Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-29 / 75. szám
1. NÉPÚJSÁG, 1986. március 29., szombat Közös közlemény Befejeződött a CSKP XVII. kongresszusa A főtitkár: ismét Gustav Husák Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára Wojciech Jaruzelski- nek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Lengyel Népiköztársaság Államtanácsa elnökének meghívására 1966. március 28- án baráti munkalátogatást tett Lengyelországban. A szívélyes és baráti légkörű megbeszélések során Kádár János és Wojciech Jaruzelski áttekintette a Magyar Népköztársaságban, illetve a Lengyel Népköz- társaságban folyó szocialista építőmunka jelenlegi időszakának fő kérdéseit. Tájékoztatták egymást a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusán hozott határozatok végrehajtásáról és a Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusának előkészületeiről. Értékelték a sokoldalú magyar—lengyel együttműködés helyzetét és távlatait. Kiemelték a két párt együttműködésének jelentőségét a kapcsolatok további fejlesztése szempontjából. Megvitatták az európai és a világhelyzet jellemzőit is. Különös figyelmet fordítottak a szocialista közösség összehangolt cselekvésének és gazdasági integrációjának erősítésére. Nagy jelentőséget tulajdonítottak a kommunista és munkáspártokkal, valamint a világ valamennyi haladó mozgalmával a béke megvédése. megszilárdítása és korunk legégetőbb problémáinak megoldása érdekében folytatott együttműködésnek. Kádár János és Wojciech Jaruzelski méltatta a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusának jelentőségét. A kongresszus mélyrehatóan elemezte a szocialista építőmunka helyzetét, kijelölte, milyen feladatokat kell megoldani a Szovjetunió társadalmi és gazdasági fejlődésének határozott felgyorsításához, kitűzte a leszerelés, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása érdekében kifejtendő további következetes tevékenység irányait. Az SZKP XXVII. kongresz- szusán elfogadott program nagyszerű hozzájárulást jelent a szocialista építés elméletének és gyakorlatának fejlődéséhez nem csupán a Szovjetunióban, hanem a szocializmust építő többi országban is. Új értékekkel gazdagította a nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat. A két párt vezetői nagyra értékelték, hogy a magyar—lengyel kapcsolatok a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel összhangban, sokoldalúan fejlődtek. Megelégedéssel állapították meg, hogy az MSZMP főtitkárának és a LEMP KB első titkárának 1983-as és 1984-es találkozóin elfogadott fontos megállapodások következetesen megvalósulnak, és hozzájárulnak a magyar—lengyel együttműködés szélesítéséhez. A magyar—lengyel kapcsolatok további erősítése és elmélyítése szempontjából minden területen megkülönböztetett jelentősége van „A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti kapcsolatok fejlesztésének 1984—90-es évekre szóló komplex programja" megvalósításának. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt együttműködésének fontos eleme, hogy mindkét párt kölcsönösen előnyösen hasznosítja a szocializmus építésében szerzett tapasztalatokat. Kádár János és Wojciech Jaruzelski állást foglalt a két párt központi bizottsága, a pártintézmények, a sajtó- és propagandaszervek közötti kapcsolatok formáinak további fejlesztése és tökéletesítése, továbbá az ideológiai és nemzetközi területen való együttműködés mellett. A megbeszélésen elégedetten állapították meg, hogy sikeresen fejlődik és elmélyül a két ország parlamentje, kormánya, társadalmi szervezetei, szakszervezetei, ifjúsági szervezetei és művészeti szövetségei közötti együttműködés. Mindkét párt nagy figyelmet