Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-10 / 58. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. március 10., hétfő mvvv*yViV1i!I TTTnHHHHl 3 AJfoiflmftft iff nnmialhM . hJl - H Ül HÜ mwWIWSHhB AZ ELSŐ BENYOMÁSOK TÜKRÉBEN . Munkás vezetői vélemények az SZKP XXVII. kongresszusáról Mini-kerekasztal Petöfibányán Kulcsár Sándor Szabó Lajos Ocsovai Tibor Háromszor huszonnégy óra múlt el azóta, hogy befejeződött a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusa. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az eseményt — akárcsak szerte a világban — nálunk is óriási érdeklődés előzte meg. Ez a felfokozott figyelem és várakozás aztán végigkísérte valamennyi munkanapját. A tömegkommunikációs eszközök jóvoltából hazánk lakossága is nyomon követhette a Moszkvában történteket, s mitagadás, az emberek körében nap mint nap beszédtémákat jelentettek az ott elhangzott érdekes felszólalások, tartalmas véleménynyilvánítások. Nincs mit csodálkozni ezen, hiszen Magyarország — a szocialista világrendszer részeként — ezernyi szállal kötődik a Szovjetunióhoz. Gazdasági, politikai, kulturális kapcsolataink, fejlődésünk meghatározó tényezői. A sajtó, a rádió, a televízió krónikáinak segítségével arról már képet alkothattunk, hogy hogyan értékelik a kongresszust felelős vezetők. Lapunk most azt kísérelte meg, hogy — egy rögtönzött kerékasztal, beszélgetés keretében — bemutassa: miként látták a szovjet főváros történéseit a munkahelyeken tevékenykedők, milyen tanulságokat szűrtek le az ottani gondolatokból, s ezeket mi módon hasznosíthatják majd a jövőben saját területükön. Eszmecserénk színhelye a Mátraalji Szénbányák Vállalat petőfibányai üzeme volt. Résztvevői: Gál Béla üzemigazgató, Kulcsár Sándor párttitkár, Szabó Lajos villanyszerelő csoportvezető, Ocsovai Tibor esztergályos. Természetesen nem vállalkozhattunk arra, hogy alapos, kimerítő, részletekbe menő elemzésekkel szolgáljunk, hiszen az azóta eltelt rövid idő nem adott módot az abszolút kiforrott ítéletek megalkotására. Így az első, mondhatni „nyers” reflexiókat próbáltuk még rögzíteni. ★ — Elöljáróban talán arra lennék kíváncsi; mi az, ami leginkább meglepte, vagy megragadta önöket a kongresszussal kapcsolatosan. O. T.: — Megvallom nyíltan, engem már az a tény is váratlanul ért, hogy itt benn a cégnél milyen erős érzelmeket váltottak ki a moszkvai hírek. Párttagok és pártonkívüliek konzultáltak egymással, se szeri se száma nem volt a feltett kérdéseknek. Magam is kerestem ennek magyarázatát. — S milyen következtetésekre jutott? O. T.: — Hát... Arra, hogy a kollégák is tudják: a Szovjetunió a világ első szocialista országa, egyben világrendszerünk vezető hatalma. Az ottani döntések, cselekvések így vagy úgy, de kihatnak a mi népünk életére is. Na, meg ami még szokatlan volt... Az a radikális változtatni akarás, az az elszántság a gyökeres reformok végrehajtására ami szinte valamennyi elő. adó szavaiból kicsendült. S mindez párosult egyfajta kemény elszántsággal, irigylésre méltó határozottsággal. K. S.: — Hogy mennyire igazak az előbbiek, arra én is tanú lehetnék. Sorba jöttek hozzám a dolgozók, ki erről, ki arról faggatott. Kérték, foglaljak állást, mert ez vagy az a dolog nem világos, nem tiszta. A tanácskozás legfőbb erényét a feltétlen őszinteségben látom. Korántsem csak a szépet mutatták be, távolról se csak a pozitívumokról szóltak. Igenis helytálló az a nézet, hogy abban rejlik a valós erő, ha rá tudunk mutatni az elkövetett hibákra is. Ezek