Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-27 / 73. szám

4.

NÉPÚJSÁG, 1986. március 27., csütörtök

Amikor az iskola — otthon

Egy új módszer tapasztalatai

A két tanítónő intésére a gyerekek örömmel sereglenek köréjük. Az Egri 7. Számú Általános Iskola udvarán kört formálnak a másodikosok. Észre sem lehet rajtuk venni, hogy a tanítás része ez a mostani foglalkozás is. Nincs szükség fegyelmezésre, figyelmeztetésre, csupán teljes odaadást látni, azt a komolyságot, ahogy csak a kicsik tudnak a közös játék felé fordulni.

Musinszky Pálné és Köves Gyuláné, az iskolaotthon módszerével dolgozik. A másik elnevezése ennek az eljárásnak az egész napos iskola. Első hallásra riasztó. Mondhatná bár. ki, hogy mire is jó ez, nem elég a nebulók számára a délelőtt! a nap hátralévő részében inkább hagyják békén őket!

A megítélés azonban így nagyon felszínes. Már elég régóta feszültséget jelent, hogy míg az óvodákban jó kei élmények között kiscsoportban foglalkoznak a csöp- pekfcel. addig hetedik évük után egyszerre a vállukra nehezedik az iskolatáska,

az összes megoldandó feladattal. Nekik kell gondoskodni airói — persze a szülők segítségével —, hogy minden a helyén legyen,

ne hiányozzon semmi az óráról. Persze, ez a legtöbbször egy osztálynyi diák számára nem sikerül. Kettejük, hármójuk mindig otthon

felejt valamit.

Apának, anyának is mind több az elfoglaltsága. Ök sem nagyon tudnak mit kezdeni az egyre inkább zavarba kerülő fiukkal, lányukkal. Foglalkozni kellene velük, de kevés az idő. riieg aztán a tananyag se a régi; otr van például a2 úi matematika a halmazokkal, amely előtt megtorpan a szülői tudomány.

Valami átmenetre minden- denképpen szükség volt tehát: olyan eljárást dolgoztak ki, amely — ésszerű alkalmazás esetén — megkönnyíti az első lépéseket.

így már természetesen másként cseng a dolog, bizonyára a legnyakasabb „el- lendrukkerek" is gondolkodóba esnek ilyen érvek hallatán. Különösen, ha hozzátesszük, hogy az elsősorban 1—3. osztályban alkalmazott eljárást önkéntes alapon vezetik be, mind a családok, mind a pedagógusok részéről; már talán mindenki azon a véleményen lehet, hogy kevés, hogy csak a megye 19 iskolájában 37 csoport — köztük 17 első osztály — él az iskolaotthonos formával.

— Nálunk nagyon komolyan számot vetettünk a bevezetésének személyes feltételeivel — mondja Luda Miklósné, a 7. Számú Általános Iskola igazgatója. — Két együtt dolgozó kolléga szükséges hozzá, akik a szokottnál is jobban tudnak közösen tevékenykedni. Tapasztalataink jók, ezer: jövőre már valamennyi elsősünket így szeretnénk fogadni. A szülőkkel még évkezdet előtt vettük fel a kapcsolatot: megkérdeniük tőlük. akarják-e.

hogy' csemetéjük így járjon iskolába.

— Véleményük szerint ott jelent ez igazán problémát, ahol nincs elég napközis csoport. Az szükséges ehhez, hogy ugyanaz az osztály délelőtt és délután is együtt maradhasson. Szervezetileg egyébként semmiféle gond nem mutatkozott. Úgy véljük, hogy az oldottabb légkör igen jól szolgálja a fokozatosságot, a kicsik beilleszkedését.

A két tanítónő, Musinszky Pálné és Köves Gyuláné több mint harminc esztendeje oktatja a betűvetésre a gyerekeket. Azt gondolhatnánk, hogy fásultak, hogy kicsit már bele is untak abba, hogy három évtizedig igazgassák az apró kis kezeket, amikor az első betűket formálják. Ám épp az ellenkezője: másfél éve kapcsolódtak be ebbe az új eljárásba, s szinte egy pályakezdő lázával beszélnek tapasztalataikról.

— Már régen tudomást szereztünk erről a kísérletről, de nem volt alkalmas párunk, akivel belevágtunk volna. Szerintünk az egész ezen áll vagy bukik, összességében úgy véljük, hogy egészségesebb életritmust, egyenletesebb terhelést tudunk tanítványaink számára biztosítani. Hagyományosan délelőtt tanítás folyik, délután következik a napközi. Itt reggel közös tanulással kezdjük, majd két tanóra jön, ebéd után szabadfoglalkozás. játék élénMusinszky Pálné: „önállóbbak, fegyelmezettebbek tanítványaink."

kíti a kicsiket, délután újra önállóan mélyednek el az ismeretekben, majd megint órák következnek. Szervezünk számukra szabadidős programokat is, felderítjük a környéket, elmegyünk a könyvtárba, a várba. Egyikünk magyart, technikát és rajzot, másikunk matematikát, környezetismeretet, testnevelést és éneket oktat.