fordít a testvérmegyék és -városok, valamint az üzemek kapcsolatainak továbbfejlesztésére. Az MSZMP főtitkára és a LEMP KB első titkára megállapította, hogy az utóbbi években jelentős előrehaladást értek el a magyar —lengyel gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés fejlesztésében, egyeztették a népgazdasági terveket, és aláírták az 1986—90- es évekre szóló kereskedelmi megállapodást. Felhívták a figyelmet arra, hogy megfelelő feltételeket kell teremteni a világszínvonalon álló műszaki eljárásokat és szervezési eljárásokat hasznosító kooperáció és termelési együttműködés bővítéséhez, és az érdekelt magyar és lengyel vállalatok, ipari egyesülések, gazdasági és tudományos kutatóintézetek közvetlen együttműködésének továbbfejlesztéséhez. Kádár János és Wojciech Jaruzelski síkraszállt a magyar—lengyel kapcsolatok további, sokoldalú fejlesztése mellett. Kifejezte meggyőződését, hogy az mindkét párt, állam és nép fontos érdeke, s jelentősen hozzájárul a szocialista közösség egységének és gazdasági integrációjának erősítéséhez. Állást foglaltak amellett, hogy alkotó módon kell továbbfejleszteni és tökéletesíteni a szocialista országok politikai és gazdasági együttműködésének eszközeit. Az MSZMP és a LEMP vezetői hangsúlyozták: mindkét pártnak és kormánynak eltökélt szándéka, hogy következetesen megvalósítsa a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének szófiai ülésén egyeztetett, közös külpolitikai irányvonalát, valamint erősítse a tagországok szocialista gazdasági integrációjának hatékony eszközét, a KGST-t. Magyarország és Lengyelország a jövőben is határozottan fellép a szocialista államok egységének és összeforrottságának megbontására irányuló imperialista kísérletek ellen. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt úgy véli, hogy a nemzetközi béke és biztonság erősítése, a nukleáris fegyverkezés megállítása és a felhalmozott fegyverkészletek felszámolásának megkezdése ma a világ valamennyi államának és minden haladó erőnek fontos feladata. Határozottan támogatják a Szovjetunió nagy jelentőségű javaslatait, amelyek reális és konkrét programot ajánlanak arra, hogy megállítsák a fegyverkezési hajszát, még az évszázad végéig megsemmisítsék a nukleáris fegyvereket, és garantálják minden állam egyenlő biztonságát. Ezzel szemben az Egyesült Államoknak a világűr militarizálására irányuló, aggodalmat keltő tervei végeredményben egy új, az eddiginél is veszélyesebb fegyverkezési versenyt kényszerítenek a világra. A pozitív fordulat és az atomfegyverkezési verseny megállítása szempontjából nagy jelentőségű lenne, ha a Szovjetunió példáját követve, az Egyesült Államok is moratóriumot rendelne el a termonukleáris fegyverekkel végzett kísérletekre. Kádár János és Wojciech Jaruzelski kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy az Egyesült Államok és szövetségeseinek konstruktív magatartása esetén — mint ahogy azt a genfi csúcstalálkozó is példázza — a kelet—nyugati kapcsolatokban lehetőség lenne az enyhülés politikájához és a kölcsönösen előnyös együttműködéshez való visszatérésre. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság — szorosan együttműködve szövetségeseivel — a nemzetközi élet pozitív folyamatainak erősítése érdekében tevékenykedik. Kész együttműködni minden állammal, amely a béke megszilárdítása, a leszerelés és az enyhülés mellett kötelezi el magát. Ebben a szellemben mindkét ország amellett foglalt állást, hogy gyorsítsák meg a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokat, valamint az európai bizalomerősítő intézkedésekről, a biztonságról és leszerelésről folyó, stockholmi értekezlet munkáját. A két párt