Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-22 / 69. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. március 22., szombat MINDENNAPI NYELVÜNK Versbeli idegen nyelvi elemek sajátos szerepkörben Egyik levélíróm nem éppen nyugodt hangnemben kérdezte, mi a nyelvművelők véleménye arról, hogy újabban egyre több olyan költemény jelenik meg, amelynek magyar nyelvű versszövegében idegen szavak és idegen eredetű szó- kapcsolatok jutnak kulcsszerepekhez. Példatárt is csa. tolt leveléhez, s ezekre az idegen szókapcsolatokra hívta fel külön is a figyelmemet: „tudok levitáim súlytalan” (Károlyi Amy), „kataton alkonyat" (Pilinszky János). Mindkét idegen szót megtalálta a megfelelő szótárakban is, s szerinte több magyar megfelelő is „rendelkezésére állt a költőnek, hogy elkerülje az idegen szavak használatát”. Abban valóban igaza van, hogy mindkét idegen nyelvi elemnek több magyar megfelelője is van, de az is igaz, hogy egy-egy idegen eredetű szókapcsolat az érzelmi hatáskeltés eszközeként jól teljesítheti sajátos versbeli szerepkörét. Erről ' győznek meg bennünket ezek a versrészletek is: „A madár-létet próbálgatom, / lebegek... lépcső felett, mint a luftballon, / Csak álmomban tudok levitáim Súlytalan" (Károlyi Amy: Helyi járat). — „Szférák közt szárny tálán repülve, és levitáivá oly sokat: / életednek, odaszokva az űrbe, földi tartalma még marad?” (Jékely Zoltán: Egy stewardeshez). A latin levitái, levitádé, levitálás, levitáié, magyar megfelelői: lebeg, lebegés, lebegő, felemel, felemelő szavak feltételezett behelyettesítésével nem nőne meg a mondanivaló hatásfoka. A költői alkotás technikájának sajátos módjára is utaló levitái szó versbe emelésének segítségével egészen sajátos jelentésárnyalattal színezték a szerzők a versek mondanivalóját. Azt sem tartjuk véletlennek, hogy modern korunk jelenségeit, viselkedésformáit, lelki történéseit és zavarait „megéneklő” költőink a görög eredetű katatónia orvosi szakszónak is versbeli szerepet adnak. Hogy a ha- sadásos elmezavart és az azt kísérő mozgászavarokat, beszédnehézségeket megnevező katatónia milyen versbeli beszédhelyzetekben jut sajátos szerepkörhöz, arról e szövegrészietek tanúskodnak: „Remeg, remeg a kataton testben az ország-vérkeringés” (Pardi Anna: Hét réteg). — „Elér majd holnap téged is e / modern katatónia (Mezei András: Tehetetlenül). — „A csillagok útja több milliárd fényév óta pontos, / és az marad ez után is, / katatónia nem változtat a kinti törvényeken” (Méliusz József: Késői elégia). — „Ködben, nyirokban kataton táj / ázik túl az ablakon, / és megaláz, ahogy már nem fáj / ez az iszapos unalom” (Szabó Sándor: Ködbe, nyirokba). Az érzéki látványt is sugalló Pilinszky jelzős szerkezete, a kataton alkonyat, Nagy László az álmok játékát, az érzékek világába leemelő e versrészlete: „kidülledt ereimnek doktora, / katatontébolyokkal incse- leg”, s Zirkuli Péter a látomás régiójába emelt versvilágának e részlete: „csak gesztusaim kataton árnya a szétszivárgó boltozatén” jól példázza, hogy a megfelelő versek nyelvi szövetében a kataton idegen szakszó valóban kulcsszerepet kapott, az értelmezés szerepét vállaló magyar megfelelők erre a versbeli sajátos szerepre nem válíialkozhtnak. Dr. Bakos József Vak Béla király - Egerben Telt házat vonzott Egerben a Vígszínház vendégjátéka. Kern András Kálmán király szerepében, a pártütö Huszár Lászlóval Lukács Sándor és Hegedűs D, Géza, azaz Vak Béla király és „szeme". Gellert Az epizódokban is egészen kiváló színészi játékot felmutató előadás drámai csúcspontja: patthelyzet a hatalomban. A színen, Hernádi Judit, Lukács Sándor, Sörös Sándor, Mádi Szabó Gábor (Fotó: Köhidi Imre) Németh László emlékezete Hatvanban Április első felében országszerte megemlékeznek Kossuth- és Herder-díjas írónk, Németh László születése 85. évfordulójáról. Megyénkben a Hatvani Galéria és Játékszín rendez jelentősebb programot ez alkalomból, április 14—17. között, s a nyitányon Fodor András József Attila-díjas költő, a Magyar írók Szövetségének alelnöke mond emlékbeszédet, majd Császár Angela és Nagy Attila színművészek közreműködésével dr. Czine Mihály egytemi tanár