— Sok előnye van annak, hogy így alakíthatjuk a napot. Segíthetünk a tananyag elsajátításában, mert tudjuk, hogy szerepel a tanuló. Sokféle helyzetben megfigyelhetjük neveltjeinket, hamar rájövünk, hogy hol szorít a cipő. A szülőkkel is jó a kapcsolatunk, mert egyik nap egyikőnk, másik nap másikónk a délutános, aki találkozik diákjaink hozzátartozóival. Valamennyi arra a hétre szolgáló tanszerük itt van az osztályban, csak hét végén viszik haza. így aztán nem felejtik otthon a szükséges holmikat. Pe elhozzák kedvenc játékaikat, meséskönyveiket is, így valóban otthonosan érzik magukat a tanteremben, önállóbbak fegyelmezettebbek tanítványaink. Maguk veszik elő azt, amire szükség van — ezt azelőjt harminc év alatt sosem értük el. Kevésbé fáradtak, erősödik tűrőképességük, fejlődik személyiségük. Mélyebb, pontosabb tudásuk is. Nem cserélnénk

Köves Gyuláné: ‘ „Sokféle helyzetben megismerjük őket.”

semmiért vissza a régi módszert.

— Már másfél éve dolgoznak igy. Milyen buktatókkal találkoztak menet közben, mit csinálnának másképp, ha újra kezdenék?

— Az elején túlszerveztük a gyerekek életét. Ügy éreztük, hogy minden moccanásukra figyelni kell. Tévedtünk. Számunkra is fárasztó volt, de tanítványa'- ink is megszenvedték. Ma már jobban szabadjára engedjük őket alkalmasint.

A két tanítónő szereti és félti is ezt a fomát. Ahogy mondják, úgy „összenőttek", mint a tévékrimikben a nyomozópárosok. Ha az egyikük beteg, a másik átveszi tőle az órákat, hogy ne találkozzanak idegennel a gyerekek.

A megyei tapasztalatokról Reich Antalné alsó tagozatos vezető szakfelügyelőt kérdeztük meg.

— Ma úgy tűnik, az 1—3.

osztályosok számára ez a leghatékonyabb forma.

Több módszer kialakult ebben, a klubnapközis megoldást például felső tagozatosak esetében is alkalmazzák.

— A 7. Számú Általános

Iskolában azt tapasztaltam, hogy csak második oszta lyig tanítanak igy, mivel úgy látják, hogy a gyerekek számára harmadiktól már a szülők sok különórát iktatnak be. ami elviszi a délutánt . . .

— Ez elsősorban a városokban jelent gondot, s kistelepüléseken nem. Ahol általános művelődési központ működik, ott a „házban” ki tudják elégíteni az igényt. Az országos következtetések szerint azért harmadik osztályig alkalmas az egész napos iskola

— Mi az oka annak, hogy bár 1982-től miniszteri utasítás szerint alkalmazni lehet az iskolaotthonos tani tást, mégis csak kevés helyen élnek vele?

— Az iskolavezetők most éreznek rá jobban előnyeire. Az egri 3. számú iskolában kezdték el megyénkben a kísérleteket. Szűkebb hazánkban is több módozat van, például Lőrinciben 1—4 osztályig alkalmazzák, Eger- bocson pedig összevont osztályokban használják. Az előnyei nyilvánvalóak, jobb tárgyi és személyi feltételek között lehet dolgozni Az önkéntesség még inkább alahúzta az erényeket, a kísérletező kedvű pedagógusok álltak rá először erre Amit a 7-es iskolában tapasztalt, az a „guruló óra- rendes” eljárás, újabban azt javasolják, hogy a nehezebb órák inkább délelőttre essenek.

Fennáll az a veszély, hogy a tanítók túl sokat kívánnak a gyerekektől, a tananyag elsajátítása érdekében néha elfeledkeznek a szabadidős programokról. Kihívás ez a pedagógusok számára: összetettebb, érdekesebb a feladatuk, választhatnak az ajánlott órarendek közül, önállóak lehetnek.

Készülés egy közös fellépésre

(Fotó: Perl Márton)

Nem kizárólagos módszerként vezették be az Iskolaotthonos tanítást, de sajátosságai arra késztethetik az iskolákat, hogy mind jobban keressék érré a lehetőséget. Fokozatosan kialakítható az az adott oktatási Intézményre vonatkozó elv, amely egyszerre szolgálja a pedagógusok, a szülök és a gyerekek érdekeit.

