Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-28 / 74. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. március 28., péntek HVDSZ törekvései Építenek az alapszervezetek önállóságára Heves megyében a helyiipar és a városgazdaság területén dolgozók az elmúlt öt év során jelentős mértékben kivették részüket a szolgáltatások színvonalának emeléséből, a műemléki épületek helyreállításából; illetve olyan korszerű termékeket készítettek, amelyeket szívesen vásárolnak itthon és külhonban egyaránt. KÖZÉPPONTBAN AZ EXPORT Ahol a lehetetlennel Is bírókra kaitok Látogatóban a gyöngyösi Mátra Parkettagyárban Bozsik Andrásné a másoló marógépen balkonelemet készít A Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének megyénkben huszonegy alapszervezetében sokat tettek azért is, hogy jobb körülmények között végezhessék munkájukat a dolgozók. Jelentős bérfejlesztéseket hajtottak végre, sok helyen lakásvásárlási támogatást adtaik az arra érdemeseknek. A Heves Megyei Ruházati Ipari Vállalatnál az eltelt ötéves ciklus egyik fontos eseményének számít, hogy a régi üzemcsarnok épületében szociális helyiségeket: öltözőket, mosdókat, zuhanyozókat alakítottak ki. A közelmúltban kicserélték a régi korszerűtlen gépparkot japán, holland és NSZK-be- li berendezésekkel. A Heues Megyei Finommechanikai Vállalat orvosi bútorai külföldön is keresettek. Az eltelt fél évtizedben száznegyvenegy lakást újított fel az Egri Ingatlankezelő, Közvetítő és Lakásberuházó Vállalat. önmaguknak háromszáz adagos konyhát hoztak létre. Az elmúlt időszakban jelentős volt a bérfejlesztésük, hiszen amíg 1980-ban 41 ezer forint volt az egy főre jutó átlagbér, addig 1985-ben már 71 ezer forint lett. A település lakóinak elismerését különösen a Dobó tér felújításával és az új piaccsarnok környékén a térburkolat elkészítésével vívta ki az egri városi tanács mélyépítő és városgondozási üzeme. De nagy figyelmet szenteltek a dolgozók szociális körülményeinek javítására is. E célra 3 millió forintot költöttek. A lakásvásárlókat pedig egymillió 600 ezer forinttal támogatták. A Heves Megyei Vízmű Vállalatnál a VI. ötéves terv ideje alatt — Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban — elkészültek a teljesen automatizált víztermelő telepek. Megépült a cég raktára, és javítóműhely-bázisa is, amely lehetővé teszi a tervszerű karbantartást. A felsorolásból néhány üzem kimaradt, de ezeken a helyeken is a munkahelyi körülmények javulásáról adhatnánk számot. A HVDSZ IX. kongresz- szusán — amelyet a SZOT XXV. kongresszusa előtt tartottak —. többek között arról is szó esett, hogy országosan nem sikerült megoldani a kellő bérfejlesztést, az IKV-knál, a költségvetési üzemekben és a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégeknél. Az idén ez a kérdés mind a három területen megoldódik. Mindezt Somoskeői Gábor- nétól, a HVDSZ titkárától tudtuk meg azon a tájékoztatón, amelyet a közelmúltban tartottak a fővárosban. Többek között arról is szólt, hogy az Építési és Városfejlesztési Minisztériumhoz tartozó területen biztosítani kell a dolgozók jobb anyagi megbecsülését. Az egészséges ivóvízzel való ellátásban, a közterület-fenntartásban és a kegyeleti szolgáltatásban el kell érni azt a szintet, amely ma az alapellátást jellemzi. A „tanácsi iparban” fontos szempont, hogy az üzemek jól felszereltek legyenek, s járuljanak hozzá a lakosság jobb ellátásához. Lényeges szociálpolitikai elv, hogy a rászorultság foka szerint kell támogatni mindenkit. Erősíteni kell a szakmai oktatást. Különösen a vízügyiek figyelmét hívta fel arra, hogy az egyre nagyobb teret hódító elektronizáció felkészült munkaerőt igényel. Egyebek mellett kiemelte: sok a tennivaló a szocialista brigádmozgalom megújítása érdekében. Székely Györgytől. a HVDSZ Heves Megyei Titkárságának politikai munkatársától a helyi feladatokról érdeklődtünk. Elmondta, hogy a IX. kongresszus határozatait úgy igyekeznek feldolgozni, hogy fokozottan érvényesüljön az alapszervezetek önállósága. A vízművek számára fontos, hogy támogatást kapjanak veszteségeik csökkentésére. Ez országos gond is. Az IKV-knál többi között arra kell törekedni, hogy minél gyorsabban és olcsóbban végezzék el a tömbrekonstrukciót. A kommunális szolgáltatás színvonalának növelése is kulcskérdés. Fel kell készülni a veszélyes hulladékok szakszerű