Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-22 / 69. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. március 22., szombat J Tanácskozik a Parlament (Folytatás a 2. oldalról) vezetésének — a vitában hangot kapott — szükségességével kapcsolatban kifejtette: a Gazdasági Bizottság irányításával megkezdődött ennek a kérdésnek a vizsgálata. Figyelmeztetett arra, hogy a szavatosság kötelező, a jótállás viszont vállalt kötelezettség. Azok a vállalatok, amelyek a jótállást elvállalták, ezért jelentős térítést kapnak, hiszen a termékek árába bekalkulálták ezt a költségnövelő tényezőt. Az építőipari árakba viszont jelenleg nincs beépítve ilyen költség. Somogyi László — a képviselői észrevételekre reagálva — árkérdésekről szólva elkerülhetetlen tényezőként értékelte, hogy a telkek, a közművesített területek fogyásával a lakásárak tovább is növekedni fognak. A tárca lényeges feladatának mondotta ugyanakkor az árak emelkedésének mérséklését, korlátok között tartását. A „kalákában” tehát családi, baráti összefogással végzett munkával kapcsolatban kifejtette, hogy ezt a munkát a végcél szempontjából egyenértékűnek tekintik bármilyen más lakás- építésssel, tehát segíteni kell azokat, akik ebben részt vesznek. A gondot ezekben az esetekben az okozza, hogy ki az építkezés lebonyolításáért felelős személy. Foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy kötelezővé teszik: a kalákában végzett házépítésnél a felelős a tervező legyen. A jövő nagy feladatának nevezte a miniszter a paneles lakóházak felújítását. Az első próbálkozások megkezdődtek Budapesten és vidéken is, s a tapasztalatok alapján kívánják eldönteni, hogy különösen a gépészeti, hőtechnikai berendezések rekonstrukcióját miként lehet elvégezni. A miniszter megerősítette a tárcának azt a szándékát, hogy az építőipari vállalatok kihasználatlan telephelyeit a magánlakásépítés szolgálatába állítják. Mégpedig úgy, hogy vagy félkész terméket, vagy a tüzép- telepeken is forgalmazott építőanyagokat árusítanak ezeken a helyeken. Határozathozatal következett: az Országgyűlés az építésügyi és városfejlesztési miniszter előterjesztését és a felszólalásra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Ezt követően az elnöklő Sarlós István egy, a vitában elhangzott képviselői javaslatra reagálva elmondta: az alkoholizmus-ellenes törvény megalkotásának gondolatával a kormány foglalkozik, az ezzel kapcsolatos álláspontról várhatóan a következő ülésszakon tájékoztatják a képviselőket. Ezután interpellációk következtek. Bánffy György (Budapest, 4. vk.), a József Attila Színház művésze a belkereskedelmi miniszterhez interpellált a szolgáltató és üzlet- hálózatban gomba módra elszaporodott idegen nyelvű elnevezések miatt. Felkérte a minisztert, hozzon rendeletet, amely a kiemelt idegenforgalmi központok, intézmények többnyelvű feliratainak kivételével megtiltja a szolgáltató és kereskedelmi hálózatban a nem magyar elnevezések használatát. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter válaszában a helyzet pontosabb megvilágítása érdekében elmondta, a kereskedelmi és vendéglátó egységek túlnyomó többségének jelenleg is magyar neve van. Ugyanakkor a vendéglátásban használatos néhány olyan megnevezés — büfé, bisztró, eszpresszó —, amely már a közMunkatársunknak nyilatkozik a régmúlt időkről Imre Béla. a Kisalföld munkatársa nyelv részévé vált. Az idegenforgalomban is kívánatos, hogy a nemzetközi szállodákban, éttermi láncokban, idegenforgalmi központokban legyen néhány nemzetközi jelzésű felirat. Az interpelláció jogosságát a miniszter a tekintetben nem vitatta, hogy a magánkereskedelemben és az úgynevezett szerződéses üzletekben elszaporodott a nem magyar elnevezések használata. Elmondta, hogy tervezik a belkereskedelmi törvény, valamint a magánkereskedelemmel foglalkozó törvényerejű rendelet módosítását. Ennek kapcsán lehetőség van arra, hogy rendeletileg is megteremtsék az alapot ahhoz: a szakmai elnevezés és a nyelvi helyesség se szenvedjen csorbát. & Az interpelláló és az országgyűlés Juhár Zoltán válaszát tudomásul vette. Farkas Lajos Budapest, 11. vk.), az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat karbantartó asztalosa az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökéhez interpellált két munkaszüneti nap, április 6-a és december 28-a munkanappá nyilvánításával kapcsolatban. Mint mondotta : választókörzetében azt tapasztalta, hogy a lakosság nagy része nem érti meg az intézkedés szükségességét,, s a szülőket az is zavarja, hogy e két nap egybeesik a tavaszi és a téli iskolaszünettel. Feltette a kérdést: mi indokolta az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal döntését. Rácz Albert államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke elmondta : visszatérő tapasztalat, hogy az évi nyolc fizetett munkaszüneti nap gyakori torlódása megnehezíti a termelés szervezését, esetenként zavarokat okoz a szolgáltatásban és a lakosság ellátásában. Ezért alakult ki a munkanap-áthelyezések eddig is alkalmazott gyakorlata. Idén azonban a hagyományos megoldás nem lenne kielégítő, mert a nyolc fizetett munkaszüneti nap mindegyike munkanapra esik. így néhány hónapban jelentősen összetorlódnának a munkaszüneti napok, s ez a már említett feszültségekhez vezetne. Ezért — más országok gyakorlatához hasonlóan — munkanappá nyilvánították április 6-át és december 28-át. Ez a megoldás két nappal megnöveli a társadalmi munkaidőalapot — tehát végső soron hozzájárul a nemzeti jövedelem növeléséhez —, erre pedig jelenlegi helyzetünkben nagy szükség van. Ugyanakkor a dolgozók jogait is tiszteletben tartja, mivel két szabadnap kötelező kiadásával jár együtt. Rácz Albert államtitkár válaszát az interpelláló képviselő és az Országgyűlés tudomásul vette. Szalai Istvánná (Vas m., 1. -vk.) a Latex Fonó- és Szövőgyár művezetője az Országos Anyag- és Árhivatal elnökéhez interpellált a magyar ipar védelme ügyében az importtermékek belföldi forgalmazásával kapcsolatban. Mint mondotta, egy korábban kiadott árhivatali rendelet hátrányos helyzetbe hozza a hazai ipart. A rendelet lényege, hogy az importterméíkek forgalmazásánál a kereskedelmi vállalatok a hazai eredetű áruikkal szemben nagyobb árréssel dolgozhatnak: a különbség két-háromszoros. Ezért a kereskedelem természetesen az-importot szorgalmazza. A '-képviselő véleménye szerint a piaci versenyben legalább azonos feltételeket kellene teremteni. Szikszay Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Ár- ihivatal elnöke elmondta, hogy a kifogásolt rendelkezés csupán a fogyasztási- cikk-nagykereskedelem néhány vállalatára tartalmaz az általánostól eltérő árképzési előírásokat. Az áruforgalomban ugyanis még vannak olyan termékcsoportok, ahol nem megfelelő a választék és az árszínvonal. A rendelet ilyen területeken írja elő, hogy a nagykereskedelem csak akkor juthat a kalkulálhatónál nagyobb jövedelemihez, ha kedvezőbb beszerzési forrásokra tesz szert, például áralku révén csökkenti a korábbi beszerzési árat vagy szocialista importból származó termékeket értékesít. A többlet- jövedelem egy részét viszont más cikkek árának mérséklésére kell fordítania. A jogszabály tehát előnyben részesíti a jobb kereskedelmi munkát, s a fogyasztót, a vásárlókat védi. Az olcsóbb, választékot növelő importtal nem a hazai termelőket akarják hátrányos helyzetbe hozni, hanem a verseny révén a fogyasztók számára előnyös vállalati magatartást és áru- összetételt kívánnak elérni. Lényegi megoldást ugyanis nem a verseny korlátozása, hanem a hazai termékszerkezeit felülvizsgálata és módosítása, valamint a belföldi igényeknek jobban megfelelő hazai áruösszetétel jelent. A kormány Gazdasági Bizottsága ugyanakkor már előírta a szóban forgó rendelkezés felülvizsgálatát. Ennék célja természetesen nem a verseny kikapcsolása, hanem annak elemzése, hogy hol, milyen területeken szűntek már meg a rendeletet kiváltó okok, hol alakult ki olyan, a kereslet-kínálat egyensúlyára utaló piaci helyzet, ahol a lakosság ellátása és az árszínvonal védelme már biztosított — mondotta végül Szikszai Béla. Az államtitkár válaszát a kégrviselő nem fogadta el, mert megítélése szerint az nem érintette a konkrét kérdés lényegét. Mint mondotta, véleménye szerint sem az import leállítására vagy annak hatósági korlátozására volna