Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-22 / 69. szám

í. -iPi

NÉPÚJSÁG, 1986. március 22., szombat

(Folytatás az 1. oldalról)

ja a VII. ötéves tervi lakásépítési feladatait — azzal együtt, hogy általában mindenütt kevésnek tartják az állami lakásépítés arányát. Az érdekelt kivitelező szervezetek vállalásai alátámasztják ezt a megállapítást.

— Időnként szenvedélyes vita folyik hazánkban a paneles építésről, a házgyárakról. Sokszor olyan társadalmi konfliktusokat is a panelra fognak, amelyekhez ennek a jó szolgálatot tett technológiának semmi köze sincs.

— Nálunk a minőségi és mennyiségi lakásigény párhuzamosan van jelen, és a panel szerepköre megváltozik. Tizenöt évvel ezelőtt 35—38 000 paneles, nagyelemes lakás gyártására épült ki kapacitás. 1985-ben viszont már a 18 000 darabot sem érte el az új paneles lakások száma, s reálisan számolnunk kell a további csökkenéssel. A panelt, az előregyártást azonban nem dobhatjuk ki, mert rengeteg példa van a szép, komfortot, jó életkör-, nyezetet adó paneles megoldásokra. Győr, Debrecen, Miskolc, Szeged, részben Budapest is tud ilyenekkel szolgálni.

— A szakma nagy feladata, hogy megtalálja azokat a technológiákat, szerkezeteket és anyagokat, amelyek iparosított módszerek segítségével az új és még újabb igényeknek megfelelően színesítik a választékot. Fontos az is, hogy a vállalatok közvetlen piacra termeléssel is a lakásépítők rendelkezésére álljanak.

— Nem téveszthetjük szem elől azt a tényt, hogy a középiskolákat, szakmunkás- képző intézeteket ma tömegesen ostromló fiatalok nyolctíz év múlva fiatal házasulandók és egyben lakásigénylők lesznek. Az ő lakásgondjaik megoldására a közeli években műszaki és gazdaságpolitikai megoldást kell találnunk, az ifjúság és a felnőtt-társadalom elképzeléseivel egyeztetett módon és velük összefogva. Érzékelnünk kell, hogy a lakásépítés ütemének kisebb hullámvölgye után, ha idejében nem készülünk fel, nagyon súlyos problémáink keletkezhetnek. Rendkívül lényeges kérdésnek tekintjük a lakásépítés, valamint a lakásgazdálkodás fogalmának összekapcsolását.

— Hazánk lakásállományának jelentős része egyvagy kétszobás, s nagyrészt ezek bérlői vagy tulajdonosai egyben a minőségi lakásigénylők is. Ez a lakástőke képezheti viszont a fiatal házasok első, valamivel szerényebb minőségű, de alacsonyabb árú lakását is.

A garancia, a szavatosság kérdéseit taglalva Somogyi László kifejtette:

Tudjuk, hogy vannak sorozatosan beázó épületeink, technológiai problémáink egyes lakástípusoknál. A helyzet felszámolására több intézkedést tettünk. Szorgalmazzuk, hogy paneles épületek is készüljenek magas tetővel. Ez a mi klímaviszonyainknak, szokásainknak sokkal jobban megfelel. Sajnos, e tekintetben egy kissé későn ébredtünk.

— A kötelező szavatosság helyetti kötelező jótállás ügye a Gazdasági Bizottság munkaprogramjában szerepel. Itt népgazdasági szintű áttekintésre van szükség.

— Sok fórumon felvetődik az építőipari verseny kérdése, a versenytárgyalások eredményessége, azoknak hasznossága vagy ellentmondása. Mi nem fetisizáljuk a versenyt, de alapvetően szükségesnek tartjuk, nemcsak a tervezésben, az építő- és építőanyagipariban, hanem a népgazdaság más ágazataiban is. Rövid távon lehet, hogy ez árfelhajtáshoz, esetleg szabálytalanságokhoz vezet, de hosszabb távon előnyt jelent a beruházónak, a versenyben részt vevőknek és a népgazdaságnak is. A lassan kialakuló kínálati piac egész mozgástere csak korrekt versennyel képzelhető el.

Az építőipari árakról szólva a miniszter hangsúlyozta:

— Látnunk kell, hogy az építőanyagok (téglafélék, égetett cserép, mész), egy rendkívül nagy része komoly ártámogatást kap az állami költségvetésből, hogy a lakosság tényleges költségének terheit ne viselje. Ez az árfeszültség sok éven át nehezen kezelhető, és ellentmondások forrása is. Kötelességünk ugyanakkor az is, hogy az antiinflációs intézkedéseket minden részletükben és minden területen vita nélkül végrehajtsuk. Ezeknek együttes hatása a valóságban is mérsékelheti az árnövekedés ütemét.