felismerése — tehát a jó és fontos diagnózis — elengedhetetlen követelménye a későbbi megoldásnak, azaz a gyógyulásnak. G. B.: — A reformszándék ragadott meg elsősorban. Nem hiszem, hogy messze járnék az igazságtól, amikor azt állítom, hogy a felszólalók fejtegetései szinte nyomatékolták, aláhúzták azokat a határozatokat, amelyeket pártunk XIII. kongresszusa elfogadott. Jóllehet vannak különbségek, de az egyezéseken van a fő hangsúly, s ez bizakodással tölt el mindannyiunkat. Vonzóvá tenni a szocializmust — mondták az ottaniak... — Jó és okos cél ez, s az út kijelölése megtörtént. SZ. L.: — Gorbacsov elvtárs kritikus-önkritikus beszámolója tetszett, de nemcsak nekem, hanem a munkatársaimnak is. Én már jó pár évet megéltem, de nem sok példát sorakoztathatnék fel hasonló beszédekből. Reménykedünk is abban, hogy ez a demokratikus szemlélet mihamarébb átsugár- zik majd hozzánk is. Gondolom ennek előnyeit nem kell különösebben részleteznem. — Majd mindnyájan említették, hogy az emberekben számtalan kérdés felötlött. Konkrét példákkal azonban nem illusztrálták ... O. T.: — Nos ... Többekben felmerült, hogyha egyszer ilyen radikális változtatások szükségeltetnek — beleértve a már lezajlott személycseréket is —, akkor ez idáig nem mentek tökéletesen a dolgok. Erről azonban mi — az utolsó hónapok kivételével — viszonylag keveset tudtunk. Akárcsak azoknak a korrupcióknak, korrupt magatartásoknak a létteréről, amelyeket mostanság bírálnak. A nyíltság azonban az újjáteremtő erőről győzött meg bennünket. SZ. L.: — Hozzám is — mint pártcsoportvezetőhöz — azzal fordultak, hogy ezek a hibák eddig miért nem kerültek napvilágra. Faggattak arról is, hogy a Szovjetunió bírja-e majd a fegyverkezés terén folyó versenyt az Amerikai Egyesült Államokkal abban az esetben, ha az USA nem hagy fel eddigi politikájával. — Milyen — önöknél is kamatoztatható — tapasztalatok megszerzésére nyílt lehetőség? O. T.: — Nem szorosan a kérdéshez kapcsolódik, de hadd jegyezzek meg valamit ... A kongresszus előtt igen sok információt . kaptunk kintről, azaz arról, hogy hogyan készülnek a szovjet emberek erre a rangos eseményre. Ennek során az életükbe is bepillanthattunk valamelyest. Módfelett csodálkoztunk azon, hogy egy ottani mérnök keresete — bár tudom, hogy az átszámítás hibaforrássá lehet — adott esetben kevesebb, mint egy nálunk dolgozó fizikai munkásé. SZ. L.: — Amit ott most a munkafegyelem megszilárdítása és a munkaidő jobb kihasználása végett megtesznek, az példamutató lehet számunkra is. Ameny- nyiben az ilyen irányú követelményrendszert hazánkban is kidolgozzák, akkor ebből mindenki profitálhat : a népgazdaság ugyanúgy, mint az egyének. v K. S.: — A vezetési módszerek tökéletesítésére, korszerűsítésére tett erőfeszítésekből nekünk is okulnunk kell. Tovább megyek: a szigorítás saját házunk táján is elkerülhetetlen. Az adaptálást azonban csak gondos elemzés, mérlegelés után hajthatjuk végre. Ezen túlmenően még rengeteg tényezőre utalhatnék. Így a találmányok, az új technológiák sokkalta gyorsabb bevezetésére, a nyereségérdekeltség további fejlesztésére. G. B.: — Mint vezető, főhelyre tenném a gazdaság élénkítésének programját. Ez az alap, minden más csak erre épülhet, ennek függvényében kaphat jelentőséget. örülök annak, hogy ez az elképzelés egybeesik a mi VII. ötéves tervünk célkitűzéseivel. — Előbb tzz egyikük bátortalanul közbevetette az alkoholizmus problémáját... Az Önök cégénél e téren milyen a kép? O. T.: — Szerintem más üzemhez