Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-08 / 57. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1986. március 8., szombat Sajtos Dezső: „A leggyakoribb vendégek a citerazene- kar és a pávakor tagjai.. Kizárólag eredeti népdalokat játszanak CITERAZENEKAR ÉS PÁVAKOR A hagyományok erejével Mezőtárkányban Ma még úttörők, jó lenne, ha később is folytatnák „Zavaros a Tisza vize, nem tiszta, Ráhajtott a kis pej lovam, nem issza... — szárnyal az ének, a tiszta, csengő hangzás betölti a nagy termet. Állnak a színpadon az asszonyok — a me- zőtárkányi pávakör tagjai —, akik ezen a téli délelőt- tön a kedvünkre gyűltek össze a művelődési házban. De nemcsak ők tiszteltek meg jelenlétükkel, eljöttek a felnőtt és az úttörő cite- rások is, hogy beszélgethessünk életükről, fellépéseikről, terveikről. Mezőtárkányban nagy múltja van a népdaloknak, a népzenének; nemcsak a helybeliek, de a távolban élők is ismerik és szeretik az együtteseket. Sajtos Dezső, az általános művelődési központ köz- művelődési igazgatóhelyettese elöljáróban elmondja, hogy 1977-től működik ilyen formában az intézményrendszer: —Nagy előnye, hogy ily módon sokkal több községbelit be tudunk vonni a tevékenységbe — magyarázza. — Itt, a művelődési házban heti három alkalommal van mozielőadás, több felnőtt- és gyermekklubunk is rendszeresen tart összejövetelt. De a leggyakoribb vendégek mégis a citeraze- nekar és a pávakör tagjai. A zene öröméért A mézőtárkányi citera- zenekar híre már az ország távolabbi tájaira is eljutott. Igaz, fejlődésben nagy utat tettek meg alakulásuk, 1973 óta. Kallik László, a zenekar vezetője így idézi fel a kezdeteket: — Az ötlet akkor vetődött föl, amikor egy öregek napi rendezvényre készültünk. Egy szép műsorral szerettük volna meglepni őket. Voltunk a faluban tízen- tizenöten, akik fiatal korunkban tudtunk citerázni. Jómagam is nyolcéves koromban lestem el a tudományt, az idősebbektől. Nyeste Feri barátommal kezdtük el a szervezést, padlásról padlásra jártunk, hogy összegyűjtsük a régi hangszereket. Mi magunk reparáltuk a dobos citerá- kat, a mostani köcsögduda elődjét például én csináltam. Ma már Molnár Imre szi- getszentmiklósi iparművész által készített instrumentumokkal játszunk. Az anyagiakban sokat segít a termelőszövetkezet is. Egy kis közös zenélés után felbukkannak a régi emlékek. Elmesélik például, hogy a hetvenes évek elején egy találkozón Pribojszky Mátyás citeraművész először egy kissé megingatta az önbizalmukat. Akkoriban ugyanis fával nyomták a húrokat, s az ismert szakember azt mondta nekik, ha nem tanulnak meg négy ujjal játszani, nem számíthatnak számottevő sikerre. Végül is, neki köszönhetik a későbbi eredményeket: tanfolyamon képezte a tagokat. — Ma már túl vagyunk több megyei kiváló minősítésen, rádiófelvételünk is volt — fűzi tovább a szót Kallik László kőműves és ácsmester. — Eljutottunk a kottaolvasásig. — Csakis tiszta forrásból merítenek... — Kizárólag eredeti népdalokat játszunk. Heves környékéről, a Tisza mentéről, a Hortobágyról. Summás és betyárdalokat, régi katonanótákat. Ügy gondoljuk, az is jelent valamit, hogy eddig tíz alkalommal rendezték meg Mezőtárkány- ban a minősítő versenyt. A további fejlődésünk érdekében nem mondhatunk le az állandó képzésről és az utánpótlás neveléséről. A zenekarban ugyanis jobbára öregek tevékenykednek, hovatovább át kell adnunk a stafétabotot. — A zene örömén túl. mi tartja össze e régi kis közösséget? — Szeretnénk megmenteni fiainknak, unokáinknak is a hajdani népdalokat, az a célunk, hogy ápoljuk a hagyományokat. No, és ha az ország távoleső részeiről összetalálkozik két citerás, azonnal barátságot köt egymással. Ha felnőnek az úttörők ... Az utánpótlással pillanatnyilag nincs is semmi baj. Egy évvel ezelőtt alakult meg ugyanis az úttörő citerazenekar. Vezetője Bársony László, aki a felnőtt együttesben is játszik: — Mezőgazdasági gépszerelő vagyok, másodikos korom óta szeretem ezt a hangszert. Azon a soron, ahol lakom, több idősebb ember is játszik. S az is nagyon megtetszett, hogy nemcsak a művelődési házban, de otthon is gyakran összeültek, zenéltek. — A kicsik most öten