Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-08 / 57. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. március 8., szombat 3 ÚJ RENDELKEZÉSEK MÁRCIUS 1-TÖL A gyermekgondozási díjról és segélyről 1985. március 1-én új társadalombiztosítási ellátást vezettek be: a gyermekgondozási díjat, amely a terhességi-gyermekágyi segély lejártát követően a gyermek egyéves koráig járt. Ez a táppénzszerű ellátás általában jóval magasabb összegű támogatást nyújt a caládoknak, mint a gyermek- gondozási segély. (Kivéve a kisfizetésű, egyszerre több gyermek után gyest élvezőket.) QUhuwfrk napjuinkhél Ma őket köszöntjük. Nemzetközi napjukon az Évákat: kislányokat, fitos orrú tiniket, menyasszonyokat, ifjú asszonyokat, érett hölgyeket, háztartásban tevékenykedőket és dolgozókat. Változatos a skála, ám Közülük csupán kettőjüknek került most hely lapunkban. A Mátra- vidéki Fémművek Füzesabonyi Gyárának tubusüzemében a fiatal- asszony, Varga Imréné, a Gyöngyösi Rendőrkapitányságon pedig Lukács Lászlóné r. hadnagy beszélt munkatársainknak hétköznapjairól, gondjairól, örömeiről. Asszony a gép melleit (Fotó: Szántó György) Ezalatt a rövid idő alatt is le lehet mérni, milyen kedvezően fogadták ezt az intézkedést: emelkedett a szülési kedv, 1985-ben ötezerrel több gyermek született, mint 1984-ben. Eddig a gyermekgondozási díj a gyermek egyéves koráig járt, ezután igénybe vehette az anya a gyest. Ennek kiegészítésére a gyerek másfél éves kora után munkát vállalhatott. Itt volt egy féléves köztes állapot. A legutóbbi intézkedés összhangot teremt a gyes melletti munkavállalás és a gyermek- gondozási díj között. 1986. március 1-től a gyermek másfél éves koráig jár a gyed. A gyermekgondozási díjra jogosultak mindazok a szülők, akiknek gyermeke 1986. március 1-én a másfél éves kort még nem töltötte be, függetlenül attól, hogy a gyedet igénybe vették-e Vagy sem, illetőleg az lejárt és ismét munkába álltak, vagy gyermekgondozási segélyben részesültek. (Természetesen rendelkezniük kell a gyermekgondozási díjra előírt feltételekkel.) 1986. március 1 -ét megelőző időre gyed nem jár azokra a gyerekekre, akik az említett időpontot megelőzően betöltötték az egyéves kort. De akinek március 1. után még néhány hónapja van a másfél éves korig, arra az időre jár a gyermekgondozási díj. A gyed is szülői jogon jár, ami azt jelenti, hogy a gyermek egyéves kora után — úgy, mint a táppénzt és a gyest — bármelyik szülő igénybe veheti. Az egészségügyi szakemberek — érthetően — ragaszkodnak ahhoz, hogy a gyermek egyéves koráig csak az anya vehesse igénybe ezt a kedvezményt. Természetesen kényszerhelyzetben (amikor az apa valamilyen okból egyedül marad a csecsemőkorú gyermekével) ezt a szempontot nem kell figyelembe venni. Márciustól a jogosultak köre is kibővül: a kisiparotok, a magánkereskedők, az Ügyvédi és jogtanácsosi munkaközösségek tagjai, a gazdasági munkaközösségek tagjai, a munkaviszonyban nem álló előadóművészek is jogosultak lesznek a gyermek- gondozási díjra. Sőt, kiterjed a jogszabály a kisiparosok, magánkereskedők, gmk- tagok segítő családtagjaira, és a szerződéses üzemeltetésű üzletek vezetőinek közeli hozzátartozóira is. (Ha ők maguk biztosítottak.) Nekik azonban a gyermek- gondozási díj lejárta után nem jár a gyermekgondozási segély. A gyesre továbbra is csak a munkaviszonyban, szövetkezeti tagsági viszonyban, bedolgozói jogviszonyban, illetve mezőgazdasági szövetkezeti tagsági (családtagi) viszonyban lévők jogosultak. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert egyszerűsödtek a gyermekgondozási díjra és a gyermekgondozási segélyre vonatkozó elbírálási szabályok. A gyed lejárta után külön igényelbírálás nélkül vehetik igénybe a fentiek a gyermekgondozási segélyt. Akik teljes összegű terhességi-gyermekágyi segelyre (szülési szabadság) jogosultak, azaz a szülést megelőző két éven belül legalább 270 napi biztosítási idővel rendelkeznek, és ennek alapján 24 héten át átlagkeresetüknek megfelelő terhességi-gyermekágyi segélyben részesültek, ennek lejárta után külön igényelbírálás nélkül gyermekgondozási díjat vehetnek igénybe. A gyermekgondozási díj összegére vonatkozó rendelkezések nem változtak. Államunk fokozottan kíván gondoskodni a tartósan beteg, illetőleg testi vagy szellemi fogyatékos gyermekeket ellátó családokról. Az ilyen beteg gyermekek után eddig is magasabb ösz- szegű családi pótlék járt, és a szülők számára a jogszabály hem három, hanem a gyermek hatéves koráig biztosította a gyermekgondozási segélyt. Az új intézkedés 1986. március 1-től tovább bővíti számukra a kedvezményeket. A gyermekgondozási segély a tartósan beteg, illetőleg testi vagy szellemileg fogyatékos gyermek után megkétszereződik. Tehát számukra a gyes hatéves korukig havonta az első gyerek után ezerhatszáz forint, a második gyermek után ezernyolcszáz forint, a harmadik és minden további (beteg) gyermek után kétezer forint. Ezek az összegek kiegészülnek a havi négyszáznegyven forint jövedelempótlékkal. Az adminisztrációs lebonyolításhoz a t első lépés: igazolást kell kérni arról, hogy a gyerek után eddig is az ezernegyven forint családi pótlék járt. Ennek alapján lehet majd a kétszeres gyermekgondozási segélyt kérni. A gyermekgondozási díj (a táppénzszerű ellátás) ösz- szegére vonatkozó rendelkezések nem változtak. Természetesen a dinamikus emelkedési tendenciával összhangban a napi alsó és felső határ négy forinttal nőtt. Nem lehet 79 forintnál kevesebb és 158 forintnál több. Sokan hivatkoznak erre az általános szabályra. Ha azonban a terhességi- gyermekágyi segély napi ösz- szege az öregségi nyugdíj legkisebb összegének harmincad részénél (ez 1986- ban 79 forint) kevesebb, gyermekgondozási díj címén ez az alacsonyabb ösz- szeg jár. Tehát például elképzelhető, hogy egy részmunkaidőben dolgozó asszony keresete nem érte el a 2370 forintot, vagyis az ez évi nyugdíjminimumot, akkor gyermekgondozási díjként csak a keresetét kaphatja meg. Ezek a kiskeresetű anyák szociális támogatásra szorulnak. Különös méltánylást érdemlő esetben a társad dombiztosítási szervek méltó, yosságból a gyermek- gondi ,ási dijat a minimum összegere (1986-ban tehát 2370 forint) kiegészíthetik. K. É. Csinos, szerény fiatalasz- szony. Figyelem a munkapadnál. Mozdulatai kimértek, biztosak, ugyanakkor gyorsak. . A Mátravidéki Fémművek Füzesabonyi Gyárában, a tubusüzemben nagy a zaj, így hogy beszélgethessünk Varga Imré- nével, egy csendesebb helyre húzódunk. — Mióta dolgozik a gyárban? — Már tíz éve. Akkor költöztünk Abonyba, addig Tiszaörsön laktam. Ott ismerkedtem meg a férjemmel is, aztán mikor összeházasodtunk, az anyósomék- hoz költöztünk. Külön szoba, konyhánk van. — Szakmunkás? — Nem, betanított, vagyok. Most a tubusüzemben dolgozom, a koronadugókat csinálom, de a gyár bármelyik részén tudok dolgozni. Sajnos, én nem tanulhattam. Négyéves voltam, amikor édesapám meghalt, késői gyerek voltam: negyvenöt éves korában