Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-25 / 71. szám
4. TW k m. ~ Jj _ ■' r='ríp. JÉk jtfi ,:'í ■n NÉPÚJSÁG, 1986. március 25., kedd Zenés beszélgetés Feleki Kamilla! Feleki Kamillt sokan szeretik. Majdnem azt írtam: mindenki kedveli. Ez az érzés, ez a tisztelet csak fokozódik, csúcsosodik egy- egy jelesebb évforduló alkalmából. Czigány György zenés beszélgetése évekkel ezelőtt készült, amikor kerek születésnapot ünnepelt a művész. Helyesebben őt köszöntötték. Nem rajong ezért, idegenkedik tőle. A mindennapok megértése után vágyik. Számára elsődleges, hogy sikeres szerepet fol- máljon, örömet szerezzen közönségének és magának egyaránt. össztevékenységére jellemző, hogy sikereinek kovácsaként, részeseként említi feleségét, aki széppé tette életét, s a színigazgatókat, rendezőket, barátokat, ismerősöket. Mind hozzájárultak ahhoz, hogy nyugodt, alkotó öregséget élhessen, elismerésben. A műsorban csak egy-egy mondat jutott a kérdezőnek, aki éveket ugorva elevenítette fel a neves művész ma is időt álló dalait, prózai szerepeit. Természetesen mindennek csak a töredékét, mert a teljességről egy órában szó sem lehet. Micsoda állomások és csúcsok vannak a Király Színháztól napjainkig! Produkcióját az igényesség és hitelesség jellemezte. Nem törődött az operettműfaj körüli vitákkal. tette a dolgát. Játékkal bizonyította annak létjogosultságát. Olyan játékkal, mely az emberek megfigyeléséből, az anekdotázó kedvükben meglesett figurák mozdulataiból, jelleméből érett össze hiteles alakítássá. Személyiségének varázsa, tehetsége a prózai szerepektől a cirkusz porondján lenDanielik János (Fotó: Perl Márton) r\anielik János egri ka- **' nonok, a levelek címzettje, a magyar katolikus egyház abszolutizmus kori történetének egyik kiemelkedő, de igen ellentmondásos egyénisége. Rendkívüli szellemi képességei fényes karrier lehetőségét kínálják számára. A Gömör megyéből származó fiatalember már tizenkilenc évesen szerez a szépművészetekből és bölcseletből tudományos minősítést. Kora miatt teológiai tanulmányainak végeztével csak 1840-ben szentlik pappá. Hatévi működés után Pestre kerül. Agilis szellemével maga köré gyűjti az akkori kor jeles személyiségeit. Mint a „Religio” című, vallásos folyóirat szerkesztője, sok támadást kap, mivel a csendes fejlődés és nem a forradalmi változások híve. Amikor pedig 1849 október elsejével egri kanonok lesz, azzal gyanúsítják, hogy a bécsi kormány kegyében jár, nemzetellenes magatartása jutalmául kapja a magas egyházi méltóságot. A vádakra rácáfolni látszanak a tények: politikai cikkei, melyek százszámra hirdetik hazafias meggyőződését, barátsága Kemény Zsigmonddal, életének minden törekvése, egész magatartása. Könyveinek, tanulmányainak szinte végtelen sora bámulatos tehetségét, sokoldalúságát igazolja. Egyre feljebb ívelő pályáját azonban minduntalan megtörik sikertelen vállalkozásai, a kudarcok. Danielik kiváló elme, de utópisztikus elképzelésekben és illúziókban élő .Summáját írom . A város ünnepelte a nyolcvanéves Farkas Ferencet gő hintáig tette alkalmassá arra, hogy egy ország kedvence lehessen. Kiket becsül a közönség? — faggatta a műsorvezető. „Azokat a férfi szereplőket, akiket a férfiak és nők is, és azokat a nőket, akiket a nők és férfiak is szeretnek" — volt a válasz, ő ezek közé tartozik. Szentimentális számait is vállalta, mert sokan