Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-08 / 57. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. március 8., siombat 5. Varga Antal Kovács András a NBiwi/aq kerekasztala Lőrinci aktualitások Ander Lajos Petőfibánya. Selyp, Zagyvaszántó, a Mátravidéki Erőmű. Ma már gyűjtőnéven: Lőrinci. Lévén, hogy közigazgatásilag a Lőrinciben székelő nagyközségi közös tanácshoz tartoznak. Mindez, bizonyos földrajzi sajátosságot is jelent. A település ugyanis nyolc kilométer hosszan nyúlik el, ugyanakkor összefüggő. Csak Petőfi bánya esik ki két kilométerre ebből a „láncból”. Milyen sajátosságok jellemzik még a vidéket? Hogyan élnek, mivel foglalkoznak az ott élő emberek? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is választ kerestünk Ander Lajossal, a nagyközségi pártbizottság titkárával. Kovács Andrással, a 10. számú választókerület országgyűlési képviselőjével, valamint Varga Antallal, a nagyközségi közös tanács elnökével folytatott beszélgetésünk során A Népújság szerkesztőségét Kis Szabó Ervin képviselte. Eltérő igények — A sajátosságoknál ma. radva, \megtalálható ez a lakosság összetételét vizsgálva is? Kovács András: — Mindenképpen. A lőrinciek, a zagyvaszántóiak döntő többsége a mezőgazdaságból élt, erre rendezkedtek be. Ugyanakkor emellett létezik a Mátravidéki Erőmű, s a területen fellelhető több ipari üzem. Ez aztán többek között azt is magával hozta, hogy Petőfibányán például városi jellegű lakótelep van. Az erőmű szomszédságában szintén. Távfűtéssel, melegvíz-szolgáltatással. ösz_ szesen több mint ezer vállalati és tanácsi lakás épült itt. Ami a lakosság körében azt a bizonyos sajátosságot adja, ez a heterogén összetétel. — Ezek szerint imeglehetősen ieltérőek lehetnek az igények. Milyen az infrastrukturális ellátás? Varga Antal: — Ha a nagy egészet, az általánosat veszem, akkor azt kell mondanom, hogy az, am; általában jellemző a .magyar falu infrastruktúrájára. Ha azonban az infrastruktúrát adó dolgokat külön veszem, akkor van, ahol annál lényegesen jobb, van, ahol rosszabb a kép. A közlekedés például az egyik leglényegesebb kérdés, mivel nagy a település. A legnagyobb gond, hogy nincs helyi járatú autóbusz. A .helyi mozgásokat is a távolsági autóbuszokkal oldhatja meg a lakosság, azok a járatok viszont ritkán közlekednek ehhez. Az egészségügyi ellátásra különösebb panasz nem lehet, öt körzeti, két fogorvos, valamint egy gyermekgyógyász rendel rendszeresen. Emellett az üzemi gyógyászat is jelentős. Zagyvaszántó és Petőfibánya ellátására várunk még gyermekszakorvosi jelentkezőt. A státuszt meghirdettük, mind ez idáig hiába. Ez pedig lassan már égető kérdéssé válik, mert feszültségeket szül. — A kereskedelem vegyes képet mutat. Működik ugyan két korszerűnek nevezhető élelmiszeráruda, alapterületük viszont kicsi. Elmondhatom viszont, hogy 1987- ben megnyílik Petőfibányán egy új, négyszáz négyzetméter alapterületű ABC. Zagyvaszántón viszont meglehetősen szegényes az áruválaszték. A VII. ötéves tervben szeretnénk elősegíteni a megoldást. saját erőből azonban nem megy, további támogatásra lenne szükségünk. Út, víz, iskola, lakás — Útjaink szomorú képet mutatnak. Petőfibányán a legjobb a helyzet. Az utak 98 százaléka portalanított. Zagyvaszántón ugyanez már csak 43 százalékos, míg Lőrinciben, Selypen 51 százalék. Tény ugyan, hogy társadalmi összefogással, üzemek, termelőegységek támogatásával az utóbbi időben értünk el eredményeket, de tovább kell lépni, mert