Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-01 / 51. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. március 1., szombat ÚJ LENDÜLETTEL, EGYÜTT, - TOVÁBB Város, felnövekvőben Beszélgetés Juhász Lajossal, Heves város pártbizottságának első titkárával, a település jelenéről, jövőjéről 1985 búcsúztatásával nem egyszerűen egy esztendőt, de egy hosszabb fejlődési perió­dust is zártunk. A hevesiek életében ta­lán még az átlagosnál is jelentősebb volt ez a korszak, hisz ez idő tájt kapta visz- sza a nagyközség hajdani városi rangját. Azóta, eltelt két esztendő, felmérhetők az elvégzettek, s talán az is meghatározha­tó, mennyire gyorsította a haladást az új közigazgatási státusz. Juhász fajossal.' a település pártbizottságának első titkárával a jelenről és a jövőről beszélgetve, min­denekelőtt azt kérdeztük, hogy mint kom­munista, mint politikai vezető, a közel­múlt mely eredményeit tartja a legérté­kesebbeknek. — Talán kézenfekvő len­ne most rögtön azzal vála­szolni: magát a tényt, hogy a megyében megszülethetett a negyedik város, megfelel­tünk a különböző feltételek­nek. sikerült elérnünk ezt a rangot. Kézenfekvő lenne, pedig ez nem egészen helyt­álló. Mi ugyanis e napot nem határkőként tartjuk szá­mon, hanem egy hosszú fo­lyamat állomásaként, ame­lyen legfeljebb rövid pi­henőt vehetünk. Sok még ugyanis a tennivalónk annak érdekében, hogy olyanná le­gyen ez a település, amilyet az itt és a környékén élők szeretnének. Ismerjük a helybéliek elképzeléseit, tud­juk. mit várnak — többek között ez bizonyosodott be azokon a gyűléseken, vitá­kon, melyek a városi párt- értekezleti határozatunkat előkészítették! S ebből, amit elmondtam, azt hiszem, ki is derül, mit érzek én az egyik legfonto­sabb dolognak. Azt, hogy a célok érdekében a korábbi­nál jobban együttgondolkodó közösség alakult ki Heve­sen. — A , vidék tizenegyezer városi és huszonhatezernyi falusi lakosságának bizalma teljes. Ez tűnik ki többek közt abból is, hogy a tele­pülésfejlesztési hozzájárulás megszavazásában vagy más formákban esetenként még a kértnél is nagyobb anyagi áldozatot vállaltak az em­berek a haladás meggyorsí­tásáért .. . — Azt hiszem, ez a biza­lom, a cselekvő támogatás, nagyon is a realitásokon alapszik. Amit meghatározó­nak tartok az elmúlt eszten­dőkből, például az. hogy gazdasági egységeink igen- igen eredményes munkát vé­geztek. A mezőgazdaságban, az időjárás okozta nehézsé­gek ellenére is sikerült majd­nem a tervezetteket elérni. Veszteségessé egy üzem sem vált (Búzából minden idők második legjobb termését arathattuk.) Ipari egységeink pedig növelték jövedelmező­ségüket, rugalmasan alkal­mazkodva a változásokhoz. Emelkedhetett így a mun­kásság fizetése is. Mindez jó alapja lehet a „központ”, a város továbbfejlődésének. —• Melyeket tartja ma a legfontosabb feladatoknak? — Rendkívül nagy hord­erejűnek vélem a hevesi ho­mokhátságnak, illetve ■ kör­nyékének megtartóerejét to­vább növelni. Jelenleg a me­zőgazdaságban több mint öt­ezren dolgoznak, az iparban majd' háromezren és körül­belül ötezer ember ingázik, nap mint nap. Bővítenünk kell a munkahelykínálatot számukra is, és azok számá­ra is, akik ilyen-olyan okok miatt, jelenleg otthon van­nak. Félreértés ne essék, nem akarom lebecsülni a ház kö­rül tevékenykedők munká­ját, nagy szükség van az ott megtermelt zöldségfélékre, hízóra, tejre, tojásra, de úgy véljük, legalább