vezetői ismételten hangsúlyozták, hogy az európai béke megerősítésének és a békés együttműködés megteremtésének alapvető feltétele az, hogy mindenki okvetlenül tiszteletben tartsa a második világháború és a háború utáni fejlődés következtében kialakult területi és politikai realitások sérthetetlenségét. Az ismert revansista erők minden próbálkozása árt a béke érdekeinek és mérgezi a nemzetközi kapcsolatok légkörét. Kádár János és Wojciech Jaruzelski ismételten megerősítette, hogy a két párt és kormány szolidáris Ázsia, Afrika, Közép- és Dél-Ame- rika azon népeivel, amelyek az imperializmus ellen, teljes nemzeti és társadalmi felszabadulásukért küzdenek. A két vezető elítélte azokat az imperialista lépéseket, amelyek — mint például a Líbia határai mentén napjainkban folytatott akciók — veszélyeztetik a népek békéjét, függetlenségét, helyi válságokat szítanak. Magyarország és Lengyelország teljes mértékben támogatja a Szovjetunió 1986. március 26-i javaslatait a Földközi-tenger békeövezetté változtatására és sürgetik, hogy az érintettek mielőbb és kedvezően vizsgálják meg ezeket a javaslatokat. Az MSZMP főtitkára és a LEMP KB első titkára megállapította, hogy a szívélyes légkörben, a pártjainkat, államainkat és népeinket összekötő, hagyományos barátság szellemében megtartott tárgyalások minden, érintett kérdésben teljes egyetértésről tanúskodnak. E megbeszélések tovább erősítik a magyar—lengyel barátságot és együttműködést, ami mindkét nép javát, és az egész szocialista közösség egységét, összeforrott- ságát szolgálja. ★ Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára magyarországi látogatásra hívta meg Wojciech Jaruzelskit, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnökét. Wojciech Jaruzelski a meghívást köszönettel elfogadta. Péntek délben, Prágában, befejezte munkáját Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVII. kongresszusa. A Központi Bizottság főtitkárává ismét Gustáv Husákot választották. A XVII. kongresszus, még csütörtökön, zárt ülést tartott és ezen megválasztotta a CSKP vezető szerveit. A péntek délelőtti záró ülésen Gustáv Husák számolt be a szavazás eredményeiről, és megállapította, hogy az új Központi Bizottságot egyhangúlag hagyták jóvá. Az új összetételű Központi Bizottság, szintén egyhangúlag, ismét Gustáv Husákot választotta Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkárává. A Központi Bizottság elnöksége tizenegy tagból és hat póttagból áll. Tagok: Gustáv Husák, Vasil Bilák, Peter Colotka, Karel Hoffmann, Alois Indra, Milos Jakes, Antonin Kapek, Josef Kempny, Josef Koreák, Józef Lenárt, Lubomir Strou- gal. A póttagok száma az eddigi háromról hatra emelkedett. Korábban is póttag volt Jan Fojtik, Miloslav Hrus- kovic és Josef Haman, míg Vladimir Herman, a dél- morvaórszági pártbizottság első titkára, Ignác Janak, a nyugat-szlovákiai pártbizottság első titkára és Frantisek Pitra, a Központi Bizottság mezőgazdasági titkára első ízben tölt be ilyen tisztséget. A CSKP Központi Bizottságának titkárai: Gustáv Husák főtitkár, Vasil Bilak, Milos Jakes, Jan Fojtik, Josef Haman, Frantisek Pitra, Mikulás Benő, Josef Haviin, Jindrich Polednik. A KB titkárságának tagjai: a CSKP KB főtitkára, a KB titkárai, továbbá Zdenek Ho- reni, a Rudé Právo főszerkesztője és Marie Kabrhe- lová, a Csehszlovák Népszövetség Központi Bizottságának elnöke. Ezt követően Milos Jakes, a szövegezőbizottság elnöke, szavazásra terjesztette elő a CSKP XVII. kongresszusán megvitatott határozatokat és dokumentumokat — köztük a Központi Bizottság politikai határozatát, továbbá a következő tizenöt éves időszakra vonatkozó gazdaságitársadalmi fejlődés fő irányairól és