szült anyám. Így nem voltak meg a feltételek a továbbtanuláshoz, rögtön kellett a kereset. — Hány műszakban dolgozik? — Kettőben, éjjeli és nappali műszakban. A gyártól kaptam kedvezményt: így többet lehetek otthon nyolcéves kislányommal, Szilvivel. A férjem Egerben dolgozik a Finomszerelvény- gyárban, de amikor tud, besegít a háztartásba. — Szokott félni? — Nem, egyáltalán nem! Soha! — A válasz rendkívül határozott. — Tudja, gyerekként is elsősorban olyan dolgok érdekeltek, amihez bátorságra van szükség. — Például? — Szerettem a kézilabdát. Nem igazán kislányos sport. Lövészetre is szívesen jártam, kispuskával próbáltuk eltalálni a cél közepét. De ha kellett, rendet is tartottam. A gyön- gyössolymosi iskolában még ma is emlegetik: hatodikban volt egy fiú, az osztály réme. Mindenki félt tőle. Egyszer meguntam, és jól elnáspángoltam. .. Ma is levelezünk néha, s keresztanyámnak szólít... — Tehát, ez adta az indíttatást mai hivatásához?- A bátorság, a merészség. — Szó sincs róla! Védőnő szerettem volna lenni, picikkel foglalkozni. Nagyon szeretem őket. Szegedre jelentkeztem a képzőbe érettségi után. Nem vettek fel. Ezért Gyöngyösön az 5. számú óvodában helyezkedtem el. Gördülékenyen, ízesen mesél magáról. Ha nem látnám rajta az egyenruhát, kész lennék azt hinni, óvó nénivel beszélgetek. Lukács Lászlóné r. hadnagy azonban hamar eloszlatja az esetleges kételyt. Immár egy esztendő híján két évtizede dolgozik a Gyöngyösi Rendőrkapitányságon. — Még 1967-ben kerültem ide — folytatja. — Kezdetben személyi igazolványokat állítottam ki, később polgá- ' Megkérem Erzsikét, mondja el egy munkanapját. Ha délelőttös, reggel hatkor kel, siet a boltba reggeliért, útnak indítja a kislányt az iskolába. Háromnegyed nyolckor kezdődik a műszak, szerencsére közel laknak a gyárhoz. A szép, korszerű öltözőben átöltözik, s máris ott van a gépnél. — Itt beszélgetni nem nagyon lehet a többiekkel, olyan nagy a zaj ... — Hát, a munka közben nem is. De, óránként van cigarettaszünet, a tízórai idejére is abbahagyjuk a munkát, meg műszak után is lehet ismerkedni. Én szeretem ezt a közösséget, ahol dolgozom. Barátnőm is van itt, Kovács Lajosné, ő a másik üzemrészben dolgozik. — Nem fárasztó az éjszakai műszak? — Aki megszokta, annak nem. Olyan a gyárban, mintha nappal lenne. És így otthon többet tudok végezni. Délelőtt alszom, aztán főzök, mosok — ez a szokásos házimunka. És tudok segíteni a kislányomnak délután a tanulásban, mert nem napközis. — És a kereset? — Természetesen, az éjszakai pótlék sem mellékes. Teljesítménybérben dolgozom, szépen összejön a pénz: havonta ötezer forint a fizetésem. — Az előbb elárulta, hogy kell is a pénz ... ri, majd kinevezett polgári alkalmazott lettem, s dolgoztam az ügykezelésen is. — S végül is a rendfokozat? — Akkoriban olyat, hogy egy nő hivatásos rendőr legyen, el se tudtak képzelni! Én viszont mindenáron az szerettem volna lenni! Csaknem tizenöt évet vártam, hogy felvételizzek a Rendőrtiszti Főiskolára. — Milyen tárgyakból kérdezték az elővizsgán? — Pszichológiából, politikai ismeretekből, szolgálati szabályzatból. Jól sikerült, a lehetséges harmincból 26 pontot gyűjtöttem. így 1979-től az igazságrendészeti szakot végeztem, levelező hallgatóként. Tanultunk jogi és politikai tárgyakat, kriminalisztikát, kriminológiát, s természetesen különféle rendészeti ágakat. Alaposan meg kellett dolgoznia a jó eredményért. Már csak azért is, mert a családot sem hanyagolhatta. Az