuk. Különösen, hogy bevezették a gyed-et, nincs rá igény. Jelenleg is a húsz helyett csak kilenc gyermek jár. Csecsemőkről. kisgyerekekről lévén szó, van amikor csak egykét kicsit hoznak, mert a többi éppen beteg. — S mi lesz a bölcsődé, bői? Sok az eljáró terén is változásokat hoztunk. Akkor úgy tűnt hogy kigazdálkodhatjuk a korábbi veszteségeket. A szabályozók és a tsz adottságai is erre a reményre jogosítottak. 1983 végéig szépen is alakult minden. Az egy évvel később megjelent új szabályzókat viszont már nem bírtuk el. Az ágazati eredmények még növekedtek, de az összeredmény már visszaesett 12 millióról 4 millió forintra. Ezt a rossznak hitt évet átmenetinek gondoltuk, aztán jött 1985., amikor 2 millió veszteséggel zártunk. — Mi volt ennek az oka? — Két dologra vezethető vissza. Az egyik az jpari ágazat termelésvisszaesése. A műanyagüzemünknek a második félévben rendkívül kevés megrendelése volt. A dobozüzemet pedig bővítettük, átalakítottuk, így csak augüsztusban tér. melt. Ami viszont rányomta bélyegét az elmúlt esztendőre, az a napraforgó. A korábbi három év átlagtermése napraforgóból 21 mázsa volt. Ezzel szemben tavaly csak 11,5 mázsát takaríthattunk be, s ennek elsősorban az időjárás az oka. — Ezek után mit tartogat a jövő? — A veszteséget saját erőből rendeztük. A korábbi években a fejlesztési alapot zároltuk, s most ezt bevonva, tulajdonképpen nulláról kezdhettük ezt az esztendőt. Már korábban megkezdtünk egy viszonylag következetes munkát. Felszámoltuk az addigi veszteséges baromfitenyészetünket. a szántóföldi kertészetet, a zöldborsó és a lucernaliszt termelését. Az állattenyésztést tulajdonkép. pen a szarvasmarha-állo- mány jelenti. Itt egy tbc- mentesítést. s fajtaváltást végeztünk, ezzel továbbra is foglalkozni kívánunk. Elértük. hogy egymilliós nyereséggel zárt ez az ágazat. A növénytermesztésben gépesítettünk, meliorizációt hajtottunk végre, ami a ta- laj víztelenítését jelentette. Lényegesen javultak a hozamok. A dobozüzem árbevételi terve 20 millió, a műanyagüzemé 27 millió forint. Jelentős az előrendelésünk. Elindultunk hát egy úton. amit megzavart az 1985-ös esztendő, de meggyőződésünk, hogy ezen az úton végig kell mennünk, s nem maradnak el az eredmények. Aki mégis építkezik A falu főutcájában találkoztunk a követ faragó Hídvégi Sándorral. — Társadalmi munkás vagyok — mondta. — Bíró János házát építjük. Annak idején ő is segített, most visszasegítem. így járja ez errefelé. Közben előkerült maga a gazda is. Elmondtuk neki, hogy a tanácselnök szerint csak nagyon kevesen vállalkoznak itt új otthon teremtésére. Az az igazság, hogy nincs munkalehetőség, és sok a cigány. Ez utóbbi önmagában nem lenne baj, de rengeteg a probléma velük. Sokan el is járnak, s inkább, ahoi a munkahelyük van, ott építkeznek. Én maradok. Pedig én is, az asszony is. Egerbe já. runk dolgozni. Ez az öreg ház — mutat magja mögé —, még a nagyapámé volt. Lebontjuk, s építünk helyette egy újat. Négyszo- básat, tetőtérrel. Csakhát nagyon nehézkes a kölcsön. A vállalattól is megígérték, de az sem halad. Nekem meg a készpénzem egyre fogy. Szerencse, hogy nagy a rokonság, s mindenki segít. Igyekeznünk is kell, októberre már be akarok költözni, Mezőszemerére, az Alföld északi részére tehát beköszöntött a tavasz. Az új tervek az új remények évszaka. Most mindenki újult erővel azon fáradozik, hogy valóra váltsa elképzeléseit... Kis Szabó Ervin (Fotó: Szántó György) Mezőszemerére beköszöntött a tavasz Ha egy kicsit a szokottnál lassabban, de azért már „ébredezik" az Alföld. Igaz, mi meglehetősen az északi részen, Mezőszemerén jártunk, de a tavasz közeledtének jelei ott is tapasztalhatóak. Bár még üres a gólyafészek, s április végénél előbb valószínű, hogy nem lesz lakója, ám serénykednek a kertekben, megkezdődött a házépítés is. Üj terveket szőnek a termelőszövetkezetben, a tanácson. Egvre nehezebbé válik az iskolatáska, s színesebb a határ.