vannak. Nehéz volt megtanítani őket? — Természetesen sokat kellett és most is kell gyakorolni. De jó a hallásuk, van zenei érzékük. A debreceni népzenei tábor is segített ahhoz, hogy továbblépjünk. A megyei minősítő versenyen legutóbb második helyezést ‘értünk el. Mi is ragaszkodunk ahhoz, hogy eredeti népdalokat adjunk elő, és minél többet megtanuljunk. A felnőttekkel tovább fűzve a beszélgetés szálát, azonban az is kiderült, hogy egyelőre csak az általános iskolásokra lehet támaszkodni. Ha ugyanis elvégzik a nyolcadik osztályt, többnyire a városokba mennek tanulni, és alig van tizenhattizennyolc éves, akinek lenne ideje itt helyben folytatni a népzenét. Több volt citerás például átpártolt a beathez, s a gitárt vette kezébe. Ez persze nem is volna baj, ha nem szakadna meg ezáltal a népi hagyományok ápolásának folyamata. . . A rádióban: a kilencven kilencedik adáson Jókedvű a társaság. Együtt az asszonyok, a lányok — mézőtárkányi pávakor tagjai. Velük is elébb a közelmúltat idézzük Sajtos Dezsönének, a kör vezetőjének segítségével; — Tizenketten állnak most színpadra. Hogyan verbuválódtak? — Több ízben is előfordult, hogy az egerfarmosi- ak, a mezőszemereiek felléptek nálunk. Nagyon tetszett a műsoruk. Miért ne tudnánk mi is hasonlót produkálni? Így aztán sikerült megszervezni a termelőszövetkezetből, a helybeli varrodából a pávakört. Szerencsére, fiatalabbakat, idősebbeket is. Az első minősítőn még értek ugyan csalódások, aztán ismert szakemberektől kaptunk tanácsokat, és nagyon sokat gyakoroltunk. Két ízben voltunk eddig országos versenyen, legutóbb a népdal kategóriában bronz fokozatot kaptunk. — Ügy tudom, a megyében is sok helyütt felléptek... — Egerben, a Szépasszony- völgyben szinte állandó vendégek vagyunk. Közös műsorokat is készítünk a cite- rásokkal. De ismernek minket a Matyóföldön, a környékbeli községekben is. — Mi szerepel a repertoárjukban? — Jelenleg is nyolc kész népdalcsokrunk van, egyenként hat-nyolc dallal. Szeretjük a mátrai, a tiszatá- ji énekeket, helyi sajátosságokkal megtűzdelve. Vannak dalaink a Laskó vizéről, a tárkányi kastélykertről. Gyakran járunk „szom- szédolni” más tájegységekre, innen is merítünk. S talán egyik legnagyobb élményünk volt, amikor a rádióban a Népdalkörök országszerte című műsor ki- lencvenkilencedik adásában felléphettünk. Béres János mutatott be minket.. . Mikes Márta Szárnyal a dal (Fotó: Szántó György) Mit kell tudni a tetanuszról? Megyénk lakosságának egy része megértéssel fogadta a tetanusz elleni védőoltás lehetőségét, egy része viszont különféle aggályokkal, félelemmel, sőt tiltakozással gondolt rá. Voltak olyanok is, akik azt hitték, valamiféle „kísérletről” van szó, mások — az oltás veszélyességétől félve — tiltakoztak a „kötelezettség” ellen. Sokan viszont azért reklamáltak, hogy „csak a 60—69 évesek védelme a fontos, mi lesz velünk 45—60 évesekkel, esetleg a 70 éven felüliekkel?” Az Egészségügyi Minisztérium — mint ez a tájékoztatóban megjelent — több évre tervezi a 45 évnél idősebb lakosság tetanusz elleni védettségének megadását. Egy esztendőre ezért „csak” egy tízéves korcsoporthoz tartozók — idén a 60—69 évesek — oltását ütemezték be, mert már „csupán" ez megyénk körülbelül 32 ezer lakóját érinti. A jelentős túlmunkát az egészségügyi dolgozók szívesen vállalják, hiszen nem lehet abba beletörődni, hogy évről évre olyanokat kell elveszítenünk, akiket három védőoltással védetté lehetett volna tenni a tetanusz- szal szemben. Az utasítás a 60—69 éveseknél az első oltás idejét április 1. és május 15.. a második oltás idejét május 1. és június 15. között jelölte meg. Egy hónapos időszaknak kell eltelnie a két injekció között, a harmadik oltást 1987 elején végzik. Hogy a 45 éven<*felüliek közül miért éppen a 60—69 évesek kerülnek először sorra, annak az a magyarázata, hogy e korcsoportban jelentős a betegek száma. Az Egészségügyi Minisztérium viszont lehetőséget adott az 1941. január 1. előtt születettek önkéntes jelentkezés alapján védőoltásra. Ha 45—60 év közötti, vagy 70 éven felüli lakos már ebben az évben megkaphatja körzeti orvosától a szérumot 1986. április 1-től. Az oltóanyag