ártalmatlanítására, a levegő védelmére, a temetkezési szertartások kulturált, humánus végrehajtására. A temetők villany, út és víz- gondjának megoldására is törekedni kell. Ahol pedig szükséges, ott új temetkezési területeket kell kialakítani. Ugyancsak a színvonalasabb szolgáltatás a cél, az autószervizekben, a Patyolatnál és az Elkonál. A Kiszövhöz tartozó üzemekben összhangba kell hozni a szövetkezeti tagok és az alkalmazottak érdekeltségét. A költségvetési üzemek számára pedig fontos kérdés, hogy az őket felügyelő tanácsok biztosítsák: nyereségük egy részét használhassák fel fejlesztésre, korszerű berendezések vásárlására, hiszen a jelenlegi gépek a legtöbb helyen alkalmatlanok az utak, hidak javítására. A finommechanikai, valamint a ruházati ipari vállalattal szemben igény, hogy járuljanak hozzá a hazai áruválaszték bővítéséhez. Mindezek mellett minden alapszervezetnél szorgalmazzák az életszínvonal és a szociális körülmények további javítását, a tagság politikai, valamint szakmai képzését és a szervezeti élet fejlesztését is. H. J. Kevés üzem van megyénkben, ahol szinte már lehetetlenné vált az energiamegtakarítás. Furcsa talán, de a gyöngyösi Mátra Parketta- gyár, — amely társulásos alapon jött létre —, már építésekor is szinte kizárta az energiatakarékosság lehetőségét. Az egész ugyanis eleve úgy épült, hogy a feldolgozott fából keletkező fanyesedék, fűrészpor adta az energiái a technológiai folyamatokhoz. A parkettának való faanyag szárításához jelentős mennyiségű 'hőenergia szükséges, hogy ne vetemedjék az exportra kerülő készáru. Olajat erre soha nem használtak Gyöngyösön: már a kezdet kezdetén a fahulladékot elégetni tudó kazánokban termelődött a szükséges hőmennyiség. De ugyanez az az energia biztosította a szociális létesítmények fűtését is. Ügy tűnik tehát, hogy az energia- és anyagtakarékosság lehetőségei kimerültek a parkettagyárban. Azok az A kérdések kapcsán most töbhfelől kaptunk választ, ilyenformán — úgy véljük —, hiteles a megállapítás, miszerint Rózsa szegényebb lett ugyan egy gazdasági központtal, de ugyanakkor az összevonás, az átszervezés közelebb hozta egymáshoz a két községet, s a barátság eredményei több tekintetben lemérhetők. Báti Ferencné. a művelődési ház igazgatója például nyugodtan hivatkozhat a termelő- szövetkezettel kötött szocialista szerződésre, amely a közös fenntartásból eredően pénzhez, alkalmanként kedvezményes buszhasználathoz juttatja az intézményt. A termelőszövetkezettől származó anyagi segítség teszi lehetővé többek között a gyerméktánccsoport működtetését, vagy a Rózsaszent- mártonban visszatérően szervezetit képzőművészeti kiállítások lebonyolítását is. ★ apró változtatások, hogy a targoncák, teherautók dí- zelüzeműek lettek, alapvető változtatást ezen a helyzeten nem hoztak. Hogy mégis eredményeket értek el a területen, annak oka, hogy sikerült értékesebb termékeket De szálazhatjuk tovább a dolgokat Körösi Ferenc, illetve Zilai István számvetésére hivatkozva is! Előbbi a helyi sportkör elnökeként, de mint a focisták edzője tanúsíthatja, hogy az Egyetértés tsz pénzeszközei nélkül ma nem lehetne sportról beszélni a községben. Persze, hajdan, amíg működött a szénbánya, több tellett a testedzésre, s magasabb színvonalon állt a helyi sportélet. Ma már eljár innen az emberek java. És ahol dolgoznak, ott marad az utánuk hasznosítható pénzalap is. Ettől függetlenül a rózsái fiatalok rúghatják a bőrt, sőt, nemrég sakk- szakosztály alakult a tsz jóvoltából. Zilai István, az önkéntes tűzoltók parancsnoka, szintén kibékült a helyzettel, miután nemcsak gondjulk, feladatuk van elegendő, hanem a közös gazdaság rendszeresen áldoz a technika fejlesztésére, a szertár karbantartására, továbbá mindig biztosított o rókitalálni gyakorlatilag ugyanazokból az anyagokból. Mint Kiss Imre üzemvezető-helyettestől megtudtuk, már a mozaikparketta gyártása is jelentősen javította az anyagkihozatalt. Egyre ritkább erdeimkben a nagy átmérőjű, görcsmentes rönk, az úgynevezett szuperminő- ség. Egyrészt folyamatosan csökken az erdők átlagélet- kora, másrészt a kocsány- talan tölgyek pusztulása is azt eredményezi, hogy 15 centiméternél nagyobb átmérőjű anyaghoz ritkán jutnak a parkettagyáriak. Ezért dolgozták ki az egészen apró falemezekből ragasztott parketták széles választékát. Most újabb ötlettel álltak elő: a