— A yill. ötéves tervidőszakban egyik legnagyobb feladatunknak tekintjük, hogy javuljon az alapvető építőanyagok minősége és az

ellátás színvonala. A vásárlók érdekében emelni kell a forgalmazás színvonalát, javítani kell az áruterítést, az ország minden részén megfelelő választékot kell nyújtani. E célnak rendeljük alá az építőanyagipari fejlesztéseket.

— A jövő szempontjából rendkívül fontos, hogy az Állami Tervbizottság felhatalmazása alapján 1987. évi kezdésre előkészítjük a Váci Cementgyár rekonstrukcióját. A rekonstrukció eredA pénteki ülésen az elnöklő Cservenka Ferencné elsőként Rácz Albert államtitkárnak, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének adta meg a szót.

Bevezetőben elmondta, hogy 1985-ben az építőiparban és az építőanyag-iparban a keresetek átlagos növekedése elérte a 7 százalékot, s ez megfelelt a tervezett mértéknek. Ugyanakkor a termelés az építőiparban több mint 7 százalékkal, az építőanyag-iparban 4 százalékkal alacsonyabb volt az előző évinél. Ez messze elmaradt a tervezett mértéktől és csökkent a munka termelékenysége is. Ugyanakkor emelkedett a főmunkaidőn kívüli tevékenységért kifizetett személyi jövedelem. A termelés, a teljesítmények alakulása nem támasztotta alá a keresetek növekedését.

— Sajnálatos módon nemcsak az építőiparban és építőanyag-iparban, hanem a népgazdaság más ágazataiban is hasonló folyamatok zajlottak le. Miközben a bérek és a keresetek a tervezettet meghaladó mértékben növekedtek, a termelés és a neanzeti jövedelem növekedése jelentősen elmaradt a tervezettől. Elismeréssel kell szólni azokról a gazdálkodó egységekről, amelyek helyesen éltek a megnövekedett önállósággal, korszerűsítették belső érdekeltségi rendszerüket, az új feltételeknek megfelelő teljesítménykövetelményeket állapítottak meg. A gazdálkodó szervezetek egy része bérpolitikájában — a lehetőségekhez képest — érvényesíti a differenciált ösztönzést.

A vállalatok és szövetkezetek széles körében azonban olyan kedvezőtlen folyamatokat lehetett tapaszményeként körülbelül 26

százalékkal csökkenni fog

a fajlagos energiafelhasználás, minimálisra mérséklődik a jelenleg már alig elviselhető környezetszeny- nyeződés, növekszik a termelés biztonsága és a gyártókapacitás.

Végezetül Somogyi László a tárca egyéb, tervezett intézkedéseiről is említést tett, majd hangsúlyozta a magyar építésztársadalom felelősségét az ország arculatának alakításában.

talni, amelyek 1986-ban nem ismétlődhetnek meg. A keresetek megalapozatlan növelése olyan mértékű, hogy az gátolja a hatékonyság javítására irányuló törekvéseinket, korlátozza a fejlesztési lehetőségeket és veszélyezteti meghirdetett antiinflációs politikánkat. A kialakult bérverseny rontja a társadalmi és a munkamorált is.

Számos vállalat, szövetkezet — annak ismeretében is, hogy 1985-ben várhatóan

veszteséges vagy alaphiányos helyzetbe kerül — olyan bér-, keresetnövelést hajtott végre, amely több- letadóterhet rótt az amúgy is pénzhiányos vállalatra.

Az ilyen esetekben valójában arról van szó, a keresetnövelés forrását kényszerűen a költségvetés, illetve a lakosság fedezte.

Az egységes érdekeltségi alap bevezetése nagymértékben fokozta a vállalatok önállóságát pénzeszközeik felhasználásában. De a felelősségüket is. Az első tapasztalatok azt mutatják,

hogy sok gazdasági egységnél előnyben részesítették a keresetek emelését a fejlesztési források r képzésével szemben.

Az elmúlt év decemberében nagymértékben emelkedtek a bérek, gyakorlatilag minden ágazatban. Az iparban például 23 százalékkal. Természetesen jó, ha egy-egy gazdasági egység az eredmények ismeretében fizet. A termelési és bérezési adatok azonban azt jelzik, hogy ebben a hónapban nem indokoltak ilyen mérvű keresetnövelést az addig ismert termelési eredmények.