a szervezeti szabályzat módosításáról szóló dokumentumot. Az előterjesztett határozatokat és dokumentumokat a küldöttek egyhangúlag elfogadták. Ezután Gustáv Husák, a CSKP KB újraválasztott főtitkára lépett a szónoki emelvényre. Köszönetét mondott az iránta nyilvánított bizalomért, és a Központi Bizottság nevében biztosította a CSKP egész tagságát, hogy minden erejével a kongresszus által kitűzött feladatok megvalósításán fog munkálkodni. — Miközben a kongresz- szuson megelégedéssel nyugtázták az eddig elért, nem csekély eredményeket, semmiképpen sem szabad megengedni az önelégültséget — mondotta a CSKP KB főtitkára. Gustáv Husák ezt követően arról beszélt, hogy a CSKP XVII. kongresszusának előkészületeire, magára a kongresszusra milyen hatást gyakorolt az SZKP XXVII. kongresszusa. Kijelentette, hogy a szovjet kommunisták tanácskozásán, az ott elfogadott határozatokban, a Mihail Gorbacsov beszámolójában újító széliéin tükröződött. A szovjet kommunisták nagy jelentőségű tanácskozásának állás- foglalásai kétségtelenül ösztönzőleg hatnak a CSKP munkájára is. A csehszlovák kommunisták kongresszusán kitűzött feladatok nagyszabásúak és reálisak, teljesítésük odaadást és igényes munkát követel — hangsúlyozta Gustáv Husák, majd kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy a CSKP-ban megvan az erő a pártprogram és a most kitűzött feladatok maradéktalan valóra váltására. A CSKP KB főtitkára üdvözölte azokat a testvérpártokat, amelyek nemrég fejezték be kongresszusukat vagy amelyek a közeljövőben rendezik meg kongresszusukat Gustáv Husák záróbeszéde után a CSKP XVII. kongresszusa az Internacionálé hangjaival ért véget. A CSKP újjáválasztott Központi Bizottsága péntek délben, a prágai váj spanyol-termében fogadást adott a CSKP XVU. kongresszusa küldötteinek és vendégeinek tiszteletére. ★ Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárhelyettese, aki küldöttség élén részt vett a CSKP XVII, kongresszusán, pénteken a Magyar Népköztársaság prágai nagykövetségén találkozott a magyar kolónia képviselőivel. Németh Károly és az általa vezetett magyar pártküldöttség, a prágai főpályaudvarról hazautazott Budapestre. ★ Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, táviratban fejezte ki jókívánságait Gustáv Hu- sáknak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárává történt újraválasztása alkalmából. Realitás és megújulás 11/2. Én ezt az elszántságot, egybekovácsolódást érzem igazán meghatározónak — az ellenfél szempontjából! Nem tudnék ma olyan vállalkozást mondani, amely bármely tőkés országot ilyen egységbe, ilyen közös cselekvésre ragadna. A történelmet átfutva sem tudok példát arra, hogy nem szocialista országban a nemzeti egység, a nemzetek egysége ilyen markáns módon rajzolódott volna ki. Nem ellenérv, hogy a szocialista országok közt is van erre ellenpélda; a szocializmus lényegéből, a kollektív bölcsesség — hosszú távon, tendenciaként érvényesülő — erejéből fakad, hogy az csak — mellékvágány! Látszólag stíluskérdés az is, hogy bár a Politikai Bizottság 1981-ben megválasztott 14 tagjából a XXVII. kongresszus előestéjén négy maradt posztján, az előző pártvezetéstől való elhatárolódás helyett a mai helyzet elemzését kapták a kongresszust megfigyelők. Nem önmarcangolást; hiszen abból cselekedni nehéz. Az adott helyzet konkrét elemzését. Ami — lenini munkastílus. A felelősségről Ennek a hatalmas országnak félelmetes fegyverzet és a világ talán legfelkészültebb hadsereg áll rendelkezésére. És lám, a nemzetközi helyzet elemzésekor egyetlen alkalommal sem hangzik el érvként az erő. A világ egészéről gondolkodik a beszámoló — és ebben nem a legfőbb jelentőségű