mozaikparketta-gyár- tás hulladékát, a szépséghibás léceket kombinálják, ragasztják össze, nagyon szép felületű szalagokkal. Az így készült szalagparketta rendkívül dekoratív, igen magas esztétikai igényt is kielégít, így exportképes terméknek ígérkezik. Olyannyira, hogy a parkettagyár most egy jelentős beruházás hitel- kérelmét is kidolgozta e termék előállításához. zsai önkéntesek részvétele a körzeti, megyei tűzoltóversenyeken. ★ Láng Jánosné tanácselnöknővel beszélgetve oly értelmű igazolást kaptunk, miszerint a barátság szálai egyéb formában is összekötik Ecsédet Rózsával. Jó az például, hogy a tsz-elnök helyettese — egyben párt- titkára — az a Paraszt Imre agrármérnök, aki Rózsa- szentmántonban él, szinte elsőkézből garantálva a helyiek érdekvédelmét. A közös gazdaság fenntartja itt a régi tsz-árodát is, hogy a nyugdíjas Torda Lajos révén „kihelyezett” ügyintézője legyen, aki a juttatott termények árát felveszi a tagaktól, vagy különböző kifizetéseket eszközöl nekik, hogy ne kelljen mindenért a szomszéd községbe utazgatni. Az is gyümölcsöző továbbá, hogy a helyi tanácsAz eddig is jelentős exportot elsősorban Hollandia. Nyugat-Németország, Ausztria, Dánia és Olaszország fogadta. A mozaikparkettá- ból most jelentős görög, török és egyiptomi érdeklődés jelentkezett. A lamellaparkettából például csak a 65 ezer négyzetméteres kontingens, az államközi megállapodás korlátozza az olasz export növelését. Amellett, hogy a nyersanyagok mind nagyobb százalékát sikerült késztermékké feldolgozni, a parketta- gyár verseny helyzetet teremtett a belsőépítészeti termékek területén. Ízléses balkon- és kerítéselemek készülnek a másoló marógépeken és minden kiállításon nagy sikert arat az egyedi megrendelésre, kézműves munkával készített csigalépcső is. Gyakorlatilag alig maradt tehát lehetőség a fűrészelt félkész termékek értékesebbé változtatására. Az érdeklődés most a hulladék- hasznosítás olyan megoldásai felé fordult, amelyek értékes készterméket eredményeznek. A kilogrammonként 4000 kilokalória fűtőértékű, a barnaszenek minőségét felülmúló, és az olajjal, szenekkel szemben teljesen kénmentes, hat százalék víztar. talmú fűrészporbrikett vált ilyen sikeres termékké. Olyannyira, hogy Ausztriával lízingszerződés keretében egy PINI-KAY nevű gépezetet is beállítottak az el nem tüzelt fűrészpor préselésére Használati díját késztermékkel egyenlítik ki, a fűrész- porbrlkett pedig a lakossági és kommunális igényeket magas színvonalon fedezi. Bizonyítva azt, hogy ahol látszólag semmi esély az anyag vagy energia megtakarítására, ott is segíthet a töprengés, amelynek eredményeként a 137 milliós tavalyi tervet úgy sikerült hárommillióval túlteljesíteni, hogy az mind nyereség volt... vezetők gyakorta ülhetnek össze Hortobágyi Gusztáv tsz-elnökkel problémáik megvitatására, s miként Lángné megjegyezte: ritkán ütköznek elutasításba. ★ Mi az mégis, amivel teljesebbé, igazán felhőtlenebbé válhatna a két település együttműködése? Miként lehetne a közös gazdaságban rejlő adottságokat még inkább hasznosítani Rózsában is? E téma kapcsán szintén Láng Jánosnét idézzük: náluk sem jobb a szakipari ellátottság, mint egyebütt. gondolván lakatosokra, szerelőkre, építőkre. És ha meghibásodik az iskola fűtő- berendezése, a tanácsépület világítása, az óvoda tető- szerkezete, rendszerint elkezdődik a hajsza iparosok után. Az persze igaz. hogy az Egyetértés tsz központja sem dúskál e szakmák gyakorlóiban, a tanácsiak mégis szívesen vennék, várnák olykor a szomszéd gyors segítségét. Mit mondhatott erre az újságíró? Kívánta, hogy a közeli hónapoké legyen ez az ajándék. Moldvay Győző Kelemen Vincéné és Majlál Albinná válogatja a lamellaparketta alkatrészeit (Fotó: Kőhidi Imre) Két falu barátsága Ahogyan Rózsaszentmártonból értékelik Ahol a termelőszövetkezetek összevonása idején egyik faluból a másikba került a gazdaság központja, a megrövidült település vezetői, polgárai nem a legjobb szívvel fogadták a döntést. Úgy voltak vele; kiesnek a pixisből. A közvetlen jelenlét hiánya miatt kevesebb jut majd nekik a szövetkezet anyagi eszközeiből, korábbi sokrétű támogatásából. Ez történt jó pár éve Rózsaszentmárton és Ecséd esetében is, amikor az Egyetértés Tsz központja az utóbbi helyen fejlődött ki. Mennyire voltak jogosak a sérelmek? Mivel lett szegényebb a változás okán Rózsaeszntmárton?