szükség, sokkal inkább arra, hogy ne működjék olyan érdekeltségi rendszer, amely hátrányos a hazai ipar számára. Az interpellációra adott választ az Országgyűlés sem fogadta el. így az ügyrendnek megfelelően az Ország- gyűlés elnöke a kérdést továbbítja a kereskedelmi állandó bizottságnak, hogy az alaposan vizsgálja meg. A testület az Országgyűlés legközelebbi ülésszakán számol be munkájáról. Ezzel az Országgyűlés tavaszi ülésszaka, amelyen felváltva elnökölt Sarlós István, Cservenka Ferenc- né és Péter János, befejezte munkáját. (MTI) Faggatják az újságírókat, hiszen — mint a tegnapi tudósításomban már szóltam róla — a sajtótörvény vitájának nagy teret szentelt az Országgyűlés. Ki-ki arról érdeklődött, mi a véleményünk nekünk, az érintetteknek. Való igaz, valameny- nyien összedugtuk itt a fejünket, hogy szót váltsunk az elhangzottakról. Különösen a két legidősebb, legtapasztaltabb — és állandó — tudósító véleményére adtunk. Sándor Ernő, az MTI nyugdíjas újságírója a tudósítók doyenje itt, s vele együtt Imre Béla, a győri Kisalföld című lap munkatársa. Egy szabad percünkben ő is riportalany lett. — Hirtelen utánaszámoltam: 42 esztendővel ezelőtt léptem be először a Parlamentbe — meséli. — Gondolhatod, mennyi minden történt ezalatt az idő alatt e patinás falak között, s ezeknek az eseményeknek részese lehettem, nem kis élmény... Tudósíthattam viharos vitákról, új törvényekről, érdekes emberekről. — Kiknek a szavai kerültek be az újságírói noteszba? — Többek között Tildy Zoltáné, Ortutay Gyuláé, Illyés Gyuláé, Veres Péteré, Parragi Györgyé vagy például Révai Józsefé. Velük együtt voltam ott a nagy döntéseknél, mint az első hároméves terv elfogadásánál, vagy az iskolák államosításánál. .. — Ebből lehetne egy szép visszaemlékezést írni... — Barátaim inspirálnak a győri emlékeim megörökítésére, ekkor lehet, hogy vállalkozom a parlamenti élményeim közreadására is. ★ De most már térjünk visz- sza a képviselők munkájára, mert a két nap alatt nemcsak a sajtótörvénnyel foglalkoztak. Csongrádi Csaba például dr. Csehák Ju- ditot, a Minisztertanács elnökhelyettesét kereste fel. — Egy idős, beteg mát- raszentimrei néni bonyolult ügyben fordult hozzám, s gondja, baja intézéséhez ezen a szinten kellett tanácsot kérnem. Az ügyintézés első lépéseit megbeszéltük, s ígéretet kaptam Csehák Judittól a további segítségre is. De otthon is lesz még mi után járkálni. Az abasáriak kerestek meg, hogy szeretnének a korszerű iskolájuk mellé egy modern tornatermet építeni. Ehhez kellene támogatást szerezni a környező üzemekben, a megyei tanácson. Nem kérnek semmit ingyen, mert a helyi lakosok, kisiparpsok is jelentős társadalmi munkát vállalnak majd az építkezéskor. .. ★ Az aktuális beszédtéma természetesen az építés, az építkezés. Zsidei Istvánná sorolja, hogy Sirokban tornaterem létesül, Bükkszéken üdülőhelyi klub. Párádon öregek napközije és művelődési ház, Bátorban és Tarnaszentmárián egy-egy kis ABC. — Valóban jelentősen javult az anyagellátás — mondja. — Magam is tapasztaltam a mátraballai. a recski és a verpeléti elárusító telepek jelzései alapján. Árvái Lászióné is megerősíti ezt, hiszen a verpeléti •telep az egri áfész égisze alatt működik. — Sokat dolgoznak az ottani kollégáink, a Pálkovács Istvánná irányította brigád ezüst fokozatot ért el. Megalakult a vasút helyi állomásával közös, komplex brigád, éjjel-nappal, szabad időben is vállalkoznak az építőanyag kirakására, szállítására, értékesítésére. S ez jó hangulatot szült a lakosság körében... ★ A képviselők — mint minden ülésszakra — vendégeket is hoznak magukkal. A karzatról ismerős arcok figyelik az Országgyűlés munkáját. Nagy József - né egyebek között Földi Ferencet, a Hatvani Cukorgyár lakatosát hívta meg, Nagy Endréné pedig Zámbori Ferencet, a megyei tanács osztályvezetőjét, aki szakemberként ülte végig az építőiparról szóló vitát. A közvetlen tájékozódás mindig meghozza a gyümölcsét, mert az ügyes-bajos kérdéseket intéző képviselők számtalanszor igénylik a tanácsaikat. S így lesz ez az elkövetkezendő hétköznapok során is — egészen a nyári ülésszakig... Szilvás István Képviselőink az ülésteremben (Fotó: Perl Márton)