ősztől tavaszig jó néhány utcánk járhatatlan. — A vízvezetékrendszer építése két lépcsősben kezdődött. Ebben viszonylag kedvező helyzetben vagyunk. Az ipari üzemek ellátottak. A lakossági vízműtársulás pedig azt eredményezte. hogy még ebben az évben minden utcában lesz vezetékes jvóvíz. — Az oktatásban és művelődésben — Zagyvaszántót kivéve — optimális a helyzet. Itt tanteremhiánynyal küzdenek. A megyei tanácsra beadtuk a céltámogatási pályázatunkat, bízunk benne, hogy meg is kapjuk, s akkor 1987-re megoldódhat ez a probléma is. Mindezek mellett meg kell említenem, hogy mind az öt általános iskolánkban van tornaterem is. A művelődési lehetőségek változóak. Pe- tőfiibányán rendelkezünk korszerű, minden igényt kielégítő művelődési házzal, s megfelelő a tartalmi munka is. A lőrinci intézményt viszont 1984-ben bezárták, életveszélyessé nyilvánították. A felújítás során egyéb építészeti gondok is felmerültek, így a végleges megoldásra talán ébben az évben kerülhet sor. Jól működik az ifjúsági ház, ahol kultúrált szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget biztosítanak, csakúgy, mint a könyvtárban, s alkalmanként különböző ismeretek ■bővítésére is mód nyílik Óvodába, bölcsődébe minden jelentkezőt fel tudnak venni, s a szakmunkásképző intézetben is megfelelő színvonalú munka folyik. — A lakáshelyzetről any- nyi,t. hogy minden igényjogosult 2—3 éven belül otthonhoz juthat. Az infrastruktúrához tartozik még a hírközlés. Nagy előrelépésnek számít, hogy májusban belépünk az országos crossbar-hálózatba. Ez egyben az ipar munkáját is segíti, nem beszélve a lakossági igények kielégítéséről. Természetesen nem zárul be a kör a nagyközséghez tartozó területtel, hanem a selypi medence: Apc és Rózsaszentmárton is élhet ezzel a lehetőséggel. Az ipar minőségi munkaerőt követel — Mennyire meghatározó az ipar jelenléte I a településen? — Ander Lajos: — Az ipar hagyományai a múlt század végére nyúlnak visz- sza. A Selypi Cukorgyár 1990-ben lesz százéves. Annak idején, akárcsak a Zsófia Malom a környéken megtermelt mezőgazdasági termékek feldolgozására települt. Aztán a két világháború között épült a cement. gyár. A második világégést követően pedig az erőmű, s a bánya. Tulajdonképpen az erőmű már budapesti ipar- kitelepítési határozat eredményeként került a területünkre. Ezeken a munkahelyeken a munkaképes lakosságot helyben is foglalkoztatni tudnánk. Ennek jórésze azonban eljáró, s be- páró. A szakmaszerkezet, s a foglalkozási szerkezet ugyanis nem azonos. — Nem esett még szó a Vegyépszer, s a Csőszer gyáregységeiről. Az ő munkájukat pedig ki kell emelni. Méghozzá azért, mert exportképes termékeket állítanak elő. Ehhez azonban minőségi munkaerőre van szükség. — A nők foglalkoztatásánál már néhezebb helyzetben vagyunk. Igaz, hozzávetőlegesen egy éve üzemel a Páva Ruhagyár kirendeltsége. Ezzel a lányok, asszonyok szakmunkásképzésére is igény mutatkozott, amit megoldottunk. Az innen kikerülő termékek javarésze is külföldön talál vevőre. A dolgozóknak — akár a nőknek, akár a férfiaknak —. az ipar követelte minőségi munkát kell megszokniuk. összességében a lakosság döntő többsége az iparból él. Ez azonban nem zárja ki a mezőgazdasággal való foglalkozást sem. Az erre vonatkozó hagyományok élnek a vidéken. Szánté majd minden házhoz tartozik egy kis hobbikért vagy külön telek. Ä problémafelvetés kevés ... — Milyen kérésekkel, kérdésekkel keresi meg a lakosság az országgyűlési képviselőt, a