szerették. Előadásmódjának sokszínűségére jellemző, hogy abban a harsány vidámság, a finom bánat vagy csöppnyi szomorúság egyaránt fölfedezhető volt, ha pódiumra lépett vagy kamera elé állt. Ha róla esik szó, nem maradhat említés nélkül a Csárdáskirálynő Miskája. Gyermekkori élményeim közé tartozik a „nagy szerep- osztással” játszott operett. „Rendezett”, énekelt, táncolt, bonyolított, ritmust diktált, mindezt kidolgozott precizitással. Vagy sokkal később, a Madách Kamarában Neil Simon: A napsugár fivér c. darab öreg színésze, Balázs Samu társaságában. Játékukat bizonyára sokszor példaként említik a kezdő pályatársaknak. Szereti és tiszteli a fiatalabb művészgeneráció is. Huszti Péternek egy beszélgetés során ezt mondta: „Ismered az életmegfordítási elméleteimet? Visszafelé kellene élni. Magányosan, öregen, kiégve születni, s szép lassan fiatalodni, erősödni, vidámodni. Bár, a fene tudja! Képzeld el, micsoda bő- gés lenne annak is a vége: már csak három hónapos a pici, már csak kettő, már csak egy...” Ez is Feleki. Lövei Gyula Közhelyek, felsőfokon A rádiójáték műfaja nemcsak ezernyi lehetőséget kínál a magvas mondandókban bővelkedő alkotók számára, de a rutin könnyen járható útjaira is csábítja azokat, akik ismerik ugyan a legalapvetőbb fortélyokat, dm nem vállalkoznak másra, csak elcsépelt közhelyek regimentjének külsődleges hatásokra törekvő, mindössze felszínesen csillogó felsorakoztatására. Gasparovich László sajnos csak az utóbbi szellemi lankákat célozta meg Az utolsó koncert című — szombaton este, a Petőfi adón sugárzott — produkciójában, és eszébe sem ötlöttek a Parnasszus másokat felvillanyozó, kivételes teljesítményekre sarkalló ormai. Meg kell adni: a maga által választott terepen igen magabiztosan, mindenféle túravezetői segítség nélkül mozgott, igazodott el. Azt gondolta: manapság — végtére is közeleg az újabb KISZ-kongresszus — divatos dolog a fiatalokról beszélni, az idősebbeket ostorozni, a látszólagos vagy meglevő — ezen lehetne vitatkozni — nemzedéki ellentéteket taglalni, ö azonban, másoktól eltérően, kínosan vigyázott arra, hogy semmi fontos mozzanatra ne utaljon, így aztán csak olyan szólamokat hangoztatott, hogy valaki vagy jó szülő vagy olcsójános, s az apák- nak-anyáknak, a mostani harmincasoknak, azt tanácsolja, hogy küszködjenek csemetéikkel, mert ez volt és lesz az élet rendje. Tinédzseréi efféle kijelentéseket „reklámoznak”: „összebalhéztál ... Mi a francot csinálsz... Majd csöveztek ... ”, Szándékosan nem idézem a nyersebb mondatokat, hiszen akkor azt tenném, amit a szerző művelt, ötvenhárom percig rabolva drága időnket, próbára téve maradék türelmünket. Az ember mindig, mindenkinek előlegezi a bizalmat. Másféle kritikusi, emberi megközelítés, alapállás aligha jogosult, ezzel visszaélni azonban egyáltalán nem megnyerő reagálás. Felesleges részletezni a sztorit, hiszen ebben az ösz- szeállításban tulajdonképp semmi érdemleges nem történik, s a kaposvári Csiky Gergely Színház művészei — akik most korántsem álltak hivatásuk magaslatán — elcsépelt frázisokkal untatnak minket, s azt nyomaté- kolják, a bajok előidézője- ként hangsúlyozva, hogy korunkban „mindenki a pénzre tör”, s ezért nincs ideje semmire, emiatt szűkül érzelmi szférája. Vaskos tévedés ez, mert létezik forinttermő, egyéniségfejlesztő, értékteremtő tevékenység is, amely nemcsak minket, hanem másokat is