Gábor László

A húsvét a természet megújhodásának és meg termékeny ülésének ünnepe is. A nép a vallási szokások mellett, az évszázadok során olyan hagyományokat teremtett és honosított meg — többek között —, mint az öntözködés, a locsolkodás, az örömszerzés, az ajándékozás, amikor is a nyuszi hozza, de a szeretet nyújtja át az ajándékot.

Jómagam — lévén szintén a palócföld szülötte —, most egy olyan ajándékot nyújtok át, nem titkolt nosztalgiával, amelyet Mikszáth Kálmán, a

kiváló elbeszélő, a magyar regény- és novellaírás nagy alakja, az utolérhetetlen anekdotázó, a palócföld ismerője és a palócok szerelmese vetett papírra, nyolcvanöt évvel ezelőtt...

Szokások születnek és elhalnak, de amíg generációk élnek, éltetik azokat. Én — és ennek örülök —, művelője lehettem, és ma is őrzöm mindazokat, amelyet a század elején a népszerű szerző megörökített.

(papp)

MIKSZÁTH KÁLMÁN:

Húsvét

iii/i.

Gyakran hallani tél végén, mikor az asztagoknak csak egy csekély maradéka barnáink már a portákon, az öreg uraktól a panaszt: — „Árpád apánk is hibát követett el, hogy ide tett le bennünket, ahol ilyen bolond hosszú a tél, hogy nem lehet a végét kivárni. Bizony, nem törte volna el a lábát (már ti. Árpád apánk), ha egy kicsit odább megy. dél felé."

De hát. ez csak afféle üres zsörtölődés. jó az unalom ellen és nem egyéb, mint a tavasz után .való, türelmetlen vágyakozás, amit a falusi kisgyerekek, miután az anyjuk déltájban kiereszti velők egy-egy órára a szobában növekedő apró libákat, ezzel a dallal fejeznek ki:

„Süss ki nap a kert A libáink elfagynak.'

alatt.

Bezzeg, ha aztán ezek az öreg urak nyár végén, mikor az Isten már megadta a termést, meg a hozzávaló zsidót is, aki megvette, elutaznak egy kicsit dél felé, őrült meleg klímába, s látják ott a föld. produktumait: a fügéket és narancsokat, hálás szívvel gondolnak Árpádra, hogy ő kegyelme mégis alighanem jól kereste ki a nekünk való helyet.

Mert még a túl hosszú télnek is megvan a maga jó oldala.

Egy az, sokáig pihen az anyaföld, s az bizonyosan csak jó neki. Más az, hogy a tavasznak valami sajátszerű édessége van. Oly régen melengettük magunkat a napfényen, hogy egészen újnak, csodálatosnak látszik, s bizsergésbe hozza a vérünket. Csupán ezzel az egy érzéssel dúsan kárpótolva van a hosszú tél minden viszontagsága. A tavasz, a rügyfakasztó, szerelmet ébresztő

tavasz! Több nekünk a tavasz — mint ama másik három testvére. Ez a szívesen látott vendég, nem a többi. Pedig a tavasz nekünk nem hoz semmit, csak néhány virágot. A többi testvérei jönnek kincsekkel megrakodva, és mégis csak őt várjuk, a tavaszt, az ő üde, langyos leheletével. Nem marad köztünk sokáig, alig néhány nap, elszalad észrevétlen. Talán éppen azért olyan becses, hogy még az életünket is aszerint számítjuk: „élt húsz tavaszt vagy harminc tavaszt”.

Télapó, a gonosz Télapó, mikor már elment, visszakacsintgat és mintha itt felejtett volna valamit, vissza- téreget hol egy napra, hol egy hétre. Sőt, amikor igazán elmegy is, itt hagyja még három legényét: - a Pongrácot, Szervácot, Boni- fácot, akik neki dolgoznak. Egyrészt Télapó miatt, mert még mindig itt lebzsel, másrészt a Nyár miatt, amely egyszer csak, minden bevezetés nélkül, mintegy erőszakkal betoppan, rövid és bizonytalan a magyarországi tavasz uralma. Talán azért olyan dédelgetett, hogy minden lépte úgyszólván ünnepet jelent. A poéták öntik hozzá a verseket, a verebek is összegyűlnek a kopasz, száraz fagallyakra és óriási csiripelést visznek végbe. A gazdag emberek eleibe utaznak. ki Abbáziába, ki a Riviéráig. Ö maga jön aztán diadalmasan, előre eresztve hírnökeit. Az ibolya tűnik fel először Budapest utcáin. De ez még nem igazi. Nagyvárosi svindli az egész. A kis ibolyákat nem a napfény melengető lehe nevelte, hanem a fűtött üvegházak melege. A tavasz igazi előhírnöke a barka, amit virágvasárnap megszentelni visznek a népek a kis falusi templomokba. Ez az igazi, ez a kedves. Még nem virág — csak valami átmenetszerű a virághoz.