még ezerfős munkaerő-tartalékunk van. olyanok, akik csak a megfe­lelő ajánlatot várják. — Merre tovább? — Nos, a környék adott­ságaiból kiindulva, az -élel­miszeriparban szeretnénk előrelépni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a jelenlegi gaz­dasági szerkezeten — vagy­is a mezőgazdaság túlsúlyán — nem kívánunk változtat­ni. — A helyben maradók, a szervezetten dolgozók az ed­digieknél nyilván nagyobb igényeket támasztanak majd . .. — Számítunk erre, min­denféle vonatkozásban. A VII. ötéves tervkoncepciónk ezekre az óhajokra felel. Ha megvalósul, mindenki szá­mára ad majd valamit. A legfontosabbakkal kezdve: Hevesen a megfelelő ütemű lakásépítés mellett kiemelt feladat új, középfokú okta­tási intézmény megépítése. De nem kevésbé fontos a távhívó hálózat, a kereske­delem, a szolgáltatások kor­szerűsítése, bővítése. — Az eddig elértek sem csekélyek, hisz két év alatt felépült 230 lakás, megkez­dődött a tizenhat tantermes középiskola falainak fölhú­zása — remélhetőleg 1987 szeptemberében már birto­kukba is vehetik a tanulók —, s említhetném még azo­kat a bérleményeket is, ame­lyeket kisiparosoknak, keres­kedőknek adtunk vagy adunk át. — De, hogy a kereskedel­mi hálózatról bővebben szól­jak: a már megtörtént üz­letnyitások mellett (autós­bolt. divatáru, cipőszaküzlet stb.) nemsokára vásárolhat­nak az itteniek az új Ofo- tértben. könyv- és hangle­mezboltban ... , — A felsorolást befejezve, az egészségügyről. Többek közt gyógyszertárat, orvosi rendelőt szándékozunk avat­ni az új telepen, bővíteni szeretnénk a szak-rendelő­intézetet, biztosítani a folya matos szemészeti ellátást. — Az elképzelések közt te­hát van. ami a közeljövő­ben konkretizálódik. van. ami még csak most fogalmazó dik, s nyilván olyan is, ami nagyon kellene, de ... Hol szőrit legjobban a cipő? — Valóban meg kell mon­dani, vannak pillanatnyilag nagyon szükséges, ám majd­nem reménytelennek tűnő fejlesztési elképzeléseink is. Jogos a lakosság igénye az újabb utak megépítésére, a szén nyvízcsatornar hálózat bővítésére, a belvízelvezetés megoldására, azonban anya­gi erőink lehetőségeinket be­határolják. Az autóbusz-pá­lyaudvar megkezdett építése is ezért szünetel. Régi óhaj a gáz ide vezetése is, de egyelőre nem sok biztatást kapunk. — Nagyon sokáig tartó munka lesz a város műve­lődési és sportéletét is még méltóbbá tenni a település rangjához. Szükség van a városban és a környék né­hány községében általános iskolai tanterem építésére. A kiskörei üdülőkörzet kialakí­tása, kezdeményezéseink el­lenére sem megfelelő ütemű. — A fentebb felsoroltak és a korábban említettek meg­valósításához nélkülözhetet­len a párttagok eddiginél is fokozottabb erőfeszítése. — Heves és környéke 2600 kommunistájának legfonto­sabb jövőbeli feladatait a XIII. pártkongresszus, a me­gyei, illetve a városi pártér­tekezletek pontosan megha­tározták. Az 1985-ös beszá­moló párttaggyűlések tapasz­talatai pedig azt mutatták, jó úton járunk a határoza­tok végrehajtása terén, Ja­vult az alapszervezetek mun­kája, a helyi politika alakí­tásában aktív szerepet vál­laltak, a pártfórumok élet­szerűbbek lettek. A szüksé­gesnek megfelelően, nagy gondot fordítottak a gazda­ságszervező és a település­politikai munkára, valamint az elmúlt évi, nagy hord­erejű belpolitikai események helyi irányítására és szerve­zésére. Örömmel mondha­tom tehát, a párttagságunk élenjár