gazdagít. Még a rádiós vállalkozások körében is. Persze, felsőfokon tálalt közhelyek nélkül ... Pécsi István Eger, a város és zeneszerető közönsége bensőséges hangulatú hangversenyen köszöntötte Farkas Ferencet, a Kossuth-díjas zeneszerzőt múlt pénteken este, a Megyei Művelődési Központ dísztermében. A Bartók és Kodály utáni vonulatban egyik legmarkánsabb egyénisége zenei életünknek, alkotásaival, tanári munkásságával messzehatóan van jelen zenei életünkben. A város nevében Göcző Gézáné, a művelődési osztály vezetője mondott üdvözlő szavakat, míg a zeneszerző műveiből összeállított műsor kitűnő alkalmat szolgáltatott arra, hogy személyesen felidézze azt a bensőséges kapcsolatot, amely a mester és Eger között van, azon belül is az Egri Szimfonikus Zenekarhoz kötötte és köti őt mind a mai napig. A népet dalaival, táncaival lehet a legközvetlenebbül jellemezni, legfőbb vonásait színesen, gazdagon kifejezni. Farkas Ferenc egész munkásságát átszövi- átlengi ez az eltéphetetlen kapcsolat, ez a gyökérzet, a népi ritmus- és dallamvilág. Mi sem természetesebb, hogy ez a művészi-zeneba- ráti vonzódás a mester és az egri muzsikusok, az alkotó és az egri közönség között ma sem szünetel, ma is eleven. A hangverseny úgy zajlott le, hogy Szepesi Györgyné Farkas Ferencet asztali csevegésben kérdezte művei felől — konferálás helyett. És a ma is fiatalos, természetes könnyedséggel társalgó zeneszerző „fejből” adta a gyors és színesen hangzó válaszokat a soron következő művel összefüggésben. Meleg szeretettel emlékezett az 1552-es Tinódi históriájára Eger vár viadaláról című művére, ami most nem hangozhatott el, de az ő prózai szavainál is jóval nagyobb hatása volt az Egri ünnepi nyitánynak, amely Tinódi-dallamrészeket is sodor magával. A romantikus hangvételű mű hangulati ellentételeként szólalt meg a Furfangos diákok című szvit, amelyben nemcsak a ropogós táncok, hanem a zenei zsánerképet szélesen kibontó tételek sora is érzékeltette, mennyi jellemző erő rejlik a muzsikában. Ezt a két művet és a két magyar táncot az Egri Szimfonikus Zenekar — a hangverseny házigazdája —, Farkas István karmesteri irányítása mellett nagy hatást keltve adta elő. Az Alpesi kürtverseny. mint szólistakuriózum — s mintegy annak bizonyítására hangzott el Tarjányi Ferenc Liszt-díjas megformálásában, hogy minden hangszeren lehet értékeset elképzelni és megalkotni. Radnóti Tibor a Hétfalusi boricza- táncot temperamentummal és lírai felhangokkal játszotta. Markovics Erika a Szabó Lőrinc verseire írott Fagyöngy dallamfüzért szólaltatta meg, míg Klézli János a Hadnagyoknak tanulságot énekelte, kamarazenekari kíséretei. A két énekes, a két Si- mándi-tanítvány a fiatalság derűjével, az érzelmek hőfokával járult hozzá a hangverseny ünnepi légköréhez. Farkas András Régi egriek Liszt Ferenc vonzásában 111/2. Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár régi, nyomtatott katalógusának 1894-ben megjelent pótkötete páratlan értékű, egykor a könyvtár tulajdonában levő kéziratokról tudósít. Például az egyik tétel: „liszt Ferenc két, francia nyelvű levele 1858-ből Danielik Jánoshoz, melyekben Sz. Erzsébetre vonatkozó zenészét! jegyzeteket kér”. A két Liszt-levél az 1891—93. évi gyarapodás során került a könyvtárba. Sajnos ma már hiába keressük ott. Sok, a háborút követő évek során eltűnt kézirattal együtt. Aki eltulajdonította azokat, igen