tanácselnököt, s a párttitkárt? Kovács András: — Az ember közérzetét nemcsak a pénz befolyásolja. Hamár azt is rögtön hozzáteszem, hogy az itt élőknek nincs az országos átlag alatt a keresetük. Azonban nem mindegy, hogy milyen az élet minősége. Vagyis, a pénzükért megvásárolhatják-e azt amit akarnak. Azt, amit egy ilyen vonzáskörzetben mint a miénk meg kellene, hogy kapjanak. Amikor a választó- polgárokkal találkozom, ezt vetik fel a leggyakrabban. Javulnia kell a kereskedelmi ellátásnak. Értem ez alatt az elárusítóhelyek színvonalát, s az árubőséget, s választékot is. Ezen túlmenően az egyéb szolgáltatások jelentős fejlesztésére is szükség van. Ahhoz, hogy a hiányzó orvosi, pedagógusi státuszok be legyenek töltve, nemcsak lakás, s megfelelő munkakörülmények, hanem a településtől elvárható élet- körülmények biztosítása is szükséges. Varga Antal: — A napokban nyílt meg az öregek szociális otthona. Ezt nagyrészt az eternit gyárnak köszönhetjük. Igény volt rá, hallhattam nemegyszer. Ugyanakkor a már régebb óta működő öregek napközi otthonától félnek az emberek. Pedig akik oda járnak igazán jól érzik magukat. Van itt autójavító, az El- kisznek szervize. Aztán pontosan az itt jelenlevő országgyűlési képviselőnek köKis Szabó Ervin (Fotó: Perl Márton) szönhetően belépett a patyolat-szolgáltatás is. Gyógyszertárunk olyan szinten képes ellátni a rászorulókat, hogy csak kivételes esetben kell utazni egyes ritkaságokért. Ezek tehát adottak. Milyen azonban az ember? Ami van, az természetes. Szinte már észre sem veszi, hogy ezekkel a dolgokkal együttél. Élvezi a szolgáltatásokat, a kényelmet. Persze ez is a természetes. Csakhogy az ilyenkor már senkinek nem jut eszébe, hogy mindez tegnap még nem volt. Felvetik, hogy nincs benzinkút. Persze, az élet nem állhat meg, tovább kell lépni. S ha belegondolok. akkor ez is jogos igény. Csakúgy mint a fodrász, a cipész, a kőműves tevékenysége. Szakembert viszont a legnehezebb kapni manapság. Tervezzük mi a szol- gáítatóház felépítését, de annak csak akkor lesz igazán értelme, ha megfelelő szakemberekkel, jó szolgáltatással tudunk a lakosság elé állni. Manapság talán ezt hallom a leggyakrabban. Ebben a kérdésben mindehkép- pen előre kell lépnünk, méghozzá a közeljövőben. Ander Lajos: — A terület vezetői között jó a kapcsolat. Nem szokásunk a levelezés. Ha például hozzám bejön valaki, egy tanácsi munkát bíráló panasszal, akkor együtt átballagunk a községházára, s megkeressük a megoldást. Ez az út a leggyorsabb, s egyben a leg- kiel égi több is. Ami a hozzám érkező gondokból leginkább kiszűrődik: a település népességmegtartó erejét kell fejleszteni. Ennek bizony számos összetevője van. Biztosítani kell a társadalmi és tömegszervezetekkel együtt a cselekvési egységet. Nem elegendő ugyanis, ha csak különböző fórumokon felvetünk egy-egy problémát, azt meg is kell oldani, méghozzá közösen. Úgy gondolom, hogy ezen célok megvalósításában még előre tudunk lépni akkor is, ha véleményem szerint jó úton haladunk. Egyet látni kell mindenkinek, hogy a lehetőségek behatároltak. Mégis azt mondhatom, hogy fejlődik a - nagyközség — méghozzá olyan ütemben, amire joggal büszkék lehetünk. — Köszönjük a beszélgetést. A térség iparát a bányászat és energiaipar visszafejlődése után inkább a cukorgyártás és a gépipar jellemzi. A női munkaerőt az idetelepitett szövetkezetek, — köztük a budapesti Minőségi Szűcs- és Bőripari Szövetkezet Apci Egysége — szívták föl (Fotó: Perl Márton)