Tudjuk, hogy a kereset- szabályozásnak vannak

olyan elemei, amelyek valóRácz Albert államtitkár beszéde

A TÁJÉKOZTATÁSI GYAKORLAT TÖRVÉNYE

A sajtó szabad - de felelős is

Több mint hét évtizeddel ezelőtt született utoljára Magyarországon törvény a sajtóról. Igaz, azóta — már a felszabadulás után — rögzítette a jog a sajtó szabályozását, ez adja a gerincét a máig érvényes sajtójogi normáknak. Az utóbbi időben azonban nyilvánvalóvá lett: a tájékoztatással kapcsolatos szabályokat — tekintve, hogy a társadalom széles tömegeit érintik — az alkotmánynak megfelelően törvényben kell rögzíteni. Az Országgyűlés csütörtöki ülésén megszületett ez a törvény. Annyit már most láthatunk, hogy ezzel feltétlenül előbbre jutott a tájékoztatás ügye. Hogy miben és mennyire? Ez majd a következő esztendők során dől el.

Ez a véleménye Király Zoltánnak, a Magyar Televízió szerkesztő-riporterének, szegedi képviselőnek is.

— Itt volt az ősszel a szénügy, aminek kapcsán akkor fölszólaltam. Nekem, mint újságírónak kötelességem a helyzetről tájékoztatni a lakosságot. Kérdés, hogy van-e erre módom? Más kérdés: mint állampolgár, tehát mint Király Zoltán mennyire tájékozódhatom arról, hogy van-e szén a Tüzép-telepe- ken? Annyira, amennyire módom van rá, ha olvasom

az újságokat, hallgatom a rádiót. De ha újságíróként nem kapom meg a szükséges információt, amit továbbadok, akkor állampolgárként sem értesülhetek a helyzetről. Ezzel a példával azt akartam érzékeltetni, hogy számomra a leglényegesebb a törvényből, hogy miként hajtjuk végre? Ameddig egy akármilyen kicsi bolt vezetője is elutasíthat, mondván: nem

nyilatkozik arról például, hogy miért árul szavatosságukat vesztett konzerveket, mert az üzleti titok, addig semmit sem ér a sajtótörvény, mert az állampolgár nem lesz képes érvényt szerezni a tájékozódásról szóló jogának. S ha az információ nem elég gyors, elindul útjára a szóbeszéd. A végrehajtás tehát nem egyoldalúan a sajtó munkásaira vár, hanem mindazokra, akiknek kötelezettségeket jelent.

A törvényjavaslatot — mielőtt végleges formába öntötték volna — a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége elé bocsátották, szakmai vitára. Ugyancsak a Muosz adott otthont a parlament kulturális bizottsága kihelyezett ülésének, amelyen e törvény- javaslat volt napirenden. Amint Eke Károly (Magyar Rádió) Csongrád megyei

képviselő is mondja most, számos észrevételt, kiegészítő javaslatot gyűjtöttek tarsolyukba a törvényelőkészítők, amelyek közül nem egy be is került a tegnapi miniszteri indoklásba. Ezek közül az egyik éppen Eke Károlytól, a reklámról.

— Meg kell értenünk az idők szavát. Azt roppant helyesnek találom magam is — a kollégákkal együtt —, hogy tiltani szükséges a burkolt reklámot, a törvény erejével is. Ám vannak olyan társadalmi célú, mondhatnám közéleti reklámok, amelyekkel kivételt kell tennünk. Például: Táplálkozzunk egészségesen, öltözködjünk rétegesen. Az ilyenfajta reklámot meg kell különböztetnünk az olyan írásoktól, amelyek valamely keresett iparcikket, kurens szolgáltatást helyez — feleslegesen — a figyelem középpontjába. Más: az újságíró védelme. Az igaz, hogy az ellen, aki az újságírót akadályozza munkájában, szabálysértési eljárás kezdeményezhető, s meg is büntethető mondjuk 3000 forintra. Eléggé leáraztak bennünket, nem? Ígéretet kaptunk a miniszter elvtárstól a viták során: még ebben az évben szabályozzák a tarifát.

Érdekesek azok a gondolatok, amelyeket dr. Sztra- pák Ferenc, a Petőfi Népe című napilap főszerkesztője, Bács-Kiskun megyei képviselő mondott el. Nagy kincsnek nevezte az információra váró hazai közvélemény bizalmát. Ennek megőrzéséhez a sajtó azzal tud hozzájárulni, hogy sokszínűén és elkötelezetten tájékoztat.