a teendők végrehaj­tásában. Ma már nemcsak cél, de egyre erőteljesebb gya­korlat, hogy a politikai mun­ka emberközpontú, a körül­ményekre gyorsan reagáló, kezdeményező. — És ezzel ismét vissza­kanyarodtunk. úgy érzem, beszélgetésünk kiindulópont­jához. Vagyis ahhoz, hogy mekkora érték az, hogy egy­re inkább közösek a gondo­latok. a tettek a kisebb-na- gyobb közösségekben. — Valóban igy van. Mert. amióta a régi járás meg­szűnt. számottevően nőtt a községek önállósága. A meg­változott — most már nem alá-, hanem mellérendelt — viszonyhoz új formákat kel­lett létrehozni. — Most adódik a kérdés. Hogyan ítéli meg Heves és környékének e megújuló kapcsolatát? Már csak azért is érdekes ez, mert az új város helyzete különleges. L-élekszámához viszonyítva, mindegyik más megyebeli társánál nagyobb területet kell „vonzania". — Ebben az új kapcsolat­ban kiemelt szerepe van pártbizottságunknak. Mű­ködési területe, hatásköre a korábbi járás községeire is kiterjed. Feladatunk a vá­roshoz és a városkörnyék­hez kapcsolódó politikai te­endők kialakítása és a meg­valósításhoz szükséges fel­tételek biztosítása, a tevé­kenység ellenőrzése. — Előtérbe helyezzük a térségbe tartozó települések összehangolt fejlesztését. A pártmunka eszközeivel segít­jük a közigazgatás tartalmi •céljainak megvalósulását. Fel kell tárni a meglevő, sok 3. hasznosítható tartalékol a helyi gazdasági szervekkel történő összefogásban. va­lamint a'tanácsok a közigaz­gatási határokon túltekintö gazdasági, ellátási együtt­működésében is. Ehhez ked­vező. de még kellőképpen ki nem aknázott keretet bizto­sít a tanácsok városkörnyé­ki bizottsága. — Fontosnak tartom, hogy a tanácsok folytassanak a mainál, de különösen a ko­rábbinál nyitottabb telepü­léspolitikát. Vonják be job­ban a lakosságot a helyi cé­lok kialakitásába és megva­lósításába. Sokéves tapasz­talatom, hogy ahol figye­lembe veszik a lakosság ész­revételeit, javaslatait. vele együtt határozzák meg a tennivalókat, ott az emberek készek társadalmi munkával és anyagi hozzájárulással is támogatni a település fejlő­dését, közvetlen környezetük gyarapodását. — Rengeteg kisebb és na­gyobb horderejű kezdemé­nyezésről eset), szó a tele­pülés, a gyorsan fejlődő vá­ros jövője kapcsán. E na­pokban éppen mik jelentik az ön számára a leghama­rabb megoldandó problémá­kat? Mi foglalkoztatja ma az első titkárt? — Van miből válogat­nom.. . Most készítjük az idei politikai munkatervet, aztán feladat a VII. ötéves terv és a pártértekezletek határozatainak összehango­lása, aztán a teho megszer­vezéséből levonható követ­keztetések vizsgálata vagy megvizsgálása annak, hogy néhány gazdasági egység ala­csony jövedelmezőségének mi az oka. az új oktatási in­tézmény profiljának kialakí­tása, a zárszámadások, mun­kameghatározó gyűlések . . — Több ember számára való elfoglaltság. Ezek után megkérdezhetem, hogy érzi magát 1986 elején? — Hát. . . jóleső fáradtsá­got érzek . .. nehéz munká­val, de szép teljesítményeket értünk el. Optimista vagyok, bízom abban, hogy a továb­biakban sem ér csalódás, az itt élő emberek véleményére alapozott terveket sikerül megvalósítani . . . Egészséges türelmetlensé­get is érzek. Mert úgy lá­tom, nem sikerül minden le­hetőségünket megfelelően ki­használni, sok még a szub­jektív akadály . . . — Köszönöm a beszélge­tést! Németi Zsuzsa Séta a vásárlók könyve Megjelent a Propagandista első