vázolja fel a nagy író pályáját. Lesz egy író—olvasó-találkozó is, amelynek vendége dr. Grezsa Ferenc kandidátus, tanszékvezető egyetemi tanár lesz, akinek az évfordulóra jelent meg „Németh László háborús korszaka” című kötete, az emlékező ünnepség záróaktusán pedig dr. Kristó Nagy István, a Magvető Könyvkiadó főszerkesztője elemzi Németh László drámaírói munkásságát, a Népszínház művészei pedig — Pécsi Ildikó, Tóth Judit, Tyll Attila, Pákozdy János — az író Nagy család című társadalmi színművének keresztmetszetét mutatják be. A továbbtanulni szándékozó középiskolai diákok ismeretanyagát igyekszik bővíteni az a Németh László- pályázat, amelyre az író özvegye értékes díjat ajánlott fel, és átadására az április 14-i emlékesten kerül sor. A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKÁRÓL Egy francia Carmen Szegedről A Szegedi Nemzeti Színház operatársulata kedden este játszotta a Gárdonyi Géza Színházban Bizet négy- felvonásos operáját, a Carment. Az érdeklődés telt házat vonzott, de az egri közönséget így is meglepte, hogy a szegedi operisták franciául énekelték a ma is eleven és hatásában mindig is felzaklató drámai históriát. Ennek pedig egyszerűen az a magyarázata, hogy az együttes nyugati vendégjárásra indul, Ausztriától, az NSZK városain át Hollandiáig több mint húsz fellépést terveznek. S ha már éppen indulás előtt állnak, miért ne adná elő ez az igényes énekesi gárda eredetiben itt is ezt a latinosán túlfűtött romantikát?! Prosper Merimée novellája, amiből a szövegkönyv készült, azt a XIX. századi spanyol világot örökítette meg, amely színeivel, embereivel a kitűnő írót elkápráztatta. A cigánylány szerelme és állhatatlansága, vagy az a szenvedély, ahogyan csak a mindenkori pillanatnak, a hiúságnak, a csábításnak és csábulásnak élve forgatja magát és sorsát — örök téma. Carmen így jellem, s még azt sem lehet mondani, hogy megismételhetetlen. Féltékenységét ennyire szándék nélkül szítani és annak eredményétől ennyire nem félni — megint csak jellem dolga, s ha nem lennénk mai európaiak, a fatalisták ellen mindig is szót emelő józanok — azt mondanánk, hogy a sorsát maga ellen szándékosan kihívó, azt beváró asszony. Ehhez a tragédiához kell egy Don Jósé is, aki belebódulva a nagy, neki is végzetes lelkiállapotba, sodródik végzete felé. A zenedráma történése alig több ennél. De amit a zene hozzáad, a? ma is megfogja a közönséget, a hallgatóságot. Mert ugyan igaz, az, hogy a színpadon a jelmezek, a díszletek, a tánc fokozza a hatást, de az igazi erő a zenében van. A Carment Oberfrank Géza rendezte, a karmesteri pulpitusnál ez alkalommal Molnár László állott. A rendező egységes képsort szerkesztett, a látvány és a koreográfia jól szolgálta a történést. Mert azért az operában, mint minden drámában a nagy pillanatok csak „úgy” megesnek és váratlanságirtckal, késleltetésükkel a szerzők az alaptételt szolgálják: mindent el kell mondani, sok indokot, sok szenvedélyt, míg a logika és az emberi szív a kikerülhetetlent be tudja fogadni. Oberfrank Géza a zenész és a karmester gondolatvilágából irányította ezt a Carment. A cigánylányt és főleg annak szívét mintha visszafogta volna. Szonda Éva átéléssel énekelt és mégis a délszaki vérbőséget hiányolnánk nála. Stilizáltan és jólnevelten mozgott ott és akkor is, amikor még kellett volna mutatnia, hogy ő a vére miatt támad, kiadja magát, védtelen és éppen ebben a védtelenségé- ben mer sebezni. Don Jósé is ezért válik áldozatává. Ha Szonda Éva tartása nem ennyire tartott, visszafogott, az ellenpontot jelentő Mi- caela is másképp hat Vá- mossy Éva finom fogalmazásában. E két véglet között tipródik a Don Jósét kitűnően alakító Réti Csaba Liszt-díjas. Mint egy elátkozott görög hérosz, vonszolja érzelme súlyát, sorsa terhét a végső tettig. E scamillót Gurbán János énekelte, Frasquitát Vajda Juli, Mercedest Bajtay Horváth Ágota. A régi egri színpadról ismert és becsült Szabady József Liszt-díjas alakította Dancairót, társát, Remendadót Kovács Hegedűs István. Zunigát és Mo- ralest Szakály Pétertől, illetve Egri Lászlótól hallottuk. Kuli Ferenc koreográfiája a kis színpadon nehezen fért el. Űj színfolt, és