képest jobb a helyGál Béla zet. De azért — szó se róla — akad egy-egy kihágás. A Szovjetunióban kemény eszközökhöz nyúltak. Nem tudom, hogy nálunk mit kellene csinálni, bár meggyőződésem, hogy olykor-olykor a kis lépések is hatásosak. Mert például az üdítők magas árai nem nagyon ösztönöznek arra, hogy valaki ne a borospohár után kapjon . . . G. B.: — Igen. az alkoholizmus tényleges veszélyforrás. Mi nemcsak beszélünk az ez elleni harcról, hanem — már évek óta határozottan fellépünk a munkahelyi italozás ellen. Sajnos, a lehetőségek — egészségügyi vonalon — meglehetősen korlátozottak. Nemrégiben küldtük el egy kollégánkat elvonókúrára, ám az intézetbe való bejuttatását csak protekcióval sikerült elintéznünk. Hát, ez nem a legszerencsésebb forma . . . — Hogyan látják a teljesítmények és a bérek ösz- szefüggését? O. T.: — A differenciálás lehetne nagyobb, akárcsak a jövedelem. Tulajdonképpen ez utóbbi kiegészítésére jött létre négy gmk az üzemünkben, de ez nem lehet végső megoldás. Ez csak afféle pótlás ... Ügy veszem észre, hogy a munkások szeretnek teljesítményben dolgozni. Igaz, nálunk ez a csoportokhoz kötődik, nem az egyes személyekhez. Az egyéni talán ösztönzőbb volna. SZ. L. — Bérezéskor megnézzük, hogy ki menynyit tett le az asztalra, s e szerint határozunk. Mindig vannak elégedetlenek. de őket a bizonyítékokkal meg lehet győzni. Van persze tennivaló bőven, mert más vállalatok nagy konkurenciát jelentenek, azaz elviszik az embereket a bányászatból. K. S.: — Keressük azokat a módozatokat, melyek szorosabb kapcsolatot létesítenek a végzett munka, és a boríték vastagsága között. Korlátozottabbak a lehetőségeink mint másutt, de nem adjuk fel. Végtére is az érdekeink ezt diktálják . .. Eddig a vélemények, a benyomások. Mostantól a tetteké a főszerep. Sárhegyi István Hmm -napok Lőrinciben! Fórum a pártházban Kérdésekben nem volt hiány ' (Fotó: Perl Márton) A Népújság-napok lőrinci eseménysorozatának kiemelkedő rendezvénye volt az a fórum, amelyet a nagyközségi pártbizottság szervezett, péntek délutánra. A székházban közel száz, olyan olvasónkat hívta meg, akik a település különböző munkahelyein, üzemeiben, szervezeteiben dolgoznak. Házigazdaként Ander Lajos pártbizottsági titkár köszöntötte a megjelenteket, közöttük Szo- kodi Ferencet, a Hatvan városi pártbizottság első titkárát, Koós József főszerkesztő-helyettest, Hekeli Sándort, a Heves Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatóját és Maldvay Győzőt, a Népújság főmunkatársát, aki írásaiban legtöbbet foglalkozik a térség eseményeivel, gondjaival. Ezt követően a szerkesztőségben és az egri nyomdában készített videofilmét játszották le az egybegyűlteknek, bepillantást nyújtva az újságkészítés szerteágazó, sok apró munkával járó műhelytitkaiba, majd Szoko- di Ferenc fejtette ki a lappal kapcsolatos véleményét, s beszélt a Népújság széles körű tájékoztató, agitációs tevékenységéről. Mint megjegyezte: kritikus olvasója mind a megyei, mind az országos lapoknak, s amikor szinte családtagnak érzi-tud- ja a Népújságot, ebben az a véleménye is megfogalmazódik, hogy jól megfelel a társadalom formálásában, a politikai meggyőzésben és informálásban vállalt kötelezettségének. A városi pártbizottság első titkárának megnyilatkozását követően, igen sok észrevétel, hozzászólás hangzott el, s mivel többen — lapunk értékelése mellett — községpolitikai kérdéseket is feszegettek, igen hasznosnak bizonyult a nagyközségi párt- bizottság titkára, valamint Varga Antal tanácselnök