szánna Nap mint nap, unos-un- talan városunk utcáin, fal- vaínk terein, munkahelyek­re indulóban s jövőben, im­már elmaradhatatlan téma a kereskedelem., a szolgál­tatóházak működése. No perszd, legtöbbször hábor. gunk és panaszkodunk. — Képzelje, karácsony előtt három nappal bedög­lött a tévénk. Valami mü­tyür romolhatott el — leg­alábbis ezt mondta a szom­széd fiú. aki pedig ért hoz­zá. hisz ezt tanulja az is­kolában —, és azt Ígérte a szerviz, hogy aznap kijön. Vártam, aztán otthon ma­radtam másnap is, s az azt követő nap is, majdnem egész héten. Aki nem jött, az a szerelő volt. Ennek már két hete. — Na, nézze meg az ember! Ez a hús aligha friss! Lehet, hogy kétnapos, csúnya barna. Ki tudja, hogy marha-e? Lehet, hogy fagyasztott... Szóval így tartja a fáma és aligha van olyan, aki ne hallott volna már legalább­is hasonló dohogásokat, vagy ne panaszkodott volna maga is. Jóllehet, évek óta van egy bizonyos „üzenő füzet", amelyet vásárlók könyvének neveznek, s az egyes üzletekben bárki be­írhatja óhaját, sóhaját, ész­revételét. panaszát, a ki­szolgálással, az ellátással kapcsolatban. Ezeket a be­jegyzésekét a Belkereske­delmi Minisztérium előírá­sa szerint 24 órán belül a felettes hatóságnak ki kell vizsgálni és a szükséges in­tézkedéseket meg kell ten­ni. A sorok írója — úgy is • mint gyakorló vásárló — elhatározta, hogy körbejárja egy séta alkalmával az egyes üzleteket, szolgáltató egysé­geket, s megnézi, hogy használják-e a vásárlók könyvét, rögzítik-e észrevé­teleiket, tapasztalataikat, azaz ki'használják_e a le­hetőségeket, s a bejegyzé­sekkel élnek-e. Első állomásunk leg­nagyobb lakótelepünk. a csebokszári Vallon utcai kis ABC-áruháza. A panasz­könyv se pro, se kontra nem tükrözi az indulatokat. sőt. többnyire elismeréssel nyi­latkoztak azok, akik tollat vettek a kezükbe, hogy rög­zítsék észrevételeiket s azt is csak ritkán tették, mivel az utolsó bejegyzés 1984 decemberében íródott. Következő állomásunk az Elko szolgáltatóháza szintén az előbb említett la­kótelepen. Fejes János szervizvezető meglepődik, amikor azután a bizonyos jegy zetíüzet után érdeklő­dünk.. majd gyorsan hozzá­teszi: náluk ez nem talál­ható, be kell menni a köz­pontba, mert ott teheti meg ki-ki a véleményét munkájukról. Ott is tartják ezt nyilván. Igazi hússzéki bejegyző- könyvet lapozgatok a Zalár utcai hentesáruüzletben. Nemcsak, hogy zsíros, ca- fatos, hanexp ráadásul majd­nem üres is. A bejegyzések legtöbbször olvashatatla­nok, mivel csak az indigó­példányt tartalmazzák. Ki­tépett lapok fecnijei árulják el egyáltalán azt, hogy for­gatták őket. Eger egyik legnagyobb forgalmat lebonyolító élel­miszerüzlete a Széchenyi utcai 116-os számú cseme­gebolt. Királyné Rutka Má­ria elém teszi a vásárlók könyvét. Itt, ebben jócskán van olvasnivaló. Többek között: pult alól adták a kenyeret ekkor és ekkor, háromnegyed óráig csoma­goltak egy díszdobozt és egyéb hasonló. S hogy nemcsak a megye- székhelyen. hanem máshol is szétnézzünk, betértünk a dormándi új ABC-áruház- ba. amely több mint egy éve nyitotta meg kapuit a vásárlók előtt. Azóta nem lehetett sok reklamáció, mert a feltűnő helyre akasz­tott tömbben csupán egy észrevétel volt. A makiári üzletben pedig azért emelt szót egy vásárló, mert keddi "kenyeret kapott szombaton. S ami a dolog csattanója, körül itt a megjegyzésrovatban válasz is volt írva: „Nem hét eleji, hanem csütörtöki