értékes élmény az egri színházban ez a vendégszereplés, bár a zenekar apróbb szereplőkkel teljesítette feladatát. Farkas András ADAMECZ KÁLMÁN: A nagy körforgás Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal orvos, úgy hívták, hogy dr. Kerekes Attila. Derék, jóra- való ember volt, már az óvodában is megosztotta pajtásaival a mézes-vajas kenyerét, és az egyetemen is minden ellenszolgáltatás nélkül segített társainak, ha megakadtak a tájanatómia egy-egy fogas kérdésénél. Ez a szelíd, kedves fiatalember egyszer elment a Beteghez, aki igencsak nyögdécselt az ágyban. Becsülettel megvizsgálta, kezet mosott, felírta a szükséges gyógyszereket, éppen indulni akart, amikor a Beteg egy százast dugott a zsebébe útra- valónak. A pályakezdő orvos zavartan tapogatta a zsebét, és felháborodott szavak kíséretében vissza akarta adni a pénzt, amikor ő maga sem tudta, hogy történt. agyának egyik rejtett zugából előtört egy gondolat, mely tétovázásra késztette. Eszébe jutott ugyanis, hogy otthon várja a gonosz boszorkány, és seprűvel kergeti ki, ha nem számolja le a markába az e havi albérleti díjat. Az is felötlött benne, hogy neki, mint a kiváltságos alattvalók egyikének, öröklakásra kell gyűjtenie. Ha ott helyben agyonütik, akkor sem tudta volna megmondani, mennyi idő alatt fog összejönni a pénz. És a fiatal orvos hirtelen sűrűre ráncolta a homlokát, és elhatározta, lerövidíti a lakáshoz jutás idejét. Addig- addig babrált a kezével, míg jó mélyre tolta a pénzt a zsebében, és félszeg mosollyal az arcán kihátrált az ajtón. Annyit se mondott, hogy: kukk! Ettől kezdve nem volt se éjjele se nappala. Minden hónap végén terjedelmes listát készített a befolyt pénzről. valóságos könyvelést vezetett bevétel és kiadás rovatokkal. Eltűnt arcáról a félszeg mosoly, és határozott mozdulattal rakta zsebre a hálapénzeket. Ott, ahol nem köszönték meg neki ily módon a fáradozását, jeges pillantást hagyott maga mögött, mintha azt akárná mondani: Megálljotok csak, jövök én még errefelé! Egyébként igyekezett mézesmázos szavakkal biztosítani a betegeket, hogy ő a legjobb doktor széles e hazában, a többi csak kapzsi sarlatán. Eltelt egy év, eltelt kettő, és három esztenő múltán dr. Kerekes Attila egy kétszobás öröklakás boldog tulajdnosa lett, kocsit is vett, s már a lánykérés gondolatával foglalkozott, amikor váratlan esemény zavarta meg életét. Elromlott a fürdőszobájában a csaptelep, és a szerelő, különben szintén igen serény, jóravaló ember, lemondóan csóválta a fejét. És ekkor különös dolog történt dr. Kerekes Attilával: akaratlanul is megmozdult a keze. mintha önálló életet élne. belenyúlt a zsebébe, elővett egy százast, átadta a szerelőnek, aki két perc leforgása alatt megbőrözte a csapot. És ettől kezdve dr. Kerekes Attila könyvelésén mintha gonosz átok ült volna. Ha kapott valahol 100 Ft-ot, haladéktalanul oda kellett adnia az autószerelőnek, aki most már rögvest beállította kocsijának gyújtását. Dr. Kerekes Attila immár annyi év után ismét önvizsgálatot tartott, és megfogalmazott magának egy örök érvényű közmondást: Egy Nagy Körforgás az egész! — és este, a gyomorhurut orvoslásáért délután zsebre vágott hálapénzt keserű mosollyal átengedte a tévészerelőnek. így volt, igaz volt, arról viszont nem szól á fámé, mi lett a sorsa azoknak, akik kimaradtak a Nagy Körforgásból. A pályaválasztásról Fórom a miskolci rádióban A miskolci rádió március 24-én hétfőn, 17 óra 10 perctől fórumműsort sugároz a pályaválasztásról. Az 50 perces élő adásban — melyet ezúttal nemcsak Miskolcról, hanem az egri szerkesztőségből is közvetítenek — egyebek mellett szó lesz a továbbtanulás lehetőségeiről, a munkavállalásról, a főiskolai felvételi vizsgák előkészületeiről, a szakmunkás- képzésről, a divat- és hiányszakmákról, továbbá a pályamódosítás és -orientálás szerepéről, helyzetéről, a pályaválasztási tanácsadó intézetek tevékenységéről. Az adás időpontjában ezúttal is telefonügyletet tartanak Miskolcon, a 35-510- es, Egerben a 12-946-os, Salgótarjánban a 11-191-es számon. Azokra a kérdésekre, amelyek megválaszolására az adásban nem marad idő, a megyei lapok a későbbiekben visszatérnek.