jelenléte a jól előkészített Népújság-fórumon. Hogy milyen problémák merültek fel a párbeszéd során? Volt olyan olvasónk, aki a kultúra helyi otthonának hiányát kérte számon, más a gázellátás kiterjesztése, a vezetékhálózat bővítésének szükségessége mellett kardoskodott. A Népújság kapcsán egyesek kifogásolták, hogy egy-egy községpolitikai feladat megoldása során nem ad elég széles körű tájékoztatást arról; mit vállaltak magukra és mit teljesítettek e téren a különböző vállalatok, így például az Eternit szocialista brigádjai. A kérdések természetesen nem maradtak válaszolatla- nul, s ezekből részeltek a lőrinci párt- és tanács szervek vezetői éppen úgy, mint a Népújság, illetve a lapkiadó vállalat képviselői. Az anyaközség művelődési házának sorsa kapcsán Varga Antal kifejtette, hogy korábbi elképzelésük nem vált be, s a szűkös anyagiak miatt, ma sem kecsegtetőbb a helyzet. Az viszont tény, hogy e munkálatokra tervpályázatot írtak ki, és rövidesen döntés születik: melyik koncepció véghezviteléhez kell majd pénzforrást biztosítani. A gázvezeték-hálózat fejlesztése hasonlóan fogas kérdés, hiszen a „lecsatlakozta- tás" nem helyi, nem vállalati döntés kérdése, hanem az Országos Energiagazdálkodási Hivatal állásfoglalásán múlik. A lapszerkesztést illetően Koós József mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy hasonlóan valamennyi hazai sajtóorgánumhoz, a Népújság is a párt elkötelezett politikájának az érvényesítését szolgálja, s külön alkukba sem a szerkesztők, sem a munkatársak nem bocsátkozhatnak. Tiltott, tabunak nevezett témák pedig nincsenek, legfeljebb arról lehet szó, hogy szerkesztőnek, újságírónak mindenkor mérlegre kell tennie, hogy megírásuk az adott társadalmi, politikai, gazdasági szituációban hasznos-e a végső kifejlet szempontjából. Hekeli Sándor igazgató a lapszerkesztés, illetve az újság struktúrája szempontjából utalt a posta felelősségére, a területileg esetenként szervezett előfizetésgyűjtő akciók tapasztalatainak hasznosítására, a hirdetésoldalakkal ösz- szefüggésben pedig megjegyezte, hogy azok gazdaságossági szempontból szükségesek, de ugyanakkor legalább annyira szolgáltatás jellegű funkciót töltenek be. A bő kétórás fórum befejezéseként a pártbizottság titkára. Ander Lajos kérte a Népújság szerkesztőit, kiadóit, hogy a következő időkben változatlanul igyekezzenek kielégíteni a terület újságolvasóinak igényét, illetve az eddiginél is több, olyan anyagot publikáljanak, amelyek e térség fejlődését támogatják. * Miként Lőrinci lakói, munkahelyi kollektívái tapasztalhatták már az előzetes program közreadásakor, a Népújság-napok megrendezése arra irányult, hogy a társadalom minden rétegéhez szóljon a lap nevében. Még a fórum napján — este 5 órakor — a település nyugdíjasai így találkozhattak a könyvtárban Bajor Nagy Ernő újságíróval, a televízió népszerű műsorvezetőjével. Szombaton délután kisgyermekek, szülők százait szórakoztatta a petőfibányai művelődési ház műsora. Vasárnap az erőműnél és a sely- pi iskola tornacsarnokában szervezett labdarúgó és asztalitenisz Népújság-kupa küzdelmei a sportok kedvelőihez igyekeztek közelebb vinni a Heves megyei pártsajtót. A lírát, a versmondás ügyét az a vetélkedő szolgálta, amely aznap délelőtt fejeződött be a párt- bizottság székházában. A selypi cukorgyár művelődési házában pedig még egy hétig tekinthetik meg az érdeklődők a Hatvani Galériával közösen rendezett tárlatunkat, amelyen Húsz jeles magyar festő és szobrász szerepel alkotásaival.