az, hogy a világon katonák is vannak. Sőt! Azt a gorbacsovi kérdést, amely még Genfben maradt válasz nélkül: milyen ellenfegyver adna nagyobb védettséget a támadófegyverzetek ellen, mint a támadóeszközök megsemmisítése? — még ezt sem ismétlik meg a szónokok. Szokolov marsall, a katona is, a politika elsődlegességét hangsúlyozza az erő helyett. Pedig Hamlet kérdéséről: lenni vagy nem lenni? — talán a honvédelmi miniszter szólhatna a legbővebben ... Ehelyett következik egy elemzés világunkról. Az űrhajóról, amely a Föld népeit repíti. Valahová. De: együtt! A veszélyről, amelyet utasai teremtettek, mérhetetlen környezetszennyezésükkel, elpazarolt energia- forrásokkal, elfecsérelt nyersanyagokkal, a közös gondokat megoldó, közös erőfeszítések helyett egymásra acsarkodással. A sorsfordulóról. amelyek e hallatlan feszültségek nyomán napjainkra bekövetkezett. Az igazságtalan világrendről: a terrorizmusról, az állami szintre emelt kalandorkodásról, az éhezők közé legfeljebb adakozni járó, egykori gyarmat- tartókról. A veszélyről: ekkora feszültségek mellett, amelyet a túlfegyverkezés már elviselhetetlenné növel, igen nagy a kockázata egy átgondolatlan politikai döntésnek. Vagy — gondolom én hozzá — annak, hogy már nem észérvek feszülnek észérveknek, hanem érvényesül a „nincs vesztenivalóm” logikátlansága. Hazátlan palesztinokat, éhező latin- amerikaiakat, afrikaiakat, Fülöp-szigetieket sarkall oktalan-esztelen tettekre. Amint tette is, most épp egy stockholmi mozinál. És holnap? A csaknem egyórás elemzés világunkról két dolog felől azonban nem hagyott kétséget: Afelől semmiképp, hogy a Szovjetunió tudatában van a világ sorsa fölötti felelősség azon részének, amely rá hárul. De afelől sem, hogy ugyanezt a felelősséget partnereitől nem vállalja át. A vasárnap este a szovjet külügyminisztériumba leadott Reagan-vá- laszra már kedd reggel így reagált a KB beszámolója. És az a gesztus, hogy a — sajnos hiányzó — kínai vendég székét nem foglalta el más küldött az elnökségi emelvényen, az sem csak a nemzetközi munkásmozgalom egységének helyreállítása céljából volt fontos. Az egymilliárdos kínai népnek a nemzetközi politikában elfoglalt helyét, felelősségének demonstrálását ugyancsak sugallta a szék. Amilyen nagy felelősséget vállalt az a Szovjetunió egésze a világ sorsának, ezen belül a szocialista közösség életének alakításában, ugyanolyan nagy felelősséget rótt polgáraira, saját sorsuk alakításában. Ekkora feladatok utoljára talán a húszas évek közepén kerültek pártkongresszus elé Moszkvában. Jelentőségében a minőségi, hatékonysági feladatok csak a GOELRO- hoz mérhetők. Negyedmilli- árd ember gondolkodásmódját kell átformálni, beoltani számítástechnikával, hitet támasztani bennük világuk átalakíthatósága iránt, utakkal, telefonnal gondoskodni kapcsolatteremtő igényükről, biztosítani cselekvési lehetőségeiket munkahelyükön, napi közéletükben — hallatlan feladatok! Akkora felelősség ekkora felelősséget rakni egy ország népeire és a szocialista közösségre, amelyhez nagyon optimistának kell lenni. Hiszen nemcsak hinni kell az emberekben, akik mindezt majd megvalósítják, akik egy kétszer ekkora gazdasági potenciát akarnak létrehozni, alig másfél évtized alatt. Nem csak hinni kell bennük! Partnernek kell őket tekinteni, minden vonatkozásban — hiszen végül is saját országukat formálják át. Partnernek, munkatársnak kell vállalni a ve- zetetteket a vezetőknek, akiket vezetőül vállaltak a vezetettek. Nyílt, kendőzetlen párbeszédre is szükség lesz a cselekvés közössége mellett — de ez lehetséges és szükségszerű is, a „gyorsító” kongresszus ezt is megmutatta. Nekünk, magyaroknak is. Kőhidi Imre (Vége)