ugyanaz a készítmény (tetanusz-toxoid), amelyet sérülés esetén kap a sebellátásra jelentkező. Szövődmény ilyenkor még egyetlen esetben sem keletkezett. Nem azonos ez a szer a már kész ellenanyagot tartalmazó tetanusz elleni juh-, szarvasmarha- vagy ló- vérsavóval, amelynél a beadás után — ritkán — túlérzékenységi reakcióval lehet számolni. Jól ismert a készítmény, 1953-tól folyamatosan életkorhoz kötött oltásként 3 hónapos csecsemőtől iskoláskorúakig sok gyermeket beoltottak Di- Per-Te oltóanyaggal. Ez kombinált, a Di a diftériát, torokgyíkot, a Per a pertus- sist, vagyis szamárköhögést, a Te tetanuszt (merevgörcs) jelenti. Ebben ugyanaz a tetanusz-toxoid van, mint amellyel az idősebb korosztályt kívánjuk védetté tenni. Tehát szó sincs kísérletről vagy új oltóanyagról. A tetanusz kórokozója 1884-től ismert baktérium, amely főleg állatok ürülékével kerül a talajra. A baktérium ellenállóképessége átlagos, spórája azonban igen ellenálló, s földdel, porral, s szennyezett fehérneművel kerül a sebbe. A fertőzés — az esetek 80 százalékában — olyan jelentéktelen sérüléseken keresztül történik, amellyel nem fordulnak orvoshoz az emberek. így a megyénkben előforduló, végzetes kimenetelű esetekben a fertőződés cipő által feltört lábseben, manikűrözés, pedi- kűrözés nyomán létrejött sérüléseken, tyúkszem kivágás (pengével) során, talpba ment szálka, szögbe lépés miatt történt. Volt olyan esetünk, amikor fakivágás során az ág meghorzsolta a homlokot. Az egyik beteg zsebkéssel szúrta meg a tenyerét. Egy idős ember az udvaron elesett, s a fején keletkezett hámhorzsolásos sérülés lett végzetes. 'Ha ezeket a fertőzési lehetőségeket végiggondoljuk, érthetővé válik, hogy 45 éven felüli — gyermekkorában védőoltásban még nem részesült — korosztályokból szinte mindenki veszélyeztetett a tetanusz által. A tetanusz kórokozója rossz vérellátású. roncsolt vagy elhalt szövetekben szaporodik jól és méreganyagokat termel. Ezért fordul elő a fertőzés lábszárfekélyes vagy fagyásos kórformáknál is. Az idős emberek megbetegedése azért is súlyosabb az általános ellenállóképesség csökkenésén túl, mert szöveteik egy részének a vérellátása csökkent, így a bejutott kórokozó jobban el tud szaporodni, több méreganyagot tud termelni, mint egy fiatal, jó oxigénellátású szövetben. A védőoltások bevezetése — 1953 — után a megbetegedések száma csökkent, a megbetegedések előfordulása fokozatosan eltolódik az ötven éven felüli . korcsoportokba, akik védőoltásban nem részesültek. így megyénkben az 1965—66. években a tetanűszos betegek 50.2 százaléka, 1975—76-ban 63.2 százaléka a hatvan éven felüli. Megyénkben 1973-tól 40 éven aluliaknál nem fordult elő megbetegedés (Di-Per-Te oltások hatása), mert ez a korosztály, előírás szerint oltva volt. Az oltatlanok között az utóbbi évtizedekben a halálozási arányszám nőtt. A tetanusz emberről-em- berre nem terjed, egyedi szerencsétlenség, s így a védettséget is egyedi szinten kell biztosítani. Ezért minden — védettséggel nem rendelkező — embernek saját érdeke, hogy a veszélyekkel nem járó három oltásban részesüljön. Az alapvédettséghez három oltás kell. Eddigi tapasztalatok szerint két oltás után az oltottak 88 százaléka, három oltás után 99 százaléka lett védett. Ha az oltandók közül korábban már kapott valaki védőoltást és ismételten beoltják, ebből baj nem származik. összefoglalva: az időskorúak tetanusz elleni oltása elsősorban az egyén érdeke. Ezért — személy szerint — ezúton is kérünk minden érintettet, hogy majd az értesítéseken feltüntetett helyen és időben — saját érdekükben — jelenjenek meg a védőoltáson. Ennek a tervezett oltáskampány sikerének a jelentőségét ma még igazán talán csak azok. az orvosok, nővérek, köz- egészségügyben dolgozók és családtagok érzik át, akik egy-egy tetanűszos beteg ágya mellett álltak. Az első tíz évet felölelő korcsoport oltása után már kevesebben lesznek a kétkedők, oltástól húzódozók, hiszen az ellen sincs egyetlen nagyszülőnek sem ellenvetése, hogy „szemük fényét”, a 3—4—5 hónapos, majd hároméves és iskoláskorú unokáikat ugyanebben a védőoltásban részesítsék. Heves Megyei Köjál járványügyi osztálya