Virágvasárnap megszentelik a barkákat, és akkor már itt van a tavasz, akinek még hét egész napja van húsvétig. A nagyhét. Azért is nagy, mert a szent legendában, mely ezt a világot átöleli, egy hét alatt fognak bekövetkezni a legnagyobb események; Krisztus urunk meghal nagypénteken és föltámad húsvétva- sárnapon. És azért is nagyhét. mert a beérkezett tavasz egy hét alatt végzi a titáni munkát, hogy minden í'át, cserjét bejár és fölébreszt és megfakaszt, az anyaföldet megmelegíti és ráparancsol a füvekre és növényekre, hogy jelenjenek meg. S fönséges. néma szózatára, mind-mind kijönnek.

(Folytatjuk)

Egri utóhangok a T avaszi Fesztiválhoz

Még azok is észrevehettek, hogy a hazai művészeti élet és az idegenforgalom az idén igencsak összefogtak, hogy a hazánkat meglátogatókat ezen a borongósra, csaknem zordra sikeredett márciusi időszakon át, tíz álló napon keresztül, magas szintű vendéglátásban részesítették. Ebből a valóban mennyiségileg és minőségileg nagyszabású programból Eger hármat kapott. £s mindet március 23-ára, vasárnapra tették!

Délután négy órakor Le- hotka Gábor ült orgonához a székesegyházban, és remek műsorával elkápráztatta azokat a főleg francia és olasz vendégeket, akik a hírverés kedves kényszerének engedve, Egerbe látogattak.

Most is széles skálán mozgó művek, olyan összeállításban szerepeltek Lehot- ka műsorán, hogy a mindig is fényes muzsikát ígérő Mendelssohntól Lisztig, az A-dúr szonátától a B-A-C-H prelúdium és fúgáig, sok-sok gondolat, dallam, lelki viharzás, szín és drámai fordulat keveredett össze, a hallgatóság számára végül is egységes zenei élménnyé. Pikéthy Tibor Karácsonyi fantáziája ugyan, mintha megkésett volna ebben a húsvéthoz közeledő időszakban, de finom hangulatai, jellegzetesen áhitatos futamai, jól megfértek a kürtön előadott Purcell-szonáta és a Lehotka-kompozíció között. A Passacagliát és fúgát nem először halljuk; a virtuóz orgonista mintha ebben a művében összegezné művészi hitvallását. Az emberi alázatra intő Bach-szám (BWV. 622.) élénk hatást váltott ki a Kovács Kálmán által, kürtön előadott Hat hősi ének előtt. A hangverseny osztatlan elismerést váltott ki a többszázas hallgatóságból.

Este hétkor, a Fehér Szarvasban, a Kecskés együttes olyan műsort szólaltatott meg, amely zenei anyagával a XIII. századig nyúlik visz- sza. A régi török udvari zene. a régi magyar énekek és hajdútáncok, korabeli hangszereken vagy akár a török és magyar táncok korszerű, jelmezes bemutatása bizonyára további idegenforgalmi és művészi érdeklődést alapoztak meg.

Éppúgy, mint a Park Szálló Fehér termében fellépő Tátrai vonósnégyes, amely Haydrl Op. 76. jelzésű B- dúr vonósnégyesét, a K. 581 jegyzékszámú, Mozart A-dúr klarinétötöst játszotta. A Mozart-számban Kovács Béla, Liszt-díjas kiváló művész működött közre, klarinéton. A kitűnő zenész teljesítményét kiegyenlített regiszterei, pianói és staccato; jellemzik elsősorban. És az, hogy a világhírű vonósnégyessel együtt, a kamarazene nagy hatását tudta biztosítani az est hallgatóságának.

Ezt a három, csaknem szünet nélkül egymásra zsúfolt három koncertet a Tavaszi Fesztivál keretein belül, az Egertourist rendezte. Az idegenforgalom üzleti szempontjait kevéssé ismerjük, de szerényen megjegyezzük: ha a művészek és az általános művészi érdeklődés nézőpontja is érvényesülhet netán a jövőben, a rendezők bizonyára figyelemmel lesznek az eddigieken felül és kívül az értékelendő egyéb érdekekre is. Kezdetnek vi- • szont nem volt rossz ez a nyitás, főképp ez a magas színvonal és a vitathatatlan igényesség.

(farkas)