Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-08 / 57. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. március 8., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM László sasfészke épült a XI—XII. században egy kisméretű, kör alakú, a román stílusjegyeket őrző plébániatemplom. Körülötte temető húzódott. A régészeti kutatások erre is rábukkantak, s napvilágra hozták a hallgató síri világ titkait. Az Abák, majd a Kompol- tiak lehetőségeikhez mérten terjeszkedtek, s védelmet nyújtó otthonuk alapjait nem sokkal a tatárjárás után rakták le. Ez aztán lassan formálódott hamisítatlan főúri rezidenciává. Nevéhez nem fűződnek fényes haditettek, a kisszámú őrség nem állhatott ellen a messzehordó tűzfegyvereknek, s a szemközti domb is komoly veszélyt jelentett, hiszen innen ágyúk serege vehette volna ostrom alá' Sosem erősítették meg külső tornyokkal, rondellákkal, bástyákkal. Magas és erős falai — a nyilak és a hajítógépek idejében — mégis biztos menedéket nyújtottak a váratlan támadások ellen. A Kompoltiakat a Loson- czy család követte. Az ő rokonuk volt az a hírhedt rablólovag, akit a mohácsi vész után országszerte rettegve emlegettek. Móré László ugyanis gátlástalanul halászott a zavarosban, s kegyetlen csapatával egyaránt rabolta a magyarokat, a törököket és a németeket. A krónikások szerint óriási vagyont harácsolt össze, egészen addig, amíg maga ellen nem haragította a budai pasát. Szorongattatva, a nánai várba menekült fiaival együtt, a keleti főúr seregei azonban ide is követték, s a rablóvezér egy-kettőre rájött, hogy nem sokáig tarthatja magát. Istvánffy Miklós, korának művelt krónikása, egy cselvetését is megemlíti. A támadók pénzéhségére gondolva, aranyakat szóra- tott középük. A török mégsem torpant meg: elfoglalta Móré sasfészkét, s őt — fogolyként — a konstantinápolyi Héttoronyba hurcolta. Azt mondják, mesélik ma is, hogy kincseit valahol a várban elásta. Nyomára persze senki sem bukkant, a legenda mégis mindmáig él. Az igazi érték nem a rablóit vagyon, hanem a nánai erősség, amelynek feltárt romjai megőrizték a középkori, a XV. századi vár konstrukcióját, a kettős falgyűrűvel övezett, a palotából, a kápolnából, a lakó- és gazdasági épületekből álló együttest. A török feldúlta, s ezután senki sem törődött vele. A hajdan büszke falakat befedte a föld, a gótikus vártemplom, s a belső kaputorony falai omladoztak. A köveket a lakosság építkezéshez hordta el. Kárt okoztak a hozzá nem értőikből toborzódó amatőr régészek is. Ekkor szóltak közbe a község vezetői. Először csak erősítést kértek, mert az omlás veszélyeztette a környéken levő házak biztonságát, s az alkalmi látogatók testi épségét. Az Országos Műemléki Felügyelőség azonban sokkal többet tett: munkatársai 1962 őszén hozzákezdtek a teljes feltáráshoz. Ez elsősorban Pamer Nóra régész érdeme. A helyreállítási munkák terveit Erdei Ferenc, Ybl-díjas építész készítette, s az OMF egri építésvezetősége végezte. Ekkor bontakozott ki a részben alápincézett, emeletes, két szobasorban álló palota, faragott, gótikus kőtöredékeivel, a téglapadlós, a kőbordás hálóboltozattal fedett reprezentatív helyiségeinek maradványaival, az északnyugati sarkon meghúzódó ciszternával. Rátaláltak az udvaron elhelyezett vörösmárvány domborműre is, amely a XV. századi falikutat díszítette. Előkerült igen sok használati tárgy is. 1968. augusztus 4-én tartották az átadási ünnepséget. Ekkortól fogadják a hazai és a külföldi látogatókat, s azóta igyekeznek mindent megtenni azért, hogy nevezetességüket minél többen megismerjék. Hárommilliós ajándék. Ezt kapta Kisnána. Eny- nyibe került ugyanis a feltárás és a helyreállítás. Nem kis áldozat. A falu azonban méltónak bizonyult erre a nemes gesztusra. Megbecsülték, s igyekeztek élni az általa kínált lehetőségekkel. Már 1969-ben elkészítették — a Heves Megyei Tanácsi Tervező Vállalattal — a vár környékének hosszú távra szóló beépítési tervét. Az elképzelésekkel egyetértett az Országos Műemléki Felügyelőség is. A nánaiak ötletekért nem mentek a szomszédba, íme néhány ízelítőnek: a Dolina- patak és az Ördögvályú-árok közötti részt zöldterületté minősítették. Szeretnének egy, ezer vendéget befogadó strandot, valamint éttermet és kempinget létesíteni. Természetesen gondoskodnak majd a parkolóhelyekről is. A vár egyik pincéjében palackozott borokat is lehetne árusítani. Ezzel tulajdonképpen a termelőszövetkezet járna jól. Mindez nem megy máról holnapra. Bíznak abban is, hogy nem maradnak egyedül. Az is tény, hogy ez a befektetés busásan megtérül majd a folyvást terebélyesedő idegenforgalom révén. A változatos kínálat ugyanis vonzza a hazai és a külföldi turistákat. Megvásároltak egy kétszo- ba-konyhás házat is — nem messze a rablólovag sasfészkétől —, ezt turistaszállóvá akarják átalakítani. A nánaiak méltóak nemcsak a hárommilliós ajándékra, hanem jó gazdái annak az erősségnek is, amely évszázadok előtti névtelen építőinek hozzáértését, szorgalmát hirdeti. Az ismeretekre szomjuho- zó, a múltban példát, tanulságot kereső utókornak. Pécsi István (Részlet a szerző Üzennek az ősök című könyvéből)