alapos munkát végzett. Még a kézzel írt katalógusból is eltüntette a meglétüket tanúsító bejegyzést. Egy korábbi másolat jóvoltából szerencsére tartalmukat pontosan ismerjük. Hogy a világ melyik tájára jutottak, hol lappanganak, nem tudhatjuk. fantaszta is. Mint a Szent István Társulat alelnöke, hatalmas tudományos alapokra épülő magyar enciklopédia megvalósításába kezd. A vállalkozásról hamarosan le kell mondania, mert miatta a társulat anyagilag majdnem teljesen tönkremegy. Katolikus világbankot tervez, sikertelenül. Legmerészebb ötletével 1866-ban áll elő: a magyar egyházi nagybirtok egy részét zálogba akarja adni egy belga bankárnak. Az ügyből tekintélyes botrány kerekedik, mely néhány év múlva Jókai Fekete gyémántok című regényének történeti hátterét szolgáltatja majd. Ha kezdeményezéseibe nem bukik bele, a legmagasabb egyházi posztokra juthatott volna. A Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választja 1858-ban. Fényes tehetségét, bámulatos logikáját még néhány parlamenti felszólalása alkalmával csillogtatja meg utoljára. Visszavonulva a közügyektől, végleg Égerben telepedik le, ahol vendégszerető háza — akárcsak Pesten — mindig nyitva áll. A kudarcok után sem tétlen. Mint érseki helyettesnek és a joglíceum igazgatójának, bőven akad tennivalója itt is. Utolsó éveiben a nagy vállalkozások és nagy bukások következményeit kellett elviselnie: elméje elborul, végül régi ismerősei közül is alig ismer meg valakit. A fényesen induló sors végleg lehanyatlott... Liszt Ferenc pesti tartózkodásai alkalmával ismerkedik meg Danielik Jánossal. Figyelmét elsősorban az egri kanonok Szent Erzsébetről írott könyve kelti fel. 1858 áprilisában Wittgenstein hercegnőnek írt levelében beszámol pesti programjáról és megjegyzi, hogy a ferencesek által tiszteletére adott ebéden Danielik is részt vett. Tekintélyes és derék embernek, a magyar papság egyik legjobb koponyájának nevezi. A személyes kapcsolat nyomán kapja meg Liszt Da- nieliktől művének egy díszes kiadását. A zeneszerző első, egykor Egerben őrzött levele erre a gesztusra válasz. A Pesten, 1858. április 10-én kelt íráshoz Liszt ötven forintot mellékel a kötet ellenértékeként. . Mentegetőzik, hogy sajnos ennél többet nem tud áldozni ilyen és hasonló, nemes célokra. Ugyancsak Liszttől tudjuk meg, egy másik leveléből, hogy a Szent Erzsébetről szóló munka díszpéldányai a császári udvarba is eljutottak, s ott ezer-ezer forintot fizettek mindegyikért. A mestert a közte és Danielik között megindult levelezés idején már csaknem két esztendeje foglalkoztatja a Szent Erzsébet-legeda zenei megfogalmazásának gondolata. Ezért ezt írja az egri kanonoknak: „Egyébként remélem, hogy szerény személyem egy kevéssé szintén hozzájárul Szent Erzsébet dicsőítéséhez azzal az oratóriummal, melynek tárgyául c kedve* ■szent élete szolgál, és amelyet az év folyamán befejezek. Feltételezem, hogy majd az előadás idején Pesten tartózkodik, kérem Tisz- telendőségedet, szíveskedjék azt meghallgatni.” A másik, Danieliknek címzett Liszt-levél 1858. június 16-án íródott, és mivel közben a zeneszerző eltávozott Pestről, 'Weimárban kelt. Ebben a mester segítséget kér: „Feltételezem — írja —, hogy a Szent Erzsébetre vonatkozó forrásokban, melyeknek ön munkája során utána nézett, találhatók olyan szövegek és dallamok, melyek fontosak lehetnek nekem azért, hogy