volt a kenyér!" Bevallom, csalódott vol­tam a körút végén. Nem ezt vártam. Az oly sok sutyorgás. panaszkodds után azt hittem volna, telis-tele van a vásárlók könyve, s hogy a panaszok nemcsak afféle járdaszéli pletykálko­dások. hanem jogos sérel­mek. Mert ha azok, akkor miért nem találkozom ve­lük a panaszkönyvben? S azoknak a bejegyzéseknek, amelyekkel módom volt közelebbről megismerkedni, sem tudom m; lett a sorsa. Kivizsgálták azt egyálta­lán? Eljutott az illetéke­sekhez? S ha igen, kielégítő magyarázatot kapott-e az elégedetlen. Valószínűnek tartom, hogy ez megtörtént, hiszen a felettes szerv levélben kö­teles válaszolni a panaszos­nak. s a kereskedelmi egy­ség vezetőjének. A legtöbben mégis úgy gondolom azért hagyják po­rosodni a füzetet, mert sé­relmükre ilyen közvetett levelezgetéssel nem remél­nek megoldást. így fordul­hat elő. hogy a lehetőséget ritkán használjuk ki, és a jobb fogyasztói szokások, vásárlási körülmények ki­alakítására fel sem használ­juk. Barta Katalin Maros Dénes beszámol a pártdernokrácia kérdéseivel foglalkozó országos elméle­ti tanácskpzásról. Részlete­sen ismerteti Németh Ká- rolynak, az MSZMP főtit­kár-helyettesének vitaindí­tó előadását, és áttekinti a szekciók munkáját. A folyó­irat közli Berecz János­nak, a Központi Bizottság titkárának a XXIV. politi. kai könyvnapok megnyitó­ján Győrben 1985. novem­ber l-én elhangzott beszé­dét. Hogyan érvényesül ma társadalmunkban a marxiz­mus—leninizmus hegemó­niája? Milyen feladatok adódnak a marxizmus—le­ninizmus elveinek védelmé­ben. képviseletében — ezek­ről a kérdésekről beszélget Simó Endre politikai veze­tőkkel. A korszerűsödő pártokta­tással két ‘rás foglalkozik. Nuber Isitván megvilágítja a pártoktatás mai rendsze­rét, a fejlesztési célokat. Rostás László pedig elemzi az 1984/85-ös pártoktatási év néhány tapasztalatát. A VI. ötéves terv idősza­kában jelentős eredménye­ket értünk el a népgazda­ság fejlesztésében. Egyes tervcélokat túlteljesítettük, másokat teljesítettünk, de több olyan terület van. ahol az előirányzott fejlődést nem értük el. Németh Mik­lós felvázolja, mit képvisel­jünk a propagandában nép­gazdaságunk VII. ötéves tervéről? Tulajdonviszonyainkról vallott felfogásunk, a tu­lajdonról oktatott tételeink olykor jelentősen ellentétbe kerülnek társadalmi-gaz. dasági valóságunkkal, gaz­daságpolitikai törekvése­inkkel. terveinkkel. Ez nem­csak azért okoz gondot, mert helytelen képet alakít ki az emberek fejében a szo­cializmusról, hanem azért is, mert fékez; korszerűsítési törekvéseinket. Kahulits László kjfejti tulajdonvi­szonyaink elméleti és gya­korlati összefüggéseit. A hazai igények és a nemzetközi versenyképes­ség növelése új, nagy fel­adatok elé állítja a magyar élelmiszer-gazdaságot. Ezek­ről beszélget Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszterrel. és Kovács Imrével, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osz­tályának helyettes vezető­jével Almási István. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a gondozásra szoruló öregek tartós, fo­lyamatos ellátására a mai családok nagyobb része nem alkalmas. Ez nem a szándék hiányából, a köte­lességérzet gyengüléséből adódik, hanem a társadalmi változások tényeiből követ­kezik. Cseh-Szombathy László arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy a megoldás csak a szociálpolitikától várható.

Next

/
Thumbnails
Contents