ikrek, Eleonóra és Edina nevelésében ez volt az egyik legfontosabb időszak. Most harmadikos gimnazisták. Persze, Nóra nem feledkezik meg a segítőtárs, a férj megemlítéséről sem. — Jelenleg ön útlevélelőadó. Ám, úgy tudom, korábban más területen is tevékenykedett? — Bűnügyi vizsgálóként a fiatalkorúak ügyeivel foglalkoztam. Rövid idő alatt megtaláltam a kontaktust velük. Először meglepődtek, hogy rendőrnővel állnak szemben, de később nagyon őszinték voltak. — ó, bizony — helyesel élénken Erzsiké —, ugyanis építkezés előtt állunk. Itt vettünk telket, közel a gyárhoz, ötvenháromezer forintért. — Milyen házat szeretnének? — Szép, háromszobásat, természetesen fürdőszobával. Három éven belül be kell építeni a telket. A testvéreim is segítenek majd, remélem, jól haladunk. A férjem másodállást vállalt. Minden pénzt félreteszünk. A kocsi már megvan, Zsiguli. Én is megszereztem a jogosítványt. — Milyen terveik vannak, ha felépül a házuk? — Hát — mosolyog a fiatalasszony — Szilvi . nagyon szeretne egy kistestvért. Jó lenne, ha fiú lenne. Meg aztán a nagy házba társaságot is hívhatnánk. Barátkozni most nincs úgy lehetőség ... — Utazás? — Eddig csak belföldi kirándulásokra indulhattunk, — Emlékezetes eset? — Két erdészeti iskolás követett el betöréssorozatot. Meglehetősen nagy értéket gyűjtöttek össze. A legtöbb „történet” inkább csak verekedés volt. — A mai beosztása azért jobban illik a neméhez... — Kétségkívül. De szívesen is végeztem ezt a munkát. Mellette társadalmi tevékenységre is szakítok időt. Mint a közművelődési bizottság titkára, ünnepségek, kirándulások szervezésében veszek részt. Igen jó a kapcsolatunk a helyőrségi művelődési otthon vezetőivel, számos közös rendezvényünk volt már. Hosszú ideig voltam szakszervezeti bizalmi, ma pedig a pártvezetőség tagja vagyok, nő- és tömegszervezeti felelős. — Sólymoson hogyan vélekednek egy rendőrnőről? — Ismernek, és úgy érzem, megbecsülnek. Akárcsak a kollégáim. Persze, többször üdültünk a Balatonnál. Külföldre is szeretnénk eljutni. Legelőször a Tátrába ... — Úgy érzi, megbecsülik a munkahelyén? — Csak azt válaszolhatom, hogy igen. Hisz, műszakkedvezményt is kaptam a gyerek miatt. Én nagyon örülök, hogyha jó a teljesítmény, ilyenkor a főnökeim is elégedettek. Van orvosi ellátás is, fogorvos, tüdőszűrés ... Ebédet 12 forint 50 fillérért haza is lehet vinni. És van egy nagyon jó büfénk, itt mindent meg lehet venni, nem kell messzire menni bevásárolni. — Szabad idejében mit csinál a legszívesebben? — Most tanulok kötni, a lányomnak készítek egy pulóvert. Ha meg elvégeztem minden otthoni teendőt, a család leül a tévé elé. — Szeretné, ha a kislánya is o mama nyomdokait követné? — Azt szeretném, ha tanulna. Neki már minden lehetősége meglesz rá ... Mikes Márta fel is keresnek ezzel-azzal. Ha lehet és tudok, szívesen segítek. De nemet is képes vagyok mondani, ha nyilvánvaló, hogy nincs mód valaminek az elintézésére! Azt ki is jelentettem: gyerektartási és ittas vezetéssel kapcsolatos ügyben egyáltalán ne jöjjenek! — Befejezésül egy „szakmai” kérdés: mi a véleménye a Linda-sorozatról? — Szórakoztató, de a valóságtól meglehetősen mesz- sze áll. Természetesen, én is tanultam önvédelmet, de arra nincs példa, hogy a rendőrnőnek öt, jól megtermett legény közé kellene ugrania, s rendet tennie. Hivatás a miénk, egy a többi közül. Korántsem olyan misztikus, mint ahogyan sokan képzelik. Még egyszer mondom: szép hivatás. .. Szalay Zoltán Nem Linda — Nóra