— Aki mindezt Ady Endrétől, Bálint Györgytől és Rózsa Ferenctől tanult igényességgel, állandó készenlétben, a lapzárta, a műsoridő szigorú szorításában teszi, bizony sokszor érzékenyebb és vibrálóbb, mint mások. A baj rendszerint azzal kezdődik, hogy ezt ok- vetetlenkedésnek tekintik azok, akiktől lényegében az újságíró munkája függ. Ügy mondják: van gondjuk éppen elég az újság, a rádió, a televízió nélkül is. Pedig a sajtó tevékenysége korántsem öncélú. Egyre nagyobb nyilvánosságot szeretnénk teremteni a társadalom széles rétegeit érintő döntések előkészítésének és végrehajtásának. Jó volna, ha elhinnék nekünk, hogy mi őszintén jobbítani szeretnénk közös életünkön . Ebben segít bennünket e törvény.

Bálint Ibolya

jában adminisztratív korlátot jelentenek a bérgazdálkodásban. Az egyensúlyi követelmények érvényesítése érdekében azonbah ezekre még szükség van. Ugyanakkor valamennyi gazdasági vezetőnek tudnia kell: a teljesítménnyel alá nem támasztott, taktikai megfontolásokon alapuló keresetnövekedés előbb-utóbb a szabályozók szigorítására kényszeríti a gazdaságirányítást, mert az egész társadalom és az egész gazdaság érdekei oldaláról megengedhetetlen, hogy a személyi jövedelem alakulása tartósan elszakadjon a gazdasági teljesítményektől.

Rácz Albert szólt arról is, hogy közvéleményünk különösen élesen reagál az egyes építkezéseken fellelhető, gyakran a szemünk előtt lezajló szervezetlen, óriási munkaidő-veszteséggel járó munkavégzésre. Hajlamosak is vagyunk úgy értékelni ezt, mint kizárólag az építőiparra jellemző tünetet, pedig sajnos általános jelenségről van szó!

— A tisztességesen dolgozók véleményét is ismerve a kormányzat álláspontja: manapság a gazdasági előrehaladás egyik gátló tényezője a munkaidő rossz kihasználása, a laza munka- fegyelem. A munkaidő kihasználása, a munkafegyelem nem külső tényezők függvénye, a javulás itt kizárólag tőlünk függ. Jogosak azok a vélemények, hogy az irányításnak és szabályozásnak a mainál jobban kell ösztönöznie és késztetnie a fegyelmezettebb, jobb munkára.

Jelentős szerepe van a munkaidő rossz kihasználásában a társadalmi környezeti elemeknek, a vezetői munkának, a munkaviszonynyal kapcsolatos törvénynek, szabályok be nem tartásának. Kialakult egy rosszul értelmezett humánus magatartás. Ez abban nyilvánul meg, hogy a termelési, hivatali érdek általában háttérbe szorul az egyéni kívánságokkal szemben. Lazítja a fegyelmet a gyakran felesleges munkaerő-mobilitás, a munkaerő-csábítás is.

A jelenlegi munkajogi szabályozás és a kollektív szerződések nem szankcionálják kellően a fegyelem megsértőit: a későket, az igazolatlanul hiányzókat, a többszörös munkahely-változtatókat.

Az államtitkár végül hangsúlyozta: a vállalati

bér- és munkaerő-gazdálkodást stratégiai kérdésként kell kezelni. Most készülnek a vállalati ötéves tervek. Kapjon a tervekben ez a fontos kérdéskör kiemelt jelentőséget.

Első napi hozzászólók: Berecz János, az MSZMP KB titkára és Kállai Ferenc Kossuth- díjas színművész

Dr. Péter Szigfrid Tolna megyei, Weiszböck Rezsöné Győr-Sopron megyei, Zor- nóczi József budapesti. Vastag Ottilia Nógrád megyei, dr. Hellner Károly budapesti, Medvetzky Antalné dr. Baranya megyei, Koltai Imre Pest megyei, dr. Horváth László Zala megyei, Bodo- nyi Csaba Borsod-Abaúj- Zemplén megyei, Juhász Ferenc budapesti, Polgári István Hajdú-Bihar megyei, Szűcs Gyula Szabolcs-Szat- már megyei és dr. Mezei Károly Szabolcs-Szatmár megyei képviselő felszólalása után Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter válaszolt a vitában elhangzottakra.

Elöljáróban az építészeti kultúráról és a városfejlesztés kérdéseiről szólva elmondotta: az építő- és építőanyag-ipar működésének vezérfonala a településfejlesztés tavaly jóváhagyott általános és 2000-ig szóló koncepciója.

A szavatossági problémákkal, illetve a jótállás be(Folytatás a 3. oldalon)

Faluvégi Lajos megyénk képviselőjével. Kovács Andrással beszélget

Dr. Csehák Judit miniszterelnök-helyettessel Csongrádi Csaba váltott néhány szót a szünetben