megismerjem és alkalmazzam őket abban a legendában, amit most alkotok, ugyanazon szent tiszteletére. Engedje meg, hogy megkérjem egy szívességre: jelezze Brand úrnak (Moso- nyi Mihály) — akinek most írok e tárgyban — a szövegek és dallamok lelőhelyeit, hogy számomra elküldhesse azokat." Sajnos Danielik a kérést egyéb elfoglaltsága vagy talán hiányos zenei fel- készültsége miatt, nem tudta teljesíteni, teljesen Mo- sonyira hárítva a Liszt által kért anyag összegyűjtését. Így az ő közvetítésével jutott el a zeneszerzőhöz a Szent Erzsébet-legenda első vezérmotívumaként ismert gregorián dallam. További nyersanyagot kapott Augusz Antal és Reményi Ede jóvoltából. Mindezek értékes adalékokkal szolgálnak Liszt alkotómódszerének megismeréséhez: fontos volt neki, hogy a művei alapjául szolgáló zenei gondolatok megbízható helyről, ahogyan ma mondanánk, „tiszta forrásból" és főként az elhagyott és sokszor visszaálmodott szülőhazából származzanak. Danielik később más tekintetben azért mégis tudott segí- teni Lisztnek. Lefordította Bülownak a Szent Erzsébet- legendáról szóló ismertetését magyarra, ami 1865-ben, a mű magyarországi bemutatójának évében nyomtatásban meg is jelent. Liszt tehát egy kicsit elhamarkodottan ítélt, amikor annak idején az első, Danieliknek címzett levelében nevezetes műve befejezését 1858-ra ígérte. A. mester talán leghosszadalmasabban és a legaprólékosabb műgonddal készülő alkotása csak 1862-re került a kottamásolókhoz. További évek teltek el, míg megteremtődtek a Pestre tervezett bemutató feltételei. A próbák 1865 nyarán kezdődtek és nagy apparátus bevonásával, hónapokon keresztül, folytak. A Szent Erzsébet-legenda bemutatója 1865. augusztus 15- én, fényes külsőségek között zajlott le, a Pesti Vigadóban Az énekesek magyarul énekeltek, a szerző vezényelt. A korabeli sajtó lelkesen méltatja az eseményt. Lisztről többek között ezeket írja: „— el kell ismerni — ő adott lelket, s ő tévé a bemutatót oly eseménnyé, hogy a világlapok is foglalkozzanak vele. ö nemcsak „Erzsébet" oratóriumát ingedé át a legelső előadásra (noha máshol nagyon sok jövedelmet nyújthatott volna neki) hanem maga is eljött, hogy nagy művét betanítsa, vezesse, s sajátszerű érdekes egyéniségével mintegy központot képezve, közel és távolból sokakat vonzzon maga után. Néhány nap óta körülötte forog minden és mindenki. A művészek tőle kapnak fényt, mint nagy égi csillagtól a többeik, s oly hódolattal környezik, mint egy királyt, ki a lángelme koronáját viseli." Amikor pedig a nagy nap estéjén Liszt pódiumra lépett, hogy művét elvezényelje, „roppant taps és éljenzés zajlott föl, mely percekig tartott, s még a gázlángokat is meglobog- tatá" — olvassuk a lelkes tollforgató beszámolójában Az ünnepi hangulat több napon keresztül alig akart csillapodni Pesten. A hatást Liszt még fokozni tudta azzal, hogy eredeti programját megtoldva, egy szólókoncertet is adott. A siker fényében fürödve, vajon eszébe jutott-e a mesternek egykori kirándulása Wartburg várába, s az ott látott. Szent Erzsébet életének jeleneteit ábrázoló freskó, mely művéhez az első ösztönzést adta? Nem tudjuk. Danielik János egri kanonok azonban remélhetőleg még emlékezett Liszt több mint hét esztendeje érvényes meghívására, mellyel annak idején, a „Legenda” bemutatójára invitálta ... Ocskay György Liszt Ferenc vezényel a Szent Erzsébet-oratórium bemutatóján
